Régóta várom már, hogy Zita megüljön magától. Írtam már arról, hogy a másik két lány ilyen idős korában már rég ült egyedül. Zitus kicsit lassúnak tűnt nekem ezen a téren. Most, úgy tűnik, a hétvégi viharral hozzánk is elérkezett a változás szele: Zita ugyanis ül egyedül. Holnap lesz pont 9.5 hónapos.
No, nem olyan totálbiztosan, de megy a dolog. Egy-két napja lettem figyelmes, hogy ülés közben, ha előre is dől, visszatolja magát, illetve, hogy nem nagyon kellett tartani. Ma egyre bátrabb lettem, hagytam egyedül ücsörögni, de azért mellette maradtam. Egyszer-kétszer kaptam utána, de a nap végére még ez sem volt. Még a fürdővizet megcsináltam, így ücsörgött:
És tetszik neki. Jobban tűri a várakozást, míg a nővéreivel foglalkozom, mint ha feküdne. Így aztán én is nyugodtabb vagyok, hiszen az állandó nyüszítése miatt rohantam, ingerült, feszült voltam, olyan sürgetően hatott rám. Most is tudom, hogy várja a jussát, de legalább békésebb üzemmódban.
Egyszóval, egy kívülállónak ez nem tűnik olyan nagy dolognak, nekem hatalmas. Főleg, hogy Zitával többet vártam erre a fordulatra, mint a két naggyal, és türelmetlenebbül is vártam, mint a két naggyal. J Ahhoz, hogy 100%-osan stabil legyen, még el kell telni egy-két hétnek, de ez már így is szuper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése