Tegnap Jani megcsinálta, ma délután kipróbáltuk:
A három lány a szánkón, végre Zita sem esik le, nem ugrik le. Eddig ezért nem tudtam őket együtt húzni, pedig nagy segítség lett volna korábban is. Aztán a minap láttam az utcában egy anyukát, aki a 16 hónapos kisfiát a szánkóra erősített hintában húzta. No, nekünk sem kellett több, koppintottuk az ötletet, Jani csavarok hiányában műanyag kötözőkkel erősítette fel, és teljesen stabil, biztonságos.
Zitának tetszett a dolog, egy bajom volt csak, hogy Zita lába hegye leért, így ezt félig-meddig húztuk a hóban, de nem volt vészes. Ettől függetlenül lehet, hogy erre (is) ki kell találni valamit. De nem baj, azért az oviig el lehet már menni így is, ha kell, ezerszer jobb, mint a babakocsival küzdeni vagy Zitát magamon cipelni kabátostul-overálostul.
Nem mentünk ma sokat, nehogy betegségből kilábalóban megfázzanak a szánkón ücsörögve, és igazság szerint nekem is nagy strapa volt őket az igen dombos utcában felhúzni. Az edzettségi szintemen még van mit javítani. :-P A jó hír viszont, hogy a szánkóhúzással is tettem már ez irányba lépéseket. :)
