A nagy szunet oka

Nemsoka, remelhetoleg, sikerul folytatnom a blogos beszamolokat, csak mostansag osszejott minden. A csemetek surun ebrednek este-ejszaka, en ujra lebetegedtem,igy este, akarmennyire sok irnivalo is lenne, probalok minel elobb aludni terni. Persze igy is max. 6 orat tudok aludni darabokban, de inkabb kevesebbet. Napkozben meg, ha Csilla alszik, en is ledolok, mert ujabban a kavet sem szereti az en kis babszemem, (a minap jol kiadtam egy adagot), igy a delutani irtozatos faradtsagot sem tudom atveszelni vele. Szoval, probaljuk rendezni sorainkat, és talan be tudok szamolni a husvetunkrol, Csilla-fejlemenyekrol meg meg par dologrol. :)

Forma-1

Mindenféle dologról akartam írni, sírós-nevetős dologról egyaránt, de késő van, már nincs erőm írni. Így csak annyit, hogy a hétvégén elkezdődött a Forma-1 (amit gondolom, sokan tudnak). Köszönhetően a kora reggeli kezdésnek, Jani zavartalanul meg is tudta nézni. 12 kör volt még vissza, mikor Kinga felébredt. Gondoltam, ennyi volt apának a Forma-1. De láss csodát: Kinga befészkelte magát a kanapéra, és a család együtt nézte a futam végét. Csak jóval később kezdte követelni a meséjét. Bárcsak mindig így lenne. De úgysem lesz, úgyhogy ennek most nagyon örültünk és értékeltük.

Ovis nehézségek és egyebek

Én nem tudom, hogy mikor szokjuk már meg az ovit. A héten eddig teljes gáz ez a projekt. Az igaz, hogy most volt kihagyás, de azért nem gondoltam volna, hogy ma is, már csütörtökön ilyen nehéz lesz elindulni. Kinga csak sírt, öltöztetéstől kezdve végig az úton. Csak úgy sikerült rávenni, hogy legalább kezdjünk öltözni, hogy megígértem, ebéd után érte megyek. Tudom, hogy ez visszalépés, de valamit már muszáj volt kitalálni. Azt viszont megbeszéltük, hogy csak most, legközelebb ott alszik. Az óvó néni mondta aztán, hogy nincs már benn az oviban semmi vész, hamar megnyugszik, de ma már megígértem neki. Holnap pedig ismét más csoportokra elosztva alszanak a gyerekek, úgyhogy egyértelmű, hogy ezt kihagyjuk, és megyek délben érte. Hogy Csilla hogy és mennyit alszik, majd kiderül. Ma Jani itthonról dolgozott, mert megint menni kellett a nőgyógyászomhoz, aki persze csak fél 12-től ért rá, nekem meg negyed 1-re kellett menni Kingáért. Elhoztuk Kingát. Mondani sem kell, vidám volt, megint rajzolt, festett „meglepiket” nekünk, kis barátját, Bencét is akkor vitte haza az anyukája, nagy puszikat adtak egymásnak, még az udvaron játszottak kicsit, szóval nem tűnt nagyon levertnek az én elsőszülött leányom. Ja, és büszkén mesélte, hogy evett paradicsomszószt husival, és otthonra is azt rendelt, úgy, hogy egész délután nyüstölt, hogy menjünk az Intersparba, mert venni kell „szószt”. Eztán mentünk az orvoshoz. Csilla elaludt hamar az autóban, Kinga viszont nem akart ott maradni, így együtt mentünk. Frankó, gondoltam, de mikor felhívtam az orvost, hogy ott vagyok, kiderült, hogy már nem tud megvizsgálni. Klassz. Hazamentünk, Csilla kialudta magát, mire hazaértünk, azaz alig aludt valamit. Jani nem ment már be, így próbáltam nyugalmat biztosítani neki a munkához, de persze ez elég nehéz, ha nincs külön dolgozószoba. Csilla állandóan berongyolt hozzá a kisszobába hangos „Ákká” vagy „Áppá” felkiáltásokkal. (Anyát mostanában nem is mond…) Azért nagy nehezen kibírtuk a délutánt, de az este a nagy alváskihagyások miatt nehéz lett.
Pozitív pillanatok: ahogy Csilla meghallja egy-egy ismerős rajzfilmnek a zenéjét a másik szobából, és rohan ki, hogy rogyasszon rá egy jót. Aranyos, ahogy nagy rohanásból egyből vált rogyasztásra, hajlongásra. Ilyen Minimaxos rajzfilmek mostaság a Miss BG, Rupert maci varázslatos kalandjai, Maya és Miguel, Symfollies, Koala Brothers, Jane és a sárkány, és úgy tűnik Elmo különösen jön fel Csillánál, arra nagyon lelkes lesz. Mikor meglátja, kiabál, hogy apa, néz ránk, hogy mi is látjuk-e Elmot. Már hogyne, éjjel-nappal. J
Csilla nagyon szeret háton lovagolni. Ha én vagy Jani a földön ülünk, akkor nagy huncut vigyorral közelít a hátunk mögé, és már tudjuk, hogy vinni kell egy körre. Ha Kingával a hagyományos négykézláb pacisat játsszuk, ő is szeretne felülni, de ketten segítség nélkül még nem tudnak megülni.
Időközben majdnem egy órát ültem benn Kinga mellett. Megint köhög. Azt hiszem, ez most Janitól van. Itthon dolgozott a torokfájásával, rekedtségével egy délutánt, aztán készen vagyunk. Szuper. Lehet, hogy most engedélyt kérek illedelmesen kiborulni. Mielőtt ismét elkezdem a köptetőadagolós, orrfújós, orrcseppentős, éjszaka állandóan felébredős időszakot. Megint nem megyünk oviba, utána rémes lesz újrakezdeni, ráadásul most készülnek a gyerekek a húsvétra. Megint valami érdekesből marad ki Kinga. Hát, én ezt nem hiszem el. Nem akar már végre valami tartósan kellemes időszak jönni??

Egy aranyos pillanat

Ma délután történt, mikor beértünk Kingáért az oviba. Kijött a leányzó, megcsodáltam az aznapi festés eredményét (egy lapot totál rózsaszínűre festett...végre nem fekete :) ), aztán elkezdte keresni az egyből elkószáló Csillát. Megtalálta, Csilla megfogta Kinga kezét, valamit a cumija mögött halandzsázott neki, és elkezdte húzni, hogy menjenek sétalni. Közben mutogatott valamit Csilla a falon, Kinga meg kedvesen elmagyarázta neki, hogy a gyerekek csinálták. Aztán elindultak kézenfogva sétálni. Akármennyire siettünk ma kivételesen, csak néztem meghatottan.

Utána erőltetett tempóban elgyalogoltunk a tanácsadásra, zuhogó esőben. Mert az is miért ne pont ilyenkor zendítene rá, amikor elindulunk. Kisebbik leánykám nagy zokogások mellett megkapta a 15 hónapos oltást. És abban a szerencsében lett részünk, hogy apa eljött értünk autóval, igaz, útközben kapott fel minket, de hálát adtam az égnek, hogy nem kellett még fél órát tolnom a nehéz fellépős babakocsit. Ki is használtuk, hogy Jani nem utazott el végül Ankarába, mint volt eredetileg tervezve. Itthon aztán eléggé kidőlt, a torka újra rosszul van, de most már beszélni se nagyon tud. REméljük, hamar kilábal belőle.

Csupa nyűgös dolog

Az éjszaka nagy eredménye volt, hogy Kinga nem pisilt be. Egészen reggelig, amikor valószínűleg ébredés után megtörtént a baleset. Nem úsztam meg a teljes ágyáthúzást. Jó hír viszont, hogy a Brendonban drágáért vásárolt ágyvédő huzat remekül szuperál, a matracot nem éri nedvesség. És Kinga sem visít, hogy zörög, csörög a védőhuzat. Mert visítás volt ma bőven, de ne olyan gyorsan.
Eztán némi nyűglődés után eljutottunk ismét az oviba. Volt sírás bemenetelkor, és délután kiderült, hogy egész délelőtt rossz passzban volt Kinga, sokat sírt. Valószínűleg álmos is volt, mert este későn aludtak el, mivel Romhányból hazafele jövet aludtak az autóban. A rossz napja miatt Erzsi néni eltanácsolta Kingát a holnapi bábszínháztól, ugyanis bábszínházba mennek busszal. Holnap így nem megyünk oviba. Reggel Andi néni még felajánlotta, hogy esetleg menjek én is, de úgysem tudnám Csillát kire hagyni. Jani is visszament dolgozni, noha a náthája visszatért.
Délután Szilvi barátnőm ugrott be hozzánk, bár mostanában nagyon rossz időket él meg, nem volt túl vidám. Azért mi nagyon örültünk, hogy itt volt, a problémák meg csak megoldódnak egyszer végre.
Miután Szilvi elment, le akartam menni a csajokkal a teremgarázsba motorozni egyet. Csilla már teljesen felöltöztetve. Kinga ekkor kitalálta, hogy kössem össze a haját. Jó, összekötöm, ahogy máskor, Hófehérkés gumival. Meglátja magát a tükörben, visítva kitépi a gumit, hogy úgy nem jó. Jó, talán lejjebb tegyem a copfot. Úgy se jó, visít. Akkor nagy nyafogva kéri, hogy csak csatoljam el elöl. Jó, nagy nehezen választ csatot. Beteszem, mint máskor. Tükör. Visít, hogy ott felül nem jó. Próbálnám megnézni, hol állhat el a haja, de már tépi is ki a csatokat, meggyőzni nem lehet, hogy minden ok. Jó, akkor frizura nélkül megyünk le. Csilla már kapargatja az ajtót, régóta tudja már, hogy öltözés után mi jön, mint egy jól idomított kis kutyus. Sőt, már nyújtja a kezét a kabáthoz, ha kérem, hogy üljön le a cipőhöz, illedelmesen leül a földre. Kinga is előveszi a cipőjét, ami nagy kedvenc, egyenesen egy világoskék Adidas cipő, mindig ebben jön le. Valamiért még visszamentem a szobába, de nagy sírásra lettem figyelmes. Kinga visít, hogy az kacsaláb. Nézem, teljesen jó lábára húzta. Talán valami begyűrődhetett, de már nincs időm korrigálni. Földhöz vágja a cipőt, hogy az neki nem tetszik. Mondom, hogy akkor vegye fel a másik utcai cipőjét. Az se tetszik. Egy benti cipőjében jönne. Azt nem engedem, olajfoltok is vannak a garázsban. Nem sikerül megegyezni. Számomra is meglepő módon higgadt vagyok, nem kiabálok, de könnyek gyűlnek a szememben. Elment az idő, már nem éri meg lemenni. Nyugodtan átöltözök, és csak hallgatom Kinga sírását. Csilla csak néz, de mikor elkezdem levetkőztetni, keservesen sírni kezd. És mit tegyek? Semmit, kisebbik lánykám ártatlanul hoppon maradt. Kicsit később Kinga elkezdett számítógépezni, attól lenyugodott, és közben már kedvesen beszélt Csillával, még fürdés közben is nagyon ennivaló volt. Én már kicsit fásultan követtem az eseményeket, nagyon el tudja vinni a kedvemet mindentől egy ilyen közjáték. Hiába akarok jót, sokszor járok így, hogy sehogy nem jó Kingának. Talán fáradt is volt, de azért persze a nőnap alkalmából kapott vadiúj Anna és Peti könyvből volt ereje extra meséket is meséltetni.
Nagy nehezen aludt el, mindig kinyitotta a szemét. Mikor végre elaludt, felsírt Csilla. Elkezdtem szoptatni, de ahogy ültem, éreztem, hogy valami nagyon nem jó a gyomromban. Alig vártam, hogy Csillát letegyem, mert erős öklendezés jött rám. Sikerült Csillát berakni az ágyba, de itt vége volt, az első hányás a kiságy mellett ért. Még gyorsan betakartam Csillát, futás ki a szobából, de még az ajtót sem tudtam bezárni, következő adag a szobaajtóba. No, gondoltam, el kéne érni a wc-t. Hiú ábránd. A konyha mellett ért a végzet, négykézláb adtam ki magamból mindent, talán még az ebéd egy részét is. Úgyhogy ezt is kipipálhatom. Két terhességet megúsztam émelygéssel, öklendezéssel, puffadással, és csak nagyon remélem, hogy ez az incidens nem ismétlődik gyakran, sőt soha. Amúgy ennél a terhességnél a legrosszabb a helyzet eddig: nagy az ételundorom, reggel pl. csak egy banán az elfogadható pár napja. A megszokott kalács kávéval gondolata nagy-nagy fintort és ellenállást vált ki belőlem minden reggel. Ebédre irtó éhes vagyok, akkor tudok normálisat enni, de legjobban a levesek esnek. Ma is anyósom húslevese nagyon jól esett, de utána már csak a szemem kívánta a rántott halat, nem is ettem sokat. Talán ez jött most vissza este. Nagy tanulság: amint már icipicit is ellenkezik belügyminiszter, hanyagolni kell az adott kaját, még akkor is, ha esetleg más se jó, és éhes lehetek később. És jön a húsvét, az imádott sonka és tojás és sütik időszaka, mi lesz velem, te jó ég?? Főleg, hogy a sütikre gondolni sem bírok. Ó, jaj, nehéz az élet.
Na, mára elég. Kingáról nem sok jót írtam, bocsánat, ezt most ő intézte így. Csilláról tudtam jót írni, amúgy is cukorfalat volt egész nap. Hármaskáról se sok jót írtam, de erről nem ő tehet. Minden rossz elmúlik. És én mindhármat imádom, de nagyon.

Péntek és szombat

Pénteken reggel elmentem vérvételre a nogyógyászom kérésére. Amúgy sem szeretem ezeket az alkalmakat, de most aztán végképp rossz lett. Ugyanaz a no vette le a vért, akihez a két lánnyal is jártam (csak a sok munkának tudható be, hogy éppen nem kérdezte meg, hogy maga megint itt?, de szerintem megismert látásból). Alapvetoen jól csinálja a munkáját, de most olyan jól sikerült a szúrás, hogy még ma este (szombat) is zsibbad a jobb felkarom. Utána muszáj volt ennem valamit a büfében, mert éhgyomorra mentem, ugye, és biztos rosszul lettem volna a hazafelé vezeto úton. Érdekes módon a büfében a szendvicsek látványától nem lettem rosszul, bár az édes sütikre magamban fintorogtam. Sebaj, egy szendót sikerült nagyjából normális tempóban megenni, ha nem is ráérosen, így a kimenom is megvolt egy kis idore. Utána viszont sietosen hazaindultam, hátha már Apa zöldül a kis haramianoktol. De nem volt semmi gond otthon.
Este Jani elvitte Kingát Romhányba, hogy négy hónap után ismét ott töltsön egy hétvégét. Azt hiszem legalábbis, hogy novemberben volt utoljára ilyen. Vagy csak én érzem ilyen távolinak? Már Kinga is nagyon várta, állandóan kérdezte, hogy mikor megy már mamához. No, most ismét eljött ez a pillanat. Így Csillával kettesben mentünk játszótérre délután, és konstatálnom kellett, hogy milyen határozott elképzelései vannak az ifjú hölgynek dolgokról. Pl.: tolni akarta a babakocsit. Felemeltem, o fogta a tolókart, én ot. Néha azonban nekem is kellett irányítani, mert félrehúzott a járgány. Ahányszor hozzáértem a tolókarhoz, Csilla nagyot visított, és kicsit rácsapott a kezemre, értésemre adva, hogy o bizony egyedül akarja tolni. A tologatás mellett elég sokat motorozott is. Egyre gyorsabban, ügyesebben megy vele, és egyre nagyobb távokat. Kinga ilyen idos korában még csak ismerkedett a szobában a motorral.
Legnagyobb döbbenetemre reggel arra ébredtem, hogy Csilla átaludta az éjszakát. Igaz, hogy felsírt, amikor én már pont kényelmesen elhelyezkedtem az alváshoz, de nem kellett kivenni, és utána csend volt. Ez hihetetlen, történelmi, de remélem, hogy nem megismételhetetlen. Ugye, Csilla? J
Ma, szombaton, reggel Jani visszajött, csendes délelottünk volt. Mikor Jani hazaért, felhívtuk mamát, hogy hogy vannak. Kinga addigra már kétszer reggelizett, de telefonaálni nem volt ideje, mert, mint mondta, mennie kell a boltba Lacival.
Csináltam egy zöldséglevest, és legnagyobb örömömre Csilla jó adagot bepuszilt belole. Végre valami sikerélmény evés terén. Utána néhány palacsintát is sütöttem. Az apja palacsintájából kedve szottyant egyet-egyet harapdálni, így abból is jutott a pocakba. Így, hogy evett, másfél órát aludt, amit nekem is sikerült vele együtt végigdurmolni, noha csak kicsit akartam pihizni.
Pihi után a Decathlonban megvettük Kinga elso biciklijét, amit húsvétkor szándékszunk neki odaadni. Kíváncsi leszek, mikor lesz hajlandó ráülni, és esetleg menni vele. Nagy dilemma után végül kéket vettünk, az szinte tuti befutó, ráadásul a többi színnel ellentétben ennek van sárvédoje is. Így nincs akadálya, hogy vízben, sárban is lehessen kerekezni. Csak a kíséro bírja.
Holnap össznépileg megyünk Kingáért, kezdodik újra a hajtás.
A fényképezést mostanában kicsit hanyagolom, de tegnap készült egy a lányokról, amikor békésen elütyködtek egymás mellett. Kinga az általunk pötyi nevu játékkal játszott nagyon ügyesen, Csilla pedig pakolgatta a kis részeket egyik dobozból a másikba.

Orvosi dolgok

Eloször is: délelott voltunk UH-on, és megvan a pici szívhangja! Nagyon megkönnyebbültem, bár éreztem, hogy nem lehet nagy baj. Ráadásul furcsa volt arra gondolni, hogy ezalatt a két hét alatt, amikor én egyáltalán nem kíméltem magam, mert nem tudtam, ennek az apró lénynek összeállt a keringése, és elindult a pici szíve. Egyébként Kinga benn volt velem, mert elsírta magát, levetette magát a bánattól, mikor szólítottak, de még nem mondtam neki, hogy mit lát. Most valahogy nem érzem, hogy itt lenne az ideje. Aztán annyit sírt, hogy hányt egyet az öltözoben, várhattuk a takarítót. Hála istennek, nagyon kedves volt a no, szó nélkül eltakarította a dolgot.
Nagy megkönnyebülés után este mentünk a gyerekorvoshoz. Késett a doktorno, én már azt hittem, sosem jutunk haza. Mindkét gyermekem rohangált, eleven volt ezerrel. Csilla odament majdnem mindenkihez, megérintette a ruháját, dumált nekik. Aztán ha komolyabban rámosolyogtak, vagy beszéltek hozzá, kicsit szégyenlos lett. Mindenesetre meglepodtem a nagy barátságos mivoltán.
aztán a dokino mondta, hogy nagy valószínuséggel valamilyen allergia. Frankó. Elso körben a tejtermékeket fogjuk most kiloni egy-két hétre, és meglátjuk, mi lesz. Ez nagyjából azt is jelentheti, hogy Csilla éhenhal, annyira rosszul állunk most evésileg. NA, jó, ez lehet, hogy eros, de lesznek gondok. A fott ételek közül a zöldséget, húst megeszi, de abból is sokkal kevesebbet mint régen. Reggelire és vacsira aztán kész fejtörés bármit adni neki. A sonkát, felvágottakat nem eszi meg, a sajtot néha, sokszor már a kiflire és pékárura is rázza a fejét. Rémes. Így már komolyan örültem, ha egy-egy fél túró rudit megevett, vagy pudingot, krémtúrót. Na, most ezeket kihagyjuk, akkor nem tudom, mi marad. És a másik rossz, hogy most 8660 grammot nyom, tehát fogyott 80 grammot, egész hivatalosan. Ez nem olyan nagy arány, de fogyás. Sejtettem egy ideje, hogy nagyjából stagnálni fogunk, vagy kicsit fogyni, ahogy elnéztem az étvágyát. Úgyhogy most egyelőre a jeges rémület tölt csak el, hogy hogyan fogok mindenféle kaját csinálni Csillának, hogy mindig legyen kéznél valami számára eheto. Egy féle kaját is nagy kihívás megcsinálni, mert annyira lógnak rajtam, mindig ugrálni kell valamiért, gyógyszer, inni, pisilni, bekötni a nadrágot, elcsatolni a hajat, kakis pelus stb., stb. Este sem könnyebb, mert rengetegszer felébrednek, meg mostanában nincs lelkiierom éjjel főzni. Igazából régóta nincs, most meg hogy állandóan émelygek, fáradtabb vagyok a terhesség miatt, még rosszabb. Összességében jó kis idoszak elé nézünk, kezdodhet egy kissé görcsös hízlalókúra. Kingánál is sokat kellet erőlködni, hogy egyen, mit egyen, de nála valahogy mindig találtunk valamit, amit elfogad, az egészséges ételkategóriából is.

Az év mélypontja és némi javulás

A tegnapi nap igen felejtos lett. Marmint probaltam felejteni, de nem sikerult. Azt hiszem, ez volt az év eddigi melypontja. Egyik agyrol fekudtem volna a masikra, teljesen hasznalhatatlan voltam a szomorusagtol. Pedig kozben Kinganak felment a laza, fel percenkent fujtuk az orrat, de nagy volt az aggodas, hogy a fulere megy, mert kicsit fajlalta. Csilla delben haromnegyed orat aludt, hat, en kesz voltam. Jani vizkomentesitot szerelt fel, Csillat allandoan tavol kellett tartani. Aztan Kinga a laztol 2-kor elaludt, majdnem ket orat aludt. Utána doktor nenihez mentek. A torka a ludas, most mar koptetot valtottunk. Hala istennek a laza azota nem tert vissza. Este Csillaval felmentem Gabiek ures lakasaba, felvittem egy kuldemenyt. Csilla is csak forgolodott, nem talalta a helyet, mert minden olyan szivfacsaroan ures volt. Itt ert vegre egy kis jo hir, miszerint ocsem vegre allast kapott, itt, Pesten. Este vegre jol ki tudtam magam sirni, talan ez is segitett valamit . Az este és ejszaka tovabbi resze megint remes lett, valtva keltek a csemetek. Kinganak fujni kellett az orrat, Csilla egyszeruen nem aludt. Megint lett kb. 1 ora, mire lefekudtunk. Az a szerencse, hogy Csilla a 7 oras ebredese utan visszaaludt 8-ig. Kinga 9-ig huzta a lóbőrt.
Szerencsere ma mar jobb hangulatban vagyok, bar nyilvan ez nem fog olyan egyszeruen elmulni. De legalabb nem nezek a ki a fejembol és sajnaltatom magam. Delutan elmentünk kicsit boltba, igy legalabb en is kimozdultam kicsit. Ráadásul Jani végre felszerelhette a parkolóhelyünkre a parkolásgátlót (amit múlt hétre tervezett megcsinálni, de hát, ugye, keresztülhúzta a család a számításait). Így most már nem tudnak a helyünkre állni, ha éppen nem áll ott az autónk.
Holnap reggel megyek vérvételre és ultrahangra. Egy par napja kicsit csillapodott az aggódás a pici miatt, a sok egyeb dolog miatt, de most megint kezdek izgatott lenni. Azert remelem, mindent rendben talalunk odabenn.
Idoközben estére Csillát piros pöttyök lepték el, úgyhogy holnap lehet megint randizni a gyerekorvossal is. Klassz. :(

Szomorú reggel

Éjszaka jött rám a nagy szomorkodás a távozó szomszédok miatt. Mire elaludtam, Csilla felébredt, de úgy, hogy utána alig aludtam valamit. Meleg volt a kis pocok, alig kapott levegot. Hajnalban nagy nehezen elaludt, de akkor Kinga ébredt, nyuglodött, hogy nem tud elaludni. Aztán valahogy csak aludtunk egy kicsit. Ébresztett is a telefonom, hogy menni kell integetni, de visszaesett a fejem. Éjjel még majdnem kértem Gabit sms-ben, hogy csörögjön rám, ha mennek, végül elfelejtettem. Így lemaradtam az integetésrol, ami nem is annyira lényeges. Inkább az, hogy most pocsék hangulatban vagyok, nincs kedvem semmit sem csinálni. Üresnek érzem a házat. Tudom, hogy majd megszokom, hogy elmentek, de most akkor is pocsék.
A képen Kinga és a kis Lili még novemberben. Jó ideig nem készül most közös fotó.

Bocsánat, ha uncsi voltam, de muszáj volt leírnom.

Hárman itthon

Ma reggel volt eloszor ket honap ota, hogy kettesben mentem Kingaval oviba. Csilla kicsit lazas volt, és mivel Jani is betegszabin van a heten, ezert nem cipeltem most magammal a kisasszonyt. Mondanom sem kell, joval egyszerubben es gyorsabban zajlott le az egesz reggeli procedura. Mar azzal elorebb voltam, hogy Jani itthon atoltoztette Csillut, mialatt en mar uton voltam Kingaval.
Utána nagy nyugiban telt a napunk. Jani fozte ma az ebedet paprikas krumpli „szemelyeben”, ami szamomra nagy konnyebbseg volt, miutan nehezen birom meg a kaja gondolatat is. Erdekes, hogy igy, hogy nem en foztem, nem zavartak annyira a szagok. Ja, es prima lett az etel! Ebédre megjött némileg az étvágyam.
Meg delelott arra lettem figyelmes, hogy Csilla valahova elvonult, és nagyon karattyol. Csendben odaosontam, a kisszobában volt. A kanapéra felmaszott, leult a szelere, hogy a labai lelogjanak, és ott magyarázott valamit nagy elenken. Rázta a fejet, intonalt, a kezeivel hadonászott, neha a combjaira csapott. Nagyon édi volt!
Este azán jött a szomorú része a napnak. Éppen két hónapja tudjuk, hogy nagyon kedves szomszédaink Mallorcára költöznek szerencsét probalni. Este jött Gabi búcsúzni, holnap kora reggel indulnak. Rettenetesen szomorú vagyok, foleg, hogy a legkozelebbi itteni segítségeim mennek el, úgyhogy még inkább levert vagyok.
Ezután jött még, hogy Kinga is nehezen aludt el, valami natha kerulgeti. Mire elaludt, eppen csak lezuhanyoztam, aztan felebredt Csilla, aki szinten alig kap levegot. Egy orat biztos elszorakoztam vele. ÉS akkor felébredt Kinga, mentünk pisilni. Yessss! O legalabb hamar visszaaludt. De most nekem is tuzni kell aludni.
Reggel korán integetni kell az elutazo Dér csaladnak. Jo lenne nem atbogni a delelottot. :(

Hogy is érzem én magam?

Amikor kiderül az állapotom, rögtön jön a kérdés, hogy, na, és hogy érzem magam. Nos, most már biztosan jelenthetem, hogy pocsékul. Ugyanazok a tünetek jellemzik ennek a terhességnek az elejét is, mint Csillapocakosságot. Szinte egész nap émelygek, ha bármilyen étel vagy evés egyáltalán eszembe jut, rosszul leszek. Semmit nem kívánok. Ha viszont nem eszek semmit, akkor a gyomrom megint csak elkezd háborogni, és jön az öklendezés. Úgyhogy tiszta bingó a helyzet. Ma is alig ettem valamit: egy banán és némi mazsola és natúr mogyoró lecsúszott. Egy másik gyönyöru dolog, hogy ha bármit eszek, legyen az akármennyire könnyu, úgy érzem, dugig vagyok, felpuffadok. Fozni se nagyon bírok, fogalmam sincs, hogy fogjuk átvészelni ezt az idoszakot. Elgondolkodtam, hogy megint rendelek kaját, olyasmit, amit Csilla is meg tud enni. Mert o meg alig eszik valamit az utóbbi idoben, szerintem örülhetek, ha stagnál a súlya, és nem fogyott az utóbbi egy hónapban. A kedélyállapotomon most a betegség se sokat javít, bár azért javulgat az is. Összességében elofordulhat, hogy fogyni fogok egy kicsit, ami alapvetoen nem rossz, mert most 56-57 kg helyett 62-rol vágok neki a terhességnek. Természetesen nem áll szándékomban koplalni vagy fogyózni direkt. Az áldott állapot eléréséhez még el kell telni kis idonek.

A debreceni út és csúfos vége

23-án szombaton, ahogy terveztük, elmentünk Debrecenbe.
Vasárnap elég depis hangulatban voltam, ok nélkül persze, azért nagy nehezen egy Cora-s bevásárlásra össze tudtam szedni magam. Délután Jani is visszajött Pestre. Egész hétre szabit vett ki, hogy itthon mindenféle barkácsolós-rendrakós munkát meg tudjon csinálni.
Hétfőn nem mentünk sehova, egész egyszeruen nem bírtam rávenni magam, hogy összecihelodjünk. Ettol függetlenül egész normálisan telt a nap, még néha Kinga is egész jól elfoglalta magát rajzolással, és együtt is jót játszottunk. A tv-t is csak késo délután kapcsoltuk be eloször. Különösen pozitív volt, hogy a kora reggeli kelés miatt Kinga is hajlandó volt délben lefeküdni, és majdnem másfél órát aludtunk. Nagy negatívuma volt a napnak, hogy estére nyilvánvaló lett, hogy az éppen végre kihevert betegségem lopakodva visszatért. Elkezdtem köhögni, folyt az orrom. A tervezett baráti látogatások veszélybe kerültek.
Kedden nyilvánvaló volt, hogy beteg vagyok. Napközben Balázs segített Kingát lefoglalni, délben is o legózótt, rajzolt vele, így én tudtam Csillával aludni. Délután meglátogattuk nagymamámat. Nagyon szomorú volt látni, hogy talán még gyengébb állapotban van, mint legutóbb, és mennyire elesett. Olyan jó lenne neki sokkal gyakrabban a segíto kezet nyújtani, de hát a távolság miatt ritkán tudunk ott lenni. Ibi mamánál már ömlött az orromból a cucc, elég pocsékul éreztem magam.
Szerda reggelre belázasodtam, nagyon gyenge voltam. Nem is volt lázcsillapítóm, azt sem tudtam, mit lehet ilyenkor beszedni. Mióta Kinga megszületett, most voltam eloször ilyen elesetten beteg. Muszáj volt Janit felhívni, hogy hagyjon csapot-papot, és jöjjön segíteni. Szegény, épp csak a kisszobában volt meg a tervezett festési feladattal, semmire nem jutott ezen kívül. Délutánra meg is jött. Balázs megint hoskent helyt állt Kinga mellett, megint aludtam Csillával, de a lázam nem ment le, majdnem 39 fok volt. Balázs délután vitte Ibi mamát körzeti orvoshoz, így én is elmentem vele. Meg is vizsgált, kaptam gyógyszert. A lázcsillapító le is vitte hamar a lázam.
Csütörtökön aztán hazavettük az irányt, szombat helyett. Inkább itthon lábadoztunk. A szép az volt, hogy estére mindkét gyermek mutatta a betegség jeleit, foleg Csilla. Így hazaérkezés után szinte mentünk is a doktornohöz. Csilla is elég lázas volt. A helyzet kezdett rózsás lenni.
Péntek reggel Jani orvoshoz ment, mert egy ideje fáj a gyomra, de az orvos egyelore nem küldte tovább vizsgálatokra. Délután Jani is elkezdett tüsszögni…
Szombaton evidens lett, hogy Jani is elkapta a kórt. Nem is voltunk sehol, foleg, hogy Jani is lázas lett. Ja, és a hatalmas vihar sem csábított kinti programra.
A mai nap is elég nagy punnyadással telt, hol Jani dolt le egy kicsit, hol én, merthogy én még én sem vagyok valami prímán. Szerencsére úgy tunik, hogy Kinga jól van, úgyhogy tudjuk holnap vinni oviba.