Zita 9 hónaposan

Mielőtt 10 hónapos lenne…

Zita mozgás terén csak kicsit lépett előre. Nagyon sokat forog, erősen tartja magát hasonfekvésben, sőt, jó magasra fel is emeli magát, de se nem kúszik, se nem mászik. Állandóan nyújtózik a tárgyakért, küzd, szuszog, ide-oda dől, hogy elérje, tehát nagyon akar, de még nincs meg az erő a húzáshoz. Viszont arra rájött, hogy a tárgyat a takarón oda tudja húzni magához. Szóval, alakul ez is csak lassan, mint minden egyéb Zitával. Ülni sem tud még segítség nélkül, bár most már legalább elöl megtámasztja magát a két kezével, és hátrafelé is csak pár másodperc után dől el. 7 hónapos korában, látván, milyen kis puhamanó Zita, arra tippeltem, hogy talán 9 hónapos korára megtanul ülni. Olyan hosszú időnek tűnt, főleg, hogy a másik két lány 7.5 és 8 hónapos korukra stabilan ültek. No, most örülnék, ha 10 hónapos korára megülne magától, nem mert ez egy verseny, szimpla önző okok miatt: nekem lenne már marha nagy segítség, ha le tudnám ülve tenni, babakocsiban is ülve tudna utazni. De türelmesnek kell lennem, úgysem tudom gyorsítani a folyamatot.

Valószínű azért nem haladtunk sokat mozgásügyileg (vagy inkább látványosat, mert ugye, ezek a kicsi lépések is fontosak a nagy célok elérésében), mert beszédre gyúrtunk. A 3 lány közül szerintem Zita kommunikál a legintenzívebben ebben a korban: háton fekve hangosan “mesél” a csillárnak, úgy mint “bababavavavaveveve”, miközben nagyokat nevet, hasát ütögeti örömében, lábait nyújtva kifeszíti, élvezi a “társalgást”. Meg kell zabálni.

Evés terén sok változás nincs: a zöldségeknél öklendezik, főleg a bébiételeknél. Nekem időm a gyérnél is kevesebb, hogy külön főzzek neki, de ha főzök se bírja a nagyon natúr zöldségételeket, túl meg nem akarom fűszerezni. Gőzöm sincs mi lesz, hogy fogja megszeretni a zöldségeket, de lehet, hogy nem is kéne ezt túllihegni. Majd valahogy. A gyümölcsöket szívesen eszi, így legtöbbször azzal kapja a húst, gabonapelyhet, kis krumplit. Még mindig szopizik előbb kicsit, és kicsivel később kapja a pürét, de sokszor keveset szopizik. Forgolódik közben, nincs idő szopizni több a látnivaló. Ilyenkor nagyobb étvággyal eszi a pürét, mert éhesebb, de ha éppen a szopi miatt kevesebbet eszik, az sem zavar. 9 hónaposan 7680 grammot nyom, saját mérés szerint is pont fél kilót hízott. A védőnő mérése alapján csak 200 grammot, kicsit ingatta is a fejét, jól felbosszantva megint engem, mert érzem, hogy stresszessé tesz, hogy esetleg Zita nem fejlődik megfelelően vagy valamit nem jól csinálok a hozzátáplálás terén. Harmadjára csinálom, de még most is van bennem para rendesen, hogy rendben fejlődjön, és nem örülök túlzottan, mikor szakemberek bátorítás helyett jócskán letörik az önbizalmam. Persze igyekszem hamar túljutni ezen, és csinálok mindent úgy, ahogy szoktam. Kinga a jó példa, aki anno még ennyit sem evett mint Zita, most meg szépen és sokat eszik és nyitott az újdonságokra.

Alvásügyileg továbbra is romlás a tendencia: többször ébred éjszaka, bár rövid szopival visszaalszik. az elalvás hol így, hol úgy sikerül, bár én erőltetem az egyedül elalvást, nem mindig jön össze. Nagy nyűg a fogzás, a szopi megnyugtatja, nincs szívem elvenni tőle ezt a lehetőséget. Lassan beállunk a napi két alvásra, attól függően, milyen hosszúakat alszik. 2-3 órát is képes aludni még egyhuzamban, ami barátságos dolog anya szempontból. Autóban fél óra a max, ami viszont egy hosszabb utazást tesz bonyolulttá. Babakocsiban ritkán alszik, de ott is max. fél óra.

Nagyon anyás lett, ha engem lát, nyüszít, szinte a kezét nyújtja, hogy vegyem át, ha más tartja. Janit még elviseli, de csak addig, amíg fel nem bukkanok. Onnantól nyöszörög, csak nálam nyugszik meg. Idegenekre gyakran még mosolyog, de ez változó. Valamiért nyűgösebb is mostanában, talán a foga miatt, amíg ébren van, csak rövid időkre lehet letenni. Ha le tudom végre tenni, akkor meg a nővérei piszkálják merő szeretetből, ami Zita-sírással végződik ,tehát vehetem fel újra. Amíg ébren van, más dolgot nem nagyon tudok csinálni, a két nagyot is így látom el, és ez kezd fárasztó lenni. Fizikailag is kezd megviselni az állandó cipelés: a bal lapockám hetek óta fáj a csípőtartástól, milliókat fizetnék, ha eljuthatnék egy óra úszásra vagy egy kímeletes masszázsra. a bal térdem is megadta magát: alig bírok guggolni vele, mert állandóan Zitával erőművészkedek. Ezért várom annyira, hogy Zita rákapcsoljon a mozgásban, mert inkább utána futok mint vele súlyt emelek. J

4 áttört foggal rendelkezik, az 5. nemsoká. ebből az ötből 3 szinte egyszerre jön, szegényt két napig a láz is ledöntötte.

Egyéb: elkezdett tapsolni: hason fekve magasba emeli a kezét, és tapsol. Én nem tanítottam neki, magától jött rá.

Imádom, ahogy a kis lábujjait állandóan mozgatja.

Imádom, ahogy csatatérré varázsolja az ágyát ébredés után: olyan rumli van, minden szétszedve, baldachin lehúzva, hogy még! Ő meg ott kuksizik nagy szemekkel, úgy kell a rumliból kiszabadítani.

Imádom, ahogy hozzámbújik, mikor kiveszem az ágyból, és egyből szopogatni kezdi az ujját. Ami a behajlított mutatóujja, most már egyértelmű.

Imádom, ahogy megynyugszik, mikor sír és felveszem.

Imádom a kis hurkás combját.

Úgy imádom ahogy van! Sokszor lelkiismeretfurdalásom van, amikor nem tudok elég időt tölteni a lányokkal külön-külön vagy együtt, hogy állandóan rohanok, hogy miért kellett nekem 3 gyereket vállalni, nem lenne ilyen problémám. De ez nagyon mélypontokon jön elő. Mert aztán meg Zitára nézek, és tudom, hogy akkor kihagytam volna ezt a kis csodamanót, és én lennék ezáltal kevesebb. És a 10. hónapot tapossa. Tejóég!

Pincenézőben a család

Ahogy Jani ígérte, kimentünk a telekre megnézni, mennyit haladtak délelőtt óta az építéssel, és hogy én is lássam kicsit a dolgokat. Az ablakok fölött van már áthidalás, és a két garázsbejárat között is felépült félig a fal. Sajnos elkezdett esni az eső, így egy kicsi visszamaradt belőle.

Kingával és Csillával a jövendőbeli háztartási helységgel a háttérben. Janiapa felmászott az áthidaló elemekre, onnan készült a kép
És végigtekintett a házon
A 3 manó a jövendőbeli dolgozószobában (a pincébe került). Esett az eső, Zita ezért nem látszik az esővédőtől. Az is éredekes, hogy egyforma méretű ruha van a két lányon. Ami Kingának már térdig ér, Csillának majdnem bokáig. De hát ő akarta felvenni Kinga ruháját. :-)
No, és szemből a két garázsbejárat, és középen a fal, ami a legfrissebb.

Este elég sok eső esett, nagyon reméljük, hogy tényleg nem akadályozza holnap a munkát. sár is van, az sem utolsó szempont, nehezebben mozognak a nagyobb járművek. Reménykedjünk, hogy jól alakulnak a körülmények.

Zitának meg hálás vagyok, hogy egy kicsi szopival nyugiban kibírta a kiruccanást, majd itthon, jól kiéhezve benyomott egy bébiételes üvegyni alma-körte kombinációt, ennyit egyszerre még sosem evett. :-) Ja, és most már jobb oldalra is forog, eddig csak a bal oldalára "közlekedett". Zajlanak az események kérem szépen!

Zita 8 hónapos

Ez a kis zsivány nagy mutyiban ismét “ugrott” előre egy hónapot. Hála istennek , ismét sokat változott és fejlődött.

De nem súlyban. Hét hónaposan 7220 grammot mértem saját mérlegen, most 7180-at, azaz e szerint 40 grammot még fogyott is. Nem örülök neki, bár a védőnő ma látta a kiscsajt, azt mondta, hogy minden rendben van vele. Ilyenkor normális, hogy nem híznak sokat vagy megtorpanás következik, mert az emésztőrendszernek át kell állni az új ételekre. Persze mindezt tudom én, ráadásul a másik két lány is kis súlyú, alakjára gondosan ügyelő volt, de akkor sem tudom elkerülni a zsigerből jövő aggódást. Egyelőre azonban tényleg felesleges komol ügyet csinálni belőle.

Evés terén még mindig a szopi dominál, nem nagyon fogad el pépeset, csak ha szopizott kicsit. Így még mindig előbb szopi és utána szilárd étel a sorrend. Ezáltal a szopik száma nem csökkent, ami engem nem zavar, a környezetem viszont kezdi érdekesnek találni, hogy miért nem eszik már több szilárdat éssatöbbi. Pedig eszik, elég jól méghozzá, főleg most, hogy kilábaltunk a köhögős betegségből. Még szopi után is képes nagy adagokat megenni, igaz, eddig zömmel gyümölcsöket kapott. A gyümölcshöz turmixolok neki pici krumplit, húst, zabpelyhet, mikor melyiket, és ezeket gond nélkül megeszi. A zöldségekre most kezdünk majd rátérni. A hossza 69 cm, tehát nyúlt egy-két centit. A 68-as ruhák egy része ettől függetlenül még jó, de a következő méret darabjai is kezdenek lassan csatasorba rendeződni.

Mozgás, ügyesedés: ezen a téren a legnagyobb a változás. Végre megtanult rendesen fogni. Szerintem ebben nem volt ügyes, aggódtam is eleget, aztán pont mikor 7 hónapos lett, szinte egyik-napról a másikra elkezdte ügyesen megfogni a tárgyakat, oldalra fordulva precízen nyúl utánuk, egyik kézből teszi a másikba, automatikusan a szájába dugja. Ha leejti a tárgyat, néz utána, ha a pihenőszékében kidobja a földre, hajol utána, keresi, próbálja felvenni. apropó, ülés: nem ül még egyedül, még mindig eldől, kitámasztással sem túl jó dolog. 7 hónapos korában arra tippeltem, hogy 9 hónapos korára talán már fog egyedül ülni. Hát, remélem, összejön a dolog, de bele kell “húznia”. Persze, ha nem fog ülni az sem baj, a védőnő szerint totál időben van mindennel. (csak nekem lenne már néha könnyebb, ha stabilan megülne, de ez őt vajmi kevéssé érdekli)

Másik nagy tudomány, hogy forog, így közlekedik. A járóka kicsi, de a leterített szőnyeg is. ráadásul, mikor leteszem a földre, a testvérkék is azon nyomban “kezelésbe veszik” hugit, egy perc nyugta nincs, így nekem sem. Hiába nézelődne el békésen a kis pocok, ott kell üljek mellettük, mert kárt tehetnek benne. Pusztán szeretetből persze. Pedig muszáj letenni “gyakorlatozni”, és vállalni a nehézséget, mert így jutunk ötről a hatra. Azért persze néha ott hagyom őket, de egy szemem mindig rajtuk, ugrásra készen, ha helyzet van.

Alvás terén romlás állt be: most már éjszaka 2-3x is felébred, és szopival alszik vissza. Én a fogzásra fogom a dolgot, mert időközben a második foga is áttört, ettől függetlenül nem nagy öröm, még annyit sem alszom, mint eddig. Eddig, ha későn feküdtem is, Zitának hála (és Janinak, aki tartja a frontot a két naggyal) általában 5 órát tudtam aludni, egyben! No, most nem, így nem csoda, ha meg sem hallom a telefonom ébresztőjét. Rendszerint Jani jön be “felverni”. Egyelőre azonban lehet bírni az éjszakai műszakot, mert gyorsan visszaalszik. Azt is meg kell említeni az éjszakai ébredésekkel kapcsolatban, hogy nem semmi érzés ám éjszaka a kis nyöszörgő Őpuhaságát magamhoz szorítani, meg ahogy hozzámsimul, elhallgat, és ahogy elkezd szopizni, hát, az nagyon édes. A pólómnál fogva hevesen hozzám húzza magát, mint aki egész nap nem szopizik, arca kisimul, nem lehet betelni a látványával. :-)

Elaludni egyedül elalszik, hála az égnek, ez még nem romlott el, de gyakrabban kezd sírni, ha látja, hogy távozni készülök a szobából. Ha viszont tudom, hogy álmos, nincs értelme “bedőlni” neki, tudom, hogy pár másodperc alatt csend lesz, és szépen elalszik. Ha valami nyűgje van, még éhes, nem álmos, fennakadt a fránya kiságyrácson (a rácsvédőt, és minden egyéb pótszivacsot amortizál nagyon gyorsan, és pikk-pakk beleüti magát a rácsba, általában hatalmas rumliban találom meg ébredés után-már dolgozunk a megoldáson), akkor úgyis nagyon sír, olyankor természetesen kiveszem, megoldjuk a dolgot, és kicsit később újra kezdjük az altatást.

Szocializáció: Őpuhasága rettentően barátságos, bár az idegenektől kezd tartani. Ha nem én fogom, de látótávolságban vagyok, akkor nyöszörög, kérlelően néz rám, muszáj átvenni, még akkor is, ha éppen eszek. Na, ilyenkor egyből csend lesz, mosolyog a kis zsivány mindenkire. Azért ideig-óráig elvan mással is, ha szerencsém van, csak engem ne lásson.

A másik két lányhoz képest is nagyon nyugodt baba, békésen el tud szöszmötölni, nézelődni, ami nem rossz harmadik gyerekhez szülő szempontjából, másrészről viszont mozgás terén nem törtet előre olyan vehemenciával. De ennek is eljön majd az ideje, vissza fogom még lehet sírni ezt az időszakot, amikor békésen elnézelődött nagyjából egy helyben…

És végezetül: ha most néhány szóval jellemezni kellene Zitát, ezek jutnának eszembe: puha, nagyon baba, mosolygós, derűs, formás, kerek, békés, zabálnivaló, imádnivaló, gyurmáznivaló. Jajj, nagyon szeretjük! Nagyon jó most vele!

Felülés a pihenőszékben /szigorú felügyelet mellett, mert kiborulhat-végét járja már a pihenőszék-korszak, aműgy is kölcsönbe ígértem egy itteni ismerős anyukának, ahol júliusban érkezik a második kislány)
Gyakorlatozás, tévénézés együtt
Két mosolygós huligannő :)
No, erről beszéltem: megy a gyepa, ezért nem lehet őket magukra hagyni :-S

Zita és a hozzátáplálás

Mielőtt nekiindulnék megváltani itthon a világot a nagy szabadságban, egy gyors összefoglaló, hogy állunk Zitus hozzátáplásával.

Összességében azt mondhatni, hogy nagyon jól. Az első napokban nem evett túl sokat. Az első hét végén talán ha egy vagy két kiskanálnyi lement a torkán, de én ennek is örültem. Egy hét alatt elmúlt a kezdeti csodálkozás és értetlenkedés, és noha fanyalogva, fintorokkal fogadta az első kanálnyi pépet, az etetések végére egész jól együttműködött. Eddig csak almát kapott vagy magában, vagy kicsi banánnal édesítve, napi egyszer, délelőtt, mikor hazaértünk az oviból. Míg aludt kinn kicsit a babakocsiban, meg lehetett csinálni az adagját, már ha Csilla hagyta. Volt, hogy már Zita ébren volt, mikor csináltam, mert Csillussal elhintáztuk az időt. Ja, és egyelőre szopi előtt kapja, tehát nem igazán éhes már ilyenkor. Ezért is szépek az eredmények.

Ezen a héten már délután is megkínáltam, szintén oviból hazaérés után, hogy szokjuk a dolgot. Ezt is szopi után. Ezt valószínű az első hónapban meg is hagyom, ha betölti a 7 hónapot, akkor próbálkozok, hogy éhesen etessem kanállal. Most még egyből gyűri a kezét a szájába, jelezvén szopiigényét, úgyhogy nem erőltetem a sorrend megfordítását. A héten is alma volt a menü, de 3 napja kis krumplival turmixolva. Így talán jobban tetszett neki, megszelídítette a krumpli az alma erős ízét. Tegnap délután kb. 5 kanálnyit is leszopogatott a kanálról, szép apránként. Lassan a száját is nyitogatja, ha nyújtom a kanalat. Ez is nagy eredmény. Jóók vagyunk! :)

Jövő héten bevezetünk valami mást, valószínűleg őszibarackot, ami igencsak bébiétel lesz, mivel nincs a baracknak szezonja. Úgy általában semminek se most, az almák sem olyan bombasztikusak, ezért segítséget kérünk konzervek formájában. Még jó, hogy ma már vannak ilyen segédeszközök.

Itt pedig képek tanúskodnak a nővérkék lelkes gondoskodási vágyukról. Muszáj volt nekik is kicsit megetetni Zitát, ahogy az Anna és Peti történetek egyikében is megeteti Peti a kicsi öccsét, Gergőt. Erősen kellett figyeljek, Csilla így is ledugta egyszer jobban a kanalat, Zita pedig jó nagyot öklendezett. Azért rendszert nem csinálunk ebből, de egyszer ki kellett próbálni. :-)

Csilla etet

Kinga etet

Anya köztük ül, és várja, hogy sorra kerüljön. :)

Zita eszik-képekben

az első falat
Tyű, az anyjaszemit, de finom! :-)

Lehet még kérni? :)

Sírni vagy nem sírni?

Vége a tortúrának:

Bocsánat, ha homályosak a képek, etetés közben fotóztam. :)

Zabpehelypor

Kicsit visszatérnék a vasárnapi vásárlásunkra. Mert jó volt, de azért nem volt nyugodt vásárlás,és ennel meg is lett az eredménye.

A corában jártunk már, Zita “kibulizta” magának a mei tai-os hordozást. Elég sokáig elvolt, de nem eléggé. Még pár dolog visszavolt, mikor erősen méltatlankodni kezdett, szájában az ökle tövig, jelezvén, hogy ő enne biz’ egy keveset!

Rohamtempóra kapcsoltam. így jutottam el a bébiételes részlegig, ahol próbáltam választani neki valamilyen gabonaport, hogy ne kelljen azzal is pepecselni. A Kismama egy számában volt nemrég egy körkép a tej-és gabonapépekről, és rémlett, hogy van olyan gabonapép, ami tej-és gluténmentes. Nosza, gondoltam, veszek én is ilyet, milyenszuperleszis az!
A dünnyögő Zitával a hasamon sebtében néztem végig a választékot. A legtöbb tejet tartalmazó tejpép, nem jó, amíg szopizik, nem erőltetem a tejet tartalmazó élelmiszereket. Valószínűleg maradi vagyok, de a másik két lánynál is próbáltam ezt tartani, Zitával is szeretném. Nagy örömömre találtam is egy jónak tűnőt: a Kölln Schmelzflocken “című” nyertesét. Nagyjából végigfutottam az ismertetőt rajta, azt nem találtam, hogy gluténmentes-e, de annyira tuti volt minden, gondoltam, de majd otthon megnézem még egyszer. aztán futottam szoptatni a leányzót.

Itthon aztán áttanulmányoztam a dobozt. a magyar ismertető nem említi a gluténtémát. Átnéztem a német szöveget, és végül 32.átfutás után egy helyen, németül ott van, hogy glutént tartalmaz. Kis betűvel, és csak németül. Az Ok, hogy én éppen tudok németül. De ha valaki nem? Dühös lettem, hogy egy ilyen fontos infó magyarul meg sem volt említve. Pedig a gluténtartalom sokakat érdekel.
Aztán én most mit csináljak a cuccal? nekem a következő két-három hónapban kellene nagyon egy ilyen gabonapép, nem egyéves kor után, amikor ehet már gluténtartalmú dolgokat. No, majd eldöntöm. Lehet, hogy nem is kellene ilyen szőrözősnek lennem. Lehet, hogy túlaggódom ezt a hozzátáplálás témát, de úgy vagyok vele, hogy az óvatosság nem árt.Inkább, mint hogy valami allergiás történetbe beleszaladjunk. Ha anyósomon múlna, ő már háztartási kekszet keverne az almapéphez, mert 30 éve az volt divat. ehhez képest tényleg válogatós vagyok, de változott a tudomány állása is 30 év alatt, hála istennek. Lehet, hogy ha nagyon porozni akarok, a Sinlachoz nyúlunk, de lehet, hogy végül mégiscsak én fogom főzicskélni a gabonapépjeit.