A hatodik

Janival pénteken ünnepeltük a hatodik házassági évfordulónkat. Hat éve, és most is péntekre esett ez a dátum.

ezt most csak azért írom ide le, hogy tudjuk, volt ilyen, azonban sokat nem lehet róla írni, mert semmi nem történt.

Kicsit visszaemlékeztem a nagy napra, amit veszettgyorsan szerveztünk le, meggyorsított eljárásban július 2-án kiderült, hoyg egy hétre rá lesz a nagy nap, minél előbb, hogy fel tudjuk venni a hitelt a lakásra (aminek az adásvételi szerződését előző nap írtuk alá). Egy hét volt némi készülődésre, bár sokat nem kellett, mert akkor csak a polgárit tartottuk, majd utána a szűk családdal ebédeltünk egyet egy közeli étteremben.

Beszereztem egy háromrészes fehér kosztümöt erre az alkalomra, amit azóta sem tudtam újra felvenni. Eltelt hat év, azóta még kétszer nőtt meg a pocakom, sok minden változott, de azért remélem, hogy egyszer még rámjön a nadrág és a szoknya is. Addigra a lányok is lesznek akkorák, hogy talán nem lesz fél óra elteltével valami folt a ruhámon (mint tavaly a Nikiék esküvőjén-a frissen vásárolt kosztümkabátomat Zita összebüfizte-nyalogatta, a folt azóta sem jött ki, de persze nincs nagy tragédia, az csak egy ruhadarab),

Mosolyogva gondoltam vissza arra, hogy a fodrásznál majd' leégett a fejem, mert gőzöm nem volt, hogy lehet hűteni a szárítóbúrában a levegőt, és mire a csaj visszajött, addigra már majd' meghaltam a forróságtól. De túléltem, ezen a napon nem lehetett meghalni. :)

Nem sok konkrét dolog maradt meg az izgalomtól az anyakönyvezető beszédéből sem, de azt tudom, hogy szépeket mondott, nem volt hosszú, és hogy mindenki meg volt elégedve. Az a maréknyi ember a családdal együtt, aki el tudott jönni péntek déli egy órára a 15. kerületi házasságkötő terembe. :)

És gyerekpezsgővel koccintottunk, mert Jani és a tanuja is vezetett. :)

Emlékszem, hogy finom volt utána az ebéd, ami egy részét egy "jó dolgozói" kitüntetésem okán kapott üdülési csekkel fizettünk (magyarán a cégem finanszírozta az ebéd egy részét), és arra is emlékszem, hogy a napot már kínzó fogfájással fejeztem be, apukámékat már úgy kísértük a Keletiben a vonathoz, hogy majd' szétment a fejem a fájdalomtól. A nászéjszaka (hm, hm pikáns részletek) aludni sem tudtam-a fogfájástól... :-D

Másnap reggel a fogaszati ügyeleten kezdtünk, ahol felnyitották a fájó fog gyökerét, amelyet klassz gyökérkezelési sorozat követett. vidám volt, nagyon...

Kvázi nászúton apukámékkal voltunk Pécsen sátrazni, kirándultunk, rokonokat, barátokat látogattunk. Négy hónapos Kinga pocakosan még simán mentek ezek a dolgok.

Ez az év (még mindig) nem az az év, amikor kettesben, akár pár óra erejéig meg tudnánk ünnepelni. Pedig most már nagyon nagy lenne rá az igény, hat éve vagyunk házasok, de ezalatt az idő alatt egyszer sem tudtuk megünnepelni. Várjuk, várjuk csendesen azt az időszakot, amikor legalább egy ebéd erejéig mindhárom csemetét másra tudnánk bízni, de azt hiszem, nem jött még el az idő. A gyerekek számának növekedésével ez egyre nehezebb.

PEdig idén már terveztük nagyon, hogy Zita születése óta először "elszökünk" kettesben egyet ebédelni, de mikor megtudtam, hogy mama most szombaton is túlórázik, le is tettem róla. Ha csak a vasárnap marad szabadnak, akkor neki is kell pihenőidőt biztosítani (komoly, megterhelő fizikai munkát végez, nagyon megterheli a szervezetet, ráadásul ő sem húsz éves már, sokszor emiatt is regenerálódik nehezebben). Aztán végül mégsem ment dolgozni, de ezt csak szombat dél körül tudtuk meg, és akkor már volt program. És ugyan a két nagyot ott hagytuk megint a mai nap pár órára, arról végképp le is tettem, hogy Zita is marad esetleg.

Hát, nem is tudom, talán majd jövőre. Vagy azután. Vagy nem tudom.

Mindenesetre pénteken Jani elintézte, hogy itthonról dolgozhasson, így egész nap együtt voltunk. Igaz, hogy ő a dolgozóban dolgozott, de együtt ebédeltünk, délután lazításképpen kicsit fürdött a lányokkal, aprónép nagy örömére, csináltunk ismét egy grillezést, hirtelenjött ötlettől vezérelve. Fénykép sem készült, hiszen tényleg csendeske nap volt. Kettőnk ünnepe ugyan ez a nap, de most ötösben ünnepeltük, ami valahol rendjén is van, hiszen ezért az egészért történt az a Nagy Nap is, a család az értelme az egésznek. Ez volt a cél, amit elértünk, és most együtt örülünk minden minket érintő szép pillanatnak. :)