Jani hívott az imént, hogy hallottam-e a rádióban, hogy Sanyi az M3-ason balesetet szenvedett és meghalt. Arnóth Sándor fideszes képviselő és Püspökladány polgármestere, de ebben a pillanatban a poziciója, politikai hovatartozása és posztja érdekel a legkevésbbé.
Ismertük őt, noha én nem sokszor találkoztam vele, de ismerjük a családját is, és nem utolsó sorban soha nem felejtjük el neki, hogy pár éve nagy-nagy szívességet tett nekünk. Most azonban inkább a történésen vagyok ledöbbenve, az emberi oldala miatt, az egész váratlan mivolta miatt.
A politikai része most, ahogy írtam, nem izgat. Hogy milyen politikus volt általában, hogy hogy ítélték meg. Most nem. A feleségére gondolok, aki egy remek asszony (szerintem), két egyetemista és egy 15 éves gyermekére. Milyen borzasztó lehet most nekik? tudom, hogy nap mint nap történnek hasonló tragédiák (sajnos, sajnos), csak most ez közelről érint.
Ártatlanok voltak (a sofőrje is meghalt-és úgy tudom, a balesetet okozó is, persze ő nem ártatlanul), csak mert valaki nem figyelt, és a lehajtónál felment az autópályára! Édes istenem, fel sem bírom fogni. Ennyi kell és kész. egy rossz döntés, és családok lesznek csonkák.
Kívánom, hogy a családjának legyen sok-sok ereje mindezt a sok borzalmat átvészelni, nem lesz könnyű.
Az én Janimnak meg itt üzenem, aki naponta legalább 150km-t vezet a 2/A-n, hogy nagyon vigyázzon magára, legalább ő ne csináljon hülyeséget! És remélem, megérti, miért aggódok minden nap érte és miért lélegzek fel, amikor esténként hallom az autót begördülni az utcánkba! Mert olyan könnyen történik baj, és nem is neki kell hibázni ehhez... A mai naptól kezdve ezerszer jobban fogom őt is félteni. Talán emiatt is rémített meg ez a hír: az ilyen esetek bárkivel megtörténnek, nem válogat a sors, és ez ijesztő, szívet ledermesztő érzés, hogy tehetetlenek vagyunk vele szemben.
No, ez most egy szomorú és kicsit rendezetlen bejegyzés lett, de én is kicsit zaklatott vagyok még. Megpróbálom összeszedni magam, és dolgomra menni. Tegnap pocsék napom volt, azt hittem a mai jobb lesz, de már tudom, hogy tegnap a nyűgök ellenére is szép napom volt. :(
6 megjegyzés:
Sajnálom :(
Szia!
Hát igen... Tesómmal pont tegnap beszélgettünk ilyesmiről. Ha az utálatos vasalást kell csinálni (vagy bármit, amit utálunk), akkor is gondoljunk arra, hogy milyen jó, hogy van kinek, mivel, mit, és hol vasalni.
Janinak én is üzenem innen, hogy minden nap vigyázzon magára. ÉS inkább 5 perccel később ÉRJEN HAZA.
Pusza: Linda
Én is üzenem minden családapának, aki már sietne haza, inkább lassabban, de biztosabban! Sajnálom, ami történt, és teljesen osztozom az aggodalmaidban!
Puszi,
Szilvi
Sziasztok.
Ági vagyok,olvassuk a blogotokat
Ha nem baj.
A miénk is itt van,de zárt,ha kértek meghívót,a bagnes1981@freemail.hu-ra írjatok egy email címet,amire küldjem.
Ági és a gyerekek.
Sziasztok.
A meghívót elküldtem.
Sajnálom a dolgot,tényleg rossz érzés az ilyesmibe még belegondolni is.
az autopályán különben is nagyon sok a nem vigyázó emberke.
Tapasztalom sajnos minden Belgrádba vezető utunkon.
A szőröm is feláll,némelyiktől.
Vera, ismerős az érzés... István is rengeteget van úton. Ő nem nap-mint-nap, de amikor az ország másik részbe kell utaznia - 5-6-7 órás utak - eszem a kefét rendesen, hogy szerencsésen oda- meg hazaérkezzen.
Egyszer volt is egy kisebb balesete, akkor is kiszállásról jött haza egy átkoplalt, átfagyoskodott nap után és 5 km-rel a cél előtt nekiment egy másik autónak, amlyik állt az út szélén. Azóta, és ez már évek óta, ha úgy végeznek, hogy este max. 10-ig nem érkeznek haza, már csak másnap reggel indulnak. És bár nappal is történhet baj, de legalább mégsem fáradtan vezet.
Sajnálom a családot.:(
Megjegyzés küldése