A kép senkit ne zavarjon meg, még szeptemberben készült a szüreti lovas felvonuláson. Csak ez az egyetlen kép van arról az utcáról, ahol ma Kingával szánkóztam. Onnan a magasból csúsztunk le szánkóval, Kinga hangos kacajával kísérve. Mert hogy itt, falun belül, havasak még az utak, épp csak az autók járták le valamennyire.Zita elaludt, Csilla nem volt hajlandó harisnyát húzni, így maradt otthon az éppen kis időre hazaérő Janival, ami idő elég volt arra, hogy kicsit levegőzzünk elsőszülöttemmel. A végére Kinga fázott (tja, -10 fokban nem csoda), az én arcomra is odafagyott valami mosoly és grimasz keveréke :-), Janinak is menni kellett tova, ezért hazahúztuk a szánkót. Jóóó volt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése