El sem hisszük nagyon a dolgot, pedig előfordul macskáknál ilyesmi, de Mózinál nem hittem, hogy hosszabb idő után előkerül. Pedig ő az, a szőre, szeme minden ismerős, csak hatalmasat nőtt!! Látszik, hogy evett, tehá valaki gondozta, de ugye smmit nem tudunk az elmúlt két hetéről.
Nem tudom, örüljek-e. Marad most velünk vagy újra eltűnik. Örülünk, hogy itt van, aztán megint szomorkodhatunk, ha elmegy.
Arról nem is beszélve, hogy így már hárman vannak :-P, és gőzöm sincs, hogy fognak kijönni. Mózit most így is beraktuk az egyik belső részébe a pincébe, mert a két hím fújt egymásra, bár viszonylag szolid formában. Tanácstalan vagyok, mi van ilyenkor, nem tudom, hogy kell ezt kezelni.
Majd folyt köv, mert Zita felébredt.
8 megjegyzés:
Nagyon örülök Mózinak. Az én szívemhez is hozzánőtt. Szerintem nem lesz gond a 3 macskával:) Szép lassan szaporodtok...:)
Szombaton találkozunk. Pussz
Minden jó, ha jó a vége! Minden gyereknek egy macsek!!! Így van ez rendjén kérem! :) Nem véletlen, hogy hazajött. Ami pedig a fújást illeti, majd megbarátkoznak, ha nem, akkor az erősebb győz:) Darwin...Örülök, hogy helyreállt a családi béke, és szerintem ne aggódj, majd csak akkor ha minden cicának lába kél, akkor van egy macskagyűjtő a faluban:))) Puszika nektek!
Emlékszem a bejegyzésedre, amikor bizonytalan voltál abban, hogy befogadjátok -e a kismacskát. Már akkor mondtam, hogy vigyázz, mert ezek a cicák önálló kis lények, nemigen parancsolhatsz nekik. Én speciel ezért is szeretem őket. Függetlenek, mégis tudnak szeretni.
Szóval ha így haladsz lassan egy cica menhelyt is nyithatsz. Nagyon mosolygok most magamban..
ui. Azért sajnálom hogy nem tud beszélni Mózi. Elmondhatta volna merre kódorgott, ki gondozta, hogy talált vissza és miért szökött el..
Pár hete találtunk a város szélén hat kiscicát. Felkaroltuk őket, a barátainknak elosztogattunk egy részét, nekünk megmaradt kettő: Duda és Pocsolya. Sajnos egy szűk hét után valaki elvitte a mi kiscicáinkat, annyira picik voltak, hogy biztos mindketten egyszerre nem mentek el világot látni. Bárcsak egy szép nap úgy megjelennének, mint a ti Mózitok :) Nagyon örülnénk nekik :)
Csilla
Hat, lehet, hogy csak parvalaszto koruton volt... :) Vagy ahhoz meg kicsike? Nem ismerem a macskak biologiajat.
Mózi megjött! Ez is drámai.
Papa
... és vannak még csodák. Még ha nem is olyan nagyok, de igaziak. Nekem ez jutott eszembe. :)
puszil,
éva
Csilla,
nagyon szurkolok, hogy a Ti cicáitok is hazataláljanak! Tényleg tudom, hogy milyen rossz érzés!
De vannak csodák, ahogy Éva is írta, ez az eset is bizonyítja. :)
ÉS most olyan jó volt, hogy ugyan kiengedtük a pincéből, míg elmentünk az oviba, de ott várt minket a bejárati ajtó lépcsőjén, mint régen. És futott elénk, ahogy meghallott minket. :)
Megjegyzés küldése