Túlélős nap vidám zárással

Túléltem a napot, szó szerint, nem volt díjnyertes, de ez van. A kávém ízét még délután sem éreztem, sőt, semmi másét sem, nem derített fel a tény, de apukám tanácsára hallgatva várok türelmesen, és próbálok optimista lenni, hogy mihamarabb visszatér ízlelésem/szaglásom. Amúgy egyik nagy előnye a "szagtalanságnak", hogy a macskaalmot tegnap rezzenéstelen arccal cseréltem, a hagymapucolás nem végződött zokogással, viszont nagy hátránya, hogy nem veszem észre, ha Zitának pelust kell cserélni, így tudatosabban vizuális úton ellenőrzöm a pelus tartalmát. Fürdés előtt azért majdnem megjártam, Zita a kád szélén kapaszkodva hagyta, hogy vetkőztessem, már a pelust is vettem volna le, mikor az utolsó pillanatban észrevettem, hogy "helyzet" van, így mehettem popsitörlős pelenkalevételre. De még időben kapcsoltam, nem rántottam le nagy lendülettel a bugyrot, és nem lett minden "olyan". Kingát is meg szoktam kérni, hogy rutinszaglást végezzen Zitánál, ha pl. alvás előtt nem sokkal cseréltünk pelust, de biztos ami tuti alapon ellenőrizzük, ami tegnap jól is jött, az esti lefekvés előtt Kinga megállapított egy extra-termelést, neki hála Zita tiszta pelussal tért nyugovóra. :)

Így segítjük mi egymást, lányok, a "nehéz napokon"! :-D

És egy ma esti vidám pillanat, Kinga az amortizált kartondoboz maradványai mögé bújva bábozott nekünk ujjbábokkal:

A művésznő a kulisszák mögött, éppen nagy erőkkel cseréli a szereplőket, szegény nézőknek kellett is várni, de nem volt gond, a művésznő jelezte, hogy most szünet van, mi pedig vártunk türelmesen

szegény, hétrét görnyedt, de igazán szuper mesét talált ki többet is, ez pl. valamilyen hófehérkés mese, de volt vadállatos és halas mese az ikeás ujjbábokkal. Jót kuncogtam magamban, nagyon édes volt!

Fürdés után a legkisebb a legnagyobb mellé szuszakolódott fel a fotelba

amit a legnagyobb egész jól tűrt egy ideig, aztán segítségére sietett jóanyja :)

Most, hogy már alszanak, kezdek ismét magamhoz térni, tisztul a fejem, más csak a nappalit kéne felszabadítani a játékok elnyomása alól, és már jól is érezném magam! holnap, ha minden igaz, mennek mamához ottalvós bulira, ma derült ki, hogy anyósom mégsem dolgozik holnap, a két lány meg egyből "bejelentkezett" egy kis üdülésre. Őszintén megmondom (és itt jön a galádanya rész), örülök kicsit, jókor jön ismét egy kis szusz-szusz. :-) Tömény volt ez a két hét össze-és bezártság.

Fejemre húznám a takarót...

...és aludnék holnap reggelig.

A tegnapi jókedv és optimizmus mintha fényévekre lenne. Ma úgy érzem, semmit nem tudok csinálni. Megint mosogatógépet kell pakolni, ebédet kéne kreálni (bár én 5. napja semmi ízt és illatot nem érzek, így elég nehéz), mosni kell vagy kettőt, Jani későn jön(bár ezt most jól viselem, tényleg,) a lányok (Z kivételével) még pizsiben (de.10 óra van, no, nem mintha rohannánk valahova), kint minden szürke és borult, erős szél fúj. Nem tudom, mi ez a hirtelen depi rajtam, de valahogy fel kéne gyorsulni, de Zita is állandóan rajtam csimpaszkodik, ha éppen le tudom tenni, tuti, hogy elesik vagy Csilla megpiszkálja, hogy fél perc múlva ismét nálam van.

Pfáj. Utálom az ilyen napokat! Még az sem derít fel, hogy "kitolásból" sütök egy adag friss palacsintát. Igazából azt sem tudom, mi vidítana fel. Hát, ez teljes gáz.

Kinga sivít, Zita megint mindent leseper a kis asztalukról, Kinga nem tud alkotni...Most már Csilla is pöröl vele, már Zita is visít. Én is visítsak? :-))

Ebben a pillanatban felnézek, és látom, hogy a kerítésünknél lévő barkafa kirügyezett! Tavaly is ilyen korán bújtak elő a kis rügyek, jól meg is lepődtem, de ez "normális". Egy tipikus tavaszi növény, a húsvétot idézi. no, ez már jól esik szívemnek-lelkemnek, de tudom, hogy valami miatt mégis rossz kedvem van. Valami nem stimmel, olvastam, hallottam valamit, ami miatt rossz lett a hangulatom, ha rájönnék, mi az, könnyebben kezelném. Az építkezés talán, hogy csak áll és áll, és sok jó nem történik ott, de még erről sem akarok írni, mert nem látom át a dolgokat, várunk álláspontokra, majd akkor. Nem tudom.

Na, mindegy, megyek, legalább a lányokat felöltöztetem végre. Aztán csak beindul ez a nap is valahogy. :-) És holnap szombat, megint együtt leszünk, erre kell gondolni! :-)

Csilla-száj

Reggelente rengeteget dumál a kis hölgy, megállás nélkül. Ilyenkor szinte folyamatosan magyaráz, beszél, nagy szemek kíséretében. Na, ja, friss, üde a leányzó. Kómás anyja meg győzze hallgatni. :)

Ma reggel volt a padlón elhullajtva két pici, csokis gabonapehelygolyó. Ez az előzmény.

Mentünk Csillával pisilni, és ott, a lépcsős ülésszűkítőn elkezdett előadni:

-Valaki odatette az útba a golyót, és majdnem elestem!! (egy centi átmérőjű golyókról van szó, kb. 40 nm-re elosztva...a szerk.)

-Komolyan? Milyen golyót?

-Csokigolyót! Biztos Zita ejtette le, de neki még nem való! (Zita mondjuk még javában aludt, de tényleg nem való neki fulladásveszély miatt-a szerk.) Az én kicsi Zitámnak nem való a golyó, mert meghal!

-Hű, ez neki tényleg veszélyes, igazad van!

-Zita még egy icipici baba, véletlenül lenyeli és megfullad! Inkább adjunk neki kukoricát (értsd pattogatott kukorica, az se sokkal jobb, de azzal már boldogul-a szerk.), azt nem nyeli le! Kicsit kiborítja, de az nem baaaj! Én szeretem Zitát!

Itt a vége. Megjegyezném, hogy csak a töredékét tudtam lejegyezni ennek a párbeszédnek, sokkal többet mondott, csak én meg nevetést visszafojtva próbáltam figyelni, megértő partner lenni eme komoly diszkurzusban. Mert ő közben gesztikulált hevesen, széttárta a karjait, ingatta a kis fejét, nagyra nyíltak a szemei a nagy veszélyforrás lehetősége miatt. Nagyon aranyos volt. :)

Az első tavaszias nap

Nálunk még így nézett ki délelőtt az udvar, de ide is elérkezett az első enyhébb nap. Szívem mélyén nagy üdvrivalgással fogadom, hihetetlen terheket vesz majd le a vállamról a melegedő idő. Tudom, hogy ez még nagyon az eleje, tavaly is esett még errefelé a hó márciusban, de az a végét járja fajtából volt.

Kinga és Csilla egyedül kimentek az udvarra, miközben Zita aludt, és teljesen szépen eljátszottak!!

