Mai sikerek

Sikeres volt a délelőtti vásárlás: nekem lett szandim, fürdőruhám és néhány fontos apróság, Kingának hálózsák a közelgő nyaralás örömére, és mindkét Nagynak új úszószemüveg, mert Kingáé elszakadt, Csilla pedig rákapott a víz alatti merülésre, és ő is igényelte. Megvettük, és tényleg bámulatosan bátran merül, igaz, mélyvízbe nem tud menni, de nem kell mindent egyszerre megtanulni (valaminek később is kell örülni! :-D)

Hálás vagyok Janinak, hogy a sok házkörüli teendő mellett beiktatta velünk a körutat, ami nem lett hosszú, gyorsan végeztünk, szerintem ez is közrejátszott aban, hogy ő is jól viselte. ;-)

Este felkerült szintén Jani jóvoltából két ablakra is szúnyogháló, ami eddig nem volt. Nagyon klassz és hasznos dolog a légbefúvásos rendszer, de nagyobb melegben öröm beengedni a friss (és errefelé hűvös is) éjszakai erdei levegőt. Most már lehet, nagyon örülünk neki, a "hálózatot" még bővítjük, néhány más ablak is kap idővel szúnyoghálót.

A sikeres szúnyoghálózás után Jani összeszerelte a lányoknak a hintát az udvaron, amit a lopásveszély miatt eddig nem tudtunk (indokolt volt az aggodalom :( ). De van kerítés, lett végre hintánk is. Nem a végleges a helye, mert még masszív tereprendezés van tervbn, a hintához is kicsit bukdácsolva lehet eljutni az egyenetlen terep miatt, de nem baj! Végre kicsit használhatjuk a saját udvarunkat is, eggyel több programpont, lehetőség egy olyan időszakban, amikor kihívás a 3 lány tartalmas szórakoztatása. :)

Apróságok, amiket muszáj lejegyezni, hogy el ne felejtsem, hogy a sok küzdelem mellett sok klassz dolog is történik, elérünk célokat, amiket úgy vágytunk és ez nagyon jó!

Holnap (ma) új hét kezdődik, sok Apa-hiánnyal, hétvégén sűrű programmal, kell az erő a folytatáshoz! :-))

Délutáni fürdés

Megírtam a kicsit panaszkodós hangvételű bejegyzést a nagy hőségről, de pont utána délután egy kicsit elviselhetőbb lett az egész. Nem csökkent a hőmérséklet (sőt, itt bent továbbra is 29 fok van), de Zita is hajlandó volt vízbe szállni, ami melegedett valamennyit:

Először apuka felügyelt, nagy-nagy "kínszenvedések" árán :)

Majd amikor ő már megunta Zita sivítását, akkor én váltottam. Zitának ugyanis valahogy sehogy nem volt jó (már nem tud mit csinálni ez a gyerek jó dolgában!), hol ki akart menni, hol nem, hol jó volt az úszógumi, hol nem. Most már nem ér le a lába, hogy Jani meghegesztette a medencét, magasabb lett a víz. lehet, hogy ez zavarta, de azért volt sok kacagás is. :)

Mindegy, a lényeg, hogy sikerült kicsit lehűlni, mert még frissítő hőmérsékletű a víz, a lányok sem fáztak benne, kivéve talán Zitát egy kis idő után. A fürcsi után tényleg higgadtabban lehetett mindent elviselni, amihez talán a lassan lenyugvó nap is rásegített.

Mindezt azért írtam le, mert így igazságos. Ha a nehézségekről írok, akkor úgy illik, hogy a könnyebb pillanatok is lejegyzésre kerüljenek, sőt! És ez most mindenképpen kellemes élémény volt, ha nem is szenzációszámba menő program.

hőségben

Azt hiszem, eljött az az idő, amikor ki kell jelenteni, hogy a nagy nyár is kicsit fárasztó kezd lenni. Isten ments, hogy emaitt hirtelen télért kiáltsak, nem, dehogyis, de ez az egész, ebben a formában már nem annyira buli.

Jelenleg úgy állunk, hogy ablak csak éjszaka van nyitva, illetve árnyékos oldalon még délelőtt kicsit, de onnantól már csak meleg levegő jön be. A hálószobáink keletre néznek, reggel záródnak az ablakok, redőnyök szorosan lehúzódnak, és késő délutánig úgy is marad. Legnagyobb gondom a teraszajtó, ami szintén keletre néz, de ezen keresztül járunk ki az udvarra. Kívülről csak macerásan, a belső kilincsre akasztott szalaggal lehet behúzni, amit én meg is szoktam tenni, de a lányok nem nagyon. így aztán innen árad be némi meleg a házba, de azért igyekszem zárogatni lelkiismeretesen az ajtót. Ma például az első, bejárati ajtón jártunk ki, mert már irdatlanul meleg volt a terasz felől, és mivel nem akartam, hogy a nehezen tartott földszinti 28 fokból 30 legyen, elöl kezdtünk el közlekedni. Ami persze nagyon kényelmetlen, de most ez van. Ilyen óvintézkedések mellett a földszinten tartjuk a 28-29 fokot, az emeleten estére örülünk, ha "csak 31 van. A héten a hálószobai ablakokról levettem a fényáteresztő függönyt, és felszereltem a még a pesti lakásunkban használt sötétítő függönyöket, így éjszaka teljesen ki tudjuk nyitni az ablakokat, redőnyöket felhúzzuk, de mégsincs teljes világosság. Persze nagyobb fény jön be azért, ezért Zita is felébred 6 és fél 7 között, szemben a korábbi fél nyolccal. ÉS ha azt vesszük, hogy mostanában, pont a meleg miatt, fél 10, 10 felé alszik el este, akkor nem nagyon alussza ki magát. Emiatt és a hőség miatt aztán roppant nyűgös délelőtt, ami jól igénybe veszi az ember idegeit, azokat az idegeket, amelyek már szintén aléltak "kicsit" a melegtől. Egy rokon megkérdezte minap, hogy miért nem veszünk egy mobilklímát, amivel kicsit hűvösebb levegőt tudnánk az emeleten csinálni, ha más nem, alvás idejére. Nem 20 fokos hideget, elég egy lájtos 26 fok is. Ez a hűvös utána pedig lefelé is szállna a földszintre, így ott is hűtenénk kicsit a levegőt. Ez persze jó lenne, de egyelőre annyi kiadásunk van az épülő ház miatt is, hogy ez sajnos nem megy. Meg sajnálunk is már erre a házra költeni, a miházunkban már a légbefúvásos rendszer fogja nyáron befújni a hűvös levegőt a föld alatti csövekből. Nyami.:-)

Itt jön a másik nagy problémánk, ami miatt nehezebb elviselni ezt a meleget: mégpedig, hogy egy faluval arrébb ott áll a majdnem kész házunk, egy gerendaház, aminek a hőtartó-hőátengedő tulajdonságai sokkal jobbak, így egy hete is, amikor dél körül kint voltunk, a hálószobákban 23 fok volt...Most már lehet, hogy 25 vagy 26 is van... A halószobák falát nem süti nap, északra néznek, azonkívül éjjel, mikor hűl a levegő, a fa falak is gyorsabban hűlnek. Márpedig itt, vidéken, azért éjszaka jár a levegő, az erdő mellett fekvő miházunknál különösen, tehát, ha a ház is "együttműködne", egy éjszaka folyamán is sokat lehetne javítani a körülményeken, mint ahogy a mostani ház ezt nem "teszi": a téglafala csak melegszik, melegszik, éjjel pedig szinte semmit nem hűl. Ma reggelre, nyitott ablakoknál 28.5 fokról csökkent egy fokot a hőmérséklet (wow!) az emeleten 31-ről 29-re. Ez az egész csak fokozódik, egyre rosszabb. Tudjuk, hogy ezerszer jobb a helyzet még így is, mintha a pesti társasházban laknánk, de irdatlanul nehéz a helyzetet elviselni, ha belegondolunk, hogy milyen kulturált körülmények között vészelhetnénk át ezt az időjárást (is) a saját házunkban.

Ezért naponta többször mondok magamban cifrákat a kivitelezőre, ami semmit nem segít, de én legalább kieresztem magamból a gőzt. Nem sokat abból sem, de valami. Jó lenne valahogy nagyobb türelemmel viselni ezt az egészet, hiszen intéződnek a dolgok, csak lassan. De talán kicsit indokolt, hogy türelmetlenek vagyunk, ha azt vesszük, hogy négy hónapja ott lakhatnánk, és még lesz ebből több is. Mindegy.

Aztán ott van a medence, ami szintén nagyobb előny a társasházi élethez képest. Ebben főleg a gyerekek találnak menedéket, és már ez is valami, sőt, sőt! Most már talán majd néha én is bemehetek, hogy Zita is hajlandó volt bejönni velem a héten, és még élvezte is eddig mi kint főttünk a medence mellett, tehát én annyit nem profitáltam még belőle. A medencével csak annyi a gond, hogy éppen szüneteltetni ill. korlátozni kell a fürdést, mert csütörtökön le kellett ereszteni a vizét, mert a bő egy hónap alatt, mióta áll a medence, teljesen zavaros lett a vize. Hiába minden algaölőszer és klórtabletta, elhasználódott. Több oka is lehet: a fűzfa szemetelése, ami alatt áll a medence, máshova nem tudtuk tenni, és bár takarjuk rendszeresen a medencét, csak hullik ezerrel ennek a fának a levele, illetve a kis virágai; az idén több ezer belefulladt muslica boldogít minket (tavaly nem is voltak itt ezek a pici rovarok, hogy most honnan kerültek elő és ennyien, nem tudom), amiket halásztunk mi teljes erővel, de túlerőben voltak. Aztán a vízforgató sem egy nagy teljesítményű valami, ilyet csak a nagy medencékkel adnak együtt, az sem tisztította igazán a medencénket. így leeresztés következett, és ha már így alakult, Jani megigazította alatta a talajt, úgyhogy most már egyenes, első felépítésnél nem lett igazán vízszintes. Szép tiszta lett a víz, csak hideg. Csütörtök óta 22 fokról már 26-ra melegedett, de még fáznak benne a lányok, bár kétségtelen, hogy frissítő ebben a fázisban a medence vize. Zita sem bírja nagyon, így az ő fürdésével is várunk picit, bár, amilyen meleg van, sokáig nem kell majd. Mehetnénk éppen strandra is addig, de valószínűleg kismillióan vannak, ahhoz pedig nem sok kedvem van.

A héten gondoltam arra, hogy nem is lenne olyan vészes ez az egész, ha a beárnyékolt szobában csak feküdni kellene, akkor egész jól ki lehetne bírni. A három leányzó mellett azonban tegnap is csak délután tudtam pár percre leülni, totál kitikkadtan, szakadt rólam a víz, és semmi másra nem vágytam, mint egy kellemes zuhanyra. Amit aztán este 11-kor meg is kaptam... :-)

Úgyhogy sok millió honfitársunkhoz hasonlóan mi is kicsit nyűgösen viseljük a meleget, de ettől függetlenül hálát adok az égnek, hogy nem egy panelrengetegben töltjük most az időt, vannak emlékeim, hogy az milyen nehéz. No, és hát az is reményt ad, hogy jövőre már tényleg a miházunkban "nyaralunk", ahol tényleg kellemesebbek lesznek a körülmények. Reméljük. Tavaly nyáron azt ígértem egy barátnőmnek, legalábbis úgy emlékszem, hogy idén már jöhetnek hozzánk nyaralni az erdőszélre. Nos, jövőre már tényleg betartjuk az ígéretünket! :)

(a kép fent Zita keresztszüleinél készült csütörtökön, ahová ismét átmentem a lányokkal, mert Jani itthonról dolgozott, ott pedig nem volt ideiglenes medenczárás, csobizhattak a lányok-amit Kinga meg is tett, Csilla nem akart nélkülem bemenni, és mivel Zita nem akart bemenni, és mással sem volt hajlandó kint maradni, én sem tudtam)

Mai fotók

Ma készült képek, íme.

Nem is tudom, Miamiban vagy Kaliforniában tipikus jelenség a fürdőruhás görkoris lányok látványa...nem tudom hirtelen, de az biztos, hogy Kinga hozta a "fílinget", és természetesen nem én adtam az instrukciókat, hogyan menő görkorizni... :)

Én is csiniben nyomom:
Csilla pont ma 3 éves és 7 hónapos:
Kinga meg volt 5.5 éves, de ezt már tudjuk :) (az orra nem csokis, a múltkori eséstől lett plezúros)
Macskahajkurászás, a macskák jobbnak látták elbújni a nagy fűben... :)
A ma 21 hónapos Zita-már csak 3 hónap és szülinap... őrület!Legkisebb és legnagyobb tűnődnek:
Délutáni ébredés utáni hancúr közben:
Hancúr teljes gázzal Csillával, aki abszólút partner:
Vidám, kócos :)

Vasárnapi grillezés

Két hete kb. hogy Edith feltette a blogjába a miccsnek a receptjét, ami tulajdonképpen a csevapnak a rokona, és mivel pont akkor merült fel bennem az igény, hogy jó lenne csevapot enni, elhatároztam, hogy kipróbálom a receptet. Első olvasásra nagyon jónak tűnt (és be is vált persze), így nem is keresgettem más receptet. Éppen egy hete vettünk egy kerekes grillsütőt, azt is ki kellett próbálni, és evidens volt, hogy a miccs lesz az első étel, amit rajta sütünk.

A receptet nem írom le külön, mert Edith receptjét követtem egy az egyben, annyi hibádzott csak, hogy korianderem nem volt, de így is finom, fűszeres lett a hús (természetesen a legközelebbi alkalomra pótolom, úgy a tökéletes.) . 1-2 napig sem tudtam érlelni, de majd legközelebb. Annyi gondom volt csupán, hogy nem tudtam pontosan milyen méretű az igazi kolbászka, elméletileg az utasítások szerint jártam el, e szerint ekkorák lettek:

Ha Edith véletlenül látod a képeket, meg tudod nekem mondani, hogy ilyennek kell-e lenniük vagy nagyok lettek?

Megsülni megsültek szépen, szerintem minden jó lett. A külseje picit roppanósabb volt, belül viszont puha, szaftos, bár Janinak nem tetszett, hogy roppan a külseje, nem tudom, hogy ez normális-e. Én élveztem, hogy nem száradt ki, nem volt rágós, hanem jól átsült. Kicsit eltartott, míg megsült, talán mert a faszén nem volt olyan forró, ezért gondoltuk, hogy nagyok a kolbászok, ízre, állagra viszont jó lett.

A másik újdonság a franicia kenyér volt, amit szintén most sütöttem először, Yasmine receptje alapján, igaz, én kenyérsütő géppel csináltam a dagasztást-kelesztést, de nagyon szép tésztát kaptam. Isteni finom kenyér lett, a 3 rúdból úgy kaptam el másfelet, hogy lefényképezzem. :) Jani is csak úgy járt rá, vagdosta a szeletkéket. Nagyon örültem neki, hogy jó lett, ráadásul Graham-liszt és zabkorpa is volt benne, ami ízre nem ütközik ki rajta dominánsan (tehát nem olyan markánsan "reform", így ínyenc családom is simán megette :-D)

Így esett, hogy a vasárnap délután-este sütögetős újításokkal telt, és mind hasznosnak bizonyult. :) Sőt, a kenyérből azóta ma délután újabb adag is készült. :)

Pillanatok a hétvégén

Azért jó, hogy van legalább egy kisebb medencénk. Versenyúszni nem jó, de a lányoknak (és persze felnőtteknek is) kiváló hűsölőhely. Vagy öt helyen kellett a peremét ragasztani, de most úgy néz ki, hogy tartja a levegőt. Csak ezt a nyarat bírja még ki! :)

A macsekoknak az árnyék is megteszi. Bár, a fekete Mózi valami nagy sárban dagonyázhatott, csupa sár a farka és a hasa, nem is tudja magáról letakarítani, így lehet, hogy életemben először kipróbálom, milyen macskát mosdatni. Ha fürdetni nem is, legalább szivaccsal lemosni egy részét. Biztos vidám dolog lesz... De még várok, hátha mégis megküzd vele a macska. :-P


Zitát nem érdekelte a víz, helyette a szürke macskának (Gyémánt) húzta a kötelet, és kacagott, hogy az elkapja és követi.



A történet sírással végződött, mert egy alkalommal a macska jobban lefogta a kötelet, Zitát kicsit megrántotta, megbotlott, először térdre esett, de olyan gyorsan, hogy a kezét sem tudta letenni (meg talán a kötél is a kezében volt), és homlokkal is a kőre csapódott. Hála istennek egy kisebb piros folttal megúsztuk, de nem lehetett kellemes.

Történések

Ilyen is régen volt már, hogy több napig önszántamból nem ültem gép elé. Egy percet se, be sem kapcsoltam. Pedig most így történt, péntek óta be sem kapcsoltam a gépet... nem tudom miért, vagy kedvem nem volt vagy időm. Vagy lehet, hogy beteg vagyok?? :)

Pedig van mindig valami esemény, feladat.

Múlt szombaton egyetemi barátnőm, Enci látogatott meg minket kétéves Kristóf kisfiával. Nagyon örültem, hogy az amúgy pesti kirándulásukat a kedvünkért megszakítják/megrövidítik, és hozzánk is eljönnek. A négy gyermek nagyon jól elvolt szerintem, igaz, hogy együtt keveset játszottak, de legalább egymás mellett békében. :) az alábbi kép tanusítja, hogy az azért kis időre összejött a csapat, a hinta kiváló eszköz erre. :)

Kristóf, aki korához hűen mindent megnézett, kipróbált, megszerelt, és annak ellenére, hogy sok lányos játékunk van, azért csak talált magának megfelelőt is, ha más nem fejre állította a játék konyhát, és kalapálva "megszerelte" az alját. :-)) Vérbeli kisfiú, a lányaimnak szerintem eszükbe sem jutott volna, hogy a konyhát szerelni is lehet. :)

Jó volt az a bő 3 óra. míg itt voltak, reméljük, hogy máskor is összejön a randi, bár most mi jövünk egy újabb hencidai látogatással. :)

Szombat délután a két nagyobbik leányzó ismét mamához ment egy éjszakára, viszonylag nyugalomban telt az este. Vasárnap délelőtt felkerekedtünk, átmentünk Diósjenőre, és a placcon, ahol a lányok motorozni és biciklizni szoktak, végre ismét volán mögé ültem. Jó sokat "rutinoztam" az aszfaltnégyzeten, addig Jani Zitával sétált és körbenézett a házunknál, majd átvezettem az autót a házhoz, onnan a 2-es útig. nos, teljesen őszintén megvallom, hogy átkozott pocsékul ment a vezetés, azt sem tudtam, melyik pedált mikor nyomjam, csak 3-szor fulladt le a kocsi a fő utcán, de oltári szerencsémre és a tisztes jenőis polgárok szerencséjére senki nem járt akkortájt az utcákon (ebédidő felé jártunk, komolyan jobban jártak, hogy otthon maradtak! :) ), így mindenki sértetlenül megúszta a "kalandot". Jó sokat kell gyakoroljak, jó nagy levegőt kell vegyek majd, hogy legyen bátorságom a volán mögé ülni, de muszáj most már, szüksége van Janinak is néha arra, hogy ne ő vezessen.

Vasárnap délután felállítottuk a medencénket (végre), de lyukas volt a karimája, amit Jani ma reggel ragasztott meg, ezért még csak délutánra töltöttem tele. De áll,melegedhet a víz, lehet lassan használni (reméljük!). Vasárnap estefelé hazajöttek a lányok, a legújabb családtagunkkal:

Ő kérem szépen Jázmin cica, aki végre talán igazán lány, nem derül majd ki róla, hogy fiú, és büszkén viselheti ezt a nevet. Gyönyörűszép cica, akiről egy este és egy éjszaka azt hittük, hogy megszökött. Történt ugyanis , hogy magára hagytuk a garázsban a dobozában, de a garázskaput nem húztam le. Pár perccel később visszamentem, és a cicának hűlt helyét találtam. Ott volt kb. negyed órája... volt nagy kresés, szomorkodás, sírás, egy hét alatt másodjára sirattunk macskát. Kinga ki volt borulva, jogosan. És az én saram volt főként, mert nekem kellett volna lezárni a kaput.

Hétfő reggel azonban előbújt a kis szőrgombóc a pincelépcső alól, és lett nagy öröm!! Igaz, hogy nagyon félt, állandóan elbújt, de mint a kép is tanusítja, mára már egész közel merészkedik, lehet simagtni, sőt, keservesen nyávog, ha magára hagyjuk. A másik két macska is találkozott már vele, egyelőre szagolatják, figyelik egymást, és általában a két nagy menekül el, mert a kicsi akkorát tud fújni... :-) A mi bátor, kan cicáink, khm. :)

Így most van feladat, előkerült az almos láda, lehet ismét cserélgetni, de nagy örömmel teszem, mert én is beleszerettem a kis szőrösbe, no, meg a lányok is rettentően örülnek. amúgy is könnyebb egy pici cica után takarítani (aki amúgy egyből profin elkezdte használni az almot, hála a jó égnek!), mint télen a már nagyobbacska, 3 cica után.

Ja, és vasárnap volt Csilla 3.5 éves, Zita 20 hónapos. Szó ne érje a ház elejét, megemléztem róla! Hogy nem túl bőven, az most már kérdés. :)

Hétfő délelőtt végleg eldőlt, hogy átköltözés után sem maradunk a szendehelyi oviban, hanem átiratkoztunk a jenői oviba. Nagy örömmel fogadott a vezetőnő, akinek immáron harmadik beiratkozásunk alkalmával tutira ígértük, hogy jövünk. :-P Sokáig úgy gondoltam, hogy átjárunk majd Sz.helyre, mert iskolába sem biztos, hogy Jenőre fogunk járni (ez egy hosszabb történet, hogy miért, talán egy másik bejegyzésben ki tudom egyszer fejteni), de december óta sokat változott a helyzet. Úgy gondolom, nem szerencsés ilyen pici korban az átjárkálás (ez a része nem tetszett sosem), Jenőnek is nagyon jó ovija van, sőt, a felszeretltsége, állapota is jobb a szendi ovinál. Míg itt nem, ott minden csoportnak külön mosdója, tágas öltözője van, csak egy, amit nagy hirtelen észrevettem. Ott lehet pl. biciklivel, motorral oviba járni, le vannak kötve a kis gyerekjárgányok, senkit nem zavar, itt nem engedték (nem tudom, miért). Nagyobb, tágasabb az udvara, a Börzsöny közelében (az egész falu börzsönyszéli falu, úgyhogy ez nem nagy újdonság), jobb a levegője. Az óvónőket nem ismerem, de bízom benne, hogy jó l kijövünk majd egymással, akikkel eddig csak köszönés szintjén is összefutottunk, mind egyből mosolyogva, kedvesen köszöntöttek, remélem, később is ilyen marad a viszony. Leginkább a gyerekeim szeressék őket.

Tanulnak a gyerekek játékosan ovis angolt, lehet néptáncolni, van hittan, míg a szendi oviban az egyetlen különfoglakozást (na, jó nem, mert itt is van hittan), az amúgy szuper úszást is lehet, hogy megszüntetik (emiatt rendült meg először a bizalmam, kicsit botrányos lett az úszás-ügy, az óvónők nem akarták, mondván, hogy nagyon megzavarja az ovis napirendet, noha csak néhány gyerek később reggelizett emiatt úszás után, és a fogalkozásba is be tudtak kapcsolódni, és nem óvónők, hanem szülők-köztük én is többször-kísérték a gyerekeket, szóval, nem tudom, mi volt az igazi probléma, és nem is tudom, hogy hogy egyeztek meg a szülők-óvónők, mert már nem érint). Szóval, úszni nem fognak járni ovival, de azt talán megoldjuk magánúton, ha szeretnék a lányok is. Abban pedig biztos vagyok, hogy a lányok könnyen átszoknak, Kinga is könnyen átszokott két éve, most Csilla van hasonló helyzetben. Kinga ugyan csak egy évet, a záróévet fogja itt járni, de ő elég jól barátkozik, bízom benne, hogy nem lesz gond. Ezáltal lesznek azonban Jenőn is barátai, a szendehelyi barátokhoz úgysem tudunk napi szinten átjárni. És nem utolsó szempont, hogy első körben én is az ovin keresztül kezdek majd "beépülni" a faluba, itt, Szendehelyen is rengeteget számított, hogy ott egyből találkoztam helyiekkel.

Ja, és ezúttal már Zitát is beirattam, mert a legújabb rendelet értelmében két és fél évesen felveheti az ovi a gyereket, és mi bizony élünk a lehetőséggel. Én már kétévesen "adnám" Zitát , mert nagyon kellene dolgoznom, de a bölcsis körülmények elég siralmasak itt, a nagy vidéken. Ha Pesten rossz a helyzet, itt gyalázatos. Úgyhogy már annak is örülünk, hogy tavasszal Zita egy intézménybe kerülhet, és ha rövid időre is, de a 3 gyermekem egy helyre fognak járni! :-D

A lányok a héten járnak utoljára oviba, jövő héttől "kiveszem" őket. Jönnek a csoportösszevonós időszakok, meg amúgy is fáradtak, ezért elkezdjük a közös nyári időszakot. Még talán jövő héten elmennek az ovival kirándulni egy napra, ami most kedden nem jött össze, mert Királyrét megközelíthetetlen volt a Dunától. Ha azonban nem lesz kedvük menni, azt is megértem.

így állunk mostanság, én is élvezem az utolsó egygyerekes napokat, még ki-kijárok Zita-alvás alatt kocogni, készülök lelkileg is a szünetre, tervezem, hogyan teljenek a napjaink, hogy ne legyen teljes bezártságérzésünk. Azt hiszem, rengeteg türelemre lesz szükségem, de gyúrok rá nagyon! Legfőkébb arra kell gyúrnom lelkileg, hogy szeptemberig nem lesz az az egy-két óra szünet, amíg nincs ébren gyerek, ami megvan néhány hónapja, kisebb megszakításokkal. Nagyon megszoktam, jó hogy, valahogy ki kell bírjam a hiányát. :) Cserébe nem kell kétszer egy nap az oviba rohanni, mint most is: mehetek Zitát ébreszteni, mert idő van, kelni kell, uzsizni, menni, mert a két nagyobbik nokedli is lassan várni kezd az oviban. :)

Májusi nyitány

Tegnap estefelé megállt egy utánfutót húzó traktor a házunk előtt, lepattant a vezetőülésről Kinga egyik csoporttársának és egyben jelenleg legjobb barátnőjének apukája, lerángatott egy fát az utánfutóról, majd bekiáltott az udvarra hozzánk, hogy itt vannak akkor a májusfa. Jól meglepődtem, hirtelen azt sem tudtam, tényleg hozzám beszél-e (pedig egyértelmű volt), de tényleg nekünk hozta. Hétfőn voltunk náluk, lányaink kicsit játszottak ovi után, akkor kérdezte, hogy szeretnénk-e májusfát. Azt válaszoltam, hogy nem, mert gőzöm nem volt, hogy fel tudom-e majd díszíteni, hova rakjuk, stb. Azt hittem, a témát le is zártuk, erre tegnap váratlanul csak beállított a fával, és nekünk ajándékozta. nagy hirtelen csak rózsaszín és piros krepp-papírt találtam itthon, de ez elégnek is bizonyult. Lányokhoz kapcsolódó szimbólum igazán lányos díszítéssel. :)

A már pizsibe bújt leánykáimmal még lefekvés előtt kiszaladtunk, és gyorsan felkötözgettem a szalagokat, hogy ha Jani este megjön, még fel tudja állítani.

Örült is Jani nagyon, hogy késő este még ilyen feladat vár rá, de így jár egy lányos apuka. Meg is adta a módját a ceremóniának, este 11-kor öltönyben fel is állította fel a kerítésnek kötözve a fát, hogy május 1-jét már teljes díszében várja. A hagyomány szerint eladósorban lévő lányok házainál állítanak májusfát, és noha mi még nem akarjuk zsengekorú lányainkat kiházasítani, a hagyományt ápolni kell, és mindenképpen jó móka, vidámságot és üdeséget hozott a napjainkba a hirtelen érkezett fa. Persze úgy még könnyebb az egész, ha az embernek nem kell a fakivágással és hurcolással vesződni... :-)) Sem Debrecenben, sem Pesten nem nagyon láttam májusfát, itt pedig több helyen is áll.

ez pedig az extra ráadás, a kivirágzott orgonabokrok, ontják isteni illatukat, egyszerűen imádom! :))

Írtam már valaha, hogy a május a kedvenc hónapom?

Az első tavaszias nap

Nálunk még így nézett ki délelőtt az udvar, de ide is elérkezett az első enyhébb nap. Szívem mélyén nagy üdvrivalgással fogadom, hihetetlen terheket vesz majd le a vállamról a melegedő idő. Tudom, hogy ez még nagyon az eleje, tavaly is esett még errefelé a hó márciusban, de az a végét járja fajtából volt.

Kinga és Csilla egyedül kimentek az udvarra, miközben Zita aludt, és teljesen szépen eljátszottak!!

Nekem ez teljesen új, egy dolog, amit évek óta tudok, hogy el fog jönni, de néha kezdtem feladni, hogy tényleg lesz-e ilyen. Én bent főztem, szemmel tartottam őket, és ugyan sokáig nem voltak kint, mert nagy meleg nem volt, és még óvatosak vagyuk köhögés miatt, és az is igaz, hogy pont a fasírt összegyúrására jöttek be és ébredt fel egyszerre Zita (tehát a legmácsossabb szakaszban rohantam 100 felé :-D), de akkor is jóóóó volt!

És tudom, hogy két év múlva Zitát is velük együtt ki tudom ilyenkor ereszteni, ha még jövőre ez nem is biztos, hogy teljesen megvalósítható:

Két hete még nagy faluszintű össznépi szánkózás volt az utcánkkal szemközti domboldalon:

Ami most így néz ki--azért ez már szintén jó, az út ugyan totál saras, több kis patakban folyik az olvadó hó, de ez sem zavar (felvettem szupertrendi gummicsimmám, és innentől jöhetett bármi :-D)

Elindultunk sétálni: egy felnőtt, 3 gyerek, egy nagy és két játék babakocsi, 1 játék baba és 1 plüss Micimackó társaságában (ezek mind mi voltunk :-D)

A legkisebb is végre tolhatta, és tolta is, igaz lassan, de ráértünk. Mikor fáradt, beült a kocsiba, és kekszet majszolt. Mert végre lehetett kézbe adni kekszet, mert nem fagytak le a kis praclik:

Csilla végig tolt, Kinga néha átadta a kocsit Zitának, majd nekem

Így esett az első napsütéses, derűs sétánk. A lányok pirospozsgásak, Zita totál elfáradt, most éppen a kanapén ül és bambul maga elé. A két nagy pedig tovább rohangál, bújócskázik, labdázik, visong, de már bent. Látom én már, hogy hamarosan be sem szabad jönnünk, annyi itt az energia!! :)

Szánkózás Kingával

A kép senkit ne zavarjon meg, még szeptemberben készült a szüreti lovas felvonuláson. Csak ez az egyetlen kép van arról az utcáról, ahol ma Kingával szánkóztam. Onnan a magasból csúsztunk le szánkóval, Kinga hangos kacajával kísérve. Mert hogy itt, falun belül, havasak még az utak, épp csak az autók járták le valamennyire.

Zita elaludt, Csilla nem volt hajlandó harisnyát húzni, így maradt otthon az éppen kis időre hazaérő Janival, ami idő elég volt arra, hogy kicsit levegőzzünk elsőszülöttemmel. A végére Kinga fázott (tja, -10 fokban nem csoda), az én arcomra is odafagyott valami mosoly és grimasz keveréke :-), Janinak is menni kellett tova, ezért hazahúztuk a szánkót. Jóóó volt! :)

Csilla, az akrobata

Jani két kötelet feszített ki nemrég a terasz korlátja és a fűzfa között, amin lenghetnek a csajok.

A mutatványozást Csilla kezdte

Nekikészülés
Lógás, himbálózás, anyára szívinfarktus ráhozás, hogy mikor csúszik ki a kezéből a kötél, és esik a polifoamra. Ami nem ad túlzottan megnyugtató biztonságot, így később odatettem Kinga ovis szivacsát is.

A videón bekiáltó anyai hang szerintem tökéletesen elárulja az aggódás mértékét. :)