Vezetés újból

Valószínűleg lesz még egy-két hullámvölgyem az elején a vezetéssel kapcsolatban, mert ez nem megy egyik-napról a másikra. Tudtam én ezt jól, mégis át kell lendülni ezeken a mélypontokon. Ugyanis ma kicsit kudarcként éltem meg a vezetést.

Ma is én vezettem Romhányba a lányokért. Ma nem volt kedvem valahogy, de muszáj gyakorolni alapon csak beültem a volán mögé. Ha már elkezdtem, akkor semmit nem ér, ha kéthetente ülök kocsiba, így is főleg hétvégén tudok majd vezetni, hacsak nem iktatok be egy-egy rövid vezetést esténként, mikor Jani nem késő este ér haza, akár csak a faluban. Szóval, újból nekivágtam, bár most idegesebb voltam mint tegnap, pedig tegnap relatíve jó érzésekkel zártam a napot ezzel kapcsolatban.

Most is csináltam apró hibákat, de alapvetően jó volt minden. Mégis olyan bénának éreztem az egészet. Talán mert ma nem tudtam felállni anyósomék háza előtt a szegélyre. Az utcájuk ugyanis rendkívül keskeny, csak a nem túl széles út választja el a két utcaoldalt, nincs árok sem. Nem éreztem rá, hogyan "ugrassak fel" oda, Janinak kellett megcsinálni, és ezért begurultam ls ingerült lettem. Mert hát tegnap olyan pöpecül ment a szűk kapun az udvarba beállás, elvártam volna magamtól, hogy ez is menjen... Viszont, mikor elindultunk, egy szép szakaszt tolatni kellett az utcában, csak úgy lehetett megfordulni, és az jól ment (anyósomék utcája kicsit haladóbb verzió, de meg kell tanulnom itt közlekedni, mert ott laknak, nem tehetem le az utca elején a kocsit, hogy na, akkor innen begyalogolunk pár száz métert... :-D)

A lányokat "felszedve" Zsófiékhoz is beugrottunk ottfelejtett cuccokért, de most nem sikerült szépen beállni a kapubeállóra, kifelé majdnem betolattam az árokba, begurultam az udvarukba, utána hajszál híján elvitte a visszapillantómat a kapu széle tolatás közben, csupa kudarcélmény. Pedig ezek nem olyan könnyű feladatok.

Hazafelé a kettesen néha ömlött az eső is, ha nem automata lenne az ablaktörlő, ami mindig intelligensen "tudja" mennyi eső van az ablakon, és annak megfelelően töröl, hát, az sem tudom, hova kaptam volna. szerintem Jani kapcsolgatta volna az ablaktörlőt... :-D

Itthon is nehezen álltam be a kapu elé tolatva, és a viszonylag meredek lejtőt be a szűk garázsba nem is vállaltam...

Én nem tudom, miért nyekergek itt: negyedik alkalommal vezettem (ha egy oda-vissza út egy alkalom), és ahhoz képest jól ment, viszonylag nehezebb feladatokat is megcsináltam, akkor mi a probléma??

Az autót amúgy nagyon jó vezetni, kezdem bánni, hogy nem 3 éve ültem be először az autóba, pedig meg lett volna a lehetőségem...most meg mindjárt másmilyet kapunk... 7 éve van jogsim, és csak most kezdek igazán vezetni. Vagy ez is belefér a "jobb később mint soha" kategóriába?

Az a nagy helyzet, hogy muszáj méltósággal viselni, hogy az eleje nehéz és nem mindig lesz élmény a vezetés, nem érzem még az autót, nem jön zsigerből a megoldás, de ha ezt nem csinálom végig, soha nem lesz egy magától értetődő, természetes dolog a vezetés. Ezt mondogatom magamban, hogy legközelebb ismét kedvvel és elszántsággal üljek a volán mögé. :-) Hogy mihamarabb eljöjjön az az idő, amiről Szilvi írt, hogy visszanézve nem is fogom érteni, hogy mi volt ebben olyan nehéz. De addig még sokat kell dolgozni.

(azért némi önbizalmam lett a hétvége után, és már "nyomjuk" Janit a lányokkal, hogy a héten is próbáljon egy nap itthonról dolgozni, mert akkor lehet, hogy bepakolnám a lányokat a kocsiba, és ha más nem, átautóznánk anyósomhoz vagy Diósjenőre. ezt az utat már ismerem, szerintem vállalnám egyedül is. Tyű, azért az milyen jó lenne, ha egy nap nemcsak itthon kellene elfoglaltságot találni a csajoknak! :-D )