nyaralás

No, nem mi megyünk nyaralni, erről idén is, úgy tűnik, hogy le kell mondjunk, mégis lett néhány napunk, ami lazább stílusa miatt felér egy kisebb nyaralással, bár az időjárás pont nem támogatott minket a maximális kihasználásban. Anyósom ugyanis a héten és még jövő héten is szabin van, így szerdán este elvitték Kingát és Csillát, azzal, hogy majd jönnek valamikor. Jó. Beleegyeztem. :) Kinga a héten ment volna élete első napközi jellegű táborába, úszótáborba, amit elhalasztottunk augusztus közepére, mert a kis barátnőjének a nővére, akikkel együtt ment volna úszni hármasban, még mindig beteg (a fülgyulladása nem jött rendbe), így ki tudjuk legalább használni a nagymamai segítséget. Kinga amúgy is már arra vágyott nagyon, hogy sokat aludhasson mamánál, ami most megvalósult. Kicsit aggódtam/aggódok folyamatosan, hogy nem fárasztják-e le anyósomékat (elsősorban a rigolyás korszakát élő Csillára gondolok), de eddig semmi nagyobb gond nem volt. Pénteken Csilla nem akart cipőt húzni, pedig hűvös volt, anyósom ezt elég nehezen viselte, hiába próbáltam nyugtatni, hogy Csilla ilyen, nem kell nagy ügyet csinálni, meg különben is: talán nincs olyan nagy hideg, hogy érdemes lenne küzdeni vele. Ő azért küzdögetett Csillával, valahogy aztán sikerült is elsimítani az ügyet, no, meg a nap is kisütött, lehetett tovább papucsozni. Ma délutáni telefonon keresztüli kérdésemre Kinga határozottan kijelenette, hogy nem akar hazajönni, Csilla a telefonhoz sem jött, csak messziről integetett, hogy biza, ő sem akar! PEdig arra számítottam, hogy Csilla két éjszaka után hazavágyik, de egyelőre jól elvan. És mivel szépen eljátszanak (hiába, nincs ott a kis romboló-huligán hugicájuk), anyósomnak sincs gondja velük, így határozatlan ideig még maradnak. hátjólvan.

ennek megfelelően én szerda este óta egy gyerekekkel lazázok. Bár van néha olyan pillanat, hogy inkább cserélnék mamával, hogy inkább Zitát vigye két napra, mert olyan fárasztó tud már ő is lenni (hiába, lassan két éves, ő is egyre határozottabban akar mindent, de mondani nem tudja, így estére a sok találgatástól is le lehet fáradni). nem akarok viszont panaszkodni, hiszen sokkal egyszerűbb teljes erővel a kisasszonyra figyelni, hogy közben nem kell még két másik csajszi igényeit is kielégíteni. Ráadásul szerintem zita is nyugodtabb, néha bámulatosan hssszú ideig képes elszöszmötölni, könyvet nézegetni. A lazázás már néha uncsi is, komolyan!, sokszor van lelkiismeretfurdalásom, hogy én csak lógatom itthon a lábam egy gyermekkel. Hülyeség, tudom. Ma ráadásul már majdnem "idegesítő" volt az a felkészültség, amivel a hétvégét vártam: Zita alvásidejében, illetve még ébrenlévős időszakában is el tudtam előre készíteni a hétvégi ebéd egy részét, így ma nyugodtan mehettünk ismerősöket látogatni, a hűtőből csak ki kellett venni a kész ebédet, mikor hazaértünk. Ez számomra bámulatos és ritka érzés, jól magamba is szívom és raktározom. :)

Tegnap kint játszottunk az udvaron a csajszival, és hintázás közben már majdnem elaludtam, annyira nyugodt és csendes volt minden, Zita elüldögélt, gagyogott, énekeltünk, én meg hiányolni kezdtem, hogy nem kell közben még ide is meg oda is szaladni, egyéb igényeket kielégíteni. :) mintha nem találtam volna a helyem...

Ebből is látszik, hogy nekem az egygyerekes lét már hosszú távon furcsa. Jól esik most csak egyfelé figyelni, de tudom, hogy ezt csak ideiglenesen tudom elviselni. tudom, hogy egyből visszaáll a rohanás, kapkodás, szétesettség érzése és hangzavar, amint egyesül a csapat, nekem már az az életem. Mazochista vagyok, tudom... :-D De nekem jó így. Tudom.