Ma délután történt, mikor beértünk Kingáért az oviba. Kijött a leányzó, megcsodáltam az aznapi festés eredményét (egy lapot totál rózsaszínűre festett...végre nem fekete :) ), aztán elkezdte keresni az egyből elkószáló Csillát. Megtalálta, Csilla megfogta Kinga kezét, valamit a cumija mögött halandzsázott neki, és elkezdte húzni, hogy menjenek sétalni. Közben mutogatott valamit Csilla a falon, Kinga meg kedvesen elmagyarázta neki, hogy a gyerekek csinálták. Aztán elindultak kézenfogva sétálni. Akármennyire siettünk ma kivételesen, csak néztem meghatottan.
Utána erőltetett tempóban elgyalogoltunk a tanácsadásra, zuhogó esőben. Mert az is miért ne pont ilyenkor zendítene rá, amikor elindulunk. Kisebbik leánykám nagy zokogások mellett megkapta a 15 hónapos oltást. És abban a szerencsében lett részünk, hogy apa eljött értünk autóval, igaz, útközben kapott fel minket, de hálát adtam az égnek, hogy nem kellett még fél órát tolnom a nehéz fellépős babakocsit. Ki is használtuk, hogy Jani nem utazott el végül Ankarába, mint volt eredetileg tervezve. Itthon aztán eléggé kidőlt, a torka újra rosszul van, de most már beszélni se nagyon tud. REméljük, hamar kilábal belőle.
1 megjegyzés:
Édesek lehettek a gyerekek, bárcsak már mi is itt tartanánk.Jobbulást kívánok Janinak, és vigyázzatok magatokra. Legifjabb baba jól van?
Puszi, Enci
Megjegyzés küldése