Csilla-zumba-Ki mit tud?

Mivel most már nyilvános lehet a videó, itt is megoszthatom középső leányom alakítását az osztályával a keddi  Ki mit tud? vetélkedőn. Csilla jobbra legszélen elöl. :-)

2. helyezett lett az osztály az alsósok között, de igazából szerintem ez mindegy is, a lényeg az volt, hogy nagyon lelkesen készültek, és szerintem nagyon jól sikerült 8 évesek szintjén nézve a dolgokat. :-)

Azóta pénteken már az oviban is vendégszerepeltek, átmentek előadni a táncot az ovisoknak is, akik nagy tapssal és kitörő örömmel fogadták az előadást. Megjegyzem, az osztályom a marionett tánccal is jelen volt. Nem tudom, mi ez, de lehet, hogy egy "turné" kezdete? :-))

Az ovisoknál annyira tetszett a népeknek a tánc (zumba), hogy kétszer is eltáncolták, a másodiknál Zita is beállt Csilla mellé. Szívem ragyogott az örömtől, :-) Videó is van róla, de egyelőre a fényképezőn. Amint sikerül feltölteni a gépre, vagy inkább a netre (nálunk több órán át tart), itt is megosztom a páros-Turi-lányos verziót.

Zita anyák napi műsora

Zitáéknál jártam másodiknak a sorban anyák napi műsoron, pénteken délután. Egészen más jellegű volt az egész, eleve kisebbek is voltak, jobban zsizsegtek, de nagyon szépen csináltak mindent, énekeltek hangosan, mondták a verseket. Zita szereplési kedvével, hajlandóságával nincs gond, ő kezdte egy kisfiúval az egész műsort, és végig is mondott szépen mindent. Ő még nem tud titkot tartani, vagy nem akart, így már az egész repertoár ismerős volt, ami ott elhangzott, de utólag derült ki, hogy nem is mindegyik az ő verse volt, így mégicsak lett meglepi. :) Azt is elárulta még előtte, hogy az ölemben is fog verset mondani, de azt sem tudtam elképzelni, hogy fog zajlani, így hiába sejtettem, tudni semmit nem tudtam. Végül tényleg úgy volt, hogy egy dal végén, ami azzal ér véget, hogy anya ölében ülök, odajött hozzám, és beült az ölembe (illetve én álltam, így felvettem), és így mondta közösen a többiekkel a verset, szorosan hozzámbújva. Itt már alig bírtam könnyek nélkül, az egész aulában mindenhonnan felcsendültek a kis gyerekhangok, az én kis nokedlim arca szorosan az enyém mellett, úgy mondta a kedves szavakat...nagyon édes volt. Most is könnybe lábad a szemem, hagyjuk is az írást, jöjjenek a képek. :)

egy kép csak, amin normálisabban látszik Zita, mert messziről fényképeztem:

 És a két ajándék (a krepp szegfű lemaradt), egy kép és a kis agyag ékszertartó (az óvónénik a tavalyról visszamaradt ovis fotózás indexképeit használták fel, amit a fotós ott hagyott náluk, így a kép nem idei, de nem baj, én jól meglepődtem):

Anyák napja Zita csoportjában

Az anyák napi műsorok sorában a Zita csoportja volt a következő múlt héten pénteken. Ez is sok szempontból úttörő volt az életünkben, hiszen ez volt Zita első ovis szereplése, ez volt az első anyák napi műsora és általában, az első anyák napi műsor, amit az itteni oviban láttunk, ne is említsem, hogy mindjárt az ősszel átadott, új épületben.

kicsit izgultam, hogy Zita mennyire lesz megszeppent a sok szülő láttán, de emiatt igazán kár volt aggódni. Az első fennakadás után, miszerint kényelmetlennek találta a blúzt és az egyen szoknyát (amit cseréltünk, volt nálam kivételesen tartalék együttes, mert sejtettem, hogy lesznek gondok, emiatt tér el Zita öltözete a többiekétől), már nem volt semmi baj. Zita határozott, talpraesett leányzó, sejthettem volna, hogy nála kellene a legkevésbbé aggódnom.

Jött a többiekkel kézenfogva, és figyelt:

 Jóképű pasikkal táncolt, amikor kellett:

 Énekelt, amikor az volt soron, hangosan, több dal szövegét prímán fújva:

 Pihenő:

 Mondóka, nagyon koncentrálósan, hogy is nyílnak azok a kicsi ujjak :)

 És külön versmondás, kis csoportban,  a végén határzott meghajlással:

 És már ajándékkal a kézben:

 Amit jött és átadott:

 Itt pedig egy hétvégi kép a házi gipszfestés közben, bár anyák napjához nem tartozik szorosan, de Zitával kapcsolatos (a Nagyok mamánál voltak, mi pedig kettesben szöszöltünk Zitával):

A képek gyenge minőségért elnézést, viszonylag messziről, sok ember közül fotóztam, így nagyot nem lehetett alkotni, de nem is ez volt a lényeg.

"Hivatalos" fotók az ovis farsangról

És akkor itt vannak a "hivatalos" fotók, amelyeket falunk honlapjáról töltöttem le:

Zita két óvónője és jobbra a dadus:


Csilla óvónői és jobbra a dadus, egyenesen a zárdából :)
Képek forrása: Hustyava Zoltán galériája

Ovis farsang képekben

Délelőtt első körben a kis ovisaink farsangoltak. Ennek tiszteletére a három lány már hétvégén felpróbálta a jelmezeket:

délelőtt bemehettünk mi is, szülők, hogy megnézzük, minek öltöztek be az apróságok. Érkezik az emeletről a Süni csoport, köztük a mi kis piros ördögünk, megbújva:

az aulában felállítottak egy hirtelen rögtönzött kis emelvényt, arra vonult fel az összes ovis egyesével, óvónők elmondták, hogy ki minek öltözött, pörögtek, forogtak egyet, és jöhetett az új jelölt.

Itt éppen Zita-ördög mutatkozik be:

Integetett is :)

Zita első farsangja, ahogy vártuk, örömmel és lelkesedéssel, bátran szerepelt, mindhárom közül a leginkább. Kinga háromévesen, első farsangkor beteg volt, következő évben azért hajlandó volt beöltözni. Csilla sem háromévesen, sem négyévesen nem volt hajlandó jelmezt húzni, Zita, mióta ősz óta megvan a jelmez, határozott volt, hogy ő, bizony, ördög lesz farsangkor! Azt nem tudom, tudta-e, mi az, hogy farsang. :)

Csilla-Hófehérke, Virág "nővérrel" :) a kép jobb alsó sarkában a kis ördögünk szarvai és buksijának a teteje:

Csilla közel ült hozzánk, róla készült közeli fotó:

Csillánál ngy eredménynek számított, hogy határozottan kitartott a Hófehérke jelmez mellett, és végül hajlandó is volt felvenni. Külön örülünk, hogy kaptunk kölcsön jelmezt, mert ha nem vette volna fel mégsem, és kifizetjük a pénzt a jelmezért, hát, nem örültem volna nagyon. :) De felvette, ez a lényeg, és jól érezte magát! A haját is az óvó néni csinálta meg, nekem nem akarta reggel, de szép fonatot kapott piros krepp papírral, örömmel viselte.

Összesen háromnegyed óra, ha volt az egész "felvonulás", de nagyon aranyos volt, utána a csoportok még maguk mulattak, volt sok süti, éneklés és zene, ahogy egy farsanghoz illik. Kingának pedig szombaton lesz a farsangja a suliban, ő is nagyon várja már! (kiesőfélben a második felső metszőfoga, borzasztóan kiáll már, de most reménykedünk, hogy szombatig nem esik ki, mert jó boszis így a pofija :-D)

Zita első ovis élményei képekben

Zita első ovis élményei

A képre kattintva meg lehet nézni a Zita első napjáról készült fotókat. Nem mind csúcsszuper, hol sietni kellett, hol sötét volt, de örülök, hogy meg tudtam örökíteni a fontosabb pillanatokat! Tegnap nagyon jól érezte magát, így ma reggeli előtt eljöttem azzal, hogy nekem is kell reggelit keresni valahol. volt sírás, mert az ovi is úgy a buli, ha anya ott van, de állítólag utána nagyon aranyos volt, evett is, csak talán tejes kávét nem ivott, mert mikor megérkeztem, kérdezte, hogy nincs-e tea. :) Bő órát voltam távol, mikor visszaértem le sem szállt rólam. kimentünk az udvarra, ott is csak velem volt. :) Mikor Kinga végzett el is jöttünk. Hétfőtől valószínűleg ebéd utánig marad, úgy tűnik, "rossz hatással" vagyok rá, ha nem vagyok ott, jól elvan. Tapasztalt róka vagyok beszoktatás terén (ezt nem felvágásból mondom :-), de ez a hatodik beszoktatás, amit végigcsinálok), tudom, hogy lesznek mélypontok, szoknia kell rendesen a hiányomat, de muszáj átesnünk ezen. Ügyes, talpraesett, nagyon barátkozós csajszi (a leginkább a három körül, nekem is szokatlan :-) ), úgyhogy bízom benne, bízom magunkban. :) Hétfőn folyt. köv. :)

Beiratkoztunk, ezúttal Zitával

A következő nagyobb esemény a Zita beiratása volt az oviba most szerdán. Két héten belül háromból két leánygyermekemet is intézménybe irattam. :-D

Az az igazság, hogy Zita tulajdonképpen már most is lehetne ovis. Tavaly beirattuk, hogy két és fél évesen mehessen, ha lesz hely, az új rendeletek engedélyezik. És, persze, ha szobatiszta. Nos, hely éppen lenne, de nem vagyunk szobatiszták, ami fontos lenne, mert nincs annyi óvónő és dadus, hogy a pelenkázási feladatokat ellátsák. Ez érthető. Zita így most még nem jár oviba, ami jó is, meg nem is.

Jó, mert szerintem még kicsi és sok lenne neki. Hamar elfárad, az ovis ritmust csak részben tudná követni, örülök, hogy van még időnk érni, nőni a feladathoz. Javul a beszédkézsége, jobban meg tudja majd értetni, most még sokat küzdenének vele az óvónők, hogy mit is szeretne. Ez frusztrálná őt is, az óvónőt is, akinek ideje sem biztos, hogy lenne Zitára annyi külön figyelmet szentelni. Emellett Zitus elég vehemens is még, érzelmeit olykor tettlegességgel fejezi ki, ha nem tetszik valami, nem mindig tudja mondani, hanem üt, vág. Főleg a tesókat. Nem hiszem, hogy ez jót tenne neki, ha elkönyvelnék verekedősnek vagy ha visszaütnének. Így van időnk lehiggadni, megtanulni érzelmeket inkább szavakban kifejezni.

Ha járna is, szerintem csak ebéd utánig járna idén, bőven elég lenne neki az ingerekből, de nem jár, így végülis ez most nem is fontos.

Rossz, hogy nem jár, mert ő nagyon szeretne. Most már ott tartunk, hogy, amikor reggel én viszem őket, totál kiborul, hogy ő nem mehet be. Múltkor már pólóig vetkőzött, cipőit is levette, míg Kingának segítettem, hogy ő akkor megy oviba... Mikor nem mehetett, rám borulva, zokogott, kiabált, alig tudtam megvigasztalni. Pedig tudom, hogy ha rendszeresen elkezdenénk járni, és hosszabb időre el kellene válnia tőlem, már más lenne a helyzet, ami persze nem biztos, de ezt így nehéz megélni. Délutánonként is automatikusan megy be, ül le rajzolni, és mondogatja, hogy "Már nad vadok, jövök oviba!"

Nos, vagy szeptemberben vagy októberben megyünk is, már csak szűk fél év... Fél lábon is kibírjuk...nekem is rossz kicsit, hogy legalább délelőtt nem tud menni, mert nagyon-nagyon-nagyon mélyponton vagyok hetek-hónapok óta, nincs soha egy icipici gyerekmentes időszakom sem (leszámítva a Zita délutáni másfél órás alvását és az éjszakákat, de akkor meg rengeteg az ébredés), és nem wellnessdélelőttöket szeretnék tartani, de egy nagyon icicicicipicit jó lenne itthon dolgokkal haladni, lennének sürgető feladatok ,de semmit nem tudok szinte csinálni. Na, mindegy. Szűk fél év... :-D Amúgy meg az ovi két hét múlva költözik az iskolába, így, most pont nem lenne jó beszoktatni. Legalábbis az óvónők szerint, ezt sem tudhatjuk biztosan, de én is sejtem ,hogy lesz kavarodás elég. Ha minden jól megy az átépítéssel-felújítással, szeptember végén lehet visszaköltözni az ovisoknak, akkor megvárnánk az októbert kezdésnek. Milyen tuti lenne, ha az újonnan megcsinált oviba szoknánk be! Augusztusban már látszani fog, hogy áll az építkezés (bláh, már megint építkezéshez vagyunk kötve :-D, de ezt legalább nem mi vezényeljük), akkor eldől, mikor kezdünk. Ha csúszik az egész, és októberben is még az iskolában kezdene Zita, akkor elkezdjük szeptember elején, ebben az esetben mindegy a dolog. No, és lehet, hogy én is dolgoznék már akkor, amiről most még semmi konkrét, de még nemkonkrét sincs, ebben az esetben is neki kell ugrani az ovinak. Már csak abban reménykedem, hogy a lelkesedés akkor is meglesz, bár, némi kétségeim azért vannak. :) Előttünk egy nyár, mikor közelébe sem megyünk az ovinak, no, meg az a fél év, amíg változhat a hozzáállása amúgy is.

Ami biztos, hogy az óvó nénik augusztusban jönnek családlátogatni, akkor lehet jelet választani, ami nekünk lehet, hogy el is dőlt. Zita ugyanis, úgy tűnik, átveszi a Kinga helyét a Süni csoportban. :) Kinga csoportjába az elballagó gyerekek helyére vesznek fel kicsiket, és abban állapodtunk meg Mariann vezetőnővel (aki olyan nyugodt egy ember, senki meg nem mondaná, hogy éppen egy nagyméretű ovifelújítást intéz nap mint nap, és emellett óvónőként is be-be kell ugrania, és aki állandóan megöleli és megpuszilja Kingát, ha bemegy hozzájuk, Kinga mesélte :-D), hogy Zitának ott lenne jobb helye. Ismerjük az óvó néniket (végre valamit, valakiket kezdünk megismerni és megszeretni, éljen!! :-D), az óvó nénik ismerik Zitát is, Zita ismeri a csoportszobát (bár, azt nem tudom, hogy változik-e). Zita örökölhetné Kinga sál jelét (amit Szendehelyen kapott, és valami szerencse folytán itt is volt, és szabad is, míg Csillánál váltottunk lufiról szívre, hála istennek zökkenő-és könnymentesen :-)), ami szerencsés lenne, mert a meglévő ovis dolgainkon rajta a sál, nem okozna problémát.

Nos, így esett az ovis beiratkozás, így állunk Zitával ovi-ügyileg. Egy biztos, a pici reményem, hogy akár pár kósza hét erejéig, de azért valameddig egy intézménybe járjanak lányaim, nem fog megvalósulni... micsoda tragédia! :-)) /esetleg akkor lehet, ha mindhárom lányom nyolcosztályos gimibe megy Vácra-akkor talán van némi esély, hogy egy ideig egy helyre járjanak, de erről most még semmit nem tudunk/

De ettől tényleg rosszabb ne történjen velünk! Őszig meg "edzünk" Zitussal az ovira, van még mit tanulni. :)