Ha már hároméves lett ez a Csilla lány, itt volt az ideje, hogy jobban nekirugaszkodjunk az ovis témának. Ma délelőtt egy órát bent volt nélkülem.
Múlt héten négy délelőtt is ott voltam vele, igaz, ebből egy a fotózás volt, meg sokat nem is töltöttünk bent, mert Zita rendre elálmosodott, de akkor is. El kellett kezdeni a nélkülem-az-oviban témát.
Már időben készítettem Csillát, hogy ma már ugyanúgy ott marad kicsit, mint Kinga, mert most már én sem maradhatok ott, hiszen a többi gyerek anyukája sincs ott. El is fogadta, ma reggel örömmel húzta vadiúj hátizsákját, azt hiszem, nem sejtette, mire is készülünk. Bent is örömmel húzta át a kis szoknyáját, új cipőjét, bár itt már megakadtunk, mert valahogy sehogy sem volt kényelmes a szombaton vásárolt-természetesen hófehérkés-kiscipő. Már eleve sírós üzemmódban érkeztünk az “átadási” részhez. Amikor mondtuk, hogy most bemegy Szilvi nénivel, még jobban kezdett sírni, semmi győzködés nem hatott. Nem tudom, sikerült-e volna rábeszélni, hogy önként bemenjen, szerintem nem sok esély lett volna rá. Végül is Szilvi átvette, és nagy sírások közepette bevitte. ezt a részt utálom, remélem, nem lesz belőle sok!
Én hazajöttem, hogy megitassam Zitát, feltettem a kocsira az esővédőt, és mentem is vissza. Épp túl voltak a reggelin (tejbegríz- Csilla sosem ette meg), de Csilla csak a kis játszós kanapén feküdt, Szilvi azt mondta, hogy “pihen”. Enni nem evett, viszont Kingával játszott kicsit, akit rövid időre áthívtak, hogy játszanak a babaszobában. Mikor Kinga visszament a saját csoportjába utána Kingát szerette volna, de sokat nem jó, ha ott van nővérke, mert neki mégis csak a középsőben "van dolga". Azért jó, hogy a közelben van, nyilván én is örülök ennyi előnynek Másodszülöttem esetében, ha már Elsőszülöttemmel ez nem volt meg (szegény, mindenben ő az úttörő J )
Úgyhogy kicsit kisírt szemmel fogadott a lány, egyedül teát ivott, de megnyugodott, hogy mentem. Ennyi mára bőven elég volt. Utána kijelentette, hogy ő bizony nem akarja megszokni az ovit, de én úgyis tudom, hogy megfogja, csak türelem kell. Nagy idő 3 év itthon, nagy változás ez az életében, nem várom el, hogy zökkenőmentes legyen, viszont tudom, hogy most már kell valami, ami kizökkenti Csillát az itthoni dolgokból, új élményekkel gazdagszik, hosszú távon jót fog neki tenni. És Zitának is kell végre egy kis idő kettesben anyával, ennyi neki is jár. J
holnap én kísérem az ovisokat úszni, úgyhogy reggel Csillát bent hagyom, megjárjuk az úszást, ami kb. két órát igényel, fél 10 körül már vissza is érünk. utána ismét hazahozom Csillát. A többi napra még nincs terv, majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése