Csilla-nap

Mindig elhatározom, hogy szünetet tartok blogírásban, mert ez is időt vesz el az életemből, és olykor a teendőkkel csúszok el az írás miatt, de aztán mindig jön egy újabb esemény az életünkben, amit muszáj leírni. Ott van bennem a gondolat, hogy a háztartás megvár, míg az emlékek elhomályosulnak, és nagyon meg fogom bánni, hogy nem jegyeztem le.

Most éppen Csilla névnapja az, ami miatt újra billentyűzet elé ülök. Hogy némi emléknyomot hagyjak róla. Pedig ez a névnap minden volt, csak nem szép, meghitt vagy kellemes. Egyrészt Csilla kicsi még, nem nagyon fogta fel, hogy névnapja van. Másrészt a körülmények az ünneplésre sem alakultak jól.

Kezdjük azzal, hogy a délutáni alvás előtt nem találtam Csillának egy cumiját sem. Gondoltam, sebaj, talán itt az alkalom a leszokásra. Végül is azt nem tudom, hogy mikor fogunk leszokni, mert délután találtam egy példányt a babakocsiban, de Csilla nem aludt el ebéd után. Szokott amúgy is próbálkozni, hogy ő nem alszik, én viszont meglehetősen erélyesen hárítom ezeket a próbálkozásokat. Aztán alszik is a kis hölgy olykor két órát is, úgyhogy nekem van igazam, kell még az az alvás.

No, ma nem volt. Előre féltem, mi lesz itt koraeste, de Csilla jól viselte a nemalvást. Sőt, vacsi után még ugrált, futkározott a lakásban. Fürdés után, mesenézés közben azonban már kis híján elaludt, így apja vállára hajtva a fejét ment aludni, tán menet közben el is aludt.

Minekután nem aludt délután, elmaradt a sütisütés, amit névnapi ünneplés gyanánt terveztem be. Stahl Juditnak van egy egyszerű, de roppant finom brownies receptje, azt szerettem volna nekik megsütni. De nem. Nem lett süti. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem aludt, totál lefárasztott agyilag a haramianő. Kell még az az alvás, nekem is. Mármint Csilla alvása…

Aztán ajándéka sem lett a kiscsajnak. Egyelőre legalábbis. Még hétfőn rendeltük meg a neten, utolsó pillantban eldöntve, hogy mi legyen az, és mázlinkra ma délután telefonált is az internetes áruház vevőszolgálatáról a hölgy, hogy át lehet venni, szóljak Janinak, aki már korábban érdeklődött, hogy mehet. Némi félreértés miatt köztem és Jani között (azt hittem, 5-ig benn lesz a cégnél, a vevőszolgálat meg 5-ig van, ezért nem siettem már rátelefonálni) valamint én is elvoltam foglalva a lurkókkal (oviba értünk be éppen-Kingának, Csillának pisilni kellett, Zita dünnyögött erősen a kocsiban, miközben a szemben lévő plébánián már várt a pap a keresztelővel kapcsolatos papírmunkák miatt, tehát siettem rendesen), ergo nem tudtam időben szólni Janinak, nem ért oda a vevőszolgálatra. Pedig odaért volna, ha akkor szólok neki, amikor nekem is telefonál a hölgy. De nem tudtam. Kicsit szomorú voltam, mert még így sem tudtunk ünnepelni, ráadásul Janinak holnap bonyolultabb lesz elkanyarodni érte, a 16. kerület holnap nem esik útjába, nem úgy mint ma. Pech. De persze elmegy érte, és mindent pótolunk, tehát semmi nem vész kárba.

Csak szemléltettem, hogy ez a szegény névnap minden lett, csak jólsikerült nem.

De kárpótlásul itt egy kép a két évvel ezelőtt első névnapját ünneplő Csilláról

(zárójelben: ma Zita volt detto ebben a szerelésben... hehe :) )
és egy, a 3. névnapját ünneplő mosolygósról


Azért jó is történt. Kingáéknál volt egy hölgy az oviban, és szinte minden gyereknek kifestette az arcát valamilyen minta alapján. Az én elsőszülöttem-azt hiszem, ki lehet találni-hercegnős díszítést kért, és kapott is.

Nagyon klassz lett, nagyon tetszett Kingának, olyannyira, hogy most este le sem moshattuk. Még amiatt is sírva fakadt, hogy holnap azért le kellene mosni. Zokogott, hogy akkor csináljuk újra, és hogy sürgősen vegyünk arcfestéket. Így van újabb harci feladat, amit lehet, hogy megint Janinak kell megoldani. Persze már nem ezen a héten, erre a pár napra van már elég teendő.

Most pedig tényleg megyek dolgomra, hogy ne legyen olyan nagy a lelkiismeretfurdalásom, hogy ellógom itt az időt. :-))