Belgiumban töltött első napunkon egy közeli település játszóterére mentünk, autóval nem volt messze. Már rögtön a befelé séta is nagyon kellemes volt, vízparton, hattyúkkal, kacsákkal:
Szép, nagy részen a kisebbeknek való játékok:
Ez pont nem ott van, de itt tudni kell, hogy a csúszda vizes volt, és mire kiáltottam volna, hogy ne csússzon Zita, már lent is volt, persze csurom vizes lett a harisnyája:
forgás:
Csimpaszkodás koszos popókkal :)
a legkisebbünk a kicsik játsziján, apai kísérettel:
nagyobbaknak való, a két ötéves és a hétéves leányzó nagyon élvezte:
És és föld között:
Hinta, a háttérben szintén tó, nagyon klassz és nyugis volt:
erre a részre már el sem jutottunk:
Banánszünet:
Kastély:
Kavicsozás, a nagy buli:
Akrobatazita a forgón :)
Kinga:
Csilla:
másik oldalról a fő játszóhely:
Nagy focipálya és füves terület is volt, Zita hódít:
Valamiért megsértődött:
itt is duzzogi van:
Kinga nagyon lelkesen focizott:
Koncentrál:
Azt hiszem, ez bement :)
De aztán jól kirúgta! :)
anya, madártollat találtam!
Itt már hazaérvén a nagy szaladgálásból, jól esik egy kis csendes játék:
És egy kis rajzolás:
A művésznő alkotás közben:
Zita az ördögjelmezben, amit Tibiéktől kapott Halloween alkalmából:
Délután voltunk egy másik játszótéren is, ez közelebb és kisebb volt, mint a másik, de ekkor itt nem készült kép, mert már elég rosszul éreztem magam. Lehet, hogy az indulás előtti gyomorpanaszokkal fügött össze a dolog, de valahogy mégis más volt: eleinte a gyomrom felett, aztán később a mellkasom felé is nyomsát éreztem, mintha levegő nyomná. Csak álltam vagy ültem a padon, képtelen voltam beszállni az öt gyerek terelgetésébe. Hazavittek a fiúk, aztán ők még elvitték a lányokat, hogy a közeli repülőtérre leszálló repülőkben gyönyörködjenek, én meg pihenni tudjak, de sajnos nem lett sokkal jobb. Felmentem az ágyunkba lefeküdni, de aznap nem tudtam részt venni az esti teendők körül. Ez is rossz érzés volt, meg meg is voltam rémülve, hogy mi lehet velem, és már készültem, hogy megismerem a belga ügyeletet. Később este lementem kicsit, egy ideig jó volt, aztán megint romlott. elmentem aludni, és fohászkodtam, hogy ne legyen baj.
Végül másnap reggel úgy ébredtem, mintha mi sem történt volna, így vállaltam, hogy megyek a csapattal Antwerpenbe állatkertbe. Indulás előtt az izgalom kedvéért enyhe hasmenéses tüneteket produkáltam, de nagy bátran elindultam. Hála istennek semmi baj nem történt, semmilyen tünet nem jött elő, kicsit gyenge voltam, mert nem ettem, de ettől eltekintve jól bírtam a napot.
És akkor jöhetne is az a beszámoló az állatkertes kiruccról is, igaz? :) És mondjuk hamarabb mint ahogy itt megszülettek a képaláírások... :)
