Az első tavaszias nap

Nálunk még így nézett ki délelőtt az udvar, de ide is elérkezett az első enyhébb nap. Szívem mélyén nagy üdvrivalgással fogadom, hihetetlen terheket vesz majd le a vállamról a melegedő idő. Tudom, hogy ez még nagyon az eleje, tavaly is esett még errefelé a hó márciusban, de az a végét járja fajtából volt.

Kinga és Csilla egyedül kimentek az udvarra, miközben Zita aludt, és teljesen szépen eljátszottak!!

Nekem ez teljesen új, egy dolog, amit évek óta tudok, hogy el fog jönni, de néha kezdtem feladni, hogy tényleg lesz-e ilyen. Én bent főztem, szemmel tartottam őket, és ugyan sokáig nem voltak kint, mert nagy meleg nem volt, és még óvatosak vagyuk köhögés miatt, és az is igaz, hogy pont a fasírt összegyúrására jöttek be és ébredt fel egyszerre Zita (tehát a legmácsossabb szakaszban rohantam 100 felé :-D), de akkor is jóóóó volt!

És tudom, hogy két év múlva Zitát is velük együtt ki tudom ilyenkor ereszteni, ha még jövőre ez nem is biztos, hogy teljesen megvalósítható:

Két hete még nagy faluszintű össznépi szánkózás volt az utcánkkal szemközti domboldalon:

Ami most így néz ki--azért ez már szintén jó, az út ugyan totál saras, több kis patakban folyik az olvadó hó, de ez sem zavar (felvettem szupertrendi gummicsimmám, és innentől jöhetett bármi :-D)

Elindultunk sétálni: egy felnőtt, 3 gyerek, egy nagy és két játék babakocsi, 1 játék baba és 1 plüss Micimackó társaságában (ezek mind mi voltunk :-D)

A legkisebb is végre tolhatta, és tolta is, igaz lassan, de ráértünk. Mikor fáradt, beült a kocsiba, és kekszet majszolt. Mert végre lehetett kézbe adni kekszet, mert nem fagytak le a kis praclik:

Csilla végig tolt, Kinga néha átadta a kocsit Zitának, majd nekem

Így esett az első napsütéses, derűs sétánk. A lányok pirospozsgásak, Zita totál elfáradt, most éppen a kanapén ül és bambul maga elé. A két nagy pedig tovább rohangál, bújócskázik, labdázik, visong, de már bent. Látom én már, hogy hamarosan be sem szabad jönnünk, annyi itt az energia!! :)