A mai reggelünk

A mai reggelünk borzasztónak minősíthető.

Előzmény: hajnali 3-kor feküdtem le, konyhát terveztem, most muszáj komolyan nekifeküdni, sürgetnek a határidők. ez nem lett volna baj, de sem a telefonom ébresztésére, sem Jani egyszeri ébresztésére nem keltem fel, csak 7-kor (6 helyett), mikor Jani elindult dolgozni. Lévén, hogy nekem kellett Kingát bevinni az oviba, ez a kelési időpont rendkívül rossz pozícióba helyezett.

És akkor: borzasztó kómásan próbáltam először a két nagyobbikat összeszedni. Csilla először húzott egy szoknyát, natúr, plusz nyári flip-flop papucs, hogy ő megy a macskákhoz. Elkezdődik a magyarázás, kérlelés, hogy ugyan, öltözzünk fel rendesen, akkor lemehet, így hideg van, és ne öltözzünk sokszor, mert sietünk oviba 8minden nap eljátszuk, majdnem, nagyon gáz). Annyit elértem, hogy húzott harisnyát a szoknya alá (juhéjj) és félcipőt, de innentől egy időre feladtam, lement macskázni a pincébe. Közben Kingával reggeliztünk (Csilla pár falat kakaós kekszet evett össz-vissz), de 86-szor felugráltam, mert Csilla feljárkált, hogy mindenféle cicás hírt megosszon, én meg állandóan csuktam utána a pinceajtót, jön be hideg ugyanis. Nagy nehezen megettem a két kicsi pirítóst, megittam a kávém (nem azért ettem nehezen, mert rossz vagy sok volt, hanem ugrálni kellett kétpercenként). Kingára nagy nehezen „rábeszéltem” a ruhát, ő meg rajzolgatott az asztalnál, és állandóan csapkodott, mert nem sikerült minden, ahogy elképzelte. Fél kézzel próbáltam ott is segíteni, de mondogattam, hogy ezt inkább délután kéne befejezni. No, mindegy, Kingán ruha, fésülködés, ő is le a macskákhoz. Ekkor téptem fel Zitához, aki még édesdeden aludt, hogy ő következzen. Ekkor volt 8 óra, irtó rossz részidő, pedig meg nem álltam egész idő alatt. ekkor lett volna jó legalább elindulni, de inkább már ott lenni, na, mindegy. Zita gyors szopi, öltözetés, méltatlankodott is eleget, majd rohanás Csilláért, hogy jöjjön nadrágot venni, rendes meleg cipőt, satöbbi. Csilla jön, vita nadrág körül (kedvenc farmerét vette, én nem értem, hogy mire föl ez az állandó dacolás, mikor törődik bele, hogy hideg van kint???), de végül sikerül, némi sírással (mert szerinte szoros a cipő és kacsaláb) Csilla levonul macskázódni. Anya rohan öltözni, a még ébredés utáni tervemet,-hogy ma szemhéjtussal kivételesen kihúzom a szemem, hátha rendezettebbnek érzem magam (hogy mi látszik kifele, az már mindegy)-elvetem, még az is rengeteg időnek tűnik. Ugrok a ruhába, de közben vagy Zita nadrágrángatva kapaszkodik belém vagy még rosszabb, az állandóan feljárkáló lányokhoz teper négykézláb, én meg teperek utána, nehogy lezúgjon a pincelépcsőn. tizenkettedjére is biztosítom a két nagyot, hogy igen, borzasztó, hogy a macskák kiborították a tejet (megjegyzem, tényleg nem örültem neki, pedig akkor újfent csak két cica rombolt odalenn), és megkérem őket, várjanak lenn, két perc és indulunk. Aha, gondolom én. Zitán már cipő, én is húznám a kabátom, ekkor csapja meg az orromat a Szag. Hurrá, Zita telerakta a pelust. turbópeluscsere, mindjárt fél kilenc, már tényleg bent kéne lennünk, ugyan 9-kor reggeliznek, de ha Kinga a napos esetleg, akkor ott kéne lennünk hamarabb. Az, hogy a reggeli vizuális fejlesztésről (festés, rajz, ragasztás) lemarad, már evidens, klassz. Tépünk le Zitával, berakom a kocsiba, visszarohanok a lányok kabátjaiért, majd leesik, hogy a cicák talán éhesek. Gyorsan adok nekik (enni, bár némi verés is jól jönne, ha a macskáknál ez számítana, mert tényleg nagy tejtengert csináltak egy helyen, vár rám a móka, hogy az alom mellett a padlót is takarítsam , szerencsémre padlólappal burkolt, nem olyan bonyolult, de idő persze, de mindent a gyerekért). végül fél kilenc után kirobogunk a kapun, Csilla kismotorral. Kinga is akar vinni, de hazafelé kettőt kéne hoznom, lévén emelkedik fel az út, tuti, hogy Csilla sem ülne fel, ezért nem viszünk kettőt, sőt, Csillát is próbálom lebeszélni a rendelkezésre álló 13 másodpercben, hogy ő se vigyen, így igazságos. Miért is sikerült volna, talán, ha egy délelőttöm van rá, sikerül, most nem, visszük a motort, egyelőre minden oké. Útközben összetalálkozunk Tamarával, aki legkisebb fiával már hazafelé tart, váltunk pár szót az ovis úszásról. ezalatt Kinga felül a motorra, mert Csilla leszállt. Nagy civakodás kerekedik, végül Csilla ülhet vissza, Kinga szinte toporzékol, Tamarától gyorsan búcsúzom, és továbbnyomom a vidám menetet az ovi felé. Beesünk, Kinga duzzog, a csoporttársai már szaladnak elé, hogy ő a napos. Frankó. Sajnos, elkéstünk, mire levetkőzne, már rég kész kéne lenni a terítésnek. Kinga duzzog, nem akar öltözni. Végül ingerültebben megsürgetem, Zitát közben agyonsimogatják a gyerekek, két nagyobb fiú verekszik melletünk, Csilla bújik belém, ó, lennénk már készen! A többiek elkezdenek enni, Kinga nem nagyon akar bemenni, de végül szelíden, de határozottan beküldöm.

Felsóhajtok.

szakad rólam a víz.

Üresnek érzem magam, ez rémes volt.

Kiténfergek a két kicsivel, írok Janinak egy sms-t, hogy ezentúl sokkal keményebben lépjen fel az ébresztésemmel, tök mindegy, hogy álmos vagyok, mert így nem tudok elkészülni. tudom, korábban kell lefeküdni, korábban is szoktam, de most helyzet és feladat van.

Csillával kicsit küzdögetve, hogy mikor ki vigye a motort, hazaérünk, és indul a nap. Ami hasonlóan jó volt, mint a reggel, a napot félig meddig a délután előkerült cica híre menti meg, de erről másik bejegyzésben.