Ha azt mondom, hogy elegem van már a betegségekből, akkor azt most őszintén úgy is gondolom. Bár azért talán mi még elég jól megúsztuk a telet, voltak, akiknek rosszabb volt. Nekem akkor is elegem van a rengeteg gyógyszeradagolásból, orrszívásból, köhögés miatti nem alvásból.
Múlt héten vendégségben voltunk Kinga ovis barátjánál, és ott láttam igazán, hogy a vendéglátó gyerekek nem igazán gyógyultak meg a betegségből. Azért reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj. Aztán másnap Csillának kezdett ömleni az orrából a cucc, kicsi köhögés, délutánra, az ovis Föld napja alkalmából rendezett családi délutánra már lázzal vittem, bár a gyorsan beadott Nurofen hatott. Kinga másnap kezdett köhögni, vasárnapra már sokszor, szárazat, ingerelte a torkát. Hétfőig kibírtuk, míg a dokink rendelt. Kingának nem olyan nagy a baja, bár oviba nem megy a héten, de Csilla antibiotikumot kapott, neki ronda a torka. Hát, sirály. Rengeteget kell szívni az orrát, kegyetlenül utálja, így én is, nem beszélve a fizikai strapáról, ami egy ilyen akcióval jár. De csináljuk rendületlen, és talán péntek óta mára már csökkent kicsit a váladék mennyisége, és Csilla köhögése is szakadozik, Kingáé kevésbé.
Az éjszakák valamit javultak, ellenben Janival megcsináltuk magunknak a programot, hogy megvettük Csillának a nagy matracot, így mindkét gyermek új ágyba költözött. Tegnap aludt először Kinga az emeletes ágy emeletén, Csilla pedig alul. No, ezt az estét és éjszakát nem fogom visszatapsolni. Eleve, későn aludt el Kinga, mert élvezte az új helyét odafenn. Csilla altatása is elhúzódott, mert egy jó ideig Kingát figyelte, mit csinál odafenn, mikor meg elnyomta volna az álom, felült és nézte az új helyét. Bár sokat hancúroztak ott Kingával, ez most más helyzet volt. Én is elkezdtem áldani a fejemet, hogy mindkét gyereket egyszerre szoktatom új helyre, de Csilla már annyiszor felébredt arra, hogy beakadt a rácsok közé (mert hát keresztben kell aludni, ugye), hogy megsürgettem az ágyváltást. Ráadásul Kinga bepisil még éjszaka, és nem nagy buli éjjel támolyogva emeletet mászni átöltöztetni a csemetét. Pedig most is ez volt. Kinga nagy nehezen elaludt végre, persze én is, fél 12-kor jöttem ki tőlük. Utána 3-ig elmolyoltam a gép mellett. 5-kor hallom, hogy anya, segíts. Felnézek, Csilla ott állt mellettem, én meg nem értettem, hogy akkor miért Kinga szólt. Hát, Kinga is akkor szólt, úgy. Király, bepisilt. Kinga, mióta az emeletes ágy alsó részén aludt, talán kétszer jött ki az ágyából magától, mindig megvárta, hogy bemenjünk, ha felébredt. Nos, Csilla az első éjszaka pikk-pakk kimászott, és útra kelt. Csillát apához kivezettem, felkecmeregtem 2 óra alvás után, halálos frissességgel Kingához, lerendeztem, aztán ki Csilláért, és újra altatás. De valahogy egyik sem akart visszaaludni, Csilla is még vagy kétszer kimászott, Kinga is le akart jönni. Jó keményen visszaszerveztem őket az ágyba, megfogadva, ha ez így megy majd, mindenki megy vissza a régi helyére, én ezt nem csinálom. Végül 8-ig aludtunk, Csilla fél kilencig pihente ki az éjszakai bulit, én is úgy pattantam ki, hogy te jó, isten, 8-ra jön a pótmamink, Jutka, aztán meg sem hallom a kapucsengőt. (Végül így se, mert rosszul volt rátéve a hallgató, szegény fél órát várt, mígnem telefonált, hogy nincs-e valami baj, otthon vagyunk-e).
Aztán kezdődött az újabb gyógyszeradagolós nap, annyi különbséggel, hogy délután Jani hamarabb jött, és elmentünk venni Csillának névnapi ajándékot a Régióba. És persze Kingának is. A sok dolog közül nem akartam nagy dolgot választani Csillának, nem is jutottam dűlőre, végül Csilla döntött. Választott magának egy babát. Hú, én nem akartam már több babát, de látni kellett volna a gyermeket az egyik fajta baba előtt. Ez kisebb méretű, puha testű csecsemőbaba volt, többféle ruhában. Csilla kivett egyet. Magához ölelte, és elindult. Aztán vissza, ledobta az elsőt, és kivett egy másikat. Ezt jó ideig eljátszotta, mi csak mosolyogva néztük, ahogy nem tud mit kezdeni a bőség zavarával. Más fajta babával nem nagyon csinálta ezt, ezért megenyhültem. Mikor eggyel elindult, határozottan elvezettük, és kifizettük. Egyelőre nagyon szereti, mindegy, hogy van már itthon néhány baba, az egész picitől a nagyobbig.
Kinga meg kapott egy kicsi felmosó szettet. ÉS miután Csilla elaludt az autóban, és Jani lenn maradt vele, mi fel tudtunk Kingával mosni. Lelkesen segített, igaz, nem sikerült rávenni, hogy meghatározott irányba haladjunk, így állandóan vízbe léptem, de sebaj. Minden gond nélkül felmostam a lakást, nem hátráltatta a munkát, és gyorsan is végeztünk.
Ma már nem volt semmilyen névnapi megemlékezés, mert este Jani Berlinbe repült, és csak péntek este jön haza. Kicsit rosszkor jött, hogy most betegek a gyerekek, de még csütörtökön jön Jutka segíteni (akiről szeretnék majd kicsit írni), úgyhogy az nagy megkönnyebbülés.
Múlt héten vendégségben voltunk Kinga ovis barátjánál, és ott láttam igazán, hogy a vendéglátó gyerekek nem igazán gyógyultak meg a betegségből. Azért reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj. Aztán másnap Csillának kezdett ömleni az orrából a cucc, kicsi köhögés, délutánra, az ovis Föld napja alkalmából rendezett családi délutánra már lázzal vittem, bár a gyorsan beadott Nurofen hatott. Kinga másnap kezdett köhögni, vasárnapra már sokszor, szárazat, ingerelte a torkát. Hétfőig kibírtuk, míg a dokink rendelt. Kingának nem olyan nagy a baja, bár oviba nem megy a héten, de Csilla antibiotikumot kapott, neki ronda a torka. Hát, sirály. Rengeteget kell szívni az orrát, kegyetlenül utálja, így én is, nem beszélve a fizikai strapáról, ami egy ilyen akcióval jár. De csináljuk rendületlen, és talán péntek óta mára már csökkent kicsit a váladék mennyisége, és Csilla köhögése is szakadozik, Kingáé kevésbé.
Az éjszakák valamit javultak, ellenben Janival megcsináltuk magunknak a programot, hogy megvettük Csillának a nagy matracot, így mindkét gyermek új ágyba költözött. Tegnap aludt először Kinga az emeletes ágy emeletén, Csilla pedig alul. No, ezt az estét és éjszakát nem fogom visszatapsolni. Eleve, későn aludt el Kinga, mert élvezte az új helyét odafenn. Csilla altatása is elhúzódott, mert egy jó ideig Kingát figyelte, mit csinál odafenn, mikor meg elnyomta volna az álom, felült és nézte az új helyét. Bár sokat hancúroztak ott Kingával, ez most más helyzet volt. Én is elkezdtem áldani a fejemet, hogy mindkét gyereket egyszerre szoktatom új helyre, de Csilla már annyiszor felébredt arra, hogy beakadt a rácsok közé (mert hát keresztben kell aludni, ugye), hogy megsürgettem az ágyváltást. Ráadásul Kinga bepisil még éjszaka, és nem nagy buli éjjel támolyogva emeletet mászni átöltöztetni a csemetét. Pedig most is ez volt. Kinga nagy nehezen elaludt végre, persze én is, fél 12-kor jöttem ki tőlük. Utána 3-ig elmolyoltam a gép mellett. 5-kor hallom, hogy anya, segíts. Felnézek, Csilla ott állt mellettem, én meg nem értettem, hogy akkor miért Kinga szólt. Hát, Kinga is akkor szólt, úgy. Király, bepisilt. Kinga, mióta az emeletes ágy alsó részén aludt, talán kétszer jött ki az ágyából magától, mindig megvárta, hogy bemenjünk, ha felébredt. Nos, Csilla az első éjszaka pikk-pakk kimászott, és útra kelt. Csillát apához kivezettem, felkecmeregtem 2 óra alvás után, halálos frissességgel Kingához, lerendeztem, aztán ki Csilláért, és újra altatás. De valahogy egyik sem akart visszaaludni, Csilla is még vagy kétszer kimászott, Kinga is le akart jönni. Jó keményen visszaszerveztem őket az ágyba, megfogadva, ha ez így megy majd, mindenki megy vissza a régi helyére, én ezt nem csinálom. Végül 8-ig aludtunk, Csilla fél kilencig pihente ki az éjszakai bulit, én is úgy pattantam ki, hogy te jó, isten, 8-ra jön a pótmamink, Jutka, aztán meg sem hallom a kapucsengőt. (Végül így se, mert rosszul volt rátéve a hallgató, szegény fél órát várt, mígnem telefonált, hogy nincs-e valami baj, otthon vagyunk-e).
Aztán kezdődött az újabb gyógyszeradagolós nap, annyi különbséggel, hogy délután Jani hamarabb jött, és elmentünk venni Csillának névnapi ajándékot a Régióba. És persze Kingának is. A sok dolog közül nem akartam nagy dolgot választani Csillának, nem is jutottam dűlőre, végül Csilla döntött. Választott magának egy babát. Hú, én nem akartam már több babát, de látni kellett volna a gyermeket az egyik fajta baba előtt. Ez kisebb méretű, puha testű csecsemőbaba volt, többféle ruhában. Csilla kivett egyet. Magához ölelte, és elindult. Aztán vissza, ledobta az elsőt, és kivett egy másikat. Ezt jó ideig eljátszotta, mi csak mosolyogva néztük, ahogy nem tud mit kezdeni a bőség zavarával. Más fajta babával nem nagyon csinálta ezt, ezért megenyhültem. Mikor eggyel elindult, határozottan elvezettük, és kifizettük. Egyelőre nagyon szereti, mindegy, hogy van már itthon néhány baba, az egész picitől a nagyobbig.
Kinga meg kapott egy kicsi felmosó szettet. ÉS miután Csilla elaludt az autóban, és Jani lenn maradt vele, mi fel tudtunk Kingával mosni. Lelkesen segített, igaz, nem sikerült rávenni, hogy meghatározott irányba haladjunk, így állandóan vízbe léptem, de sebaj. Minden gond nélkül felmostam a lakást, nem hátráltatta a munkát, és gyorsan is végeztünk.
Ma már nem volt semmilyen névnapi megemlékezés, mert este Jani Berlinbe repült, és csak péntek este jön haza. Kicsit rosszkor jött, hogy most betegek a gyerekek, de még csütörtökön jön Jutka segíteni (akiről szeretnék majd kicsit írni), úgyhogy az nagy megkönnyebbülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése