Csilla 8. szülinapja

A nagy decemberi hajtásban teljesen elmaradt a Csilla-szülinapi beszámoló. Most döbbenek rá, mikor már lement egy újabb szülinap, hogy elmaradásom van...

De pótolni sosem késő.

Csilla szülinapi tortája, ezúttal cukrászdából, az ő kérésére puncs torta lett, amin jócskán meglepődtünk, hiszen ő nagy csokitorta-fan:

 Mondtam én, hogy elégedett volt! :-)

 Zitával:

 Aztán volt zsúr is, ami kicsit Zita pótló zsúrja is volt, mert neki elmaradt októberben a baráti buli, ahogy ők hívják. És mivel pótlásban nagy vagyok, hát, félig az övé is volt a zsúr, ezúttal trüffel tortával (csak lett csokis is!)

 Csilla is örült, bár itt nem látszik:

És ki sem hevertük az egyik szülinapot és az ünnepeket, újra szülinap kopogtatott ajtónkon... :-)

Kinga-Csilla szülinapi zsúr-utólag

Tegnap délután végre sikerült megtartani Csilla és Kinga egybevont útó-szülinapi zsúrját. Csilláét decemberben szabad hétvége hiányában nem tudtuk megtartani, ezért vontuk egybe Kingáéval. Az először tervezett január 10-i időpontot pedig el kellett halasztani, mivel közbejött a már említett kórházi tartózkodás: sem Kinga nem volt még parti-képes állapotban, sem készülni nem volt időm arra a hétvégére, múlt hétvégén pedig mindenképpen tanulni kellett a hétfői vizsgámra: így adódott a február elsejei időpont.

És miután ilyen részletesen megmagyaráztam, miért is éppen most, akkor képekkel kísérve jöjjön az, hogy hogyan :)

Sok kép nem készült külön az ünnepeltekről, több arróol, mikor átadták a kis barátok az ajándékokat, amiket viszont nem nagyon akarok közzétenni, ezért csak azokat osztom meg, amelyek csak minket érintenek vagy nagyjából semlegesek.

A torták abszolút megoszthatóak. :) Ez itt Csilla tortája. Lóimádat továbbra is, adott volt, hogy ilyen készül. Ehhez adott volt a meglévő pónis tortaforma, és már "csak némi" plusz munkát és időt kellett rászánni, és kész is volt. :) Nem is az enyém lenne, ha valami gixer ne történt volna, szerintem látszik is, de nem árulom el, mi az. :)

Kinga Monster High rajongása miatt készült egy ilyen témájú torta is:

mikor mindenki megérkezett, kiültettük a két ünnepeltet, és egyesével átadták a barátok az ajándékokat, így sikerült minden ajándékot alaposan megnézni, mindenki örülhetett, ésnem lett az, hogy pár nap múlva valamelyik sarokból húzok elő ajándékot, mert ki tudja éppen hol bontották ki. :) Itt éppen Kinga egy brátnője által saját kezűleg faragott képet néz. A kilenc éves kislány Kinga kedvenc Monster High szereplőjét faragta bele egy falapba. Nem semmi! :)

 Ajándékbontás:

Zita kicsit elkülönült, de ő is kapott ajándékokat, ami igazán figyelmes dolog volt, és nagyon jól esett!

 Csilla először elégedetlenségét fejezte ki, hogy a torta uncsi, amit csináltam (kicsit megijedtem...), de végül elfelejtette, és ezen a képennem úgy tűnik, mintha elégedetlen lenne:

Kinga tortázás közben, kicsit szomorkásnak tűnik, de nem volt az, csak nem volt idő több fotót csinálni:

Nagyon különleges programmal nem volt időm készülni, de feltalálták magukat. Eleinte nagy hangzavar volt, az első örömujjongás után, hogy látják egymást. Aztán mindenki talált valami elfoglaltságot. Gyorsan elment az idő, azt hiszem, jövőre megnöveljük a parti időtartamát. :)

Decemberi pillanatképek

Kinga által kreált padlókép

 Az idei adventi koszorú-bolti, de azért szép :)

 Kinga és az ő kis rénszarvasai

December 6-án Csilla hétéves lett

Csilla szülinapi tortája mamánál

Az ünnepelt és a családja

az ünnepelt

volt már annyi havunk, hogy ő készülhetett belőle:

Megnéztük a karácsonyi vásárt a Vörösmartí téren

Csilla az újonnan kapott szarvacskákkal a karácsonyi vásárban

Zita ugyanott:

A Deák téren az óriás adventi koszorúnál:

Hableány-trió:

A két kisebb hableány:

A legnagyobb hableány:

A felirat megtévesztő, a vonat (nosztalgia) Bécsbe ment:

Bécsben, adventi vásár látogatáson:

Az egyik szerzemény, a bögre (sajnos, a fincsi tartalma nem sokáig volt meg :)):

Egyensapkában :) És sógornőm, Rita nincs is rajta a képen, éppen nem volt ott, de négyen voltunk:

Rathaus és a karácsonyi forgatag:

Lovak ünnepi öltözékben- Csilla odáig lett volna értük! :)

Karácsonyi vásárfia:

Az egyetlen képem karácsonyról, a 3 rúd mákos bejgli, ami másfél nap alatt fogyott el :))

Csilla 5. szülinapja

Elmaradtam a beszámolóval, de pont amiatt, mivel szülinapja volt, teendő is volt. :) de most már csak az élmények vannak. :)

múlt héten kedden, 6-án, a mi kis "Mikulásbabánk", Csilla, aki már nem is baba, 5 éves lett. Ezúttal négyesben ünnepeltük a napján az eseményt, mivel Jani a nem közeli Dubaiban tartózkodott éppen céges úton.

nekünk 5 éve jó sűrű ez a pár nap, de ez így van rendjén. Vasárnap este Borbála-napoztunk anyósomnál (anyósom Borbála, de igazából Csilla is ünnepelt kicsit akkor, amúgy félhivatalosan, hiszen kereszteléskor a Borbála nevet kapta mama után), ekkor érkezett oda a Mikulás első körben, fejenként 3 csomaggal tértünk haza. :) Este kitettük itthon is a csizmákat, amibe reggelre ott volt ismét két kicsi csomag fejenként (idén tényleg szűkre vettük a mikulást, de nem is volt baj). Hétfőn Kingáékhoz érkezett a Mikulás az iskolába, kedden az oviba.

Kedden délelőtt Csilla és Zita találkoztak a mikulással, majd ebéd után ezzel a tortával ünnepelték Csillát az ovisok, amit hétfőn késő este Csillussal ketten díszítettünk, annyira izgatott volt, hogy nem tudott aludni, fél 11-kor ment lefeküdni:

Állítólag finom volt, én sütöttem (attól még lehet jó ;-)), narancsos csokikrémmel, csokisan, ahogy az ünnepelt kérte, még Mallorcáról származó csokichipsszel a tetején. Csilla azt mondta, hogy sok ovis kért repetát, csak ő meg Zita nem, mert neki pl. Zitát "kellett" etetni. :)) De biztos nem volt rossz, remélem.

Délután itthon várta a mi első, kisebb ajándékunk, egy pici nyuszi egy tortával, amit később ujjongva úgy mesélt anyósoméknak, hogy "Nézd, milyen szépet kaptam a Mikulástól!", és nekem sokáig nem is esett le, hogy mit mondott, hogy szegénynek összefolyt a mikulás és a szülinap, nem jött át neki hirtelen, hogy az a mi ajándékunk, mert az étkezőasztalra tettem ki. :) szegény, gyermek, sanyarú a sorsa... :)

tortát estére már nem tudtam csinálni, de pont aznap vettem islert, ami darabra éppen 5 volt, úgyhogy "csaltunk", abba raktunk egy-egy gyertyát, és ezt tekintettük szimbolikus tortának.

Íme, a hármasfogat az islertortával, az egyetlen "normálisabb" kép:

A többi mind viháncolós, kacagós lett :)) de ilyen is kell és jóóóóóó! :)

Elfújja a gyertyát vagy...

bekapja? :-) Elfújta... :)

Hugi szugerál, szintén, így csak megy! :)

szombaton aztán jött a népes család, szombatra virradóra Jani is befutott a hosszú útról, hogy tökéletes legyen a kép.

Ez volt a pici nyuszinak a tortája, Csilla úgy rendelte a sajátját, hogy ugyanúgy nézzen ki, mint ez a játék... :)

Megpróbáltam, ilyen lett:

Belül lágy csokis, kívül meg olyan, amilyen. :) Nem voltam elégedett, de Zita annyiszor ébredt pont szombatra virradó éjjel, annyit altattam vissza, hogy elmúlt hajnali 3, mire a díszítéshez jutottam...

De szerintem a kis ünnepelt örült neki, ez a lényeg, nem?:

A buli szerintem jó hangulatban telt, remélem, Csilla is örült neki. És most már lassan hangolódhatunk a karácsonyra is. :))

Mikulás, ovis-szülinap, céges miku, ovis fotózás

Akkor folytatnám a krónikát. :)

Hétfő reggel megérkezett hozzánk is a Mikulás. Az ablakban ott vártak az apró ajándékok, fő ajándékként mindegyik lánynak egy kicsi nyújtódeszka pici sodrófával. Ezzel remélem elérni, hogy mindenki jobban részt tudjon venni pl. egy nagy mézeskalács sütő akcióban, és én is haladjak valamennyire a projekttel. J

Csilla, kigyógyulván a szemgyulladásból, ismét ment oviba, bár nem nagyon akaródzott neki. Reggel sebtiben, talán fél óra sem volt, csináltam egy sportszelet tortát a kis szülinapos hölgynek, hogy az oviban is meg tudják ünnepelni. Csilla viszont annyira sírt, hogy Jani cipelte a kocsiig, nem volt már több keze a tortát is bevinni. Így esett, hogy én vittem be az oviba a tortát Zitával úgy, hogy ebéd után még legyen idejük megenni. Ennek az a nagy előnye volt, hogy részt tudtam én is venni a köszöntésen, és néhány képet is kattintottam, igaz, használhatóságuk nem az igazi. De nagyon aranyosak voltak az ovisok, ahogy Csillát beültették a szoba közepére egy “ünnepi” asztalhoz, körülállták, felköszöntötték, énekeltek neki, majd Csilla választhatott három dalt, amit elénekeltek neki. aztán szépen felvágtuk a tortát, és szinte teljesen el is fogyott. Még Kingának és Zitának is jutott egy szeletke.

Csilla a köszöntők körében:

Az ünneplés után, tarsolyunkban az ovis Miku ajándékaival is, hazaindultam mindhármójukkal, ugyanis délután meg Jani cégének mikujával “volt randink”, a Mammut 2-ben. Jani szabin volt hivatalosan, de azért reggel csak be kellett mennie (Budára), mert volt egy ügyféltalálkozója. Már-már úgy nézett ki, hogy ha menni akarunk, be kell buszozzak a csajokkal Pestre, ami nem lett volna vészes önmagában, csak féltem, hogy Zita nem fog így aludni. De nem volt mit tenni, elhatároztam, hogy a 2 órás busszal megyünk, aztán meglátjuk. Kinga nagyon szeretett volna menni, ilyen “apró” kis kellemetlenség miatt igazán nem akartam csalódást okozni. Mikor ezt eldöntöttem, jött Jani sms-e, hogy lemondták a találkozót, tud jönni értünk. Ollé! Örültem, hogy akkor Zita tuti alszik az autóban. Jani szépen hazajött értünk (ő is biztos “örült”, hogy kétszer bemehetett aznap Budára Nógrád megyéből…de ő egy ilyen apa, képes megtenni értünk-mindent és a nagy utat is), odaadtuk Csillának a szülinapi ajándékát (jó sűrű nekünk ez a nap… J), majd sietve útnak indultunk kettő körül, mert Zita elfáradt.

Mondani sem kell, Zita nem aludt el… Ráadásul irtó hamar beértünk a Mammuthoz, talán egy óra sem kellett, így volt két óránk a Mammutban. Sétáltunk erre-arra, és nagy meglepetésemre szembejött az az orvos, aki segített Csilla születésekor az orvosomnak, ő volt a társműtő. nem ismert meg persze, de én jót mosolyogtam, hogy pont tegnap, Csilla szülinapján, pont ott és akkor ő sétál el mellettünk. J

A lányok roppant élveztek mindent, mozgólépcsőztünk, lifteztünk, mekiben sült krumplit ettünk,de mi Janival nagyon lefáradtunk ötre. J Ekkor már be lehetett menni a játszóházba, ahol a rendezvényt tartották.

no, itt fáradtunk csak le igazán! J hatalmas ugrálóvár rendszerrel találtuk szembe magunkat, ahol Csilla és Kinga már biztonságosan mozogtak, de Zita a nagy részéhez kicsi volt. Egyszer meg is indult felfele, Janinak muszáj volt utána menni, aminek kapcsán kiderült, hogy nyugodtan felmehetünk mi, szülők is, csak vegyük le a cipőnket. Ez nagy megnyugvás volt, Zita is nyugodtan mehetett, és még Csillának is megnyugtató volt a közelségünk, volt ott azért néhány nagyobb gyerek, akik rohantak, én is féltem néha, hogy nem lesz-e baleset. hála istennek nem volt azért tömeg, mégis csak egy céges mikuünnepség volt az egész.

A mikulás nem váratott magára sokat, hála istennek, már éppen kezdtem magamban imádkozni, hogy lassan jöhetne…Zita egyből az ölebe ugrott, Csilla Janiba csimpaszkodott. Az elején szólítottak minket, a jó öreg nagyszakállú (Jani főnöke “másodállásban”J) tudta, hogy messzire kell hazamenjünk, kicsivel vagyunk, megkímélt minket a hosszas várakozástól. Zita sivított mikor a Miku színe elé járultunk, Csilla szégyenlős volt, Kinga volt a legbátrabb, láblógatás közepette, időnként visszanézve rám, válaszolgatott a piroskabátosnak, azokra a kérdésekre, dolgokra, amit előtte én írtam, súgtam meg a télapónak.

Csilla van soron:

Kinga, láblógatva válaszolgat:

Mikor átvettük az ajándékokat, Csilla egyből indulni akart, de Zita és Kinga még visszamentek hancúrozni. Zita, aki aznap volt kereken 26 hónapos, nulla alvással úgy bírta az egészet, hogy csak néztem. J nem így terveztük, de végül nem volt semmi gond. Mikor a Mikulás is elindult, hogy máshol is tiszteletét tegye, mi is hazaindultunk. Jani rendes volt, csinált nekünk egy kis városnézést, a Lánchídon és az Andrássí úton jöttünk, hogy lássuk a karácsonyi díszkivilágítást is. Nagyon tetszett a lányoknak, persze én is, régen jártam errefelé. Azért estére jó volt hazajönni a csendbe, nyugalomba és a nagy hóba. J

Az utóbbi napok pörgése kedd délelőtt folytatódott, mert ma volt az ovis karácsonyi fotózás. Az eseményre nem tudtam kimondottan jól felkészülni, mert 1. hétfő este Zita mellett elaludtam, 2. kedd reggel elaludtam ,azt sem tudtam, melyik ruhácskát vasaljam. Ehhez jött Kinga dacossága, hogy márpedig ő nem akar menni. amúgy is köhögött (már a játszóházas ugri-bugri sem tett jót), nem ment volna oviba, csak a fotózásra. Erre reggel még erre sem akart bejönni, elment inkább Janival miházunknézőbe. Én meg bementem Csillával és Zitával fényképezkedni.

Teljesen lefáradtam itt is. Először Csilla átöltözött ugyan, de aztán baja lett a ruhával, valami “nyomta” hátul. jó, levettük, kérünk csak mellképet, gondoltam, ahhoz tökéletes a rózsaszín póló is. Eközben Zita is elkezdett sírni, két kisírt szemű manóval kezdtem neki a kép beállításához. Csilla nem akart egyedül odaülni, Zitát nem lehetett rólam leválasztani, így törént, hogy hármónkról készült fotó, aminek 1. nagyon örültem, mert rólam nincs normális fotó a lányaimmal (most se minddel, sajnos), 2. abszolút nem készültem fotózásra, második napja aktuális lett volna a hajmosás, nem is öltöztem túl a dolgot, de mindegy. A képet megmutatta a fotós hölgy, teljesen elfogadható a “búrám” minden előkészítés nélkül is, a színes csíkos kardigán igazán vidáman mutat. :)

Csilla rettentően sírt, hogy ő is haza akar velünk jönni, és látván, mekkora felfordulás van az oviban a fotózás miatt (a középső és nagycsoport egyben volt), kikértem Csillát is aznapra, így hárman indultunk haza.

Utána már csak annyi kalandom volt, hogy a kulcsom otthon maradt, Jani a telken Kingával, ami kevésbé volt vészes, mint ha valahova messzebb ment volna, de nem ideális. ekkor éreztem némi előnyét az albiban élésnek, ugyanis a főbérlőinknek volt természetesen tartalékkulcsa, így "csak" hozzájuk kellett elsétálni az amúgy ezerrel olvadó hóban, locspocsban. Csilla nagyot esett is az olvadó jeges úton, de nem lett komoly baj, hála istennek.

ezek után igazán örültem, hogy hazaértünk. :) Azóta Kingával és Zitával töltöm itthon a napokat, mivel Kinga köhög, de hála istennek lassan javuló tendenciát mutat a dolog.

Ma este pedig meggyújtjuk az adventi koszorún a második gyertyát, mert ma vettük észre, hogy a vasárnapi események közepette azt elfelejtettük. :-P :)