Csilla beszélt álmában

Tegnap este, nem sokkal azután, hogy Janival lefeküdtünk, halljuk, hogy Csilla álmában furán felkiált. Jani fekszik mellette, felkapta a fejét, figyelt. Csilla megszólalt:

"kiesett a fogad!"

J: kinek? nekem?

Cs: nem, Kingának!

aztán aludt tovább. Persze ma semmire nem emlékezett. És Kinga foga sem esett ki. Pedig már nagyon kellene. :)

Csilla-száj

Reggelente rengeteget dumál a kis hölgy, megállás nélkül. Ilyenkor szinte folyamatosan magyaráz, beszél, nagy szemek kíséretében. Na, ja, friss, üde a leányzó. Kómás anyja meg győzze hallgatni. :)

Ma reggel volt a padlón elhullajtva két pici, csokis gabonapehelygolyó. Ez az előzmény.

Mentünk Csillával pisilni, és ott, a lépcsős ülésszűkítőn elkezdett előadni:

-Valaki odatette az útba a golyót, és majdnem elestem!! (egy centi átmérőjű golyókról van szó, kb. 40 nm-re elosztva...a szerk.)

-Komolyan? Milyen golyót?

-Csokigolyót! Biztos Zita ejtette le, de neki még nem való! (Zita mondjuk még javában aludt, de tényleg nem való neki fulladásveszély miatt-a szerk.) Az én kicsi Zitámnak nem való a golyó, mert meghal!

-Hű, ez neki tényleg veszélyes, igazad van!

-Zita még egy icipici baba, véletlenül lenyeli és megfullad! Inkább adjunk neki kukoricát (értsd pattogatott kukorica, az se sokkal jobb, de azzal már boldogul-a szerk.), azt nem nyeli le! Kicsit kiborítja, de az nem baaaj! Én szeretem Zitát!

Itt a vége. Megjegyezném, hogy csak a töredékét tudtam lejegyezni ennek a párbeszédnek, sokkal többet mondott, csak én meg nevetést visszafojtva próbáltam figyelni, megértő partner lenni eme komoly diszkurzusban. Mert ő közben gesztikulált hevesen, széttárta a karjait, ingatta a kis fejét, nagyra nyíltak a szemei a nagy veszélyforrás lehetősége miatt. Nagyon aranyos volt. :)

Farsangi mulatság az oviban

Elmaradtam a beszámolóval, hogy is ért véget a kicsit csalódást keltő farsangi készülődés után maga az ovis mulatság.

Nos, túlzottan sokat azóta sem tudok, hogy pontosan mi is történt, mert szűkszavúak a hölgyek mesélés ügyben, de az biztos, hogy jól érezték magukat. Volt egy előadóművész is, de hogy mit adott elő, homály fedi. Kinga biztosan élvezte, mondogatta, ki mi volt, természetesen kis barátnője, Domi és Ági óvó néni Hófehérke jelmeze tetszett neki a legjobban. ettek sok sütit is: mikor délután Kingát is megkínáltam egy túró rudival, visszautasította, mondván, hogy tele ette magát sütivel délelőtt, délben és még délután is! No, ezért nem is aggódtam amiatt, hogy nem sütöttem, amiatt búslakodtam a legkevésbé. :)

Este azt mondta Kinga, hogy nagyon jó oviba járni, akkor is akar menni, mikor zárva van! No, ha Kinga ilyet mond, akkor jól sikerülhetett a farsang. :-D

Csilla napközben sem öltözött be, nem is lepődtem meg. De nem baj, megpróbáltuk, jövőre tuti lelkesebb lesz. Két éve, mikor Kingával kezdtük az ovit, lemaradtunk pont a farsangról. Viszont, emlékeim szerint, az akkori Kinga nagyon hasonlított a mostani Csillára, jó eséllyel ő sem öltözött volna fel semminek. Persze ezt nem tudom utólag megítélni, de nehéz eset volt Kinga (is) akkoriban. :-))

Csillát kérdezgettem, ki minek öltözött. Kérdeztem, Flóra (akivel legtöbbet játszik-vagy pont ő piszkálja Csillát legtöbbet?-nem tudom), milyen jelmezben volt. Csilla gondolkozik, keresi a szavakat, és csak annyit mond nagy szemekkel: -Zümmögött! (gondolom, méhecske volt)

Azóta kedden és tegnap este is Kinga itthon is jelmezben táncikál, úgyhogy a farsan nálunk még javában tart. És szerintem, tart is még egy ideig, ha rajtuk múlik. :)

ui: készültek a nap folyamán képek, remélem, nemsoká megkapom őket, és, ha van használható, akkor felteszem ide is. :)

Csilla-száj

A legfrissebb most, reggelről.

