Mint említettem, megmondtuk Kingának, hogy jön az újabb kistesó. Úgy kezdtem, hogy az egyik óvó nénijének is babája lesz, múlt hét szerdán tudtam meg a szülőin. És gyorsan át is vezettem, hogy minő véletlen, de anyának is kisbaba van a pocakjában. Meg is akarta egyből nézni a videót róla, mindjárt kétszer. Magyarázni kellett neki, melyik része hol van. Mikor véget ért a videó megkérdezte: ÉS most megszületett?
Egy este bohóckodtunk, és ülve az ölembe kaptam, hogy jól meggyurmázzam, mire ő hirtelen abbahagyta a bohóckodást, és aggódva figyelmeztetett, hogy megnyomjuk a kisbabát! Hát, igen, amíg nem mocorog a pocakbaba, nő meg a hasam vagy jön rám az öklendezés, hajlamos vagyok én is elfeledkezni róla. Ejnye, a sok dolog. Még jó, hogy van most már kis testőröm.
Mióta tudja a baba létezését, többször is megsimogatja a pocakomat, puszit ad rá, mondogatja, hogy szereti a kisbabát. Naponta többször megkérdezi, hogy mikor fog megszületni. Itt az alkalom, hogy elkezdjunk komolyabban ismerkedni a hónapokkal, még akkor is, ha nem érzi majd reálisan, mennyit is kell igazából várni. Mondogatom neki, hogy majd októberben, ha Zalán egy éves lesz, ha nagy lesz a pocakom, meg hogy addig még sokat kell aludni, szóval elég nehéz kielégítő választ adni. Viszont meg kellett mondani, hogy esetlegesen elkerüljük a múltkori nagy Kinga-elmotorozás megismétlődését.
Sokszor kérdezi, hogy ő is megfoghatja-e majd, mint az Anna, Peti és Gergőben Anna Gergőt, amíg a szülők építették a galériát.
Csilla még nem érti a nagy fennforgást, de borzasztó nagy babarajongó! Legyen az igazi vagy játék, mindegy, hosszú perceken keresztül tudja mondogatni, hogy baba, ha játszik eggyel vagy lát egyet az utcán babakocsiban. Ó, ha fele ennyi babaimádat megmaradna októberig meg utána is, már nagyon örülnék neki.
Nekem pedig nagy élmény figyelni, hogy Kinga mennyire másként éli már meg ennek a testvérnek az érkezését, mint anno a Csilláét.
Egy este bohóckodtunk, és ülve az ölembe kaptam, hogy jól meggyurmázzam, mire ő hirtelen abbahagyta a bohóckodást, és aggódva figyelmeztetett, hogy megnyomjuk a kisbabát! Hát, igen, amíg nem mocorog a pocakbaba, nő meg a hasam vagy jön rám az öklendezés, hajlamos vagyok én is elfeledkezni róla. Ejnye, a sok dolog. Még jó, hogy van most már kis testőröm.
Mióta tudja a baba létezését, többször is megsimogatja a pocakomat, puszit ad rá, mondogatja, hogy szereti a kisbabát. Naponta többször megkérdezi, hogy mikor fog megszületni. Itt az alkalom, hogy elkezdjunk komolyabban ismerkedni a hónapokkal, még akkor is, ha nem érzi majd reálisan, mennyit is kell igazából várni. Mondogatom neki, hogy majd októberben, ha Zalán egy éves lesz, ha nagy lesz a pocakom, meg hogy addig még sokat kell aludni, szóval elég nehéz kielégítő választ adni. Viszont meg kellett mondani, hogy esetlegesen elkerüljük a múltkori nagy Kinga-elmotorozás megismétlődését.
Sokszor kérdezi, hogy ő is megfoghatja-e majd, mint az Anna, Peti és Gergőben Anna Gergőt, amíg a szülők építették a galériát.
Csilla még nem érti a nagy fennforgást, de borzasztó nagy babarajongó! Legyen az igazi vagy játék, mindegy, hosszú perceken keresztül tudja mondogatni, hogy baba, ha játszik eggyel vagy lát egyet az utcán babakocsiban. Ó, ha fele ennyi babaimádat megmaradna októberig meg utána is, már nagyon örülnék neki.
Nekem pedig nagy élmény figyelni, hogy Kinga mennyire másként éli már meg ennek a testvérnek az érkezését, mint anno a Csilláét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése