Decemberi pillanatképek

Kinga által kreált padlókép

 Az idei adventi koszorú-bolti, de azért szép :)

 Kinga és az ő kis rénszarvasai

December 6-án Csilla hétéves lett

Csilla szülinapi tortája mamánál

Az ünnepelt és a családja

az ünnepelt

volt már annyi havunk, hogy ő készülhetett belőle:

Megnéztük a karácsonyi vásárt a Vörösmartí téren

Csilla az újonnan kapott szarvacskákkal a karácsonyi vásárban

Zita ugyanott:

A Deák téren az óriás adventi koszorúnál:

Hableány-trió:

A két kisebb hableány:

A legnagyobb hableány:

A felirat megtévesztő, a vonat (nosztalgia) Bécsbe ment:

Bécsben, adventi vásár látogatáson:

Az egyik szerzemény, a bögre (sajnos, a fincsi tartalma nem sokáig volt meg :)):

Egyensapkában :) És sógornőm, Rita nincs is rajta a képen, éppen nem volt ott, de négyen voltunk:

Rathaus és a karácsonyi forgatag:

Lovak ünnepi öltözékben- Csilla odáig lett volna értük! :)

Karácsonyi vásárfia:

Az egyetlen képem karácsonyról, a 3 rúd mákos bejgli, ami másfél nap alatt fogyott el :))

A Tagore télen

Jani múlt héten céges ügyben a Balatonnál járt, és onnan jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megmutatnánk egyszer a lányoknak, milyen télen a Balaton és környéke. Pláne most, hogy jól be is fagyott a tó! így alakult, hogy vasárnap reggel kicsivel nyolc után már autóban ültünk, és fél 11 körül meg is érkeztünk Balatonfüredre. először tettünk egy sétát a Tagore sétányon:

a kikötő:

Séta ott, ahol nyáron szökőkútban gyönyörködtünk:

Vajon hova tart? :-)

Csoportkép 1 a jeges Balcsival:

Csoportkép 2:

A lányok folyton azt kérdezték, hogy nem fáznak?

Tihany a távolban:

A sétány a kikötőből:

Délre megéhezett a csipet csapat, sikerült találni egy éttermet a parton.

Kinga várja az ebédet:

Csilla is:

kilátás a partra az étteremből:

ez volt az étterem; gyorsan szolgáltak ki, finom volt, gyerekbarát menüvel, és nem drága:

Lányok a Tagorén:

Ebéd után átautóztunk Tihanyba. Nyáron csak kompoztunk Tihanyba, az apátságnál nem voltunk, most felsétáltunk, igaz, a lányok nagyon nem akartak, de azért csak felmentünk. A jégtenger mindenesetre gyönyörű volt:

Kinga valamiért duzzogott megint az apátság tövében:

nem sokat voltunk ott, hanem visszamentünk Füredre a nyáron megismert Bergmann cukrászdába, amit már nagyon várt aprónép. Most sem csalódtunk, minden nagyon finom volt, még akkor is, ha én a végén már rohanva ettem a maradékot, mert az eleje már megette, aztán mehetnékje volt. :)

vidám tortaburkolás:

Ez jutott nekem (darabokban sikerült is meginni :-))

Nekem nagyon tetszett a téli "verziója" is a Balcsinak, megfordult a fejemben, hogy meg kellene nézni akkor is, amikor minden éppen zöldbe borul... :-)

A havas Börzsöny...

...a házunk mellett (a képen az nem mi házunk, de a lényeg, hogy ezt látjuk mi is, kis ideig még "átutazóban" csak):

nem túl szenzációs kép, de én ennek is örülök, hogy ketyeg a kütyü. :)

Egyik ki, másik be valamint hó, hó, hó

Csilla múlt héten szemészeti problémák miatt leledzett itthon. Meggyógyult, a héten mehetett oviba.

Kinga viszont nem, elkezdett köhögni. Ő most már javul, úgy tűnik, hétfőn csatarendbe állhat.

Tegnap Csilla belázasodott, ma is kétszer felment a láza, kicsit köhög. Hétfőn valószínűleg marad itthon. PErsze már Kinga is elkezdte a tárgyalásokat/alkudozásokat, hogy maradhasson. :)

Emellett Zita orra is intenzíven folyni kezdett. Lehet ismét porszívóval szívni. Mert az olyan jó... :-P De neki más baja nincs, leszámítva esetleg a fogzást, mert az van bőven a napokban (éjjel többszöri ébredéssel, juhéjj! :-D)

Jani is fájlalja a torkát, de rajta nem látszik ,alig szól róla valamit, csak onnan látom, hogy Neocitrant készít magának.

A fényképezőnk is kilehelte a lelkét két napja (Zita megadta neki az utolsó lökést, szó szerint), nem reagál semmire. nagy veszteség ez most nekünk, jelenlegi helyzetünkben nem tudjuk pótolni. :(

Én jól vagyok, de én nem is lehetek beteg. Nagy tettekre készülünk, az kéne, hogy kidőljek! :-)))

És ismét zuhog a hó, hideg van, meg is marad, lehet napjában többször seperni, lapátolni. Szép ez meg minden, csak olyan bonyolult az élet ilyenkor. :)

hát, ez van minálunk december 11-én este. De holnap jön az öcsém látogatóba, ezért örülünk!! :-))

December eleji sűrűje: Csilla-szülinap

Lassan kezdek kicsit leengedni az utóbbi néhány nap pörgése után. Csilla szülinapjával és a mikulással kezdetét vette nálunk a december elejétől majdnem január közepéig tartó ünnepi sorozat.

Csilla múlt héten keddtől itthon volt, kötőhártyagyulladás-gyanúval. Kapott szemcseppet, amitől gyorsan javult a szeme, de az is lehet, hogy nem volt igazán komoly az a gyulladás. Ez persze nem baj, jobb volt kikezelni az elején, mint hogy ráfertőzödjön az oviban. Mivel ő nem volt oviban, Kinga is kibulizta, hogy menjünk érte ebéd után. Utólag visszagondolva, nem volt olyan jó ötlet, de már nem lehet visszafordítani. minden délben rohantam Csillával és Zitával érte, már amennyire rohanni lehetett, mert hol bazi nagy hóesésben mentünk, hol "csak” metsző szélben, hol csak nagy hidegben és nagy hóban testvérfellépős babakocsival, hol nagy hóban szánkóval. Volt itt mindenféle verzió, mi szem-szájnak ingere! :) Zita mindig később aludt el délután, így kicsit borult a délutáni napirend is. Én pedig egész héten nem tudtam utolérni magam a megszokott alap teendőimmel sem, nemhogy előkészüljek a hétvégi szülinapra.

Janival úgy döntöttünk, hogy idén nem rendezünk külön családi bulit. Mivel anyósom szombaton ünnepelte a névnapját (és kicsit Csilla is, hiszen a keresztségben a Borbála nevet kapta :-D), ezért náluk együtt megünnepeltük a kettőt. Anyósom főzött, én készítettem egy tortát Csillának, amiről viszont használhatatlan lett a kép (azért itt nem annyira örültem a különös effektnek). emellett végre kipróbáltam egy bejgli torta receptet, ami szerintem kicsit édes ugyan, de remek lett.

A szombat délelőttöt kicsit elmászkáltuk, kint voltunk a házunknál terepszemlén, és csak délután tudtam nekiállni a készülődésnek. A torta így is estére maradt, a lányok elalvása után tudtam (volna) jobban csinálni, de Zita még így is sokszor felébredt, nem is tudtam befejezni a díszítést, csak másnap délelőtt.

Vasárnap délután aztán végre úton voltunk anyósomékhoz, a lányok már tűkön ültek, és persze mama is nagyon várt minket. Kezdetét vette az ajándékosztás és a csokihegyek érkezése (milyen jók lesznek ezek később, sütisütésre!). :)

Befutottak a romhányi rokonok is, édes volt Zitát látni, ahogy a bejárati ajtóban megölelte Zorkát, akit egy hónapja látott utoljára, még a kabátját sem volt lehetősége levenni neki, Zita "lerohanta". Csilla tőlük is kapott szép ajándékokat, többek között egy táskányi pónit, amiből egy darab nem volt még háztartásunkban, hiába vagyunk lányos ház, ez valahogy kimaradt. Csilla nagyon örült ezeknek a-szerintem kivételesen szép-daraboknak (most is egy ott alszik az ágya mellett egy babaágyban, szépen betakargatva :-D).

Volt nagy játék, tortázás, és közben még a miku is befutott néhány csomaggal. J

Este jó fáradtan indultunk haza, muszáj volt már pihenni a csipet csapatnak, hiszen hétfőn még eseménydús nap várt rájuk.

Innen folytatom (már megírtam a folytatást, csak hosszú lett volna egyben közzétenni).

Hull a hó, hull a hó, minden hófehér

Hull a hó, rendületlenül, minden hófehér és vastagon. Ha nem lehetetlenítené el a közlekedést mind gyalogosan, mind autóval, még jó is lenne. És nem győzöm tisztítani a járdát, lépcsőt.

Csilla kedd óta kötőhártyagyulladás gyanújával itthon van (a cseppentéseket végre jól tűri, és már szép a szeme), Kingáért így ebéd után járunk. Zita alvásrendjét ez totál megborítja, és így nekem sincs egy-két óra szabad délután, ezáltal megint totál szét vagyok csúszva estére. .-P És természetesen most hétvégére kellene mindenféle földi jóval készülni. :) Majd valahogy.

Az adventi zsákokba végre mindbe bekerült a pici csoki (idén is a megszokott, általam pár éve készített zsákokba kerültek az apró csokik, tavalyi bejegyzésemben meg lehet tekinteni, annyi különbséggel, hogy most Zita miatt egy koszorúalapot betekertem karácsonyi szalaggal, és arra kötöttem fel a zsákokat, és felakasztottuk a függöny karnisára), és végre összeraktam a Miku csomagokat is. Most már csak a kari ajándékoknak kell befutni futárok által, de az elkövetkezendő napokban az is meglesz. Mindenesetre örülök, hogy a család aprónépe számára végre megérkezik minden. :) egyébként az is tipikusan Murphy, hogy mikor van itthon mindhárom csemete (kedden délután)? amikor egy futárszolgálat nagy dobozban hozta az ajándékok egy részét... :-)) annyit mondtam, hogy a főbérlőinknek vettem át, mert nincsenek otthon. aztán este fél tízig várhattam, míg megnézhettem a kincseket. szerintem én izgatottabb voltam, mint a lányok lesznek karácsonykor. ;-) És hála istennek minden nagyon szép, hála a Fakopáncsnak.

Most csak ennyire futotta, egy röpke helyzetjelentésre, megyek is rendet rakni mind a szobákban, mind a gyermekek között. :-))

Havas-overálos, ha már szó volt róla

Az ominózus szombat délelőtti öltözés után, itt már vidáman:

No, csak jó volt felküzdeni azt az overál nadrágot: milyen jó huppani a puha hóba! Zita maradt a biztonságos terepen, ő nem komálta a havat, se a földön, se a szél által arcba verziót :-))
azért cuki:

Még egy huppanós: