Építkezés: lépcsőház, aljzatbeton

Délután újfent családi látogatást tettünk épülő házunknál (én természetesen rózsaszín gummicsimmámban, fontos! :) ), hogy megnézzük, hogy áll az aljzatbetonozás. Ezt a műveletet ismét a főbérlőnk, Jani csinálja, ő van ismét "soron", miután a fűtés-és vízszerelés olyan szintre jutott, hogy folytathatuk a következő feladattal. Azúton is köszönet Attilának, aki pár nap alatt megcsinálta a földszinti víz- és fűtéscsövek lefektetését. A pincében és az emeleten lesz még dolog víz-és fűtésszerelés ügyben, de most a földszinttel kell tempósabban haladni, hogy el lehessen kezdeni a belső falak szigetelését és burkolását. Ehhez pedig kell az aljzatbeton. /ki van itt minden találva, kérem szépen!/

Ez itt még a lépcsőházi lépcső, amit szintén Janiék építettek, de most már lekerültek a zsaluk, most már magától is "tartja" magát a lépcső.

Ezen a lépcsőn lehet jelenleg kultúráltan feljutni a földszintre. Ma felmentünk, és rögtön ahogy felértünk, "belebotlottunk" az éppen folyó betonozási munkálatokba. Nem is mentünk beljebb /mert nem lehetett, konkrétan/. Íme, a lépcsőház bejáratánál a frissen kiöntött, de még el nem simított beton, háttérben az előtér már elkészült, csillógó betonjával

És akkor az előtér lebetonozva, szemben a bejárati ajtó. Teljesen más így a kép, hogy az aljzatbeton eltűntette a sok kábelt, csövet /amit ma reggel Jani egy maratoni videófelvétellel az egész házra kiterjedően levideózott, hogy később is tudjuk, hol,merre, hogyan futnak a kábelek, ha bármi okból szükség lenne az infóra/. a beton itt még nagyon friss, csillog, de gyönyörűszép sima. Ismét örülünk, hogy kezdetektől fogva Jani csinálja ezeket a munkálatokat, nagyon precízen dolgozik. Holnap már talán óvatosan rá is lehet lépni a betonra (ha más nem, hát hagyok szép nyomot a gummicsimmámmal, hehe)

A konyha-nappali-étkező továbbra is "csöves" állapotban, jövő hét elején ide is jön a beton

A benti, szobák előtt húzódó folyosón is kész a beton, a sötét szürke sáv az. Nem tudtam közelebb menni, csak a lépcső tetejéről fotóztam. kész előny, hogy nincsenek még falak...

Nagy felületet kell betonozni, ami ezúttal lassabb munka, mert nem lehet betonkeverő autóból kiönteni, hanem kis betonkeverővel kell a betont előállítani, talicskával behordani, és apránkánt szétoszlatni, simítani. Jövő héten tervezi Jani megcsinálni a teraszt is, ha összejön persze, mert állítólag jó idő lesz, valamint kellene csinálni egy lépcsőt, ami a bejárati ajtónál a tornácra vezet fel az utca felől. Szóval, van betonoznivaló, az biztos. A fő feladat azonban mindenképp a belső tér, hogy az ácsok kezdhessenek a belső falakkal. (én)Janim jelenleg négy (esetleg öt) csapatot koordinál: egyik a főbérlőnk Jani (betonozás), Attila (víz-és fűtésszerelés), az ácsok (falépítés) valamint a villanyszerelők (és esetleg a légbefúvásos "csapat"). Amint az egyik befejezi a munkát, jöhet a következő, de mindezt gondosan, előre kell egyeztetni, mert mindenkinek van más munkája is, azzal is össze kell hangolni. És persze úgy, hogy a lehető legnagyobb iramban épüljön a miénk. Váltogatják egymást a "csapatok", sokszor az egyik a munkájának befejezése a másik kezdésének előfeltétele. Sok-sok feladatot ró ez (én)Janimra, aki, azt hiszem, talán a legjobban várja már, hogy egyszer álljon a kégli. :)

Minekután a lányok mamánál, a hétvégére terveztük a karácsonyi bevásárlás egy részének lebonyolítását. Egy-két éve bevált ez a módszer, ezzel elkerüljük a decemberi tömegnyomort, a boltok pedig kipakolták már a karácsonyi dolgokat. Persze maradnak apróságok karácsony előttre is, de lényegesen jobb a helyzet, mintha mindent akkor kezdenénk /idén különösen hasznos lehet ez a módszer, tekintve, hogy ünnepek előtt lesz az építkezés véghajrája is, vagy legalábbis hajrázni fogunk, hogy közel legyen a véghajrá, ha lehet engem követni... :)/. A hír annyiban kötődik az építkezéshez, hiszen e bejegyzés fő témája most az, hogy egyúttal beiktatunk némi nézelődést és információgyűjtést pl. padlólap és csempe témakörben. Mert ugyan nem pont holnapra kell az "áru", mégis ismernünk kell az anyagi részét a dolognak, valamint itt is számolni kell szállítási, beszerzési határidőkkel, nem lenne jó, ha ezen csúszna (nagyot) a költözés. Már csak abban bízom, hogy Zita jól bírja majd az iramot, jól megsétáltatjuk a hétvégén. A mi családunkban már csak ez a sorsa az egyéves forma gyerekeknek: apucival és anyucival rója az áruházi köröket, mert úgysem fogja még fel, mire megy ki a játék, és amúgy is sokat szopizik még, tehát anyuci nem szívesen adja át másnak. :-)) Úgyhogy az erő legyen velünk holnap! :) Uff, én beszéltem.