Háttérinfo, előzmény: Zita legújabb szokása, hogy az emeleten megáll a legfelső lépcsőnél, és ami a kezében van, ledobja. :-P Ma reggel nem értem oda időben (nem sikerült kissé kómás fejjel az ágyból villámrajtot venni), ezért a fent állomásozó, bébiőrként is szolgáló vezetékes telefonunkat dobta le. szegény telefon minden lépcsőfokon egyet puffanva megállt a lépcsőfordulónál a pihenőn.

Csilla, aki éppen nagyon élénk volt, már szalad is fel, hozza nekem a szerencsétlenül járt, de épen maradt telcsit. Aztán lent magyarázni kezd:

-Zita, nem dobáljuk a telefont! A gyerekek, az apák, az anyák nem csinálnak ilyet, csak a Ziták ilyenek!

Csilla-száj

Tegnap etetjük a cicusokat. Zita ül a babakocsiban a garázsban, én teszek-veszek a macskák körül, Csilla szorongatja a tejes dobozt, várva, hogy öntsünk nekik a tálkákba. Zita valamiért nyúlkál Csilla felé, valamit szeretne elérni, Csilla úgy értelmezi, hogy a tejet.

-Neeem, Zittuszmittusz, a tej még nem neked való! Majd, ha te is cica leszel, akkor kapsz tejet, jó?

Csilla-aranyosság, Csilla-száj

Pár hete történt már, de most jutott eszembe, hogy leírjam.

Megtaláltuk Zita nem használt cumijait. Odaadtuk neki kísérletképpen, hogy mit csinál vele, mert előtte a Csilla cumiját egész szépen elkezdte rágcsálni. Az ő cumijaival ugyanazt csinálta: harapdálta, rágcsálta, szopogatta, de igazából nem cumizott. Azt viszont észrevettem, hogy az én főcumis Csillám erősen kinézte magának a két újonnan felbukkant “frisshús” cumikat. Állandóan vitte oda Zitának, nézegette, de mindig szóltam neki, hogy az a Zitáé, ő ne kapja be.

Egy-két napra rá megyek ki az előszobába, majdnem hasra estem a fürdő ajtaja előtt, a földön ülő Csillába. Látom ám, hogy Zita cumijait forgatja a kezében, nagy csendben. Gyanús lett a dolog, és gyanúm be is igazolódott: hirtelen, mint akit rajtakaptak valamin, védekezően, édesen, fejét ingatva elkezdte mondani:

-Én nem bekaptam Zita cumiját, cak megkósztoltam milyen finci Zita cumija!

Azaz bekapta a cumikat, és látszott, hogy nagyon tetszik neki. Így elhatároztuk, hogy Zita nekiadja az amúgy 3-6 hónapos korú babáknak való cumikat. Egy ideig ezek voltak a kedvencek, de visszatért a nagyobb cumikhoz, most ismét Zitáé a sajátja, de szigorúan játék céljából. Azóta sem kezdett cumizni, de nem is baj. Vele már cumi nélkül csináljuk végig a babakort.

Csillaszáj

Elkezdődött ismét a Forma-1. Ez nekem félig öröm, félig bánat. Öröm, mert én is szeretem követni az eseményeket (izé, szeretném csak), bánat, mert mindig kettéhasítja legalább a vasárnapokat, Janiapát mágnesként odavonzva a tévé elé. Már amikor hagyják a lányok. Már amikor egyéb családi program engedi, mert azért, ha program van, akkor Jani lemond róla. Viszont, ha megtehetjük, úgy intézzük, hogy Jani lássa, mert nagyon szereti.

Reggelente a lányok mesét szoktak nézni. Valahogy kialakult náluk ez a szokás, hogy ébredés után nézhetnek egy mesét, ott bambiznak, ébredeznek egy ideig a kanapén. No, ma bonyodalom volt, mert reggel közvetítették élőben a forma-1-es futamot. Egy ideig nézték is a mesét, majd Jani alkudozott velük rendesen, hogy jó lenne, ha most megnézhetné a versenyt. Kinga könnyen meggyőzhető volt, ő már érdeklődik is iránta (mindig kérdezi, hol van Kubica, nemtom miért pont ő), Csilla már nehezebben. Aztán csak átkapcsolt Jani a versenyre, amit néha Csilla nehezményezett is. Egyszer így kiáltott fel mérgesen:
“Nem szeretem a kómányt! (kormányt)!”

Gondolom, sokat látta, ahogy az autóversenyző szemszögéből, a bukósisak mögötti kameraállásból mutatják a versenyt, amikor középpontban van a kormány, és ez ragadt meg neki.

Később újra próbálkozik az apjánál.
CS: Akalom nézni a Mulánt!
J: Pár perc múlva vége van, visszakapcsolom mindjárt a mesét, jó?
CS: Amikor vége van a kómánynak?

Így esett, hogy Csilla után a forma1 megkapta nálunk a kormány nevet.