A héten végre birtokba vették a lányok a kerti medencét, bár a vize még nemigen volt nagyon meleg szerda tájékán, de nem lehetett már őket visszatartani. Azóta minden nap fürödtek benne ovi után, illetve ma (szombat) délelőtt is. Ebéd tájékán viszont Kinga elkezdte mondogatni, hogy menjünk strandra, mert a mi medencénk túl kicsi, leér a lába, az egész “tök uncsi”. (Hű, de jó, gondoltam magamban, most kezdődik a szünet, és már unja a kerti pancsit…én biztos nem tudom őket strandra hordani hétköznap, a mai alkalom is bebizonyította, hogy ez lehetetlen küldetés)
Addig mondogatta Kinga, míg végül Zita alvása után felkaptuk magunkat és bementünk Vácra a strandra. Rettegtem, hogy tömegnyomor lesz ilyen meleg időben, de egyszer meg kell nézni ezt a strandot is. Lassan két éve, hogy Vác közelében élünk, és még nem voltam itt, nos, ezen a helyzeten most változtattunk.
Emellett tavaly egyáltalán nem is voltunk strandon, ami 30 éves életem során szerintem példanélküli, és bár túléltük természetesen ezt a “traumát”, nekem hiányzott ez a fajta a program. Még úgy is, hogy a fürdőruhás szezonra nem sikerült várakozásnak megfelelően lefogyni, de emiatt biztos nem maradok otthon. :)
Az előzetes félelmeim ellenére nem volt tömegnyomor, kétségtelen, sokan voltak, de el lehetett férni parton és szárazföldön is, noha nem egy irdatlan nagy strand. Még úgy sem volt vészes, hogy négy után értünk oda, amikor olcsóbb a belépő, és nekünk is kellett sort állni az akkor érkező nagyobb vendéghullám miatt.
A két nagyobbik leányzó egyből lázba jött a medencék láttán. Volt egy nagyobb, “univerzális” medence, ahol mindenki fürödhetett, talán csak a nagyon pici gyerekek nem, volt egy kicsi gyerekmedence, a kisebb gyerekeknek, köztük a mi lányainknak is, és volt egy úszómedence, amitől én jöttem lázba, mert borzasztóan jól esett volna egy kiadós úszás,de tudtam, hogy ez ma nem fog összejönni. Először a kis medencében kezdtünk, Zita kivételével, aki nem mutatott hajlandóságot, hogy bemenjen. Később sem akart bemenni, mikor egyszer a lábát kicsit beraktam a vízbe, akkor is sikított. Sőt, mezítláb a járdára sem akart leállni, úgyhogy visszakerült a lábára vékonyka cipellője, és körbe-körbe sétáltunk mindenfelé. Egyáltalán nem zavart, nekem az egész strand-hangulat jót tett, jó volt ilyen igazán nyári dolgot csinálni. Emellett kétségbe sem vagyok esve, hogy Zita ellenállása így marad (bár persze esély van rá), mert Kinga sem volt hajlandó bemenni a hasonló nagy vizekbe másfél évesen. A Petrovszki család talán emlékszik is a négy évvel ezelőtti, közös velencei-tavi strandolásunkra, amikor Janival felváltva mentünk a vízbe, mert a másik szülőnek kint kellett Kingával “aszalódni a parton. És akkor aztán nagy csoda folytán, a nap vége felé, amikor annyira meleg volt, hogy szerintem ösztönösen érezte, hogy be kell menni a vízbe, ezért hagyta, hogy bevigyem lassan, úgy, rendes pelusostól, nem éppen strandszandálostól, és akkorát pancsolt, hogy öröm volt nézni! Csilla akkor kerekedett a pocakomban, most meg már a harmadik másfél évessel “aszalódok” a parton…azért vicces. J Mindenestre többel nem akarok, nagyon fogok örülni, ha megérjük azt az időt, hogy együtt fürdünk (nagyjából) mind az öten. J
A nagyok Janival pancsoltak, átmentek a nagy medencébe is, az jobban bejött nekik. Utána kis pihi következett, majd cseréltünk, én csobbantam a lányokkal, Jani “aszalódott”. A két leányzó borzasztóan élvezte az egészet, én pedig örömmel vettem tudomásul, hogy mennyit ért az egész éves úszásoktatás: karúszó volt ugyan Kingán, de azzal már mélyvízben is simán elevickélt. nem kellett tartani, tudtam Csillát fogni, nem zavarta, ha víz megy az arcába, ha lefröcskölik, sőt, kisebb merülést be is mutatott. azért ez hatalmas dolog, ha azt vesszük, hogy egy éve attól is kiakadt, ha kicsi víz fröccsent az arcába. Nem lett versenyúszó, sőt, a mellúszásnak igazából csak az alapjait tudja, de lett némi vízbiztonsága és nem fél.
Csilla meg kalimpált a karomban, kiabált, hogy ússzunk, ilyenkor hason tartottam a vízen, ő meg rúgdosott, csapkodott. Édes volt nézni, bár egy idő után kezdtem tőle elfáradni, de azért engedtem neki. Két kis copfja egy csíkká változott a víztől, nagyon jópofán nézett ki.
Fényképezőt nem vittem, ha kint voltam, Zitával csatároztam volna, hogy ne akarja tőlem elvenni, mert az a gép végét jelenti, ha vízben vagyok, azért nem tudok fotózni. Így képes emlék nincs, de legalább ez a pár sor emléket állít ennek a napnak, hogy igen, ott voltunk, és hogy mai nappal “hivatalosan” is megnyitottuk az idei családi strandszezonunkat. Idén, ezzel a kiruccanással, már kapásból több alkalommal voltunk strandon, mint tavaly, azért ez jó kezdés. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése