22 és 44

Zita ma 22 hónapos.

Csilla ma 44 hónapos.

22 hónappal ezelőtt Csilla kereken 22 hónapos volt, mikor világra jött a húga. Milyen más volt az a hóforduló! :) És milyen más Csillával és Zitával az első 22 hónap!

Zita ma 22 hónapos. Viszont ma nem érkezik se hugi, se öcsi.

Én 3 gyerekre voltam "beállva", mikor Zita megszületett, megnyugodtam, éreztem, így kerek a világ.

Ennek ellenére valami ma mégis piszkál belülről: milyen lenne vajon, ha most jött volna egy negyedik... :-D szépen tartva a mintát...

Sok mindenen lehet gondolkodni, merengeni, egyelőre lefekszem, aztán majd reggel megölelgetem afféle extra-hófordulós módon a 22 hónapost (ő van csak "kéznél"), majd délután, estefelé a mamától hazatérő 44 hónapost. :-D /no, és persze a 67 hónapos 3 naposat is;-)/ Sok puszit kell majd osszak!

Szép az a három szám, azt hiszem, szerintem maradunk ennél. :)

Mai fotók

Ma készült képek, íme.

Nem is tudom, Miamiban vagy Kaliforniában tipikus jelenség a fürdőruhás görkoris lányok látványa...nem tudom hirtelen, de az biztos, hogy Kinga hozta a "fílinget", és természetesen nem én adtam az instrukciókat, hogyan menő görkorizni... :)

Én is csiniben nyomom:
Csilla pont ma 3 éves és 7 hónapos:
Kinga meg volt 5.5 éves, de ezt már tudjuk :) (az orra nem csokis, a múltkori eséstől lett plezúros)
Macskahajkurászás, a macskák jobbnak látták elbújni a nagy fűben... :)
A ma 21 hónapos Zita-már csak 3 hónap és szülinap... őrület!Legkisebb és legnagyobb tűnődnek:
Délutáni ébredés utáni hancúr közben:
Hancúr teljes gázzal Csillával, aki abszólút partner:
Vidám, kócos :)

5.5

Kinga éppen ma 5.5 éves. Ezt természetesen meg kellett ünnepelni! :-)

Az "ünnepelt" lehorzsolt orral (tegnap nagyot esett biciklivel), csapzott, vizes hajjal, mivel éppen csak a torta kedvéért jött ki a medencéből. :)

Puncstorta, tessék-lássék módon, hirtelen talált dolgokkal díszítve


A csalafinta gyertya, háromszor gyulladt újra, hiába volt már ilyenünk, megint volt kacagás :-)

Másfél év

Először 2006. július 3-án történt velünk ilyen. Utána 2008. június 6-án, legutóbb. Mármint hogy egy gyermekünk másfél éves volt. Hát, most megint ez van. Ezúttal Zita "van soron". :)

A "legfrissebb" másfél évesünk:

Egyévesen
9 hónaposan
Pont egy éve, 6 hónaposan
3 hónapos
1 hetes :)
Uncsi téma, de rohan az idő. Evvan. :)

Ovisok, itthonmaradók, Kinga-státusz

Csak rövid bejegyzés erejéig. Mert, ugye, mindig rohanunk.

A két lány az új évben most alszik először az oviban. Kingának nem újdonság, de Csilla még soha nem aludt bent. Becipeltük-az immáron kettő-szivacsot, ágyneműket, mindent. Pozitív változás az oviban, hogy a kiscsoportosokhoz visszajön négy órában az ex óvodavezető, aki szintén Kinga, ma délelőtt is bent volt már velük, délután lehet, hogy ő marad altatni. Emiatt pláne izgulok, mert sikerült új óvónőt kifogni az első ovis alváshoz. No, de van rutin, Kingával anno is hasonlóan jártunk: mire alváshoz beszoktunk, pont elment szülési szabadságra az óvónő, akivel beszoktunk, és visszajött szabiról a másik, így szinte teljesen új óvónővel aludtunk ott először. Úgyhogy nem is csodálkozom, hogy most is így alakult. J

Kingáéknál is van új óvónő, mert a középsősöknek is csak egy volt, kaptunk egy Ági nénit, akit valahogy sikerült az önkormányzatnál kiharcolnia a vezető óvónőnek, így nagy pozitívum, hogy Kinga nem vándorol másik csoportba délután aludni (bár eredetileg a kicsiknél, Csillával aludt volna). Nekem könnyebb lesz, mert közelebb kell a két lányt öltöztetni, eddig elég távol volt a kis a és a nagycsoport, ahol eddig Kinga aludt délutánonként.

Egyébként Csilla sajnos kiszúrt délelőtt, hiába igyekeztem elkerülni, mikor úszás és védőnői vizsgálat után visszavittem Kingát, és lett nagy sírás. Szilvi kérdezte tőle, hogy ad-e egy puszit, mire Csilla adott Szilvinek, abban a hitben, hogy jön haza. Szegény, akkor fakadt sírva, mikor kiderült, hogy nekem kell puszit adni, mert ő még marad délutánig. L

Fú, de nehéz ez az első időszak!!!

Kingát pedig megmérte a védőnő (úszás után még átszaladtam vele a rendelőbe, én voltam az ovisokkal úszni). Kinga 5 évesen:

-18 kg

-115 cm

-vérnyomás: 75/60

-fejkerület: 52 cm

-mellkaskerület: 54 cm

-Hallása: rendben, suttogást meghallja (csak azt nem, amikor én kérek valamit…de a védőnő csak mosolygott, szelektív hallás, ismerős, gyakori “betegség” hasonló korú gyerekek körében J )

Hát, szóval így állunk. Orvos is fogja vizsgálni még, mert ha sikerül, Csilla és Kinga megkapják az új influenza elleni oltást.

Még én az úszást és védőnőt lerendeztem, Zita itthon volt a főbérlőnkkel (nálam a főbérlő újabban sok embert jelent J: a tulaj, Betti, ő az “igazi” főbérlő, az apukája, Jani, aki a házunk építésében nagy részt vállalt és most már a felesége, Rita is) Először Betti jött, majd később Rita, és azt mondták, elvolt Zita. A végére elálmosodott, elaludt Rita vállán, de mikor kiságyba került, felébredt. Ekkor estem én haza, és velem elaludt.

így esett, hogy Zita Janin és anyósomon kívül kicsit hosszabb időt töltött valakivel, akit ugyan látott már, de relatíve idegennek számít. Ma viszont muszáj volt, mert Janinak menni kellett Pestre. És mivel nem ment rosszul, lehet, hogy lesz ismétlés, ha szükség van rá. És akkor már Zitának sem lesz ismeretlen.

Most pedig tényleg rohanok, próbálom behozni a délelőtt elmaradt dolgokat, szorítok, hogy ne legyen nehéz Csillának az oviban, és közben várom az állatorvost, mert Gyémánt cica prüszköl, tüsszög, alig kap levegőt, és valamelyik nap vérzett az orra. Cska, hogy legyen beteg egyén a házban, legyen kiért aggódni.

Kinga öt éves lett!

Fél évtized. Ennyi idős legnagyobb leánykám, és alig hiszem el, hogy megint szülinapos, hiszen szinte ma volt négy éves Kinga. Kinga, akit végre úgy igazából le tudok írni, hogy milyen is ő valójában. Mert Zita még pici, az igazi személyiségjegyek nem igazán állapíthatóak meg, Csillánál pedig még nagyon “bezavar” a dackorszak. Ha őt kellene jellemeznem, akkor csak az jutna eszembe, hogy dacos, akaratos, lázongó, körülményes, variáló, kiabáló, szeretetéhes, hisztis. Talán ezért is maradt el nála a 3 éves jellemzés, mert nehéz kihámozni a dackorszak tünetei alól az igazi Csillát. Várunk, figyelünk, és alakul majd.

Kinga is ilyen volt ám háromévesen. Most már viszont sokkal nyugodtabb. Ő már olyan nagylány. Vele már lehet beszélni, sok mindent szépen megért, tud várni a sorára, ha kell, bár kétségtelen, hogy a gyermeki türelmetlenség sokszor kitör rajta, és szegezi nekem a kérdést, hogy “Anya, mikor alszik már Zita?”, ha például valamit megígértem, hogy megcsináljuk, ha Zita elaludt.

Nagyon önálló, rengeteget számít nekem, hogy régóta ügyesen öltözik, nem hisztizik-általában- a felveendő ruhák miatt, de azért azoknak olyannak kell lenni, amit szeret viselni. Nem lehet akármilyen ruhát ráerőltetni, ha nem tetszik neki, nem fogja felvenni. Néha sikerül rábeszélni (pl. amikor egy Hercegnős valamilyen pólóra vágja rá, hogy nem tetszik, pedig előtte kedvenc volt), de általánosságban megvan a saját elképzelése, ízlése, és ezt szeretem, még ha esetleg később nehezebben kötünk kompromisszumot ruhavásárláskor.

Kinga a fő rámenős a családban (Jani után, khm), nem hagyja magát, ha valamit szeretne, tuti addig mondogatja, amíg meg nem csináljuk. Csak egy friss példa: szilveszterkor mondtam neki, hogy délután arcot festünk. Onnantól kezdve állandóan kérdezgette, hogy mikor kezdünk már neki, így én is hamarabb beadtam a derekam, mert tudtam: addig itt nyugalom nincs, míg Kinga óhaja nem teljesül (persze az élet sok területén nem tudunk neki így engedni). Úgyhogy, ha ilyen marad, tuti talpraesett kis csaj lesz. Vagyis akkor már nagy. J

Kinga az, aki nagyon szeret rajzolni. Rengeteget és nagyon ügyesen. Zsebeljük be állandóan az óvónők dícséretét is, precízen, egyre aprólékosabban rajzol színez. Egyre pontosabban vág és sokszor maga talál ki dolgokat: papírterítőt vagdos és színez, vagy könyvjelzőt, kombinálja a technikákat (pl. egyes alkotásra kerül matrica, nyomda vagy éppen mintalyukasztó által alkotott díszítés). Öröm nézni, mert örömmel is csinálja, és szereti is hallgatni a dicséretet. Szüksége van visszajelzésre, lehetőleg pozitívra ilyen témában.

Kinga végre eszik rendesen. Neki már egész jól lehet főzni, bár vannak ételek, amiket nem szeret (ilyen például a krumpli,egyedül sült krumpli formájában fogadja el), de őt már néha rá lehet venni, hogy legalább kóstolja meg. Az oviban talán egy fokkal jobban eszik, nálunk eljátsza olykor, hogy keveset eszik vagy mégsem tetszik neki valami, de ő már határozottan könnyebb eset mint Csilla.

Csilla és Kinga közül, egyelőre legalábbis, Kinga a belevalóbb. Ő már rávehető, hogy szánkóval dombon csússzunk le, ha mondjuk, hogy megyünk valahova, ő egyből ugrik, hogy induljunk, míg Csilla mostanában az otthonmaradósabb. szilveszterkor Kinga rohant ki a felnőttekkel az udvarra, hogy tüzijátékozzanak, Csilla még szinte a durrogáskor sem szívesen hagyta ott az éppen aktuális kedvenc rajzfilmet. J Kinga jobban szereti a nyüzsit, szívesen van társaságban, a kis ovis barátnőkhöz is állandóan menne játszani. Ezek nekem nehéz pillanatok, mert gyakran a Zita napirendje miatt nem tudom őt elvinni. Én nehezen viselem ugyanis, ja Zita nyűgös, sír, le nem lehet rólam vakarni vagy majd elalszik a vállamon. De Zita is egyre többet bír ébren, és ez nekem nagy megkönnyebbülés.

Kinga-szerintem legalábbis- meglehetősen komoly, érett kislány, korának megfelelően persze, akire olykor azért rátör a tombolhatnék, és akkor itthon sem célszerű leállítani. Pattognak a kengurulabdán Csillával, hancúroznak, kiabálnak, futkároznak. Ilyenkor a legjobb fogszorítva tűrni, amíg elmúlik a “roham”, kivéve, ha komoly konfliktus adódik. Utána lenyugszanak, ismét leül rajzolni, esetleg újból leköti egy mese is.

Ötéves kis hölgy lett belőle, aki által anya lettem, aki mindig a “kíserleti”, úttörő gyermekem marad. Legalábbis egy ideig biztosan.

Ma ötösben megünnepeltük: reggel kapta az ajándékát, egy zöldságárusító pultot valamint egy-két új ruhadarabot (éééés fel is vette!, tehát tetszik neki, huh! J). Délután egy palacsinta tortán fújta el az öt gyertyát (amiből utána nem evett, mert véletlenül elszóltam magam, hogy kis lekvár is van benne, és azt mondta, hogy nem szereti. De az oviban gond nélkül megeszi a lekváros kenyeret…Szóval, azért Kinga esetében is vannak kérdőjeles esetek J)

Az ünnepelt és segéd gyertyafújója :-)

Holnap az ovisokkal ünnepel (megyek is mindjárt, még megcsinálom a kókuszgolyókat), ez alkalomból és meg persze, hogy Csilla is könnyebben visszarázódjon, még ebéd után megyek értük. Jövő vasárnap pedig érkezik a család, és megejtjük a fő szülinapi bulit, amire egyelőre csak lélekben gyúrok, de lassacskán igaziból is, hiszen Kinga is várja a Barbie-s tortát, amihez már a Jázmin baba egy ideje a pincében pihen. Úgyhogy lesz még itt ünneplés rendesen. J

Ezt a Kinga nagylányt pedig imádom, úgy ahogy van, és nagyon boldog szülinapot kívánok az én kis hercegnőmnek! J

A 14 hónapos Zita

A nagy események (szülinap, Miku, ovis kezdés) miatt majdnem feledésbe merült, hogy ez a pici lány szintén “hófordult”.

Az utóbbi hetek legfőbb témája, hogy mikor indul el Zita, mert, hogy eddig még ezt nem tette meg. ebben a hónapban egyre ügyesebb lett a kapaszkodva lépegetésben, már hosszabb távra is eljutott úgy, hogy bútordarabokba kapaszkodott. Kézen fogva is egész stabilan megy, a lábfeje már nem dől befelé, és nem is rogyik le, sőt, ha megpróbálom leültetni, talpra áll, nem hagyja, hogy leültessem, inkább menne, sétálna. A dolog szépséghibája, hogy nekem általában nincs időm vele hosszasan sétálgatni a lakásban, galád módon mindig mondom neki, hogy tanuljon meg járni, aztán előtte a világ! Ilyenkor keservesen felsír, tehetetelen, érezhető, hogy menne már, de nem tud. Ha a nagyok futkároznak, kengurulabdáznak, ő is teper négykézláb utánuk, de ez kezd lassú lenni neki, érthető. viszont én sem vagyok varázsló (bár az lennék kis időre), a járás tudományát nem tudom a lábaiba varázsolni. Én szeretném a legjobban, ha menne már, mert nagyon fárasztó, hogy letenni sem lehet sehol, hogy állandóan cipelni kell, téli menetfelszerelésben ez nem túl tuti, főleg, hogy a másik két hölgyet is navigálni kell eközben.

aztán éppen a minap kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem haladunk járásügyben semmit, tudván, hogy elméletileg még ez normális, csak önző módon én sürgetem már a folyamatot, mikor ma nagy hirtelen kapaszkodás nélkül felállt! De mint a villám, mint aki hetek óta ezt csinálja! Rohantam a gépért, nehogy lemaradjak, de felesleges volt az aggódás, mert kismilliószor megcsinálta egymás után. többször hosszasan úgy is maradt, és kacagva nézett körbe, majd lehuppant a földre, és kezdte előlről. Az egész ráadásul olyan zitás volt: nyoma nem volt eddig, hogy fel akarna állni ily módon, végül egyik pillantról a másikra megcsinálta, de úgy, mint aki világ életében ezt csinálta! Nekem ez most hatalmas öröm. Innentől fogva bizakodom, hátha a 15 hónapos összefoglalóba belekerülnek az első lépésekről a történetek.

Zita amúgy meg egy nagy mosolyalbum, nem fér már a bőrébe, etetni etetőszékben lehetetlen, állandóan feláll. Ilyenkor ölbeveszem, így eszik egy ideig, viszont én nem tudok úgy mozogni, kiszolgálni és jómagam étkét is elfogyasztani. ráadásul így sem marad sokáig nyugton, így sokszor van az, hogy uzsira, tízóraira kölesgolyó, alma megy be a szobába, és engedem , hogy jöttében-mentében egyen, mert egyébként csak egy-két falat csúszna le a torkán. Kingával is ez volt a helyzet, hogy ha úgy etettem, hogy közben futhatta köreit, akkor minden OK volt, asztalnál nem bírt megmaradni. Zitával is mindig asztalnál kezdünk, próbálom ott tartani, amíg lehet, utána engedem kicsit mozogni. Csak így nem lehet őt röviden etetni, mindig elhúzódik, amit nem szeretek, de majd alakul ez is (Kingával is rendeződött, lehiggadt, rájött, hogy a sok érdekes felfedeznivaló megvárja evés után is).

még szopizik lelkesen, szopival alszik el, és éjszaka is többször ébred, és szopival alszik vissza. Újabb szokása, hogy ha én is bent vagyok a hálóban, akkor nem hajlandó a kiságyban visszaaludni. Ilyenkor vagy átmegyek a dolgozóba aludni, vagy nagy kómásan magam mellé veszem. ezt sem szeretem túlzottan, de olyan álmos vagyok ilyenkor, hogy gondolkozni nem tudok, egy vágyam van csak: aludni. Valamelyik reggel Jani ébresztett, hason aludtam, Zita a térdhajlatom környékén a lábamon keresztben feküdt,aludt, mozdulni sem tudtam, és a kis lábas nadrágja lejött róla. hogy mi történt, hogy kaparta le magáról a nadrágot, mi volt, fogalmam sincs, arra ébredtem, hogy Jani emeli le rólam a kis csajt. Nos, ilyenek az éjszakák általában, de persze vannak kevésbé kalandosak is. Azért legtitkosabb vágyaim listájára felkerült egy legalább hatórás, egyhuzamban történő alvás... J

Az oviban mindig beteper a szobákba, marhára nem zavarja a sok gyerek vagy ha a dadusok, óvónők felveszik, de ha fáradt, és lát engem, akkor csak én vagyok az egyetlen vigaszt nyújtó személy.

Nagyon nehéz már vele amiatt, hogy nem megy, ki tudok borulni, hogy állandóan ölben lenne, hogy úgy csinálom a házi munkát, hogy ő sokszor a csípőmön utazik, ugyanakkor imádom nézni, ahogy gödrös, párnás kezeit a magasba emeli, és mutatja a lámpát; ahogy figyeli a röpködő legyet és mutatja is; hogy a fülemhez teszi a mobiltelefont és valamit karattyol ilyenkor; hogy olyan baba még; ahogy olykor elmélyülten, szuszogva lapozza ide-oda az Anna és Peti-könyveket; ahogy csattogva mászik; ahogy kőprofin mászik fel a lépcsőn; és amikor fáradt, mutatóujját szopogatva rámdől, hozzámbújik, és ez szuper érzés!

És zárógondolatként: eddig az volt a “rend”, hogy ha 14, illetve 13 hónapos gyermekem volt, terhes lettem a következővel, az ezt követő hónapjaikat mindig növekvő pocak mellett éltem le. No, most “rendbontóak” vagyunk, hiszen 14 hónapos babám van, de nem jön a következő. Se most, se később.

Én nem is tudom, hogy lehet-e úgy élni mondjuk egy másfél éves gyerek mellett, hogy közben nem óriási a pocakom vagy, hogy milyen az, amikor motorozni tanul, és én futva is lépést tudok vele tartani, nem félve attól, hogy menten megszülök… hát, most majd megtudom! J

ui: jövök nemsoká az "állós" képekkel és videóval.

Zita 11 hónaposan

Amiket már tud a kis hölgy 1 hónappal az első szülinapja előtt:

-elkezdett kúszni, most már gyors tempóban is, sajátos technikával (a bal lábát térdnél mindig fellendíti, amikor húz magán egyet)

-felhúzza magát négykézlábállásba, néhány “ütemet” mászik is, legtöbbször csak húzza párosan a lábát, hosszabb távokra kúszásba vált át-hosszabb távra is eljut, veszélybe kerültek a nővérek játékai, kincsei, átrendezés szükségeltetik, végérvényesen

-felhúzza magát térdelésbe

-pici darabos ételeket megeszik, ez nagyon friss tudomány, így evett nagy lelkesen már héjában sült krumplit, őszibarackot, kiflit, rántott husit, répát, és mind tetszett neki. Icipici darabokat rakok a szájába, ő meg nyeli, mint kacsa a nokedlit.

-lelkesedik a felnőtt kajáért, amiért nagyon hálás vagyok, kezdtem megunni a pürézést; természetesen mindent még nem eszik a miénkből, de most már legalább képes is enni belőle, és hajlandó is, erre lehet alapozni, és úgy készíteni ételt

-napközben tud akár 2-3 órát is aludni, igaz, ez csökken egyre inkább másfélre

-kétszer aludni egy nap, természetesen úgy, hogy az ovibamenetel legtöbbször zűrös és kapkodós, nyűgös legyen emiatt, mert az alvására esik a menetel

-félálomban magához húzni a pici, puha babát, ami mindig ott van alváskor, de eddig nem érdekelte

-ruganyozni, “csápolni” ütemes zenére

-tétován ugyan, de integetni a távozó emberek után

-többször és lelkesen szopizni, éjszaka is, ami kevésbé üdvözlendő tény, de kibírjuk (ő biztosan), kárpótlásul szívet melengető látvány, ahogy hozzám bújik- jól magamba is szívom ezeket a pillanatokat (bár, ezt konkrétan nem annyira éjszaka, olyankor szerintem nincs is nyitva a szemem…)

-itatva ügyesen iszik pohárból

-egyre ügyesebben csípi fel a hüvelyk-és mutatóujjával a pici ételdarabokat

Ezzel szemben nem alussza át az éjszakát: van, hogy 3 órát alszik egyben, de inkább másfél-két óránként felébred, szopizik és visszaalszik. Jó, hogy hamar letudjuk az ébredést, rossz, hogy keveset alszok egyhuzamban. És általában is keveset alszok (és nekem még néha jobb a helyzetem, mert Jani olykor még többször is kel a két másik lányhoz, mindenféle indokkal, hogy szomjasak, takarja be őket, nincs meg a cumi éssatöbbi)

Nem hajlandó cumisüvegből inni, más itatópoharat nem próbáltunk. ez részben jó, de ha megyünk valahova, akkor macerásabb mindig pohárba töltögetni. Muszáj lesz találni neki valamilyen kulacsot, csőrös poharat, amit szeret és elfogad.

A súlya 7980 gramm (majdnem megcsíptük a 8 kilót!!-de sebaj, hízott kemény 20 dekát az én méréseim alapján), hossza 74 cm-a védőnő szerint; ruhaméret 74-es

Egész röviden így állunk, kérem szépen, meglett 11 hónaposan ;-). És el sem hiszem, hogy a következő már az egyéves “státuszvizsgálat” lesz… J

Zita 9 hónaposan

Mielőtt 10 hónapos lenne…

Zita mozgás terén csak kicsit lépett előre. Nagyon sokat forog, erősen tartja magát hasonfekvésben, sőt, jó magasra fel is emeli magát, de se nem kúszik, se nem mászik. Állandóan nyújtózik a tárgyakért, küzd, szuszog, ide-oda dől, hogy elérje, tehát nagyon akar, de még nincs meg az erő a húzáshoz. Viszont arra rájött, hogy a tárgyat a takarón oda tudja húzni magához. Szóval, alakul ez is csak lassan, mint minden egyéb Zitával. Ülni sem tud még segítség nélkül, bár most már legalább elöl megtámasztja magát a két kezével, és hátrafelé is csak pár másodperc után dől el. 7 hónapos korában, látván, milyen kis puhamanó Zita, arra tippeltem, hogy talán 9 hónapos korára megtanul ülni. Olyan hosszú időnek tűnt, főleg, hogy a másik két lány 7.5 és 8 hónapos korukra stabilan ültek. No, most örülnék, ha 10 hónapos korára megülne magától, nem mert ez egy verseny, szimpla önző okok miatt: nekem lenne már marha nagy segítség, ha le tudnám ülve tenni, babakocsiban is ülve tudna utazni. De türelmesnek kell lennem, úgysem tudom gyorsítani a folyamatot.

Valószínű azért nem haladtunk sokat mozgásügyileg (vagy inkább látványosat, mert ugye, ezek a kicsi lépések is fontosak a nagy célok elérésében), mert beszédre gyúrtunk. A 3 lány közül szerintem Zita kommunikál a legintenzívebben ebben a korban: háton fekve hangosan “mesél” a csillárnak, úgy mint “bababavavavaveveve”, miközben nagyokat nevet, hasát ütögeti örömében, lábait nyújtva kifeszíti, élvezi a “társalgást”. Meg kell zabálni.

Evés terén sok változás nincs: a zöldségeknél öklendezik, főleg a bébiételeknél. Nekem időm a gyérnél is kevesebb, hogy külön főzzek neki, de ha főzök se bírja a nagyon natúr zöldségételeket, túl meg nem akarom fűszerezni. Gőzöm sincs mi lesz, hogy fogja megszeretni a zöldségeket, de lehet, hogy nem is kéne ezt túllihegni. Majd valahogy. A gyümölcsöket szívesen eszi, így legtöbbször azzal kapja a húst, gabonapelyhet, kis krumplit. Még mindig szopizik előbb kicsit, és kicsivel később kapja a pürét, de sokszor keveset szopizik. Forgolódik közben, nincs idő szopizni több a látnivaló. Ilyenkor nagyobb étvággyal eszi a pürét, mert éhesebb, de ha éppen a szopi miatt kevesebbet eszik, az sem zavar. 9 hónaposan 7680 grammot nyom, saját mérés szerint is pont fél kilót hízott. A védőnő mérése alapján csak 200 grammot, kicsit ingatta is a fejét, jól felbosszantva megint engem, mert érzem, hogy stresszessé tesz, hogy esetleg Zita nem fejlődik megfelelően vagy valamit nem jól csinálok a hozzátáplálás terén. Harmadjára csinálom, de még most is van bennem para rendesen, hogy rendben fejlődjön, és nem örülök túlzottan, mikor szakemberek bátorítás helyett jócskán letörik az önbizalmam. Persze igyekszem hamar túljutni ezen, és csinálok mindent úgy, ahogy szoktam. Kinga a jó példa, aki anno még ennyit sem evett mint Zita, most meg szépen és sokat eszik és nyitott az újdonságokra.

Alvásügyileg továbbra is romlás a tendencia: többször ébred éjszaka, bár rövid szopival visszaalszik. az elalvás hol így, hol úgy sikerül, bár én erőltetem az egyedül elalvást, nem mindig jön össze. Nagy nyűg a fogzás, a szopi megnyugtatja, nincs szívem elvenni tőle ezt a lehetőséget. Lassan beállunk a napi két alvásra, attól függően, milyen hosszúakat alszik. 2-3 órát is képes aludni még egyhuzamban, ami barátságos dolog anya szempontból. Autóban fél óra a max, ami viszont egy hosszabb utazást tesz bonyolulttá. Babakocsiban ritkán alszik, de ott is max. fél óra.

Nagyon anyás lett, ha engem lát, nyüszít, szinte a kezét nyújtja, hogy vegyem át, ha más tartja. Janit még elviseli, de csak addig, amíg fel nem bukkanok. Onnantól nyöszörög, csak nálam nyugszik meg. Idegenekre gyakran még mosolyog, de ez változó. Valamiért nyűgösebb is mostanában, talán a foga miatt, amíg ébren van, csak rövid időkre lehet letenni. Ha le tudom végre tenni, akkor meg a nővérei piszkálják merő szeretetből, ami Zita-sírással végződik ,tehát vehetem fel újra. Amíg ébren van, más dolgot nem nagyon tudok csinálni, a két nagyot is így látom el, és ez kezd fárasztó lenni. Fizikailag is kezd megviselni az állandó cipelés: a bal lapockám hetek óta fáj a csípőtartástól, milliókat fizetnék, ha eljuthatnék egy óra úszásra vagy egy kímeletes masszázsra. a bal térdem is megadta magát: alig bírok guggolni vele, mert állandóan Zitával erőművészkedek. Ezért várom annyira, hogy Zita rákapcsoljon a mozgásban, mert inkább utána futok mint vele súlyt emelek. J

4 áttört foggal rendelkezik, az 5. nemsoká. ebből az ötből 3 szinte egyszerre jön, szegényt két napig a láz is ledöntötte.

Egyéb: elkezdett tapsolni: hason fekve magasba emeli a kezét, és tapsol. Én nem tanítottam neki, magától jött rá.

Imádom, ahogy a kis lábujjait állandóan mozgatja.

Imádom, ahogy csatatérré varázsolja az ágyát ébredés után: olyan rumli van, minden szétszedve, baldachin lehúzva, hogy még! Ő meg ott kuksizik nagy szemekkel, úgy kell a rumliból kiszabadítani.

Imádom, ahogy hozzámbújik, mikor kiveszem az ágyból, és egyből szopogatni kezdi az ujját. Ami a behajlított mutatóujja, most már egyértelmű.

Imádom, ahogy megynyugszik, mikor sír és felveszem.

Imádom a kis hurkás combját.

Úgy imádom ahogy van! Sokszor lelkiismeretfurdalásom van, amikor nem tudok elég időt tölteni a lányokkal külön-külön vagy együtt, hogy állandóan rohanok, hogy miért kellett nekem 3 gyereket vállalni, nem lenne ilyen problémám. De ez nagyon mélypontokon jön elő. Mert aztán meg Zitára nézek, és tudom, hogy akkor kihagytam volna ezt a kis csodamanót, és én lennék ezáltal kevesebb. És a 10. hónapot tapossa. Tejóég!

Kinga 4.5 éves-a beszámoló

Néhány gondolat legnagyobb lányomról, csak úgy, ahogy eszembe jut, és a teljesség igénye nélkül.

4 és fél évesen bámulatosan ügyesen színez az én nagylányom. És nem csak én vettem észre, komoly dicséreteket kapott az oviban: az óvónők szerint a precíz színezéssel néhány nagycsoportost is maga mögé utasít (ami persze annyira sokat nem mond, mert ha az a nagycsoportos küönösen nem szeret ilyenekkel piszmogni, akkor lehet, hogy nem is fordít rá sok energiát). A rajzai is egyre kifinomultabbak, aprólékosabbak.

Születése óta töretlenül hatalmas a mozgásigénye. Imád a kengurulabdán pattogni, megtanult rollerezni kétkeréken szinte egyik-napról a másikra, a hintáinkon állandóan csüng, ide-oda mászik (no és néha hintázik is)—ezért merült fel egy bordásfal beszerzése. Érdeklődi a görkori iránt, ügyesen utánoz aerobicelemeket, tanul ugrálókötelezni, szeret labdázni, futkározni, motorozni, biciklizni, azt egyelőre négykeréken, egyszóval érdeklik a sportok. Erős, ügyes, komolyan körül kell nézni itt a nagy vidékben, hol találnánk neki alkalmat, lehetőséget, hogy valamit sportoljon, ha van kedve hozzá.

Ha nem jön-megy vagy ugrál, akkor nyugodtan szöszmötölni is képes. Sokat színez, rajzol, magától vagdos papírból, ragasztgat (legutóbb papírcsíkokból ragasztott össze egy asztali futót, természetesen elég kusza lett, nekem mégis értékes volt, hogy magától kitalálta és kivitelezte). szeret gyömgyöt fűzni, legózni, bár ennél örül, ha együtt építünk, nagyon érdeklik a kreatív dolgok, legújabban gipszből képkeretet szeretne csinálni, és dekupázstechnikával szalvétát beleragasztani, szép képet kreálva ezzel. Megtalálta ugyanis az erre vett néhány szalvétámat, még a régmúltból. Én viszont szabadidővel nem nagyon bírom követni az igényeket.

Hirtelen jött rá a kirakózás örömére és mikéntjére is. Van egy 48 darabos Aladdinos kirakója, azt már elég hamar kirakja, lassan unja is, úgyhogy lehet(ne) neki beszerezni a nagyobb kihívásokkal járó, többdarabos kirakókat (persze a hercegnős topfavorit)

szeret babázni, rengeteg szerepjátékot játszik, belebújik (számára) ismert emberek bőrébe, mint legutóbb a főbérlőnkébe, akinek pici kutyája van, és vinni kell sétáltatni éssatöbbi. Érdekes nézni őt ilyenkor.

Csillával is jó tud már játszani, inkább Csilla nem partner néha a játékban, de Kinga, ha jó pillanata van, tanítja is a húgát mindenfélére. Magyaráz neki, segít neki, aranyos vele. aztán persze a következő percekben szét is tudják szedni egymást, de a testvérkapcsolatokról részletesebben újabb bejegyzést lehetne már írnom. Összességében még mindig nem felhőtlen Csillával a viszonya, amiben gyakran Csilla a ludas: ő a kis imposztor, ő megy piszkálni kingát, Sokszor ő üt előbb. Talán, hogy felhívja magára a figyelmet. Kinga persze rosszul tűri, vicsorít a húgára, visszaüt, gyakran kisebb-nagyobb verekedésbe torkollik a konfliktus. ezek nem annyira vicces dolgok.

Barátokkal, jól ismert emberekkel nagyon közvetlen Kinga, úgy tűnik, kezd komolyan társasági ember lenni. Mindig figyeli, ha a szomszédok kinn vannak, szeretne átmenni hozzájuk, ha barátaink látogatnak meg minket, Kinga nagyon örül, jól ki is jön mindenkivel, és szomorú, ha elmennek. Legnagyobb kedvenc most mama, akinél jó ideje nagyon szeret lenni, szerintem főleg egyedül, mikor Csilla nincs ott. Olyankor csak rá figyelnek, nem kell osztozkodni, nincs feszültésg, állandó pozicióvédés. Gyakran komoly hisztit levág, hogy nem akar itthon lenni, hanem inkább mamánál. Ilyenkor a szívem szakad meg, mert azt jelenti, hogy jóval kevesebbet tudok rá figyelni, mint anyósom. Állandóan rohanok, hogy tudjunk valamit kettesben csinálni, nagyon igényelni, de ez az év még nem az egyszerű megvalósíthatóságról szól.

Kinga nagyon igényli a sok pozitív visszajelzést: állandóan megkérdezi, hogy most örülök-e, ha valamit jól csinált, ha szépen viselkedett Csillával, ha rendet rakott, ha ügyes volt valamiben, hogy büszke vagyok-e rá. Tízezerszer is el kell neki mondani, hogy igen, ilyenkor nagyon boldog. Dicsérem magamtól is, ha valami olyat csinál, amivel nekem nagyot segít: pl. ha Zitát éppen lenn szoptatom, és Csilla fent felébred (amúgy mörfi miatt mindig ez van), és Kinga egyből ugrik, hogy felmegy a nagyobbik húgához, és lekíséri. Ilyenkor megy a simi, dícséret, és ő hálás érte.

Kingával a nagy Nehézség a vasakarata. Ez borzasztó. Ez már nem is a dackorszak, hanem ő ilyen: konok, önfejű, rámenős, ellentmondást nem tűr. komolyan borzasztó, és hatalmas kihívás szülői pályafutásom során. Mert nekem muszáj ellentmondanom, muszáj a korlátokat tartani, mert eluralkodik a káosz. Viszont ő szinte semmilyen korlátot nem tűr, és emiatt rengeteget csatázunk. Győzködöm, rábeszélem, mindent bevetek, de legtöbbször hajthatatlan. Ha valamit kigondolt, ha valamit a fejébe vett, akkor végem, de legalábbis nagy küzdelemre számíthatok. Csak egy apró példa: már kapott valamilyen csokit, édességet, de ő még szeretne. Én nem szeretnék adni, elég volt szerintem. Jön az érvelés, hogy be kell osztani, minden napra egy, elromlik foga, dagi lesz, az a Csilláé, nem illik elenni előle. A tekintetében azonban látom, hogy akkor is megszerzi. Sokszor miatta zárom le a hűtőt, mert arra is képes, hogy csakazértis odatol egy széket, és csakazértis is kveszi pl. a túrórudit. Nem mert belehalunk egy plusz csokiba, hanem az ELV! Rémes. Főleg az érzés, hogy ha veszítek, ilyenkor hatalmas pánik uralkodik el rajtam, hogy Kingát soha nem leszek képes kordában tartani, és már vizionálom a jövőt, teljes anarchiával. Ami persze túlzás, mert azért sok csatát én nyerek, azt sem szabad elfelejteni. anyósomnál is azért szeret lenni, mert mama megengedheti magának, hogy nem küzd vele, enged egyből, úgyis kevés időt tölt vele. Tehát ott ehet a szobában pl, amit én nem szeretek, így mikor hazajön Kinga, itthon is követeli a rendszert. És jön a szokásos fájt, végkimenetele kétesélyes, bár kétségtelenül kompromisszumkész, békekedvelő természetemmel is egyre jobb harcos leszek Kinga mellett. :-S Pedig jó lenn, ha nem a harcokról szolnának a mindennapok, de lehet, hogy nem sokat fog csökkeni a számuk.

Ja, és rámenős. Példa. Minap kéri, csináljak neki egy hercegnős magazinból egy papírgyűrűt. Egyszer már volt neki, de szétszakadt. Nem nagy durranás, mégis megkérem, hagy tegyem rendbe előbb a konyhát, míg a kicsik alszanak, mert totál elúszok, sietek, meg lesz hamar, én is szeretek vele ilyeneket alkotni, vele már élvezet is, nem csak küzdelem és maszatolás. Elfogadja, látszólag. De közben folyamatosan kérdezget, hogy mikor leszek készen, igyekszem-e, sok van-e még. ráadásul hordja oda az asztalra a hozzávalókat, a közelemben sóhajtozva nézegeti a magazinban a képet, hogy bárcsak neki is lenne már ilyen gyűrűje. egy ideig bírom a nyomást, de sokszor kifakadok, hogy ha megbeszéltük, megígértem, meg is csinálom, de néha mást is el kell végezzek. Már többször rájöttem, hogy ilyenkor-ha megtehetem- egyszerűbb gyorsan megcsinálni neki/vele a dolgokat, és utána nyugi van. az biztos, hogy nem lesz gondja az életben, ha valamit el akar érni, már ha ilyen marad. Én meg bírjam ki addig vele valahogy.

