Séta a Börzsönyben (inkább a szélén:)

Kicsivel több, mint egy éve élünk a Börzsöny közvetlen szomszédságában, ahogyan mások mondták, igazi kis "vadrezervátumban" :), de igazából még egyszer sem voltunk nagyobbat kirándulni, sétálni. Ez kicsit fura nekem is, hiszen sok ember akár több száz kilométert utazik, hogy ilyen helyen pihenhessen, mi meg, akiknek napi szinte jutna a jóból, nem élünk vele. az is igaz, hogy mi itt a mindennapjainkat éljük, ugyanúgy elmennek a délutánok az oviból, iskolából hazajövetellel, itthoni teendőkkel, és az sem mindegy, hogy eddig piciknek számítottak a lányok, nem is volt nagyon egyszerű hosszabb kirándulásokat tenni. Most már mondhatjuk, hogy látjuk a fényt az alagút végén, egyre könnyebb velük bármit is csinálni, akár egy kiadós sétát az erdőben ,csípős hidegben.

mint ahogy ezt tettük szombat délelőtt is. megelégeltem, hogy mostanában keveset volt lehetőségünk jó levegőn lenni (pedig itt aztán tényleg harapni lehet a friss levegőt!), és mivel más program nem volt, elhatároztuk, irány az erdő! nem terveztünk nagy sétát, mert rendesen mínuszok voltak (végül jól tettük), de legalább egy kicsit, hogy lássák a lányok, hogy ez jó és klassz dolog.

Az öltözésnél én már majdnem feladtam. :) Mindenkinek volt valami baja, kivéve Kingát, tényleg azt hittem, hogy maradunk. Zita nagy sírva indult el, cipelni kellett (jó kilátások egy séta elején :-D), nem reménykedtem, hogy lesz ebből valami. De azért csak mentünk, majd lesz valami! alapon.

Először a szinte szomszédban lévő kis tóhoz sétáltunk át. Patak folyik bele, az duzzad fel két kis tóvá, megnéztük, mekkora a jég rajta. Ha tényleg jönnek a nagy hidegek, még a szélén csúszkálhatunk is majd. :) Utána elindultunk be az erdőbe:

Nem messze tőlünk van az erdészetnek néhány háza, ott épült eu-s támogatásból nagy területen játszótér, és innen indul egy tanösvény is. ezen most kicsit túlhaladtunk, felsétáltunk a Kemencére átvezető aszfaltos úthoz (októberben itt futottam futóversenyen). Útközben találtunk egy állkapcsot, találgattuk, vajon milyen állattól származik (nem jöttünk rá, ejnye! :-D):

Csilla útközben (nem gondoltam volna, de zokszó nélkül sétált):

Zita:

Kinga, bohóckodósabb formában:

anya és lányok:

Apa és lányok:

mikor felértünk az aszfaltos úthoz, akasztottunk ki két eleséggömböt a madaraknak (jó apropó visszamenni megnézni, hogy ettek-e belőle), majd nem erőltettük tovább a sétát (nem volt eddig túl nagy séta), visszafordultunk. az erdészetnél lévő padoknál megálltunk, ittunk termoszból meleg teát (illetve végül a lányokét nagyrészt én ittam meg, sietnem is kellett a végén haza...), volt, aki evett pogit (amit előző nap-életemben először, anyukám egy bevált receptje alapján-én sütöttem, és tényleg nagyon jól sikerült), de ekkor már kezdtek fázni, elindultunk haza. Én Csillával kicsit lemaradva mentem, addigra családom többi tagja besétált a játszótér részét képező minigolf pályához körülnézni. Mi is utánuk mentünk, csak, hogy megnézzük, milyen is, de nem tudtuk, mikor és hogyan lesz használható a "köznép" számára is. Ekkor odajött hozzánk egy erdész, aki éppen tüzifát hordott be az egyik épületbe, és mondta, hogy a fogadó épületben a kolléganőtől kérhetünk ütőt és labdát, ki lehet próbálni azokat a pályákat, amik jó állapotban vannak (most nyáron készült el az egész létesítmény, de sok helyen levált a filc a pályákon, nem bírta a hideget, a kivitelezőnek garanciálisan javítani kell majd). A lányok megörültek, mentünk is ütőkért. Zita persze a jó meleg épületből ki sem akart jönni, de végül kötélnek állt. És akkor-kicsit amatőr módon-kipróbáltuk a minigolfot.

Kinga:

Itt látszik a golfpálya nagy része:

Zita is próbálkozik :)

Apával könnyebb:

Néha féltem, nehogy masszív kardozás legyen a golfból :)

És, igen, átment a házikón! :)

A golfpálya mellett látszik a játszi egy kis része, ettől sokkal több mászóka, kötélpálya is van még:

egy ideig golfoztunk, tényleg visszafogott módon, kabátban nehéz is volt mozogni, végül Csilla jelentette be, hogy fázik, így leadtuk az ütőket, és hazafelé vettük az irányt. A lányok jól kipirultak, elismerték, hogy jó volt, értékelték utána a jó meleg szobát. :))

Jól tettünk, hogy kitartottunk és nem adtuk fel az elején! :)

Gipszkorszak: először

Ezt a bejegyzest december 17-én illet volna megírnom, de programsűrűsödés fennforgása miatt ez azóta is elmaradt (valljuk be, nekünk aztán igazán mozgalmas időszak december elejétől január közepéig, ha csak a két leány szülinapját, karácsonyt és mikulást nézzük, akkor is, de ezen felül is van még ünnep, amit még nem is tudtunk most sem megünnepelni).

viszont, mivel tegnap már másodjára is jártunk a Gipszkorszak alkotó játszóházban, nos, tovább tényleg nem várhatok a krónikával!

A Gipszkorszak játszóházat egy kedves-mondhatni régi-,blogos ismerős, Ági nyitotta meg nem olyan régen, és én már akkor elhatároztam, hogy ide el fogunk látogatni, amikor még csak tervben volt a nyitás, de tudni lehetett, hogy létezni fog. Fő tevékenységként rengeteg gipszfigura közül választhatnak a gyerekek (és persze felnőttek is, bevallom töredelmesen, tegnap én is festettem, és még tudtam is volna... :-D), amit a rendelkezésre bocsátott festékekkel kifesthetnek, majd száradás után haza is vihetnek. Lehet saját részre alkotni, de kiváló lehetőség másnak ajándékot is készíteni. Azóta már tudom, hogy a profiljuk folyamatosan bővül, azóta sikeresen megszerveztek és levezényeltek néhány szülinapi zsúrt, és más egyéb programmal is bővül lassan a repertoár.

Erre először december közepén, karácsony előtti utolsó szombaton kerítettünk sort. Igazság szerint előtte már nagyon régen voltunk hasonló kultúrprogramon a lányokkal, volt rá igény az ő, és az én részemről is.

Úgy döntöttünk, hogy első körben csak a két Naggyal kelek útra, nem tudván, Zita meddig bírna egy ilyen kirándulást, mennyire kötné le az egész, és ha nem köti le, akkor hogy tudok figyelni a másik két leányzóra. Itthon aznap pont halászléfőzés is be volt tervezve, így Jani itthon maradt Zitával, és úgy tudom, hogy mindketten jól viselték a helyzetet. :)

És, ha már kirándulni megyünk, akkor legyen az a bizonyos lúd kövér: Vácig mentünk csak autóval, onnan vonat a Nyugatiig, onnan két metróállomás a Deákig, majd némi gyaloglás után érkeztünk meg a játszóházba. Külön élmény volt számunkra, hogy a zsinagóga közelében található, ahol akkor laktunk albérletben, amikor Kinga született, ezt is meg tudtam mutatni a két lánynak.

A játszóházat kicsit keresni kellett nekem, de csak, mert még nem ismertem a Gozsdu udvart. Utólag pofonegyszerű az egész, szolgálatiként jegyezném meg, hogy a Király és Dob utcát összekötő Gozsdu udvarban inkább a Dob utcához esik közel a játszóház.

Délelőtt 10 körül érkeztünk, még nem volt senki. egyből kedvesen fogadtak minket, kötényt kaptak a lányok a festéshez, asztalt is választhattak, majd egy gipszfigurát. Csilla-ahogy vártam-egy katicát választott, Kinga a sokkal aprólékosabb munkát igénylő házikót, Mikulással a kéményen (bevallom, itt némi irányítás is történt a részemről, ugyanis én ezt a házikót láttam a Gipszkorszak facebook oldalán, és annyira megtetszett, hogy akkor tudtam, hogy ha valamelyik gyermekem hajlandó lenne ilyet festeni, akkor csak örülni fogok, mert klassz karácsonyi dísz lehet belőle). Hála istennek, Kingának nagyon tetszett a házikó, nyilván, ha nem tetszik neki, akkor nem erőltetem, volt bőven más, amiből választhatott.

Csilla lendületesen kezdett, elég hamar végzett, de aztán még megbíztattuk, hogy ugyan, kicsit precízebben, mert vannak még fehér foltok, és sötétebb is lehetne a katica, és tényleg meg is csinálta. Kinga jó sokáig pepecselt a házikóval, ezalatt Csilla már egy őzet is kifestett, de nem volt semmi gond, elmélyülten alkotott Kinga, az apró részeket is türelemmel festette. És akkor, íme, képekben az alkotás menete:

Csilla, itt már pirossal festi a katicát:

Kinga a házikófestés elején:

Nem jó kronológiai sorrendben raktam be a képeket, de sebaj, itt Csilla még csak a pöttyöket festi:

Készül a mikulás a kéményen:

Csilla már az őzikén dolgozik:

Addig Kinga továbbra is a házikót bűvöli:

Némi segítség kellett, könnyebb volt, ha megdöntöttem neki a házat:

Kingának már nem volt ereje másodikat festeni, nem is csoda, tényleg aprólékos munka volt ez a részéről, de szép lett!

Festés közben érkezett a játszóházba Ági férje, Zoltán legidősebb leányukkal, Hannával, akiket az Ági blogjából 5 éve ismerek. Ági akkor nem tudott jönni, mert az Ikrek betegek voltak, amit nagyon sajnáltam, de már az is nagyon klassz volt, hogy Zoltánnal és Hannával is találkoztam. Illetve Hannával nem beszéltem, őt csak megbűvölve néztem, ahogy ott jött-ment körülöttünk, hiszen fura olyan valakit látni, akit előtte évekig szinte minden nap látok a számítógép képernyőjén, néha napi szinten olvastam róla, hogy mi minden történik vele, afféle virtuális családtag lettek, persze, hogy jó volt élőben is látni a virtuális családtagjaimat. :)

Feltöltődve indultunk haza. Induláskor kérték a véleményem, hogy min változtassanak esetleg, mit hiányolok. Nagyon nehéz volt akármi kifogást emelni, így annyi megjegyzést tettem, hogy kevés a ruhaakasztó a kabátoknak...Egy olyan tényező, amiről ők is tudtak. :) A tegnapi ottjártunkkor tapasztaltam, hogy lett több akasztó. :)

És a gipszfestős élmény utótörténete.

Csilla annyira megszerette a katicáját, hogy már eleve hazaúton is kézben hozta, majd frászt kaptam, mikor ejtjük le a metróban, mozgólépcsőn, sőt, utána még a Westendben ebédeltünk, ott is nagyon féltettem. Végül nem lett baj, épségben hazaért a katica. itthon aztán nagy babusgatásban lett része a gipszfigurának, Csilla úgy játszott vele, hurcolászta, mintha egy plüss állat lenne, rendesen frászban tartva engem továbbra is, hogy eltörik. Mert akkor abból aztán lett volna csak szomorúság! No, és kicsit puffogtam is, mert a katica alja nem volt befestve, és erősen összegipszporozta azt a felületet, ahová Csilla lerakta...komolyan, pár napig mindenhonnan a gipszport törölgettem. :)

De nem bántam legbelül, örültem, hogy ekkora élmény volt számára, amit az mutatott leginkább, hogy mennyire szívéhez nőtt a katica. A katica azóta persze nem ilyen intenzíven népszerű, de tegnapelőtt például az én ágyamról pakoltam el, tehát, ismét előkerült a kis kedvenc.

Csilla és a katica "szerelme" :

Csilla és a kis kedvence:

Íme, ilyen lett!

Tegnap, mint említettem, újra ott jártunk, ezzel is bizonyítva, hogy tetszett minden és jól éreztük magunkat. Azóta van egy lovacskánk, ami hasonló kegyben részesül, mint a katica egy hónapja. De erről nemsokára, amint a technikai malőrt megoldom, és felkerülnek a fényképek a gépre. :)

szolgálati

Két bejegyzéssel lejjeb olvasható a karácsonyi beszámoló, csak mivel még karácsony után kezdtem el írni, piszkozatként akkori dátummal mentette el. Most nincs kedvem átdátumozni, de nem is nehéz megtalálni, nem mondanám, hogy úszunk a bejegyzéstengerben... :)

Breaking news: az első fog

Kíváncsi voltam, hogy a 7. szülinapja előtt kiesik-e az első.

Mikulás környékén kezdett el mozogni, karácsonykor már izgultam, hogy a Fogtündér és az Angyalkák összefutnak...

aztán tegnap "dráma" fürdés közben, jobban megmozdult a bal egyes fogacska, dőlt a vér szépen, volt sírás. Onnantól fityegett csak a fogacska, Kinga rendesen nem is beszélt már.

az imént kérdezte, hogy ehet-e egy szaloncukrot, és ha eszik, attól kiesik-e. Mert szerette volna még a sulikezdés előtt "letudni". mondtam, hogy biztosan nem tudom, de a legtöbben evés közben hagyják el a fogukat. El is kezdte enni, majd nagy ordítás, Kinga szalad, tép egy papírtörlőt, köpi bele a maradék szaloncukrot: és benne az első fogát.

azt hiszem, van most öröm. nem egész egy nappal a 7. szülinap előtt kiesett az első fog. Így a szülinapi ajándékok mellé várhatjuk a Fogtündért is. Az megint más kérdés, hogy pont a szülinapi fotókra lett csorbacsík, de ez már igazán nem lényeges. :)