Nekem ez teljesen új, egy dolog, amit évek óta tudok, hogy el fog jönni, de néha kezdtem feladni, hogy tényleg lesz-e ilyen. Én bent főztem, szemmel tartottam őket, és ugyan sokáig nem voltak kint, mert nagy meleg nem volt, és még óvatosak vagyuk köhögés miatt, és az is igaz, hogy pont a fasírt összegyúrására jöttek be és ébredt fel egyszerre Zita (tehát a legmácsossabb szakaszban rohantam 100 felé :-D), de akkor is jóóóó volt!

És tudom, hogy két év múlva Zitát is velük együtt ki tudom ilyenkor ereszteni, ha még jövőre ez nem is biztos, hogy teljesen megvalósítható:

Két hete még nagy faluszintű össznépi szánkózás volt az utcánkkal szemközti domboldalon:

Ami most így néz ki--azért ez már szintén jó, az út ugyan totál saras, több kis patakban folyik az olvadó hó, de ez sem zavar (felvettem szupertrendi gummicsimmám, és innentől jöhetett bármi :-D)

Elindultunk sétálni: egy felnőtt, 3 gyerek, egy nagy és két játék babakocsi, 1 játék baba és 1 plüss Micimackó társaságában (ezek mind mi voltunk :-D)

A legkisebb is végre tolhatta, és tolta is, igaz lassan, de ráértünk. Mikor fáradt, beült a kocsiba, és kekszet majszolt. Mert végre lehetett kézbe adni kekszet, mert nem fagytak le a kis praclik:

Csilla végig tolt, Kinga néha átadta a kocsit Zitának, majd nekem

Így esett az első napsütéses, derűs sétánk. A lányok pirospozsgásak, Zita totál elfáradt, most éppen a kanapén ül és bambul maga elé. A két nagy pedig tovább rohangál, bújócskázik, labdázik, visong, de már bent. Látom én már, hogy hamarosan be sem szabad jönnünk, annyi itt az energia!! :)

Téli bezártság ellen kacagás

Kétségkívül nehezen viselik a lányok a bezártságot, annyira betegnek sem betegek, hogy ne lenne energiájuk. Nehéz őket tartalmasan lekötni (no, nem mintha nem lenne ötlet, hogy mivel, csak nehéz olyat találni, ami mindháromnak jó), ma délután azonban ők maguk találtak klassz elfoglaltságot, egy papírdobozzal olyan klasszul és kacagva eljátszottak, hogy ihajj! Eredetileg azért hoztuk fel a dobozt pár hete, hogy néhány játékot ideiglenesen eltegyünk, mert gyakran előfordult, hogy hiába a sok játék, mégis nagy a nyűglődés, visítás, veszekedés. Akkor, gondoltam én, legalább a port ne fogja, ráadásul később nagyobb örömmel veszik újra elő. No, persze, mire ezt kitaláltam, addigra másnap minden anyai unszolás nélkül egy csomó játék használatba került, így a játékarchiválás tolódott. A doboz viszont szintén bekerült a játéktárba, mára totál amortizált állapotban van, ebbe, ragasztás nélkül már semmit nem teszünk. :)

Hát, így "kell" egy dobozt profin tönkretenni:

Dobozrongálás közben bújocska

Kinga bújt el, természetesen Csilla látta, hova... :)

A nagy banzáj közepette Zita csendben bütykölt egy filccel, a kupakot próbálja rátenni, sztem sikerült is neki

Itt már nagy a kacagás

Egyszerű, de nagyszerű játék volt, kár, hogy ritkán játszanak ilyen önfeledten, minden vita nélkül. Na, de majd az is alakul, már ennek is örülünk. :)

Betegségügyi helyzetjelentés

Nos, ahogy a gyerekorvos egy hete már jelezte, ez a fajta köhögős betegség nem múlik könnyen. Ezen a héten is nélkülözzük az ovit, mert még mindig van némi köhögés és orrfújás. De mindenki javul, és ez jó! De nézzük szépen sorban ("végre" egy "igazságos"bejegyzés, mivel mindhárom lány betegeskedik, mindhárom szerepel is a bejegyzésben, nincs mellőzés és diszkrimináció :-D)

Kinga múlt hét elején még majd megfulladt a köhögéstől, Stodalt kapott meg vitaminokat, de úgy tűnt, pár nap múlva sem használ. Váltottunk lándzsás útifű szirupra, ami úgy tűnik, meghozta a kívánt hatást, már csak keveset köhög, csak ha rohangál, akkor erősödik. A rohangálást meg olykor nem tudom kivédeni. Egyszóval, folytatjuk tovább a kúrát, és remélem, jövő hétfőre teljesen elmúlik minden nyavalya. A képen látható szerelést ő maga választotta nagy határozottsággal tegnap, mikor a C&A-ba is beugrottunk harisnyáért. Harisnyát nem kaptam a méretében, helyette beadtam a derekam e két darab ügyében. Tetszett neki más is, de az drága volt, és klasszul meg tudtam vele egyezni, hogy ez legyen, ha már veszünk valamit. A nadrágtól nem lehetett eltántorítani, mutattam neki más színt is, de hajthatatlan volt. ezekről legalább tudom, hogy fel is veszi majd őket. :)

Csilla volt a legkevésbé beteg, neki főleg az orra folyt és folyik most is, de némi köhögés miatt kapta a Stodalt, ami nála hatott, szerintem, tegnap óta viszont önként kér ő is útifű szirupot. Kanállal szépen beveszi, nem kell innivalóba rejteni, nem kell hadakozni, lefogni. Úgyhogy hagy egye, ártani nem fog neki. No, persze csak amíg köhög, buliból nem gyógyszerezünk gyereket. :-)

A kép alapján szerintem ki lehet találni, ki Csilla legjobb barátja mostanában ;-)

Zita jól volt egy hete, őt nem is vizsgálta az orvos, de hétvégére szépen leromlott. köhögés, öklendezés, vasárnapra virradóra hányás, rengeteg orrszívás, éjszakánkét láz is, bár akkor nem mérem, nem tudom mennyi az annyi. Reggelre elmúlik, általában éjjelre korlátozódik a lázas állapot. Ma éjszaka azonban nem volt, egész nyugodtan is telt, orrot sem szívtunk.

Jani pár napja szintén beállt a köhögők sorába, "itt volt az ideje", hogy ő is elkapja a kórságot, de hála istennek nem döntötte le a lábáról, csak gyógyszerezést igényel és, hát, kellemetlen.

Én tegnap óta náthás vagyok, én is örülhetek, hogy eddig ellen tudtam állni, és talán nem is lesz komolyabb.

Így nyitjuk ezt a hetet, és csak remélni tudom, hogy hétvége felé már csak kevés családtagnak kell gyógyszert adagolni, netán nem is kell egyáltalán. Hátha, hátha :)

HV: Saligáék, nanaimo, vásárlás

HV, azaz hétvége.

Határozottan nagyobb pezsgésben telt, mint egy hétköznap, ezért élveztük is.

Szombaton délután Niki és Arnold jöttek hozzánk, a három héttel ezelőtti találkozásunk pótlása címszóval, amit akkor a hirtelen lehullt temérdek hó hiúsított meg (most plusz fokok voltak, és ömlött az eső, hótenger helyett sártengerbe érkeztek, de mindkét fél-értsd Saliga és Turi-üdvözölte a tél ilyen fokú távozó jeleit, panaszt nem tettek a nehezítő körülmények ellen :-) ) Ettünk, ittunk, kicsit beszélgettünk is olykor. Most csináltam először a vancouver-i olimpiai játékok tiszteletére ún. nanaimo szeleteket, aminek a receptjét egy az egyben Gabriella blogján találtam a minap, és gyorsan el is készítettem. Ezt is nagyon tudom ajánlani mindenkinek, egyszerű, de mennyei finomság, természetesen olimpiai játékok elmúltával is fogyasztható, sőt, ajánlott! Ahogy mi is tesszük majd. :) Néhány utolsó darab, mielőtt eltűntek volna a pocakokban, megmentve egy fotó erejéig:

A hétvége sem telt el apa-nyúzás nélkül, ha már többet volt itthon, azt jól ki kellett használni!

Ma délelőtt Nikiék épülő házánál tettünk látogatást. Örömmel láttuk, hogy végre itt is beindult a nagyüzem, drukkolunk, hogy az időjárás nekik kedvezzen, hiszen őket is sürgeti mindenféle időpont, amiért költözniük kellene mihamarabb. És már éppen engedélyt akartam tőlük kérni, hogy feltegyek néhány képet a házukról, de megelőztek. Már megtették a saját blogjukban, így híresek lettünk, ott is szereplünk! :) Azért egy-két saját kép is van, mint ez itt, ahol Cs és K örömmel futkosnak föl s le a pallón (egy-két lépcsőfokos szintkülönbség lesz a ház két része között, egyelőre azt köti össze), ami annyira tetszett Kingának, hogy a mi nappalinkba is ilyet szeretne majd. Nos, ezt már nem tudjuk és nem is akarnánk teljesíteni (van feladat enélkül is :-S), de lépcsőnk így is lesz bőven, csak máshol:

Zita is terepszemlét tart, mindent rendben talált ;-)

Hazafelé "beugrottunk" a mi házunkhoz, ahogy az előző bejegyzésben is látható volt, csak úgy megnéztük, "megvan-e". egyelőre ennyit tudunk csinálni, nézzük őt, aztán csak várjuk, hogy be is költözzünk, egyszer csak.

Soha nem fotóztam ezt, ma ihletet kaptam, ezért íme, a 2-es úttól a bekötő úton Diósjenő felé, látképpel a még havas Börzsönyre:

Diósjenőre érkezés:

Délután pedig a dunakeszi Buy-way-ben jártunk az én kérésemre, mert a DM-ből szerettem volna néhány dolgot már régóta, amit nem mindig tudok Janinak leírni, mit is szeretnék. Mivel kb. másfél hónapja nem voltam "shoppingolni" (jól bírom, azért :-D), Jani kedvemben járt és elfuvarozott minket. Nem volt sok idő, a csajoktól fárasztó is volt olykor, volt, amit csak sikerült elfelejteni megvenni, nekem viszont jól esett. Most megint bírom másfél hónapig... :-)))

Így esett ez a hétvége, feltöltött a kicsit monoton hétköznapok után, jöhet az újabb hét! :)

Házunk felé

Ezt látjuk, mikor megyünk a házunk felé. Szemben a Börzsöny, a turistaút is látszik befelé, mielőtt elkanyarodunk.

Hát, egy ideig még csak mi is amolyan turistalátványosságnak használjuk a házunk :), de azért már nem olyan sokáig mint eddig. :)

Délutáni alvás

Kinga ez utóbbi hónapokban nem nagyon alszik délutánonként, ha itthon van. Tudom, hogy ilyen korban még azt mondják, kell a pihenés, de Kinga igen sok energiával van megáldva, az volt a tapasztalat, hogy ha nem alszik délután, és sokat mozog, szabad levegőn van, van program, akkor lehet könnyen elaltatni. Jó ideje nem jelent ez különös nyűgösséget esténként, fáradt az igaz, de kezelhető. Hároméves kora körül persze ez még nem így volt, de azóta eltelt két év, sokat változott a lány.

Ha az oviban alszik, márpedig én úgy tudom, hogy alszik, és itthon bezártságra vagyunk ítélve, mint ezen a télen is szinte minden délután, mert sötét van, udvarra nem lehet menni, mert derékig ér a hó, mert Zitának aludni kell, mert betegek, akkor bizony elég nehéz őt lefárasztani, és esténként sokáig elnézelődik, motyog az ágyában. Ezzel sem lenne gond, ha mindezt úgy tenné, hogy nem kell bent ülni egy szülőnek a szobában, míg el nem alszik… Talán érthető, ha kis idő után nem erőltettük neki a délutáni alvást, ha jól bírja este, akkor megéri mindenkinek: neki nagy nyűg volt elaludni, nekünk egész esték rámentek az altatására, így viszont hamar elaludt mindig.

Most, hogy betegek, és tudtam, legalább két hét a felépülés, éreztem, hogy meg kell próbálni őt délután elaltatni. Egyrészt, mert gyorsabb a felépülés, ha többet alszik, másrészt nekem is kellett egy kis szusszanás. Megszoktam gyorsan, hogy Zitával, ha kettesben vagyok itthon, akkor az alvása alatt eljön az ÉN időm, és ez nagyon fontos lett. Sokat vártam rá, és most nehéz nélkülözni ezt a kevéske időt délutánonként. És mivel Zita alvását is már ki tudom húzni az övékéhez, elszántam magam, hogy bizony minden nap együtt alszik a csapat!

Mint minden gyerekes történetben, itt is igaz, hogy szülő tervez, gyerek végez. Miért is? Nos, lássuk!

Zita minden nap gond nélkül elaludt, és aludt elég sokakat, kivéve kedden, vele nem volt probléma, általában.

Hétfőn Csilla nem aludt. Csomó ideig ott feküdtem bent vele, de csak forgolódott, akkor még sokat köhögött is, de nem aludt el. Kinga aludt, de Csilla hamar felkaholta. Remek.

Kedden Zita nem aludt. mire a két nagyot elaltattam volna, hallottam, hogy kevés alvás után felsír. Jani aznap az építkezés miatt a körnéyken volt, akkortájt jött pont haza, levitte Zitát a földszintre. A sírásra azonban Kinga is elég hamar felébredt.

Szerdán Kinga nem aludt. Vagy keveset. Akkor Jani nem volt, a szokásos felállásban altattam őket. A nagyok mese után ágyikóban várnak, míg Zitát megszoptatom, és szépen ágyba csempészem. Ez sikerült is. Átmentem hozzájuk, Csilla elaludt, Kinga viszont forgolódott, köhögött, sikerült Zitát felköhögni, pedig külön szobában vannak. Átmentem Zitához, megszoptattam, magam mellé tettem a nagyágyra, de ekkor ő kezdett köhögni, szörtyögni, alig bírt elaludni. Ezalatt hallottam, hogy Kinga leosont a földszintre, muszáj voltam eljönni Zitától, mert Kinga zajongott lent kicsit, és Csilla ajtaja sem volt bezárva. szerencsémre Zita sem ébredt fel a padlószőnyeg recsegésére, és Csilla is aludt még jó darabig.

Csütörtökön mázlim volt, a héten először. Mindhárman viszonylag gyorsan elaludtak, mindenki aludt elég sokat, még Kinga is talán másfél órát. Mondani sem kell, hogy nekem mennyire jól esett, én is kicsit pihentem, majd a halom játékot elpakoltam a nappaliban. Nagy eredmény ez! Nem gyűrűzött tovább a káosz estére, de még így is volt belőle persze. J

Most Zita és Csilla szépen alszanak, Kinga csak forgolódott, takarót igazgatott, motyorékolt, végül lezavart engem is a földszintre. Nem aludt semmit. Én totál kómás vagyok, ő rajzol teljes erővel. Remélem, legalább este könnyen elalszik, mert ismét egyedül altatok, jól jönne akkor ennyi könnyebbség. Ha már most “kibabrált” velem a nőszemély.

Így megy ez kérem szépen nagycsaládos módra! Remélem azért, hogy lassan javulgatnak majd, és visszatérhetünk a régi kerékvágásba. Főleg az én szellemi épségem megőrzése végett. J

Visítás, veszekedés, őrület

Szerintem tuti begolyózok pár napon belül...

Harmadik napja van itthon a teljes csapat, és szinte csak a visítás megy. Teljesen mindegy, hogy éppen tudok velük foglalkozni vagy sem, valaki mindig jön árulkodni és minden piti hülyeségen összekapnak. Én meg csak szétválasztok, tárgyalok, meggyőzök, igazságot teszek (ha tudok), beszélek, berekedek, és totál lefáradok. Egy percre nem hagynak békén.

Csilláról és Kingáról van szó, de egyre gyakrabban Zita is belerondít a nagyok játékába, ha éppen végre békésen lekötik magukat. Csilla a fő agresszor, ő az, aki merő idegesítésből piszkálja a többit.

És persze nem is tudok egész nap velük játszani, de nem is kell(ene), ügyesen el tudnak/tudnának játszani.

És ha éppen nem veszekedés van, akkor fél percenként orrot fújok. Két percenként jön valamelyik, és Zita is egyre náthásabb, éjszaka lázas is volt, pedig ő eddig tartotta magát. De számítani lehetett erre is. Három pici gyerekkel ez az egyik legnehezebb, mikor egyszerre betegek. És hát persze állandóan vitamint és gyógyszert adagolok. Már én is csináltam egy táblázatot, mint az Anna és Petiben anya, hogy tudjam, kinek mikor milyen csepp esedékes. :)

Mire ezt megírtam, elhatároztam, hogy azért sem dilizek be! :) Most gondoljunk bele: mi lenne Janival? 3 beteg gyerek és egy zizianya... Persze most jó, most éppen énekelnek és kacarásznak. Így könnyű optimistának lenni. :)

Muszáj annak lenni! :)

Na, megyek nyomdázunk, hogy csináljunk valami értelmeset. :)

Kinga alkotásai

Ha most a mai napunkról írnék, sok jót nem tudnék lejegyezni. Teljes erővel szenvedünk a sok köhögés és orrfújás miatt, nekem a bezártságtól már délután szinte hányingerem volt, úgyhogy inkább hagyjuk. És, ha belegondolok, hogy ez csak a 2. nap volt a feltehetően lábadozásra szánt két hétből... Jájj.

Akkor már inkább megmutatom, Kinga milyen művekkel ajándékoz meg minket nap mint nap.

Ez még januári alkotás, elméletileg ezek ők lennének hárman, a Turi-lányok:

egyszerű papírterítő még karácsonyi hangulatban, valamint Jázmin hercegnő:

Ez friss, aktuális kedvencem, a háromszínű cica, Kinga elmondása szerint teljesen magától találta ki, és miért ne hinném el? :) A cica melletti apró rajzok is viszonylag újak a repertoárban, a lufi kifejezetten Csilla ovis mivoltából fakad, hiszen neki lufi a jele, így Kinga megtanulta lerajzolni:

Van, amikor csak színezget (ilyeneket én is csináltam gyerekkoromban):

Apa és anya:

Az apa-alak szerintem egy új rajzfilm hatására készült, a Minimaxon most futó Akcióban Mary-Kate és Ashley című meséből, a két titkosügynök lányt segítő egyik fiúnak van hasonló haja és fekete-sárga ruhája, bár itt sárga nincs a rajzon. Mikor először jött a rajzzal, csak a fiú volt rajta, és majdnem hanyatt vágódtam, hogy miért rajzol ilyen hirtelen ilyen fura fekete alakot, mikor mindig színesek a rajzai. nekem egyből feltűnt a hasonlóság a rajzfilmhős és eme alak között, de Kinga tagadta a "vádakat", miszerint onnan az ötlet. Aztán kértem, hogy rajzoljon még valami színeset is, mert ez így nagyon fekete, és akkor került mellé a női alak. És ekkor nevezte meg őket anyának és apának. :)

Később elismerte, hogy valóban a mesehős Rod-ról mintázta a fiúalakot. :) Aki egyébként egy nagyon szimpatikus figura a mesében, tehát semmi sötét alak. No, akkor nem is nézhetnék a mesét...

És Jani sem öltözik ilyen sötéten, kivéve, ha öltönyt húz. Bár, azt mostanában gyakrabban, ki tudja, lehet, hogy mégis ez maradt meg Kingában? :)

És én sem vagyok ilyen elegáns mostanában, itthon biztos nem, de még ilyen hosszú hajam sincs, bár volt, az kétségtelen. :) De rajznak nagyon örülök természetesen!

Újra gyerekorvosnál

Én komolyan néha égek, hogy ilyen "apró-cseprő" köhögés miatt elvisszük a gyerekeket orvoshoz, hiszen tényleg "csak" annyi bajuk van, hogy veszettül köhögnek. Kinga tegnapi láza is elmúlt, vissza sem jött, talán csak hőemelkedése volt. Mégis úgy éreztem, nézze meg inkább az orvos, döntse el, kell-e egyáltalán köptető, mert én köhögés terén csak annyit tudok eldönteni, hogy száraz vagy hurutos, hogy a szárazon belül most van-e váladéklerakódás, azt nem tudom megítélni. Gyógyítsuk akkor céltudatosan, szedjen köptetőt, ha kell, de ha nem, akkor feleslegesen ne szedjünk be mindent.

És tényleg úgy van, ahogy sejtettem, semmi lerakódás, se Csillának, se Kingának, inkább csak torokpír, minden más tiszta. Marad a házi "kuruzslás", amit természetesen totál elutasít mindkét lány. Tehát nem isznak meleg teát, nem pihennek, sőt, ha láz nincs, ész nélkül ugrálnak, pattognak a kengurulabdán és ehhez hasonlókat művelnek. Ettől persze jön az erős köhögés, öklendezés, és akkor rájönnek, hogy nem kéne. Jó lenne leülni velük társasozni, olvasni, de sokszor Zitától nehezen megy a dolog. Így csak kínlódunk, a betegség pedig elhúzódik. Az orvos így is két-három hetet jósolt, mire ez elmúlik teljesen, állítása szerint a súlyosabbnak mondott tüszős mandulagyulladás 5 nap alatt szinte teljesen elmúlik, ez a fajta száraz köhögés kitarthat hetekig. És visszaesni is könnyebb. Klassz. Kingának ez amúgy a sajátos visszatérő betegsége, 22 hónapos korában volt először beteg, akkor is így köhögött, és azóta minden télen 2-3x előjön. Semmi más betegsége nem is volt szerintem, leszámítva egy vagy két hörghurutot. No, ne is legyen!

A hétre kivettem őket az oviból, és erősen gyúrok arra, hogy a jövő hetet is "beáldozzuk". Járjunk ennek a végére, két hét alatt talán tényleg az utolsó kis kaholás is elmúlik. "Tolom be" nekik a vitaminokat, azt innivalóval beveszik, Kinga megeszi a Stodalt, Csilla nehezebb eset, neki be kell csempészni az innivalójába, csak észre ne vegye! Kapják a Béres cseppet, alváshoz párologtatunk+köhögéscsillapítunk. Homeopátia terén is mélyebbre kellene ásni magam, de nehéz magamtól edönteni egy könyv alapján, hogy éppen melyik szer lenne hatásos. Homeós orvost meg nem nagyon tudok keríteni, talán majd Diósjenőn.

Ez az egész is ennek a fránya télnek a "hozománya", és noha tudom, hogy nem vagyunk egyedül, azért nehezen viselem. Brrr.

Mondtam már , hogy egyre többet fohászkodok tavasztündérhez? (ja, persze, már írtam) :-D

Dinnyesüti

Már két érdeklődő is elég motiváció ahhoz, hogy a már vasárnap délelőtt megmutatott dinnyesüti receptjét közreadjam. :-) És hátha többeknek is kedvük támad elkészíteni.

A receptet még karácsony előtt kaptam Nóritól, sok más, sütés nélkül készíthető finomsággal együtt. Neki még sem tudta köszönni a sok jó receptet, ezúton is köszönöm! :) Jó ideje szerettem volna elkészíteni, de csak nem jutott rá idő. Már Kinga szülinapjára majdnem megcsináltam, de végül mégsem sikerült, és amúgy is volt sok minden akkorra. mindenesetre a ledarált keksz azóta is ott állt a kamrában, csak elő kellett venni.

Némi információételfestékekről: a sütihez Wilton festéket használtam, karácsony piros és levélzöld színűeket. Ezeket a festékeket még Csilla szülinapja előtt rendeltem, mikor készültem a tortasütésekre, karácsonyra. Kis tégelyekben jön, krémszerű festék, amiből már nagyon kevés is erős színt ad. Nagy előnye, hogy sűrű, nem higítja fel az ételt. 600 Ft körül volt egy kis tégely ára, ami először baromi soknak tűnt, de most, hogy látom, mennyire kevés kell belőle, tudom, hogy sokáig elég lesz, már ameddig a szavatossága is tart. Csilla tortáján, az egy kiló hófehér marcipámasszához is csak egy kávéskanál szélényi festéket tettem, és mégis nagyon kék lett (vele együtt az én kezem is, nem ártana valami vékony kesztyűt beszerezni a következő ilyen sütéshez :) )

És akkor a recept:

Dinnyesüti

Hozzávalók:

-a piros masszához: 20 dkg darált keksz, 12.5 margarin, fél dl tej, 10 porcukor, egy kevés rumaroma (vagy ha gyerek nem eszik belőle, rum), egy kk. hegynyi piros ételfesték (az eredeti recept szerint 1 piros ételfesték kell, lehet, hogy a folyékony festékre gondolt, ezzel nem próbáltam, de ha ezt tennék bele, lehet, hogy a tej nem szükséges, nehogy túl lágy legyen)

-a zöld masszához: 30 dkg darált keksz, 1 dl tej, 12.5 dkg margarin, 1 dkg porcukor, kevés rumaroma, ugyanannyi zöld ételfesték, mint a pirosból.

A két masszát külön-külön jól összegyúrjuk, és hat-hat egyenlő részre osztjuk. A pirosból hat egyforma golyót gyúrunk, majd a zölddel bevonjuk őket.

Az eredeti recept szerint ekkor egy éjszakára hűtőbe tesszük. Nos, én nem tudtam ennyire előre, hogy ilyet fogok csinálni, ennyi időm bőven nem volt, ezért egy részével már egy óra hűlés után továbbdolgoztam. A golyók egy része tényleg másnap került sorra, de lényeges különbség nem volt a megmunkálhatóságban. Kétségtelen, hogy a vágásnál picit jobban morzsálódott az "egyórás", de egyáltalán nem volt vészes.

A golyókat állandó felezéssel 8 cikkre vágtam, amikor lehetett vágott felükkel lefelé fordítva, így morzsálódott kevésbé. A cikkekre kakaós (barna) tortadarát rakosgattam. Szórni nem volt értelme, mert nem tapadt volna meg, hanem a mutatóujjamat belenyomtam a darába, majd a sütire. Ez így macerásnak tűnik, de egy-két "nyomással" megvolt egy-egy cikkely, nem tartott sokáig a művelet. ezzel felkerültek a "magok" is a "dinnyére".

Szűk családban sikere volt, jutott belőle mamáéknak is, akiknek szintén tetszett a kicsit rendhagyó süti. Engem mindenképp' a hőn áhított nyárra emlékeztet, és utólag jöttem rá, hogy nem direkt ugyan, de pont Valentin-napra sikerült piros desszerttel előrukkolni. :) Nyáron pedig tuti többször elkészítem, hiszen nem kell hozzá a sütőt beüzemelni!

Jó étvágyat!

Már megint és újra

Kinga megint köhögősbe ment át. Illetve nem ma, hanem a hétvégén. Valami maradhatott a múltkori betegségből, mert gyorsan visszaesett. ma már megint folyamtosan köhögött, rossz volt hallgatni. Azért átmentünk anyósomékhoz ebédelni, mire ott belázasodott. No, persze nem azért, de ott jött ki rajta. Remek.

Csilla is köhög, de nem olyan vészes.

Ettől függetlenül a hétre ovi kilőve, pénteken amúgy is "tanítási" szünet van, az első négy nap meg tutira kell ezt kiheverni.

most arra hajtok, hogy végre semmi nyoma ne maradjon a köhögésnek, mert ez senkinek nem jó.

És most megyek, intézem szokásos imámat tavasztündérhez...

Nyárváró

Nyárváró üzemmódban vagyunk, ezért dinnyesütit eszünk. :)

Bár ebben a szent pillanatban egy kis lájtos tavasszal is meg lennék elégedve... :-D

Tavasztündér, merre vagy?? :)

Szombat

Reggel tényleg úgy éreztem, hogy hétvége van, hiszen Jani itthon volt, nem volt rossz, hogy valaki más is ugrott, ha kellett, nemcsak én futkostam, mint pók a falon. :) Azért az nem rossz. És egy-egy ilyen hét után hogy tudom értékelni ezeket a reggeleket! :-D

Aztán Jani 8-kor "lelépett" a telekre. Meg kellett nézni, hogy állunk, mit sikerült kijavítani. Nyilván, ezt meg kell csinálni. Én itthon a szokásos kötélidegeim pengetésével összeraktam egy ebédet, és utólag azt mondom, most nem panaszkodhatom, mert ugyan nem volt könnyű menet, volt sok sivalkodás, de a tény, hogy Zita valahogy eljött-ment magának, többet mint szokott, az nagy segítség volt. Általában nagy ölbebaba, ami miatt csak félkézzel tudom végezni a dolgom. És van pár dolog, amit nem is lehet így megcsinálni. bár, kétségtelenül, napról-napra profibb vagyok. :) Csak szerényen... :)

Eljött az ebéd, mi már az asztalnál ültünk és ettünk, mikor észrevettem, hogy Janinak nem tettem tányért... leesett, hogy most azért hétvége van, és Jani hazajön nemsokára. Ciki. Gyorsan terítettem neki is, és tényleg jött is pár percen belül. :) Jó volt.

Délután Zita aludt csak. A két lány mesét nézett, Janival társasozott, én sütés nélküli sütit csináltam. Ébredés után felkerekedtünk és átcsúszkáltunk, átszánkóztunk a főbérlőinkhez, ettünk egy nagy adag finom somlóit, beszélgettünk, már amennyire a három leánytól lehetett. Nemrég jöttünk haza.

Jani nemsokára indul tovább, hogy a ismét építkezéssel kapcsolatban néhány dolgot megvitasson, tanácsot kérjen. Annyit kértem csak, hogy segítsen a fürdetésnél. Az altatást vállaltam, remélem, nem alszom be mellettük megint, mert lenne még dolgom.

Most megyek is, mert még én itt ezt gyorsan bepötyögtem, Jani már megfürdette Csillát, épp' Zita van soron, Kingát "lenyúlom". :-)) Új rendszer szerint lent fürdünk a földszinten: a két nagy már csak zuhanyzik, Zita legelső bébikádjában a zuhanytálcán fürdik. Így hosszabb kicsit a fürdés, de nincs civakodás, veszekedés, vonyítás. :) És ez sokat számít.

Megyek, kijött Zita, én következem. :)

Végre hétvége!

Nos, azt hiszem, nagyon örülök most, hogy véget ért ez a hét. Janinak is nemsokára, remélem, és szerintem ő pláne így gondolja!

Hétfőn éjfél körül jött, kedden szintén, mind munka miatt, szerdán "emberi" időben, már kilenckor itthon volt, úgy, hogy vásárolt nekünk és a húgát is elhozta Rétságig, csütörtökön megint éjfél magasságában jött, bár nem mindent tudom, pontosan mikor jött, mert általában elaludtam valamelyik leányzó altatása során. Alig beszéltünk pár szót a héten...legalább a blogot tudtam volna jobban frissíteni, akkor legalább ő tudná, hogy velünk mi van. :-)) Hála istennek, nem minden hét ilyen, de egyre több van...

Most 6-fél 7-re ígérte magát. Várjuk, várjuk nagyon, még a kocsibeállót is totál lesuvickoltam a hótól, már megteszek mindent, csak mihamarabb itthon legyen! :)

Aztán a két nap alatt csak tudunk kicsit beszélgetni, pl. végre megtudom, hogy mi volt az építkezésen a héten. Építkezés...hahaha, építkezés fedőnév alatt futó Bontáson. :) No, jó, azért azt hiszem, nem annyira katasztrofális a helyzet, már van, ami a helyére került, kijavították, csak egyelőre nem pontosan tudom, hogy mi.

De erre van a hétvége, hogy megtudjam, nemde? :)

Hogyan készítsünk Barbie-tortát?

Tegnap Kingával teljesen véletlenül találtuk ezt, miközben néhány hercegnős videót nézett meg. Utána láttam, hogy rengeteg hasonló létezik, de ez szimpatikusnak tűnt. Felteszem ide is, hogy látni lehessen, nem olyan veszett bonyolult ilyen tortát csinálni. Én egyelőre nem tervezek hasonlót csinálni, :-P nálunk lecsengtek a szülinapos idők, de hátha másnak jól jön. És még marcipán sem kell hozzá! :-)

Igaz, hogy angolul van, de szerintem a képek is egyértelműek, abból is lehet ötletet meríteni. :)

Farsangi mulatság az oviban

Elmaradtam a beszámolóval, hogy is ért véget a kicsit csalódást keltő farsangi készülődés után maga az ovis mulatság.

Nos, túlzottan sokat azóta sem tudok, hogy pontosan mi is történt, mert szűkszavúak a hölgyek mesélés ügyben, de az biztos, hogy jól érezték magukat. Volt egy előadóművész is, de hogy mit adott elő, homály fedi. Kinga biztosan élvezte, mondogatta, ki mi volt, természetesen kis barátnője, Domi és Ági óvó néni Hófehérke jelmeze tetszett neki a legjobban. ettek sok sütit is: mikor délután Kingát is megkínáltam egy túró rudival, visszautasította, mondván, hogy tele ette magát sütivel délelőtt, délben és még délután is! No, ezért nem is aggódtam amiatt, hogy nem sütöttem, amiatt búslakodtam a legkevésbé. :)

Este azt mondta Kinga, hogy nagyon jó oviba járni, akkor is akar menni, mikor zárva van! No, ha Kinga ilyet mond, akkor jól sikerülhetett a farsang. :-D

Csilla napközben sem öltözött be, nem is lepődtem meg. De nem baj, megpróbáltuk, jövőre tuti lelkesebb lesz. Két éve, mikor Kingával kezdtük az ovit, lemaradtunk pont a farsangról. Viszont, emlékeim szerint, az akkori Kinga nagyon hasonlított a mostani Csillára, jó eséllyel ő sem öltözött volna fel semminek. Persze ezt nem tudom utólag megítélni, de nehéz eset volt Kinga (is) akkoriban. :-))

Csillát kérdezgettem, ki minek öltözött. Kérdeztem, Flóra (akivel legtöbbet játszik-vagy pont ő piszkálja Csillát legtöbbet?-nem tudom), milyen jelmezben volt. Csilla gondolkozik, keresi a szavakat, és csak annyit mond nagy szemekkel: -Zümmögött! (gondolom, méhecske volt)

Azóta kedden és tegnap este is Kinga itthon is jelmezben táncikál, úgyhogy a farsan nálunk még javában tart. És szerintem, tart is még egy ideig, ha rajtuk múlik. :)

ui: készültek a nap folyamán képek, remélem, nemsoká megkapom őket, és, ha van használható, akkor felteszem ide is. :)

Farsang reggele

Ez a reggel sem úgy sikerült, ahogy terveztem, hazafelé az oviból rendesen szomorú is voltam, mostanra kezdek már belenyugodni a történtekbe.

Egyrészt, valami titkos reménysugár élt bennem, hogy Jani ma később megy be vagy netalán itthonról dolgozik, hogy könnyebb legyen a farsangi előkészület, de mivel este csak futtában találkoztunk, mikor negyed 1-kor felébresztett a lányoknál, és váltottuk egymást, nem tudtuk megbeszélni. Felesleges is volt, reggel 5-kor már kelt, 6-kor már nem volt sehol. Nesze, neked, készüljünk farsangra! :)

Innentől a szokásos kapkodós rohanás következett, fő programként Csilla felöltöztetésével. Csilla újabban minden ruhadarabbal szenved, SEMMI nem jó neki, minden szorít, lerúgja, magától nem veszi fel, hosszas kérlelés, rábeszélés sem ér semmit, még az sem, hogy múltkor már Zita a babakocsiban ült, kint voltunk, amikor ő még egy szál bugyiban sírdogált. Akkor végül berohantam hozzá, ráadtam a ruhákat, mert menni kellett. Ezek az alkalmak viszont idegörlőek, megoldást kellene rájuk találni, megtalálni, mi a baja Csillának úgy általában, mert igazából úgy általában dúl a dackorszak, mindennel ellenkezik, vitatkozik. Vannak már sejtések, próbálom megérteni, ettől függetlenül (vagy pont emiatt?), a vele töltött idő alatt totál kimerülök, lemerülök, üres leszek.

Nos, ilyen volt vele a mai reggel is, így alig tudtam akármi másra koncentrálni. Kingának be volt igérve hajkreppelővel frizurakészítés, arcfestés (direkt ezért vettem egy-két plusz szemceruzát és gyakoroltunk már múlt héten csütörtökön), de ő is bevágta a durcát, hogy ha nem veheti fel a Jázmin-parókát (amit szépen elmagyaráztam neki, hogy tavaly sem volt túl nagy, most meg egyenesen kicsi neki, nagyon nem áll jól neki, le fog esni), akkor neki semmi nem kell. Remek.

Azért indulás előtt ijedten kap az arcához, hogy mi lesz az arcfestéssel. Magamban ekkor már vicsorítottam, némi arcfestést eszközöltem Kingán, de, mert siettem, nem lett az igazi. Elmondtam Kingának is, hogy előbb kellett volna kezdeni az egészet, így nem lehet normálisat alkotni. Na, ő újfent duzzogva, vízzel lemosta az egészet. Megint remek.

Zita hála istennek, egész jól együttműködött, negyed 8-ig aludt, őt gyorsan össze tudtam készíteni.

Levonultunk az oviba. Kinga átöltözött, de úgy, hogy ott már lehet, hogy szívesen vett volna pólót a kis top alá, de persze a rózsaszín pólót otthon hagytam (itthon hallani sem akart róla, hiába minden szép szó, észérv, rábeszélés, hogy hideg van, talán nem köldök felett érő kis topban és boleróban kellene az oviban jönni-menni, nem használt semmi, de megígérte, hogy kis idő után pulcsit vesz). Ez végül nem volt nagy baj, nem volt hideg az oviban, meg Ági óvó néni is mondta, hogy idővel feladják rá a pulcsit. A póló mellett a hajráfja is itthon maradt, így az én két csatommal ment be, hogy ne legyen olyan csapzott.

Így nem hogy csinos hercegnő frizurája és arcfestése nem lett, örültem, hogy nem totál kócosan farsangol a kis csaj... :)

Ez mind teljesen részletkérdés, mert az a lényeg, hogy végül jól érezze magát, de én olyan szomorú voltam: mindketten készültünk rá, lelkes volt, meg tényleg ez egy olyan nap, mikor mehet fel minden csili-vili csajos dolog, és ő ezeket tényleg imádja!, erre kis hangulatingadozás miatt az egész semmivé foszlik. jájj.

Délután majd kiderül, hogy érezte magát.

Csilla továbbra sem volt hajlandó jelmezt húzni (miért nem lepődtem meg?), de elvittem neki. Szerintem az egész oviban egyedül ő nem akart jelmezt húzni... :-) Ő idén Csillának öltözött...

Sütit is akartunk bevinni, de mivel elaludtam mellettük este, esély sem volt sütésre. Jani meg, ugye, este 11 után ért haza. Még szerencse, hogy nem kizárólag rám volt bízva ez a feladat, sőt, senkire nem volt bízva, de így is voltak "sütős" anyukák, úgyhogy nem maradtak finom, farsangi falatok nélkül.

Kíváncsian várom, hogy telt a napjuk, Kinga, remélem, megússza megfázás nélkül, Csilla pedig, remélem, kicsit megszereti a farsangot. Hátha jövőre 1.vagy felveszi az idei jelmezt, ha jó lesz, és még tetszik neki, és akkor nem hiába vettem meg, 2. ha más jelmezt választ, akkor legalább azt felveszi, és megint csak nem hiába költöttem. :)

Megint csak a jövőben bízunk, hogy hoz némi könnyebbséget, enyhülést. Mint olyan sok minden másban is. :-)

Jelmezek megvannak, jöhet a farsang!

Hú, de izgultam ma! Nagyon! Hogy megjön-e Kinga jelmeze. Elvileg csütörtökön feladták Pécsett, pénteken vártuk is, de nem jött. Ma egész nap figyeltem, nehogy ne vegyem észre a postást, azt sem tudtam melyik hozza: a "normál", leveleket is hozó vagy aki a csomagokat autóval szokta kihozni. Senkitől nem jött egész nap semmi.

Teljesen magam alatt voltam. Egész úton az oviba készültem, hogy fogom Kingát vigasztalni, tudtam, nehéz menet lesz. Próbáltam kitalálni, milyen alternatívát találjunk jelmez ügyben, volt is ötlet, de tudtam, Kinga nehezen fogja elfogadni. Ő Jázmin szeretett volna lenni és slussz.

Mikor Kinga öltözött, befutott a Gergő anyukája, aki "mellesleg" a "leveles" postásunk. Éppen kérdezni akartam tőle, hogy nem volt-e ma nagyobb levelünk vagy csomagunk, mikor már mondta is, hogy van egy kisebb csomag az autóban, mindjárt hozza. És, hát, természetesen a jelmez volt, épen-egészségesen, félig-meddig utolsó előtti pillanatban megérkezett.

Hű, de megkönnyebbültem!

A jelmezt tüstént felpróbáltuk (persze miután hazaértünk), tökéletes rá, nagyon boldog. Most is abban táncol. :)

Csillának szinte majdnem ugyanilyen jelmeze van, kis színeltéréssel, de ugyanaz mondhatni.

Ő viszont nem akarja felvenni... Remek. Bár számítottam rá, azért szorítom a fogam, mert ugyan nem vagyonokat, mert használt jelmez, de kis adag pénzt kiadtunk érte. De annyira határozottan mondta, hogy Jázmin akar lenni, muszáj volt cselekedni. Ha nem veszek, gondolván, hogy úgysem veszi fel, akkor meg tuti olyan kell neki, mint Kingáé... Szóval, azért illik kicsit bízni a dedben. Nos, úgy tűnik, a ded visszaél a bizalommal, de sebaj, holnap új nap jön, hátha még az oviban kedvet kap felvenni. Ha nem, nem erőltetjük, jövőre talán jobban belejön az oviba és a farsangolásba. :)

Csak puffogok itt magamban...

...minekután folytattam ma délelőtt egy telefonbeszélgetést valakivel (hogy kivel, teljesen mindegy), és nem direkt, de bizonyos kijelentéseivel nagyon felbosszantott. És mivel Jani nincs itthon, meg sem tudom beszélni senkivel. Leírom hát mindenkinek. Főleg azért, mert ez a jelenség, ami felbosszantott, jelen van az életünkben egy ideje, jó lesz nyilvánosságra hozni.

Ami felbosszantott, hogy burkoltan ugyan, de felelősségre vonták Janit, hogy miért nem vette észre előbb a hibákat az építkezésen. Nálam ez egy olyan téma, amiért ölre tudnék menni, mert úgy vonják felelősségre, hogy semmit nem tudnak a körülményekről és Janiról, és úgy általában semmit nem tudnak.

Ezt már egyszer taglaltam, hogy úgy vélem, nem (csak) a Jani feladata leginkább, hogy észrevegye a hibákat. Ez a sok hiba, úgy gondolom, nem Jani miatt történt, hanem egy marék ember miatt, akik nem végezték el rendesen a munkájukat. Akik elvileg erre ki vannak képezve, mégsem voltak képesek néhány oszlopot megnézni, hogy egy sorban állnak-e, takarják-e egymást. Azt is írtam, hogy utólag ez olyan evidensnek tűnt, hogy meg kellett volna nézni nekünk is, de én és Jani álmomban sem gondoltuk volna, hogy az, aki falat épít, pont azt nem nézi meg, hogy egyenes-e a fal!!

ÉS itt jön a bosszúság és szomorúság, hogy Jani mindent megtett és meg is tesz, hogy minden rendben legyen az építkezésen. Építkezés és házépítés terén laikusnak mondhtaó, mégis lassan erőn felül próbálja ellenőrizni, kézben tartani a dolgokat, és azt hiszem, ahhoz képest, hogy nem ért hozzá hivatalosan, eddig mindent jól csinált. Felháborodok, amikor emiatt felelősségre vonják, mert én látom, hogy mennyit dolgozik, rohan, gondolkozik, agyal, számol, hogy minden rendben legyen, hogy meglegyen a pénz az egészre. Én látom, hogy reggel elmegy, hol dolgozni Pestre (vagy tervezőmérnöki főállásába vagy pénzügyi tanácsadó másodállásába, mikor hogy), hogy meglegyen a pénz a házhoz, és minket is el tudjon tartani. Ha nem dolgozni megy még, akkor a házhoz, megnézni, hogy halad a munka, és megpróbálja kiszűrni a hibákat. Ugye. (tehát egyáltalán nem mondhatni, hogy hanyagolja dolgot) De nem állhat ott egész nap, és ellenőrizhet minden lécet, mert neki nem ez a képesítése, ezért bízott meg mást, akinek-elvileg-ez a feladata, munkája, ezt tanulta, hogy rendesen megcsinálják, ő pedig kifizeti őket.

Telekről rohan dolgozni, hogy ki tudjuk fizetni a hozzáértő mestereket, munkából esetleg anyagbeszerzés az építkezéshez, másodállásában is próbál eredményeket felmutatni, ez rendszerint késő estébe nyúlóan zajlik, és gyakran, mikor késő este vagy éjszaka hazaérne, akkor fogja magát, magához veszi a fényképezőgépet, és még kimegy a házhoz, hogy ellenőrizze, vízszintes-e a fal, hogy másnap lehet-e folytatni a munkát! Mert, aki addig csinálta a falat már eljátszotta a bizalmát, és muszáj minden szöget leellenőrizni.

De teszi a dolgát, szinte szó nélkül, komolyan! Több hónapja tartja kézben több ember munkáját, és mégis felelősségre vonják, hoyg miért nem ő kereste meg a műszaki ellenőrünket, hogy nézze meg gyakrabban a házat, mert akkor hamarabb kiderülhettek volna hibák. Hát, mert már millió dolgot csinál, és mert úgy gondolja, hogy általában mindenkinek tisztában kellene lennie a vállalt feladataival, kötelességeivel. ez azonban, mint láttuk, nem mindig így van.

Este siet haza, mert mellesleg van egy kis családja, itthon is kell segítség, de mikor fáradtan lerogyik a székbe, és látom, hogy egyáltalán nincs kedve a lányokat megfürdetni, akkor nem tudok rá haragudni! Még ennek ellenére is megcsinálja, hogy én pár perc levegőhöz jussak. De ha nem fürdet, akkor veszi a laptopját, és próbálja a munkáit befejezni, mert esetleg nem tudta addig, mert teszem azt, ajtókat kellett venni és kivinni a házunkhoz. Vagy ha nem dolgozik, próbál a házhoz dolgokat kitalálni, mi hogy legyen. És elsősorban hogy honnan szedjük elő rá a pénzt...

Mindezt csak azért írtam le, hogy szemléltessem, Janinak nap mint nap temérdek hasonló dolgot kell kitalálnia. Nem sajnáltatni akarom, hiszen más is épített már házat, mindenki tudja, hogy ez egy nehéz dolog, és ideiglenes állapot. Azért írom le, hogy valamennyire látni lehessen ,hogy mit csinál, hogy lehetőleg senki ne vonja őt semmiért felelősségre.

Főleg olyanok ne, akik a karosszékből ülve csak okosakat tudnak mondani, akik nem értenek hozzá, akik a házat sem nagyon látják, maximum fényképekről. Nagyon fárasztó és bántó dolog. NEm mindenki tud effektíve segíteni nekünk, ezzel nincs is semmi gond, hiszen megvannak az emberek, akik teszik a dolgukat, de legalább akkor efféle dolgokkal ne fárasszanak és hátráltassanak minket. Nem kell a házat dicsérni, nem kell, hogy mindenkinek tetszen, de jó lenne, ha ezekben az időkben inkább támogatást kapnánk-ha más nem, lelkit-, mert arra nagy szükség van. Tesszük a dolgunk, hozzuk sorban a nehéz döntéseket, fogszorítva éljük egyik napot a másik után ,mert nagyon nem egyszerű a helyzet, nem kell, hogy még erre is energiát kelljen fordítani. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy ilyen időszak, el fog múlni, fog még nap sütni, de addig szükség van némi erőre és kitartásra.

Én meg most is itt puffogok és eresztem ki a gőzt, mert muszáj és mert megtörtént az eset, ahelyett, hogy rendet raknék a konyhában, mert Zita ébred nemsokára, aztán a két nagy is jön haza mamától, kezdődik a nagymenet. Milyen jó lenne rendezetten nekivágni az új hétnek! De kiírnom is muszáj magamból, mert felrobbanok.

És persze, ha Janinak elmondom, mikor hazaér (mert most is az újonnan kinevezett generál kiviteletőnél van, hogy az új költségvetést kitalálják, és az újraépítés mikéntjéről döntsenek), biztos azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, mert ő ilyen, igyekszik ezeket a dolgokat minél hamarabb törölni a fejéből, mert ezer másra kell koncentrálnia. Én viszont jobban magamra veszem, jobban kiakadok, és ugyan lehiggadok viszonylag hamar, azért halmozódik bent ez a sok felesleges hülyeség.

És, hogy azért a zárszó mégse legyen túl negatív, meg kell jegyezzem, hogy nagy átlagban azért támogató, segítő emberekkel vagyunk körülvéve. Sokan segítenek, ki milyen formában tud. Anyósom, aki éppen a két nagyot pesztrálja, és már biztos totál fáradt, de hatalmas segítség nekünk, hogy agyilag összeszedjük néha magunkat. Vagy, hogy Jani kialudja magát, neki ilyenkor nincs éjszakai "műszak", az ő felügyeltjei vakációznak. :) Vagy említhetném azokat a barátokat, kollégákat, akik eddig is több millió forintot adtak kölcsönbe, hogy haladjunk, nagyon-nagyon sokat jelent, hogy bíztak, bíznak bennünk, nekünk pedig, hogy van ilyen téren is valaki(k), akire számíthatunk! Úgyhogy alapvetően elmondhatjuk, hogy támogató légkörben élünk, csak, ha néha jön egy-egy ilyen beszélgetés, mindenféle ilyen-olyan burkolt vagy kevésbé burkolt megjegyzéssel, akkor az nem esik jól.

De most kiírtam magamból, így egy kicsit könnyebb. :)

ui: más kritikát is kaptunk ám délelőtt, nevezetesen, hogy miért kellett nekünk gerendaházat építeni, nesze neked, mennyi baj van vele, emiatt is felkaptam a vizet, mert nem hozzáértőtől jött, de ez már másik puffogós téma lesz, azt máskora hagyom. :-))) most tényleg rendet kell rakjak a házban. :)

Téli képek innen és onnan

Bár én már tavaszváró üzemmódban vagyok, igen erőteljesen, inkább most mutatom ezeket a képeket, mint áprilisban (ööö, remélem, áprilisban nem lesz alkalom ilyen havas képeket csinálni!! :) )

Épülő ("bomló" :-) ) házunk jágcsapdíszekkel

Ház madártávlatból-képletesen is távolodunk a beköltözéstől...
a hozzánk vezető, kemping melletti út Diósjenőn
És ez már szendehelyi tél-az udvarunk egy hete, de most is így néz ki:
A mi utcánk felfelé:
mi utcánk lefelé:
és megint udvar:
Mindben egy a közös: a temérdek hó. :)

Hárman a szánkón

Tegnap Jani megcsinálta, ma délután kipróbáltuk:

A három lány a szánkón, végre Zita sem esik le, nem ugrik le. Eddig ezért nem tudtam őket együtt húzni, pedig nagy segítség lett volna korábban is. Aztán a minap láttam az utcában egy anyukát, aki a 16 hónapos kisfiát a szánkóra erősített hintában húzta. No, nekünk sem kellett több, koppintottuk az ötletet, Jani csavarok hiányában műanyag kötözőkkel erősítette fel, és teljesen stabil, biztonságos.

Zitának tetszett a dolog, egy bajom volt csak, hogy Zita lába hegye leért, így ezt félig-meddig húztuk a hóban, de nem volt vészes. Ettől függetlenül lehet, hogy erre (is) ki kell találni valamit. De nem baj, azért az oviig el lehet már menni így is, ha kell, ezerszer jobb, mint a babakocsival küzdeni vagy Zitát magamon cipelni kabátostul-overálostul.

Nem mentünk ma sokat, nehogy betegségből kilábalóban megfázzanak a szánkón ücsörögve, és igazság szerint nekem is nagy strapa volt őket az igen dombos utcában felhúzni. Az edzettségi szintemen még van mit javítani. :-P A jó hír viszont, hogy a szánkóhúzással is tettem már ez irányba lépéseket. :)

Csilla-száj

A legfrissebb most, reggelről.

Háttérinfo, előzmény: Zita legújabb szokása, hogy az emeleten megáll a legfelső lépcsőnél, és ami a kezében van, ledobja. :-P Ma reggel nem értem oda időben (nem sikerült kissé kómás fejjel az ágyból villámrajtot venni), ezért a fent állomásozó, bébiőrként is szolgáló vezetékes telefonunkat dobta le. szegény telefon minden lépcsőfokon egyet puffanva megállt a lépcsőfordulónál a pihenőn.

Csilla, aki éppen nagyon élénk volt, már szalad is fel, hozza nekem a szerencsétlenül járt, de épen maradt telcsit. Aztán lent magyarázni kezd:

-Zita, nem dobáljuk a telefont! A gyerekek, az apák, az anyák nem csinálnak ilyet, csak a Ziták ilyenek!