Enni jól eszik, sok mindent szeret, vele már nincs gondom, jó étvággyal tud enni. Nagy kedvencei mostanában a diós tészta, paradicsomleves, rizses hús, de emellett sok minden mást is szívesen fogyaszt. Ráadásul, ha megkérem, meg is kóstol új dolgokat, ha nem ízlik neki, mondhatja, hogy nem kéri. De már megérti, hogy mindent meg kell kóstolni. Legutóbb őszibarackot adtam neki, tudván, hogy nem nagy gyümölcsös, de reméltem, hátha mégis bejön neki. Udvariasan evett két darabkát, hümmögött, hogy nagyon finom, aztán tette is le a villát, és otthagyta. Ergo: marhára nem ízlett neki. De legalább megkóstolta. Elég sokat is hízott, már 17 kg a csajszi, pedig ő is olyan rosszevő volt, mint most Csilla.

Az alvás még mindig érzékeny pnt. Szereti, ha bent van vele valaki elalváskor, mi már kevésbé. azért látszik a megbújó hajlam, hogy egyszer egyedül is elaludjon. Most azt ígérgeti, hogy az új házunkban, a “hercegnős” szobájában egyedül el fog aludni. Ez kecsegtető hír. J

Egyre jobban érdeklik a csajos dolgok. Kedvenc színei a rózsaszín és piros, de elfogad más színű ruhát is például, ha kellően csajos, elegáns, olyan a mintája, stb. Az már alap, hogy határozott elképzelése van arról, hogy mit vesz fel, milyen pólót, nadrágot, cipőt. A boltban egyből meg tudja mondani, hogy tetszik-e neki valami, és általában azt tényleg fel is veszi. Amúgy is egyre nőiesebb a lénye, néha nézem, milyen kecsesen megy, amit pedig nem tudatosan tanult, ezt születéssel örökölte (nem tőlem, az tuti, bár én még nem láttam magam menni…anyósom elég kemény járással rendelkezik, amit Jani is örökölt, talán anyukámtól jön, nála rémlik a kecses mozgás, fene tudja, ki nem tudom nyomozni). Imádom, hogy lehet fésülni, hogy lehet szépen öltöztetni, és általában meg tudjuk beszélni, hogy időjárásnak megfelelő kedvenc ruhát vegyünk fel. Ez nagyon tuti dolog, régen emiatt is sokat zörrentünk össze. Most Csillával futjuk ugyanezeket a köröket… :-P

Összességében annyit lehet írni, hogy nagyon határozott egyéniség, de sokat szelídült a hónapok során. Sok mindent meg lehet vele beszélni, minden érdekli, nyitott kis emberke, megértőbb mások iránt, egyszóval sokkal könnyebb már vele az élet, mint kb. két éve. Leszámítva persze a fent említett küzdelmes szitukat, de ez is Kingához tartozik, és remélem, hogy megbírkozunk ezzel a feladattal is.

Csilla 2.5 éves

Ahogy Kingának magyarázom ezt a “feles szülinapot”: már hatot lapoztunk Csilla 2. szülinapja óta a nagy naptárban, és még hatot kell, hogy 3 gyertya legyen a tortáján. hát, ez is eljött, hihetetlen, hogy még szinte ma volt, hogy éjszakáztam a két hónapos Zita mellett, hogy Csilla szülinapi bulijára minden meglegyen, és mégis elröpült fél év azóta. ez van.

Csilla pedig rengeteget fejlődött. Mondhatnánk, ez a dolga, mégis csodálattal nézem újra, hogy Kinga után ő is egyre okosodik. Elsősorban a beszédfejlődés a jelentős: mondatokban beszél, kötőszavakat használ, magyaráz, ok-okozatot kifejez. Ami érdekes nála, az az elváló igekötők használata: azaz nála még nem válnak el, pl: “nem felvegyed Zitát!” Sokszor megakad, mert nagyon akar valamit mondani, de olyan gyorsan nem találja a szavakat, ilyenkor kicsit szuszog az igyekezettől, imádom! de azért valahogy mégis elmondja, én legalábbis mindig megértem (no, de ez a dolgom, mondhatnánk)

A játéka is fejlődik: leginkább babázni szeret, babakocsizni, újabban labdázni, a hinta nagy favorit, motorozni is szeret, de a bicikli és a roller annyira nem hatja meg. Kinga révén sokkal hamarabb elkezdett részt venni a társasjátékokban: kitűnően emlékszik a kártyákra a memóriajátékokban, bár a szabályokat nehéz vele betartatni. kinga ki is akad sokszor, ha Csilla “renitenskedik”, és hamarabb fordít pl. lapot vagy nem fogja fel a szabályokat.

A színeket most tanuljuk. szerintem nagyon sok színt felismer már, tehát tudja, hogy az övé a piros hinta, kingáé a sárga, de ha rákérdezek mostanában valaminek a színére, akkor vigyorog, de nem mondja meg.

nagyon szeret meséket hallgatni. aktuális nagy kedvenc az Anna, Peti és Gergő könyvek szinte bármelyik története, de főleg a Pók a piros sapkában, a Világgá megyek és Partedli címűek. Ez utóbbit ő maga is “olvassa”: emlékszik, melyik oldalon mi van nagyjából, és kicsit hiányosan ugyan, de elmondja. Ilyenkor is zabálnivaló, különösen, amikor komolyabb szókapcsolatokat mond ki édes kis hangján. szereti még a Bogyó és Babóca és a Boribon-meséket is.

Újfent Kinga hatása, hogy ő is nagyon szereti a Disney hercegnőket. Neki Hófehérke a kedvence, de a rajzfilm szerintem nem túl gyerekbarát, így próbáljuk minél kevesebbet nézni. szokta mondani, hogy fél a banyától, így hanyagoljuk ezt a mesét. Ettől függetlenül most már Csillának is van egy Hófehérkés kis törlőkendője: ez és a Hófehérke baba szinte állandó útitársunk.

Szobatisztaság: nappal, ébren tökéletesen szobatiszta, alvásokhoz kap pelust. Erről írtam nemrég, hogy rengeteget iszik, így nem tudjuk éjszakára elhagyni a pelust.

Az evőkéje borzasztó. Alig eszik meg valamit, ami a rendes kajákat illeti. De még a kedvencnek vélt dolgoknál is előfordul, hogy mégsem tetszik neki pillanatnyi hangulatingadozás miatt. Amiket nagyon szeret: a húsleves, a zöldségleves, de általában csak a leve, esetleg tésztával és nagyon esetleg főtt hússal; a sült krumpli, a pácolt, roston sütött húsok, tonhalkonzerv, savanyú uborka, dinnye, eper, banán néha (ha öntök rá kis csokiszószt-én már a cél érdekében bármit), Actimel, pudingok, krémtúrók, túró rudi persze, sajt, néha párizsi, és egész sokat eszik a felkockázott paradicsomból is. Ez nem tűnik olyan kevésnek, de nem is sok: ezt kombinálni nagy fejtörést okoz. 3 gyermekem közül ő legrosszabb evő, de Kinga is hasonló volt ilyen idős korában, csak remélni tudom, hogy javul a helyzet.

A másik dolog, hogy háklis is evés terén(is): a sajtot pl. nem lehet akárhogy vágni, lehetőleg pont négyzet legyen, téglalap már nem jó, ne legyen túl vastag. lyuk ne legyen benne, a széle ne legyen cakkos, ja, és nagy szelet legyen. Van, hogy 5-6 szeletet is levágunk, mire hajlandó megenni egyet, de még akkor is ki kell harapnunk a lyukat belőle. Kész őrület. A palacsintát is csak úgy eszi meg, ha előtte a két végét leharaptam.

Ez a hálkisság előjön az élet egyéb területén is. Sokszor nem mindegy, ki adja rá a ruhát, kivel megy pisilni, ki teszi be és ki az autósülésbe és satöbbi.

Nagyon apás az utóbbi időkben, Jani már nemes egyszerűséggel a kis árnyékának tekinti Csillát. Nem könnyű neki, hogy engem lefoglal Zita, próbálja a másik szülőt “megfogni” magának. Kinga amúgy is anyásabb inkább, csak amikor nem engedek meg neki valamit, akkor jobban szereti apát. Persze hogy. Csilla jól elvan velem napközben, de sokat emlegeti az apját.

Anyósoméknál sincs mostanában szívesen sokat. Míg Kinga újabban állandóan ott akar aludni, Csilla hosszú ideje inkább minket választ, és nem marad ott mamánál éjszakára. egyelőre nem tervezünk elutazni sehova, hogy fontos lenne erőltetni az ottalvást, az időre bízzuk, hogy változzon. Azért persze, ha mégis nagy szükség lenne rá, nem lenne neki új a dolog.

Állítólag a középső gyerekkel a legnehezebb az élet. Én még nem olvastam utána, de azt el tudom mondani, hogy Csillával most nehéz. Közrekapták hirtelen a tesók, mindkét irányba “küzdeni” kell. Zitát szeretgeti, legújabb, hogy állandóan babusgatni próbálja, én pedig minden radaromat rájuk irányítom, mert a nagy szeretetből gyakran kerül Zita vesztesen, ha más nem, megunja a körülötte ugra-bugráló Csillát. Heves még Csilla, nagyon kell rá figyelni, hogy ne szorítsa meg Zitát, ne ugrojon rá vagy ne adjon oda neki apró játékot. Én azonban már jó jelnek vélem, hogy nem kezd el egyből visítani, ha meglátja Zitát a karomban. Pedig volt ilyen időszak, nem is rövid, nagyon fárasztó volt, főleg lelkileg.

Kingával még nem tud egyszinten játszani, de egyre többet megért abból, amit Kinga kér tőle. nő a közös játékkal töltött idő, de még nem az igazi. Gyakran torkollik értelmetlen civakodásba a dolog.

A kettejük viszonyában érdekes megfigyelni, hogy mintha Csilla lenne a harcosabb. Kinga hamarabb feladja, ha pl. Csilla betolakodó módjára ráül Kinga székére. Nem hagyja magát, Kinga meg sírva-ríva jön hozzám panaszkodni. Csilla pedig elszánt kis tekintettel néz rám ilyenkor, és hiába van Kingának igaza, helyre is tesszük a dolgot, mégis zabálnivaló Csilla a kis határozottságával.

A dackorszak is rendesen jelen van, különösen az idegesít, mikor kérek valamit, és csakazértsem csinálja. Még vigyorog is hozzá, tudván, hogy ezzel bosszant. Kingával közösen nagyon jók a rosszalkodásban: Kinga kitalál valamit, Csilla meg utánozza. Valamelyik este szerintem Kinga kezdte kilocsolni a fürdővizet a padlóra, Csilla meg utána. Épp’ kimentem valamiért, és már csak arra mentem be, hogy szó szerint úszik a fürdőszoba. Mondani sem kell, hogy nagyon ideges lettem ,mert komoly takarítást igényelt a merénylet, Zita már pampogott a megérdemelt esti szopiért, Jani pedig nem volt otthon.

Csillával egy és két éve sok gondom nem volt, most azonban résen kell lenni, hogy ne sodorja magát és a tárgyakat veszélybe. Olyan kis kísérletező manócska lett, aki nemrég puzstán kíváncsiságból belemártogatta a kinti felmosófejet a medencébe, majd le a homokba és ismét a medencébe, ezt párszor ismételve. Nem mindig érek oda időben, nem tudok minden szent pillanatban figyelni rájuk, de egy ilyet amúgy is hamar megcsinál. Természetesen totál homokos lett a medence vize, azóta sem tudtuk kitakarítani. De ő az is, aki pillanat alatt beteszi a panírozásra váró húst a zsemlemorzsába, míg én kiszaladok olajért vagy összeragasztózik mindent a kis asztalukon, ha Kinga elölhagyta a papírragasztót. Nem rossz szándék vezérli ezeket a tetteket, inkább a kíváncsiság, mégis tud bosszúságot okozni.

Akármennyire nehéz is vele az utóbbi időben, azért mi imádjuk, kis bújós csibe, és sok szeretettel, babusgatással, remélhetőleg, átjutunk ezen a számára nehezebb időszakon.

Tesók között

Apa a minden
Apa legyen jelen mindig!
cicanézőben

ja, és nagyon szeret énekelni, ritmusos zenére táncolni. ITT tekinthető meg egy rövid, májusi produkciója.