Elsején májusfával nyitottunk, ahogy kell :)
Orgonában gyönyörködtünk
Lovagoltunk/tak, igaz, Kinga már betegen
Rászoktunk a copfra, azóta szigorú rend szerint mindig ugyanaz a két hajgumi kerül a hajba :)
Cicát fotóztunk, ekkor még a harmadik is megvolt, de a sors fintora, hogy a hónap folyamán egyszer sem őt fotóztam :(
Kingával anyák napoztunk, Csilláé április 30-án volt
Megünnepeltük Zorka 5. szülinapját, igencsak zimankós időben, a medencéjük "árnyékában" :)- majd egyszer, talán a júniusi névnapján
A gyönyörű, Zsófi által készített hercegnős-torta:
Vendégül láttuk a Petrovszki családot a messzi Belgiumból, de erről sajnos nem készült fotó. :( De mi tudjuk, hogy itt voltak! A tőlük kapott hercegnős-illemtanos könyvet azóta Kinga bevitte az oviba, óvónéni pedig szépen olvasott belőle, így a középső csoport már nagyon illemtudó! :-)) persze nem ez volt a legfontosabb előnye az érkezésüknek, de ezt remélem tudják! :)
drukkoltunk a tolmácsi építkezésen (persze addig sosem haladtak, míg mi ott voltunk :-)), de rendesek voltak, nem vallották be :) )
Csak úgy, fotóztunk, mert összebújtak:
Csak úgy:
Csak úgy:
Megint csak úgy, mert testvérek, és mert szeretem őket. Együtt. És külön-külön. :)
Csilla is beteg volt kicsit, betegszabi alatt belejött a számítógépen rajzolásba,:
Meg kirakózott:
aztán végül Debrecennel zártuk a hónapot, öregdiák-találkozóval, papa-szülinappal, gyereknappal.
Hónap végén elvesztettünk egy cicát, felborult a gyerek-cica számbéli egyensúly, szomorkodás van napirenden, és valószínű felkészülünk egy újabb cica érkezésére. Addig meg nem zavarom ki a macskikat a muskátlimból, a szürke Gyémánt is olyan szomorkásan üldögélt a ládában órák hosszat, tuti érzi, hogy elvesztette a testvérét (az egyik szomszéd mesélte, hogy a két macska ott nyávogott az elütött vörös cica fölött)
Irtó sok eső esett emellett, most már a garázsunk is ázik, a gázcső mentén jön be a víz, én meg seprem ki a rengeteg vizet. Kárunk még nincs, de ne is legyen. Elég volt. A fűtésből is, rémes, hogy június legelején teljes gázzal megy a gázkazán. :)
Júniustól sürgősen melegebb időt várunk, hogy lehessen újra medencénk, meg tenném már el a harisnyákat, sapkákat, kabátokat, vennénk elő a csini papucsokat, nyári ruhákat; lesz sok szülinap, és remélhetőleg mi is vendégül láthatunk barátokat is! :)
Ja, és talán az építkezésen is történnek végre konkrét, látható dolgok, de erről majd akkor, ha biztos lesz. :)
3 megjegyzés:
Vera!
Most "jól" végigolvastalak!!! Ez a májusi beszámoló olyan szívet melengető, és a debreceni túra vége is nagyon tetszett! Azért nem kis programot bonyolítottatok. És nagy öröm, hogy végre rólad is akadt kép!
A cicával kapcsolatban meg... Nekünk volt egy golden retriever kutyusunk, akit el kellett altatnunk. Zita kb. annyi idős volt, mint most Kinga, és ő is nagyon megsiratta. Érdekes módon, külön kérte, hogy legyen igazi sírja Mohikánnak (így hívták a kutyust). Ennek a kérésnek eleget tettünk, és tényleg lenyugodott. Esetleg megkérdezhetnéd a főbérlőtöket, hogy hová ásta el? Vagy, ha nem tudja, akkor nevezzetek ki egy síremléket valahová, a cicus tiszteletére. Segíteni fog!
És hogy mi történt utána? Hát, vártunk pár hónapot, hogy a gyásznak legyen ideje, majd az összes gyerekkel közösen elmentünk kiválasztani a mostani kutyusunkat. A csajok persze mind imádják, és mi is rajongunk érte Zolival, annyira bájos állat. De Emma és Zita nagyon őrzik Mohikán emlékét, elő-előveszik a fényképét.
Emma is sokáig elsírta még magát utána, és a mai napig egy Mohikánnak elnevezett plüss-retrieverrel alszik.
A gyerekek az állatokhoz való ragaszkodását mi nagyon komolyan vesszük, és mivel tényleg megtanultak gondoskodni róluk (mi, ugye, egy kutyánál, két törpenyúlnál és egy teknősnél tartunk, de most, hogy közelednek az igen jól sikerülő bizonyítványok, hát Zita kezd sorolni más állatokat is....), teljesen érthető, hogy az elvesztésük is nagy bánat.
Beszélgess Kingával a történtekről, akárhányszor csak ő kezdeményezi!
No, jó hosszú lettem...
Puszi,
Szilvi
Én is nagyon komolyan veszem ezt a dolgot, ebben teljesen egyetértek Szilvivel.
Mivel az erdőbe amúgy sem tudnánk kijárni, nekünk is a kertben elhelyezett emlékhely lesz a megfelelő.
És bár én is hagynék még némi időt a gyászra, előfordulhat, hogy nem lesz olyan sok, mert lehet, hogy mostanában tudunk egyszerűbben új cicát hozni, nem akarjuk a lehetőséget elszalasztani.
Addig meg pátyolgatjuk a gyermeklelkeket és a szürke macsekét is, aki eddig soha nem látott módon bebújt az ölembe, hagyta, hogy simogassam, érződik nagyon, hogy elvesztette a testvérét. Most is ablakban alszik a feketével ősszebújva, de már nem a muskátliban, egy régi váaszonnadrágom megkapták a párkányra, ez most tetszik nekik. És a muskátli sem megy tönkre a cicatestektől. :)
Zajlik az elet Feletek is... Jo, hogy legalabb igy tudunk Rolatok valamit. Atyaeg, akkor talalkoztunk utoljara szemelyesen, amikor Csilla meg csak tervben volt!
Puszi Nektek.
Megjegyzés küldése