És amikor már a kiborulás szélén vagyok...

...akkor jön Csilla, és olyat csinál, ami feledteti az egész napos fáradalmakat, küzdelmet.

Mindhárman kaptak uzsira egy Dörmi maci piskótát. Zita és Kinga hamarabb megették, mert Csilla elpilledt a láztól a nappaliban.

mikor felébredt, kibontottam neki, örömmel vette el. Zita azonban sírva fakadt, hogy neki is kell még egy. Hiába magyaráztam neki, hogy ő már megette a részét, így van rendjén, ő nem nagyon akarta elfogadni a szitut.

egyszer aztán csak csend lett, és azt látom, hogy Csilla elfelezi a maciját Zitával! :-))

Sőt, utána a másik felét is odaadta Zitusnak.

annyira megdícsértem, és gyorsan leültem ezt megírni, mert megígértem neki, hogy Papa is tudni fog róla Debrecenben. No, papa, látod, milyen jószívű is tud lenni Csilla?

És hogy én hogy örülök ilyenkor! Ilyenkor tudom, hogy van remény, nincs minden veszve (persze nem is volt, csak én érzem azt néha). :-D