Zita anyák napi műsora

Zitáéknál jártam másodiknak a sorban anyák napi műsoron, pénteken délután. Egészen más jellegű volt az egész, eleve kisebbek is voltak, jobban zsizsegtek, de nagyon szépen csináltak mindent, énekeltek hangosan, mondták a verseket. Zita szereplési kedvével, hajlandóságával nincs gond, ő kezdte egy kisfiúval az egész műsort, és végig is mondott szépen mindent. Ő még nem tud titkot tartani, vagy nem akart, így már az egész repertoár ismerős volt, ami ott elhangzott, de utólag derült ki, hogy nem is mindegyik az ő verse volt, így mégicsak lett meglepi. :) Azt is elárulta még előtte, hogy az ölemben is fog verset mondani, de azt sem tudtam elképzelni, hogy fog zajlani, így hiába sejtettem, tudni semmit nem tudtam. Végül tényleg úgy volt, hogy egy dal végén, ami azzal ér véget, hogy anya ölében ülök, odajött hozzám, és beült az ölembe (illetve én álltam, így felvettem), és így mondta közösen a többiekkel a verset, szorosan hozzámbújva. Itt már alig bírtam könnyek nélkül, az egész aulában mindenhonnan felcsendültek a kis gyerekhangok, az én kis nokedlim arca szorosan az enyém mellett, úgy mondta a kedves szavakat...nagyon édes volt. Most is könnybe lábad a szemem, hagyjuk is az írást, jöjjenek a képek. :)

egy kép csak, amin normálisabban látszik Zita, mert messziről fényképeztem:

 És a két ajándék (a krepp szegfű lemaradt), egy kép és a kis agyag ékszertartó (az óvónénik a tavalyról visszamaradt ovis fotózás indexképeit használták fel, amit a fotós ott hagyott náluk, így a kép nem idei, de nem baj, én jól meglepődtem):