Jani

Tegnap volt az én kedvenc férjemnek a névnapja. :) Nem mintha lenne több, hogy rangsorolni kellene őket, ;-) de szeretem őt így hívni (mint ahogy a lányaimat is kedvenc elsőszülöttnek és így tovább, így mindenki igazságosan 'kedvenc' :D)

Karácsonyhoz hasonlóan ezt sem igazán sikerült megünnepelni, igazán nem is nagyon láttuk őt tegnap, mert ment, dolgozott, tette a dolgát, noha már nagyon fáradt. Nem nagyon szokta mondogatni, de most már látszik rajta. Szerntem. Az elmúlt bő két és fél éve (lassan 3) nagyon nehéz volt neki. Vagy mondjuk inkább sűrű, hajtós és zsúfolt, ami biztos sok millió más ember életében is van, előfordul, de minket a Janié érint leginkább. Telket vásárolt, lakást adott el, háromlányos apuka lett, házépítésbe kezdett, másodállást vállalt, építkezett, és építkezik hónapok óta, gondolkozik, kitalál, milliót telefonál, szervez, harcol, rengeteget vezet, továbbra is kétállásban dolgozik és keveset pihen. Aggódok is eleget. És nem lehet elégszer megköszönni. Szeretnék már terhet levenni a válláról, csak sok tekintetben meg van kötve a kezem, várni kell, míg ezt igazán meg tudjuk valósítani (konkrétan, amíg Zita nem ovis-de legalább nem alussza át az estéket és éjszakákat biztonsággal, hogy itthoni munkát vállaljak-nem tudok elmenni dolgozni, nincs, aki vigyázzon rá, a keretbe meg nem fér bele bébiszitter-pedig ez lenne most az egyik legnagyobb segítség számára, de nem csüggedünk, eljön ez is nemsokára, ha minden igaz, két és fél évesen mehet oviba a kis csaj, amit jelenleg muszáj leszek kihasználni)

Sajnálom, hogy karácsony "levezetéseként" nem igazán tudtuk őt felköszönteni (noha a spontánmód jól sikerült fifis fotókból nyomtattunk egyet, egy fa képkeretbe tettük, lefestettük, és odaadtuk ajándék gyanánt, meg is lepődött kellemesen, valamint Kinga is rajzolt neki), de biztos vagyok benne, hogy jövőre minden nyugisabb lesz. Ezért dolgozik most ő, nagyon magas fordulatszámon.

Remélem, tudja, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok neki ezért! Nehéz ezt szavakba önteni, nem is akarom nyújtani vagy cukormázasra csinálni a posztot, de ez régóta kikívánkozik belőlem. Mostanában keveset látjuk egymást, családilag még kevésbbé tudunk együtt lenni, ha együtt vagyunk is, látszik, hogy máshol jár, akkor is pörög az agya. Mindezt értünk teszi, és én nagyon szeretem ezért! Az utóbbi hónapok ébresztettek rá, hogy nem kell ahhoz sülve-főve együtt lennünk, hogy teljes legyen a boldogság (de persze ettől többet és minőségileg jobbat el tudunk majd viselni, ez a cél, ezen dolgozunk), nekem sokat jelent a tudat, hogy VAN nekünk, még ha messze is jár. Ilyen családapát kívánok mindenkinek! :)

Jani, mindent, mindent köszönünk, köszönjük, hogy ilyen vagy és, hogy vagy nekünk! Nagyon szeretünk Téged! :)