Építkezés: a konyha tervezése

Kész a konyha. Megterveztük. Megrendeltük. Érkezik, igaz, még összerakni nem tudjuk. El sem hiszem. Megkönnyebültem, kacifántos eset volt. Sokat nem aludtam miatta. De most már hátra lehet dőlni. Már ami a konyhát illeti.

Szerettem volna, hogy tökéletes legyen, hiszen ezt nem két évre vesszük, ráadásul rengeteg időt fogok itt tölteni. Muszáj, hogy praktikus legyen.

Elsőkörben eldőlt, hogy az IKEA-ban vesszük meg a konyhát. Nagy előnye az IKEA-nak, hogy az ember megtervezi, bemegy, és megveszi. No, persze nem olyan egyszerű az egész, de nagyjából tényleg így van. Be akartuk vinni a tervet egy konyhastúdióba Vácra, csak kíváncsiságból, hogy ők mennyiért csinálnák, de egyszerűen nem volt rá idő. tényleg nem. annyira sok egyéb intéznivaló volt az építkezés kapcsán, hogy ez a dolog tolódott. Már csak azért is szerettem volna bemenni, mert az IKEA-nak nincsen vanília vagy krémszínű konyhája, én pedig, természetesen, ilyet szerettem volna. Régóta ilyen színűnek képzeltem a leendő konyhámat, kicsit csalódott voltam, hogy az ikeaval ez nem megy. Pedig rengeteg előnye van az ikeanak, a már fent említett viszonylag gyors hozzáférés, praktikus, jól kombinálható elemek, amiket később is lehet bővíteni, cserélni esetleg, nem beszélve a rengeteg praktikus kiegészítővel. De hát, nincs krémszín, ej-ej, szomorú voltam.

A konyha színét a következő tények befolyásolták: az étkező-nappali- és a nem csempével burkolt falrészek a konyhában is- fa lambéria burkolatot kapnak majd. Ez ugyanolyan színű lesz, mint a kinti fal, tehát amolyan enyhén vöröses-sárgás barna. Óvatosan akartunk bánni a sok barnával, nehogy tömény legyen. Emellett van már egy étkezőasztalunk, ami sötét cseresznyeszínű, ha a konyha egy harmadik barna árnyalatot kap, az már nem biztos, hogy harmonikus (az étkezősztalt ideköltözésünkkör vettük, hezitáltunk is sokat, hogy megvegyük-e, milyen színű legyen, nem tudtuk, mennyire fogja befolyásolni a leendő helyiségek színét. aztán csak megvettük, ezt a színt választottuk, gondolván, hogy legfeljebb az étkezőasztalhoz igazítjuk a többi tényezőt. Hallottam már olyat, hogy valaki egy adott, szeretett étkezőszék színéből indult ki, és választott padlóburkolatot és falszínt ennek megfelelően). További fontos tényező, hogy a konyharész kap viszonylag kevesebb napfényt a konyha-nappali vonulaton, ezért mindenképpen világos konyhabútort terveztünk, még akkor is, ha koszos gyerekmancsokra érzékenyebb a világos felület.

Összefoglalva: fontos volt a fal színe, az asztal színe, hogy ne legyen tömény barna minden, és a fényviszonyok. A vajszínű konyha meglehetősen jól illet is volna a képbe... No, de a dolog nem lett ilyen egyszerű. :) De előre megsúgom, heppi end lett a vége, nem kell izgulni. :)

Két hete voltunk az ikea-ban, főleg azért, hogy élőben is megnézzük a színeket, elemeket. Mégiscsak könnyebb, ha szemtől-szemben látom az árnyalatokat. Ottjártunkkor megtetszett a világosabb kategóriából a nyír furnér ajtószín. Sikerült megbarátkozni a nyír színnel, fehér munkalapot választottunk hozzá. Ahogy ott sétálgattunk, felfigyeltem az egyik fehér színű konyhára, ami sötét munkalapjával, fogantyúival nagyon tetszett. Elmerengtem, talán inkább ez? A nyír ajtószínnel teljesen egyárban volt ez is, tehát anyagilag nem lett volna több. Így, mikor már megbarátkoztam a nyírrel, jó szívvel lemondtam a vajszínű ajtókról, bonyolódott a helyzet. Hazajöttünk, és elkezdtem újratervezni a konyhát a fehér ajtókkal. Szép volt, de nem tudtam határozottan eldönteni, hogy a barna falakhoz passzolni fog-e. Féltem, hogy elrontom, a nyír enyhe, világos barna színe biztonságosabbnak tűnt. Ráadásul korábban kijelentettem magamban, hogy fehér konyhát nem akarok, mert az olyan "steril", legyen már valami színe! Ez a megrögzött gondolat is közrejátszott abban, hogy elvetettem a fehér színt, Janit is meggyőztem, hogy jó a nyír, pedig ő talán billent volna jobban a fehér felé, de szabad kezet kaptam, mondván, én töltök ott majd több időt... :-))

Még hosszas töprengés, az online tervezővel sok-sok kombinálás következett, hogy pontosan milyen fiókos, ajtós elemek legyenek. Nézegettem konyhám tartalmát, mit hova lehetne rakni, néztem az elemek árát, mit lehetne olcsóbban megúszni. És végül "megszültem" a konyhát. Lehet, hogy nem volt tökéletes, de tudtam, hogy helyem lesz bőven, nem volt már több erőm és estém továbbszöszölni. ráadásul az idő is sürgetett, mert november 30-ig van az ikea-ban akció kedvezményes hitelre, illetve az eddig leadott rendelést az egész ország terültén ingyen kihozzák (ezt hiszem, 500ezer fellett). Csütörtökön Jani el is ment, hogy megveszi a konyhát, egy kolléga is el tudta kísérni segíteni, hiszen a rengeteg elemet egyedül nagy macera összeválogatni.

délután ért oda, és fél négy előtt 10 perccel hív az én drága uram, hogy látott itt valami szépet: mi lenne, ha fehér lenne a konyha? tudni kell, hogy nagy rohanásban voltam Kingáért az oviba. Csilla már lent a pincében felöltözve a macskákat nyúzva várt rám, Zitára már a cipőt húztam, nekem kellett csak az otthoni "játszósból" utcaiba ugrani, és fél négykor tűz az oviba.

ehhez képest: Zitával felcaplattam az emeletre a géphez, mert Jani elküldte a képét annak a berendezett konyhának, ami megtetszett neki. volt 10 percem kitalálni, hogy mi legyen! Kicsit rosszul lettem, úgy éreztem, 10 perc alatt nem lehet ezt eldönteni, ugyanakkor talán kicsit megkönnyebbültem, hogy Janinak tetszik ez a fehér szín, hogy szólt időben, mert, mint feljebb írtam, nekem is tetszett, csak féltem rábólintani, korlátoztak a saját előítéleteim.

A lényeg, hogy 3/4 4-kor mondtam Janinak, hogy nem tudom eldönteni, mennem kell Kingáért, így megegyeztünk, hogy este átbeszéljük. Úgy is lett, és megszületett a döntés, hogy fehér lesz a konyha, azzal a fronttal, fogantyúval és munkalappal, ami a képen is látszik. Ilyen volt az is, amit én láttam, ez az egy fehér konyha tetszett az ikea kínálatából.

Jani ma újra elment, és ezúttal meg is vette az egészet. 3 kocsinyi elemet szedett össze egyedül, de végül flottul ment a dolog, és nem is húzódott el túlzottan. holnap hozzák az ikeások, ami szétzúzza a napunkat ugyan(a nagyok mennek mamához, vásárolni mentünk volna, de most módosítani kell a progit), de meglesz!!! :)

Hát, így esett, hogy álmaim vanília konyhájából hogyan lett először nyír színű konyha, majd egy pár óra leforgása alatt fehér. És most Janinak üzenem, hogy igenis tetszik a konyha! Ő ugyanis most azt hiszi, hogy az ő nyomására változtattam, de ez nem így van. Nekem is tetszett az a fehér, örülök, hogy kampányolt mellette, és alig várom, hogy egyszer dolgozhassak benne!

És hogy tovább örüljünk, jön a következő feladat: mosdókat, padló- és falburkolatot kell választani. szerintem ez legalább hasonló ámokfutás lesz, mint konyha, főleg, hogy ezúttal több helyiséggel dolgozunk. Majd beszámolok a dolgokról, ha sikerül a végére érni. :)

Építkezés:szennyvíz, külső-belső szigetelés

Az építkezés megkezdése óta most érzem először, hogy kicsit le vagyok maradva, hogy nem bírom követni a fejleményeket. Lehet, hogy hülyén hangzik, de így, hogy én nem látom, csak képekről az eseményeket, gyakran elkeveredek. A héten is csak Jani beszámolóiból értesültem, és az alábbi fényképekről láttam a ház alakulását. Azért összeszedem magam, és lássuk, mennyi minden történt a héten!

Bevezették a szennyvizet, itt az árok, és ott fut bent a narancssárga cső, ami majd a szennyvizet vezeti el a házból.

Miután minden bent van: víz, gáz, légbefúvás, szennyvíz, betemették az árkokat, így, ha nem is idilli kert az udvarunk, mindenesetre már árkok nincsenek :) Gummicsimma azért még szükségeltetik... :-))
A pincében is bekerült minden cső a vízhez a padlóra, így a teljes pincét lebetonozták, ez itt a garázs egész konkrétan:
Janiék, akik betonoztak, ezután neki is láttak, hogy leszigeteljék kívülről a pincét. Az udvari frontot burkolják hungarocellel:
Az erdő felé eső rész, a lányok szobájánál, már készen van. Sajnos, ma rengeteget esett az eső, de muszáj volt befejezeni azt a szakaszt, amit elkezdtek, így ideiglenes tetőt húztak a keverőgép felé, védelem gyanánt. Biztos "klassz" kis meló lehetett. :-P

Odabent pedig az ácsok felrakták az USB-lapokat a fóliára néhány helyen, ez itt a belső folyosó a hálók között:

Építkezés: belső falak szigetelése

Tegnap megérkezett a szigetelő anyag, így ma elkezdődött a falak belső szigetelése. Először kőzetgyapottal , majd hőtükör fóliával borítják a falakat.

Az ablak melletti falrészen látszik, ahogy "kitömték" a kőzetgyapottal az oszlopközöket, majd ezt lefedték ezzel a fényes fóliával:
Jelenleg csak "tükrös" szobánk van :-)
Csilla szobája:

Most már nem lehet csak úúúgy átlátni a falakon :)
Teszik fel a fóliát:
A fóliára jön majd az USb-lap:
Hát, nagyjából ez történt ma, plusz "mellesleg" tegnap bekerültek a pincében a padlóra a fűtéscsövek, így kész volt betonozásra. Ami ma meg is történt, kis kivétellel le van aljzatbetonozva a pince :)

Építkezés: terasz-tornác betonozás

És még építkezés, ha már így benne vagyunk.

Kész a bejárati lépcső:

A bejárati ajtó felé a "kilátás", szépen lebetonozva
A terasz frissen elkészült betonja, még nem járható
A megtámasztott tornác, hogy "segítsen" a betonnak, míg megköt, "megerősödik" (szeretem, amilyen hótszakszerűen írom le a dolgokat, de végülis erre "megye ki a játék" :-))) )
ÉS a tornác. Határozottan emberibb a külseje. :)
Emellett két pincehelyiségnek van már ajtaja, csak erről nem készült kép (mert sötét volt). Jani tegnap vette meg az ajtókat, ma pedig az üveget bele, vitte ki, és be is került. Nem carozunk, kérem szépen, már elnézést! :)

Hétfőn ismét nagy nyüzsgés lesz a telken, jönnek teherautók, a serény emberi kezek építik tovább a házunk. :) Éljen, éljen, csak így tovább! :)

Építkezés: a gáz bevezetése

Megvolt már az árok a gázcsonkig, ma pedig bekerült a cső az árokba, a gáz bevezetésre került a házba. Íme, a gázcsonknál a "doboz", a gázórával és a bevezető cső:

A doboz közelről

Így megy a cső a házba

A házba bevezető cső

Most már lényegében "csak" a kondenzációs kazán kéne, és lehetne fűteni. :)

Építkezés: a terasz betonozása

A tornác többi részét is leszigetelték és felkerült a vasalat, így nézett ki reggel:

ez pedig a bejárati ajtós rész, amit már mutattam hungarocell borítással. Tegnap felkerült rá a beton:

Mózi eltűnt, de megkerült

Mózi vasárnap este, mikor Romhányból hazaértünk, nem jött enni és pincébe vonulni. Gondoltam magamban, megint hiba volt kint hagyni, a lányok ki lesznek bukva. Ha viszont mindig bent hagyom, nem mozog eleget, bár nagy a garász, de mégis. hát, megint bebuktam, a macska nem jött. Utána sem jött róla hír, egészen ma délutánig.

Megyünk Kingáért, utolér Tamara, akivel reggel is összefutottunk. Mondja, hogy milyen jó lenne, ha el tudnánk menni hozzájuk, hogy jobban teljenek a sötét, hideg délutánok, de ma pont nem jó, mert hozzájuk költözött egy fekete cica, viszik az állatorovoshoz. El lehet képzelni, hogy füleim hogy megnőttek, ahogy mondja, egyből elkezdtem a cicáról faggatni. Minden illik Mózira: serdülő, szép szőrű, barátságos, fekete macska. Megemlítem, hogy tök véletlen illik a leírás a mi macskánkra, aki pár napja eltűnt. Elmosolyodik, hogy akkor megvan a gazdi, akkor mégis menjünk át hozzájuk, és hazavihetjük. Én is mosolygok magamban, hogy milyen szerencse, hogy pont hozzájuk csapódott (egyébként a mi utcánk végében, Tamaráék meg két utcával raknak csak arrébb). egyedül a középső kisfia sírdogált, hogy ő biza nem akarja visszaadni, de Tamara hamar megvigyasztalja. Kicsit később az állatorvos a telefonban felajánlott másik cicát Tamarának, majd még megfontolják a dolgot.

El is mentünk, az ő 3 fia és az én 3 lányom játszottak egyet, igaz, általában nem egymással, de én azt is sikernek könyvelem el, hogy Csilla nem bújt egész idő alatt belém, hanem játszott, ha a fiúk odamentek hozzá, akkor sem volt baj. Mert amúgy nincs szokva a nagy gyerektársasághoz, sajnos, mióta Pestről elköltöztünk. A macska megszerzése mellett ez volt a másik nagy eredménye az estének.

Zita alvása ugyan kiesett, de jól elvolt, mászott a nagyok után, kacagott, egyszóval nem volt vele gond. Én meg tudtam icipici beszélgetni!! Ez még nagyobb dolog, mint Pesten volt, itt sokkal ritkábban jön össez ilyesmi.

hazafelé aggódtam, hogy viszem a macskát, a 3 gyereket egy babakocsival kombinálva, de végül Mózi szépen hazasétált velünk. Úgyhogy újra örülünk, és valószínűleg beszerzünk egy nyakörvet, mert különben úgy tűnik, Mózi lesz a falu macskája. J

ui: itthon Gyémánt cica egyből lelkes összesimulással jelezte, hogy-valószínűleg-örül Mózinak, és újra egy tálból ettek. minden jó, ha jó a vége. Valamiért van olyan érzésem, hogy lesz még Mózinak hasonló nagy comeback-je. J

A mai reggelünk

A mai reggelünk borzasztónak minősíthető.

Előzmény: hajnali 3-kor feküdtem le, konyhát terveztem, most muszáj komolyan nekifeküdni, sürgetnek a határidők. ez nem lett volna baj, de sem a telefonom ébresztésére, sem Jani egyszeri ébresztésére nem keltem fel, csak 7-kor (6 helyett), mikor Jani elindult dolgozni. Lévén, hogy nekem kellett Kingát bevinni az oviba, ez a kelési időpont rendkívül rossz pozícióba helyezett.

És akkor: borzasztó kómásan próbáltam először a két nagyobbikat összeszedni. Csilla először húzott egy szoknyát, natúr, plusz nyári flip-flop papucs, hogy ő megy a macskákhoz. Elkezdődik a magyarázás, kérlelés, hogy ugyan, öltözzünk fel rendesen, akkor lemehet, így hideg van, és ne öltözzünk sokszor, mert sietünk oviba 8minden nap eljátszuk, majdnem, nagyon gáz). Annyit elértem, hogy húzott harisnyát a szoknya alá (juhéjj) és félcipőt, de innentől egy időre feladtam, lement macskázni a pincébe. Közben Kingával reggeliztünk (Csilla pár falat kakaós kekszet evett össz-vissz), de 86-szor felugráltam, mert Csilla feljárkált, hogy mindenféle cicás hírt megosszon, én meg állandóan csuktam utána a pinceajtót, jön be hideg ugyanis. Nagy nehezen megettem a két kicsi pirítóst, megittam a kávém (nem azért ettem nehezen, mert rossz vagy sok volt, hanem ugrálni kellett kétpercenként). Kingára nagy nehezen „rábeszéltem” a ruhát, ő meg rajzolgatott az asztalnál, és állandóan csapkodott, mert nem sikerült minden, ahogy elképzelte. Fél kézzel próbáltam ott is segíteni, de mondogattam, hogy ezt inkább délután kéne befejezni. No, mindegy, Kingán ruha, fésülködés, ő is le a macskákhoz. Ekkor téptem fel Zitához, aki még édesdeden aludt, hogy ő következzen. Ekkor volt 8 óra, irtó rossz részidő, pedig meg nem álltam egész idő alatt. ekkor lett volna jó legalább elindulni, de inkább már ott lenni, na, mindegy. Zita gyors szopi, öltözetés, méltatlankodott is eleget, majd rohanás Csilláért, hogy jöjjön nadrágot venni, rendes meleg cipőt, satöbbi. Csilla jön, vita nadrág körül (kedvenc farmerét vette, én nem értem, hogy mire föl ez az állandó dacolás, mikor törődik bele, hogy hideg van kint???), de végül sikerül, némi sírással (mert szerinte szoros a cipő és kacsaláb) Csilla levonul macskázódni. Anya rohan öltözni, a még ébredés utáni tervemet,-hogy ma szemhéjtussal kivételesen kihúzom a szemem, hátha rendezettebbnek érzem magam (hogy mi látszik kifele, az már mindegy)-elvetem, még az is rengeteg időnek tűnik. Ugrok a ruhába, de közben vagy Zita nadrágrángatva kapaszkodik belém vagy még rosszabb, az állandóan feljárkáló lányokhoz teper négykézláb, én meg teperek utána, nehogy lezúgjon a pincelépcsőn. tizenkettedjére is biztosítom a két nagyot, hogy igen, borzasztó, hogy a macskák kiborították a tejet (megjegyzem, tényleg nem örültem neki, pedig akkor újfent csak két cica rombolt odalenn), és megkérem őket, várjanak lenn, két perc és indulunk. Aha, gondolom én. Zitán már cipő, én is húznám a kabátom, ekkor csapja meg az orromat a Szag. Hurrá, Zita telerakta a pelust. turbópeluscsere, mindjárt fél kilenc, már tényleg bent kéne lennünk, ugyan 9-kor reggeliznek, de ha Kinga a napos esetleg, akkor ott kéne lennünk hamarabb. Az, hogy a reggeli vizuális fejlesztésről (festés, rajz, ragasztás) lemarad, már evidens, klassz. Tépünk le Zitával, berakom a kocsiba, visszarohanok a lányok kabátjaiért, majd leesik, hogy a cicák talán éhesek. Gyorsan adok nekik (enni, bár némi verés is jól jönne, ha a macskáknál ez számítana, mert tényleg nagy tejtengert csináltak egy helyen, vár rám a móka, hogy az alom mellett a padlót is takarítsam , szerencsémre padlólappal burkolt, nem olyan bonyolult, de idő persze, de mindent a gyerekért). végül fél kilenc után kirobogunk a kapun, Csilla kismotorral. Kinga is akar vinni, de hazafelé kettőt kéne hoznom, lévén emelkedik fel az út, tuti, hogy Csilla sem ülne fel, ezért nem viszünk kettőt, sőt, Csillát is próbálom lebeszélni a rendelkezésre álló 13 másodpercben, hogy ő se vigyen, így igazságos. Miért is sikerült volna, talán, ha egy délelőttöm van rá, sikerül, most nem, visszük a motort, egyelőre minden oké. Útközben összetalálkozunk Tamarával, aki legkisebb fiával már hazafelé tart, váltunk pár szót az ovis úszásról. ezalatt Kinga felül a motorra, mert Csilla leszállt. Nagy civakodás kerekedik, végül Csilla ülhet vissza, Kinga szinte toporzékol, Tamarától gyorsan búcsúzom, és továbbnyomom a vidám menetet az ovi felé. Beesünk, Kinga duzzog, a csoporttársai már szaladnak elé, hogy ő a napos. Frankó. Sajnos, elkéstünk, mire levetkőzne, már rég kész kéne lenni a terítésnek. Kinga duzzog, nem akar öltözni. Végül ingerültebben megsürgetem, Zitát közben agyonsimogatják a gyerekek, két nagyobb fiú verekszik melletünk, Csilla bújik belém, ó, lennénk már készen! A többiek elkezdenek enni, Kinga nem nagyon akar bemenni, de végül szelíden, de határozottan beküldöm.

Felsóhajtok.

szakad rólam a víz.

Üresnek érzem magam, ez rémes volt.

Kiténfergek a két kicsivel, írok Janinak egy sms-t, hogy ezentúl sokkal keményebben lépjen fel az ébresztésemmel, tök mindegy, hogy álmos vagyok, mert így nem tudok elkészülni. tudom, korábban kell lefeküdni, korábban is szoktam, de most helyzet és feladat van.

Csillával kicsit küzdögetve, hogy mikor ki vigye a motort, hazaérünk, és indul a nap. Ami hasonlóan jó volt, mint a reggel, a napot félig meddig a délután előkerült cica híre menti meg, de erről másik bejegyzésben.

Építkezés: aljzatbeton, lépcsőépítés, konyhatervezés

Vasárnap este akartam feltenni az újabb képeket a megkötött betonról, mert jártunk kint a házban. aztán este nem tudtam írni, amit jól meg is bántam, mert azóta az események jól elhúztak, muszáj igyekeznem, mert lemaradok!

Vasárnap készült kép az előszobáról a bejárati ajtónál. Ez a beton készült még pénteken

A belső fürdőszoba. Azért így "rendezettebben" néz már ki

hétfőn nem készült kép, csak ma délelőtt. Tegnap már az összes kis helyiség le volt betonozva plusz az étkező-nappali is így állt:

Aztán napközben készült tovább a beton a nappaliban:

És délután kész volt, csak a sötét, friss részre nem lehetett rálépni:
És nemhogy ez mind elkészült, de elkezdték kátránylapokkal és hungarocell lapokkal leszigetelni a tornácot a bejárati ajtónal, itt maradt félbe a munka. Állítom, hogy 1-2 napon belül ezen is beton lesz, ekkora tempó mellett... :)
És délelőtt elkezdték felépíteni a bejárati lépcső vázát és zsaluzását:
Délután pedigg a friss betonnal elkészült a lépcső:

Elnézést a képek rossz minőségéért, esett az eső, szemcsés lett a lencse, nem tudtam ott megtisztítani.

A négy hálószoba kivételével minden helyiség le van betonozva bent, most következika tornác és a terasz. Olyannyira haladunk, hogy Jani már újfent az ácsokkal egyeztet, hogy mikor jöjjenek csinálni a belső részét a falaknak (szigetelés, lambériázás).

Szombaton elmentünk csempét és padlólapot nézni. Egyelőre nincs konkrét választás, nagyon nem akarom elrontani, ráadásul nehéz is ennyi helyiségre egy alkalommal, álmosodó, fáradó Zitával a karunkon burkolatot választani. Megvan a kósza érzés, hol milyen színek legyenek, de még nem böktem rá egyértelműen egy burkolatra sem.

A konyha burkolatát pl. ki sem akarom addig választani, amíg kész nincs a konyha. szóval, ezt kell először készre tervezni. Eddig megtörtént az alaprajz eldöntése, így pl. megvan hol lesz a mosogató helye. Most jönnek az apróbb kérdések, hogy pontosan hol, milyen szekrény legyen (vasárnap IKEA-ban jártunk, hogy élőben is lássa a "mester" a színeket-csak szerényen, Verocs :) )Az IKEA konyhatervezőjével tervezem a konyhát, eddig nagyon szeretek vele dolgozni, és jó eséllyel ott is vesszük meg (ha dűlőre jutok a színeket illetően, icipicit hiányolok egy-két színt az ikea-nál, de nem vészes a helyzet). Mindezzel szintén sietni kellene, mert november 30-ig ingyen hoznák ki az IKEA-sok, ami nagy könnyebbség lenne, bár enélkül is haza tudnánk szervezni a sok elemet. Úgy gondoljuk, hogy ugyan a bútorozásra általában nagyon kevés pénz marad, de a konyhabútor jó lenne, ha meglenne. Négy éve, mikor a pesti lakásunkba költöztünk, akkor is ez volt a koncepció, és örültünk, hogy összejött, hiszen gyerek mellett nagy könnyebbség, hogy zökkenőmentesen megy a főzés-sütés. És akkor még csak egy volt. Mármint gyerek.

Úgyhogy most igyekszem újfent beleásni magam az ikeás konyhaelemek halmazába, és véglegesítem a dolgokat. Ahogy ismerem magam, ha belejövök a tervezésbe, és "vérszemet kapok", képes vagyok majdnem reggelig csinálni. azért remélem, hamarabb is végzek (bár, múltkor, a tervrajz készítésekor is majdnem negyed ötkor feküdtem le, de jó volt egyszusszra megcsinálni, ahogy özönlöttek az ötletek, nem kellett félbeszakítani az alkotás lendületes menetét:) )

Kinga-száj

Kingával délután bohóckodtunk, és ő szájon akart puszilni. Mondtam neki, hogy engem csak arcon pusziljon, majd egyszer, ha lesz férje, akkor neki adhat puszit a szájára.

Kinga:-Nekem már van férjem!

Anya: (Heee? Mi?-magában) –Kicsoda?

K:- Dávid!

A:- És ő már tudja?

K:- Nem!

A:- ????

(Utólag derült csak ki, hogy melyik Dávid, mert kettő van a csoportban, hát, kiderült, hogy Nagyék Dávidja a kiszemelt, akinek az anyukája nemrég mondta nekem, hogy Dávid sajnálni fogja, ha Kinga elmenne a csoportból, csak tovább nem tudtunk beszélgetni. Ekkor döbbentem rá, hogy azt tudom, hogy Kinga kiket kedvel, de hogy őt hányan, arról fogalmam sincs. Azért én sem tudok mindent, hogy kivel hogy jön ki az oviban, ami persze nem baj, csak ilyen szitukban érnek meglepik. J )

Márton-napi lámpás felvonulás

Kinga idén nem maradt le az ovis lámpás felvonulásról, nem úgy, mint tavaly. Én idén is lemaradtam, Jani kísérte el, mert Zita aludt, de ha jövőre is ide járunk, talán én is látom őket.

Tettek egy nagy kört a faluban, német dalt énekelve, a 3 fokban, szerintem mindenki összefagyott. Kis mécses világított a lámpásban, az melegeítette (talán) valamennyire Kinga kezét, de Jani is átfagyott a végére, szerintem a lurkók is. azért tetszett neki, a német dalt azóta is énekelgeti, kéri, hogy írjam le, de én attól függetlenül, hogy német szakos tanárként (is) végeztem, csak az első "Martin, Martin"-t értem, aztán slussz. azt hiszem, az oviban el kell kérnem a szövegét a dalnak, hogy itthon is tudjuk énekelni. :)

Építkezés: lépcsőház, aljzatbeton

Délután újfent családi látogatást tettünk épülő házunknál (én természetesen rózsaszín gummicsimmámban, fontos! :) ), hogy megnézzük, hogy áll az aljzatbetonozás. Ezt a műveletet ismét a főbérlőnk, Jani csinálja, ő van ismét "soron", miután a fűtés-és vízszerelés olyan szintre jutott, hogy folytathatuk a következő feladattal. Azúton is köszönet Attilának, aki pár nap alatt megcsinálta a földszinti víz- és fűtéscsövek lefektetését. A pincében és az emeleten lesz még dolog víz-és fűtésszerelés ügyben, de most a földszinttel kell tempósabban haladni, hogy el lehessen kezdeni a belső falak szigetelését és burkolását. Ehhez pedig kell az aljzatbeton. /ki van itt minden találva, kérem szépen!/

Ez itt még a lépcsőházi lépcső, amit szintén Janiék építettek, de most már lekerültek a zsaluk, most már magától is "tartja" magát a lépcső.

Ezen a lépcsőn lehet jelenleg kultúráltan feljutni a földszintre. Ma felmentünk, és rögtön ahogy felértünk, "belebotlottunk" az éppen folyó betonozási munkálatokba. Nem is mentünk beljebb /mert nem lehetett, konkrétan/. Íme, a lépcsőház bejáratánál a frissen kiöntött, de még el nem simított beton, háttérben az előtér már elkészült, csillógó betonjával

És akkor az előtér lebetonozva, szemben a bejárati ajtó. Teljesen más így a kép, hogy az aljzatbeton eltűntette a sok kábelt, csövet /amit ma reggel Jani egy maratoni videófelvétellel az egész házra kiterjedően levideózott, hogy később is tudjuk, hol,merre, hogyan futnak a kábelek, ha bármi okból szükség lenne az infóra/. a beton itt még nagyon friss, csillog, de gyönyörűszép sima. Ismét örülünk, hogy kezdetektől fogva Jani csinálja ezeket a munkálatokat, nagyon precízen dolgozik. Holnap már talán óvatosan rá is lehet lépni a betonra (ha más nem, hát hagyok szép nyomot a gummicsimmámmal, hehe)

A konyha-nappali-étkező továbbra is "csöves" állapotban, jövő hét elején ide is jön a beton

A benti, szobák előtt húzódó folyosón is kész a beton, a sötét szürke sáv az. Nem tudtam közelebb menni, csak a lépcső tetejéről fotóztam. kész előny, hogy nincsenek még falak...

Nagy felületet kell betonozni, ami ezúttal lassabb munka, mert nem lehet betonkeverő autóból kiönteni, hanem kis betonkeverővel kell a betont előállítani, talicskával behordani, és apránkánt szétoszlatni, simítani. Jövő héten tervezi Jani megcsinálni a teraszt is, ha összejön persze, mert állítólag jó idő lesz, valamint kellene csinálni egy lépcsőt, ami a bejárati ajtónál a tornácra vezet fel az utca felől. Szóval, van betonoznivaló, az biztos. A fő feladat azonban mindenképp a belső tér, hogy az ácsok kezdhessenek a belső falakkal. (én)Janim jelenleg négy (esetleg öt) csapatot koordinál: egyik a főbérlőnk Jani (betonozás), Attila (víz-és fűtésszerelés), az ácsok (falépítés) valamint a villanyszerelők (és esetleg a légbefúvásos "csapat"). Amint az egyik befejezi a munkát, jöhet a következő, de mindezt gondosan, előre kell egyeztetni, mert mindenkinek van más munkája is, azzal is össze kell hangolni. És persze úgy, hogy a lehető legnagyobb iramban épüljön a miénk. Váltogatják egymást a "csapatok", sokszor az egyik a munkájának befejezése a másik kezdésének előfeltétele. Sok-sok feladatot ró ez (én)Janimra, aki, azt hiszem, talán a legjobban várja már, hogy egyszer álljon a kégli. :)

Minekután a lányok mamánál, a hétvégére terveztük a karácsonyi bevásárlás egy részének lebonyolítását. Egy-két éve bevált ez a módszer, ezzel elkerüljük a decemberi tömegnyomort, a boltok pedig kipakolták már a karácsonyi dolgokat. Persze maradnak apróságok karácsony előttre is, de lényegesen jobb a helyzet, mintha mindent akkor kezdenénk /idén különösen hasznos lehet ez a módszer, tekintve, hogy ünnepek előtt lesz az építkezés véghajrája is, vagy legalábbis hajrázni fogunk, hogy közel legyen a véghajrá, ha lehet engem követni... :)/. A hír annyiban kötődik az építkezéshez, hiszen e bejegyzés fő témája most az, hogy egyúttal beiktatunk némi nézelődést és információgyűjtést pl. padlólap és csempe témakörben. Mert ugyan nem pont holnapra kell az "áru", mégis ismernünk kell az anyagi részét a dolognak, valamint itt is számolni kell szállítási, beszerzési határidőkkel, nem lenne jó, ha ezen csúszna (nagyot) a költözés. Már csak abban bízom, hogy Zita jól bírja majd az iramot, jól megsétáltatjuk a hétvégén. A mi családunkban már csak ez a sorsa az egyéves forma gyerekeknek: apucival és anyucival rója az áruházi köröket, mert úgysem fogja még fel, mire megy ki a játék, és amúgy is sokat szopizik még, tehát anyuci nem szívesen adja át másnak. :-)) Úgyhogy az erő legyen velünk holnap! :) Uff, én beszéltem.

Csálé sapiban 2.

Időközben rájöttem, hogy miért éreztem késztetést közzétenni a Zita-csálés-sapis fotókat: mert egyszer már volt hasonló élményem. Csak akkor Kinga ébredt autós alvás után, bár akkor ő már 2 éves és 3 hónapos volt. De az autósülés ugyanaz... :)

Helló, világ, akkor én most hol is vagyok?

Nehéz az ébredés
Az én lányaim ilyen sapka félrealvós típusúak. Már csak Csilláról kellene hasonló fotókat készíteni. :)

Csálé sapiban

Délután együtt vittük a két nagyobbik lányt mamához. Zita elaludt a kocsiban, majd ébredés után ilyen kép fogadott:

A sapi kicsit elcsúszott. :) De jót aludt, az a lényeg.

Csilla-száj

Tegnap etetjük a cicusokat. Zita ül a babakocsiban a garázsban, én teszek-veszek a macskák körül, Csilla szorongatja a tejes dobozt, várva, hogy öntsünk nekik a tálkákba. Zita valamiért nyúlkál Csilla felé, valamit szeretne elérni, Csilla úgy értelmezi, hogy a tejet.

-Neeem, Zittuszmittusz, a tej még nem neked való! Majd, ha te is cica leszel, akkor kapsz tejet, jó?

Építkezés: padlófűtés szerelése

Tegnap bekerültek a többi helyiségbe is a vasrácsok, valamint elkezdték lerakni a padlófűtés kábeleit, csöveit. Íme, a fehér kanyargó csövek azok:

Ma is nagy zsongás van a háznál. Kint van a fűtésszerelő, kint van a főbérlőnk, aki a pincét is építette, ők csinálják most az aljzatbetont, ehhez kell előkészíteni a zsaluzást. Valamint kint vannak az ácsok, akik a házat rakták össze, hogy pontosan most mit csinálnak, egyelőre nem tudom, de estére úgyis kiderül. halad a munka.

Tegnap nagy mellénnyel kijelentettem, hogy minket biza már nem zavar az eső, hát, dehogynem! rengeteg eső esett, és a csöves árkok nagy része megtelt vízzel, valamint több helyen bedőlt a föld az árkoba. Igaz, hogy talán holnap betemetésre került volna, de azért nem kellett volna spontán betemetődnie. Azt nem is tudom, hogy ez mennyire zavarja a munkálatokat, majd meglátjuk.