...hogy milyen lett volna, ha véletlenül, netalántán, esetleg, az előbbi bejegyzésben leírt kirándulást gyerekek nélkül tettük volna meg. Netalán, esetleg, totál véletlen... :) Mert megérintett a hely "szelleme", a hangulata, varázsa, és mert átkozott régen kirándultunk Janival kettesben.
Mindent jelen időben írok majd, hogy ne kelljen annyi 'volna'-t írni. De mindenki tudja, hogy feltételesben, álmodozó módban kell érteni az egészet.
Na, szóval. Reggel bemegyünk Vácra, letesszük az autót. Felülünk az első Visegrádra tartó hajóra, gyönyörködünk a látványban, fújja a szél hajunkat, üdítőt szürcsölünk, és közben szeretettel gondolunk három leánykánkra, akik vannak nekünk, és hálával a felvigyázóra, aki vállalta a nagy bébiszittelést. Hős ő, akárki akármit mond is! Jó, hogy vannak nekünk, de jó, hogy kis időre csak ketten vagyunk.
megérkezünk Visegrádra, beülünk valamilyen programra, nem kell félbehagyni pisilés, uantkozás, nyűglődés miatt, élvezettel végignézzük, szívjuk magunkba a kultúrát. :) majd felsétálunk a Fellegvárba, gyönyörködünk, nézelődünk, majd harapunk valamit, valahol. Rengeteg étkezde, színvonalas gyorsbüfé van, lehet valami finomat találni. vagy, mivel kivételesen nem a lányok kütyüire kell költeni (amit amúgy szívesen teszünk, hiszen ez a dolgunk, ők már a legfontosabbak), lehet, hogy bevállaltuk volna az 1000 forintos "királyi" kürtős kalácsot is, aminek az ára talán a legborsosabb volt az egész kirakodóvásárban, 5 métert ugrottunk hátra ijedtünkben, mikor megláttuk az ártáblát, és mint pestises helyet, kerültünk jó messzire tőle, nehogy észrevegyék a lányok. Tegnap, de most ők ugye, nincsenek itt. :)
Ha nem éppen egy gyors büfében eszünk, akkor bele-belekóstolunk abba a sok guszta édességbe, amit a kirakodóvásárban kínáltak, nagyon guszták voltak, de gyerekek mellett épp' ha fél szemmel láttam őket (éljen a fogyókúra!). És mivel van valami a pocakunkban, végigböngésszük a kirakodóvásárt, választunk valami szépet a lányoknak és magunknak is, nyugodtan, megfontoltan, nem elkapkodva. vagy megjegyezzük, ami tetszett, és majd még visszatérünk, ha most nem tudjuk megvenni.
A séta, a sok ember és a meleg miatt biztos elfáradunk, ezért beülünk valamelyik hangulatos étterembe, amiből rengeteg volt arrafelé. Eszünk egy jót, majd felülünk egy visszatartó hajóra, innentől majdnem ugyanaz mint amivel kezdtem az elején, kiegészítve azzal, hogy az üdítő szürcsölése és a táj csodálása mellett az élményeket is feldolgozzuk. Vácon autóba ülünk, és az élményektől még mindig csendesen hazaautózunk. Vagy a lányokért, akiket örömmel látunk viszont.
A bébiszitter meg minket, aki, amint hazaindultunk a lányokkal, végre le tud ülni nyugodtan enni. :) ÉS titkon reméli, hogy sokára lesz megint hasonló esemény. :-)
Otthon odaadjuk a vásárfiát, mesélünk, mesélnek, gyönyörködünk bennük. Örülünk, hogy vannak nekünk, de örülünk, hogy elértük azt az időt, amikor icipicit nélkülük is tudunk programot szervezni.
Én nem is értem, miért törnek rám folyton ezek az ábrándos képek! Talán mert Visegrádon tegnap tényleg kellemes volt, magával ragadott a hely, nem tudom...
Vagy mert már tényleg borzasztóan vágyom egy ilyen napra. Titkon (leszámítva, hogy megírtam a világnak is a blogban...), esetleg, netalán, ha. Egyszer úgyis összejön, addig meg cipeljük önként vállalt édes "terhünket".
Most pedig lassan ülünk autóba, és megyünk a lányokért mamához (a két nagyért), mert ha gyerekmentesség és kirándulás nem is jött össze, kicsit csendesebb lett a ház pár órára, ami alatt leírhattam vágyaimat! Minimális házimunka, alvó legkisebb, láblógatós blogírás...Apának meg lesötített szobában nyugalomban F1 nézés...Ez is valami, na!! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése