Építkezés: csend honol

Egy ideje nem írtam kedvenc épülő házunkról. :-) No, nem mintha nem történne mindig valami, de konkrét értelemben az építkezés január vége óta áll. Az akkor fellelt hibák miatt leszedték mindenhol a lambériát illetve az osb-lap-gipszakarton borítást a belső falakról, de azóta építő munka nem történt.

Volt viszont egy halom műszaki ellenőrzés, vizsgálatok, hol, milyen hiba van. Sajnos, sok van, több belső fal állapota sem kielégítő, jelenlegi állás szerint a tetőt sem biztonságos, így, ha minden igaz, újra kell csinálni az egész tetőt. Hetek óta "íróasztal mögött" zajlanak az események, most dől el, hogyan tovább: ki épít mit és mikor. Legalábbis nagyon reméljük, hogy születik egyezség, ha nem, akkor más irányba indulunk. Ha konkrét lesz valami, akkor írok róla, sok még a függő kérdés. Egy a lényeg, az idegeinket őrli már az egész építkezés. Mostanában költöztünk volna, ehelyett ma azt sem tudjuk megmondani, mikor jön el ez a nap. Egyre több a feladat a projekttel kapcsolatban, Janit lót-fut, ügyet intéz, dolgozik, mi pedig itthon várjuk. Ő is fárad, én is fáradok, jó lett volna, ha már révbe értünk volna, de lehet, hogy még csaták is várnak ránk. Reméljük azonban, hogy talán elkerülhető a neheze. Mindenesetre most, ha eszembe jut a ház, akkor az eddigi türelmetlen várakozás helyett csak összeszorul a szívem, görcsbe ugrik a gyomrom, és csak azt kívánom, lennénk túl az egészen. De ettől gyorsabban nem lehet csinálni semmi, az utat most már végig kell járni, visszafordulni nem lehet.

Szombaton láttam megint a házat, mióta visszabontották a belső falakat, nem voltam hajlandó kimenni, látni megint a "pusztítást", hiszen már olyan rendezett volt előtte. Így néznek ki megint a falak, a kőzetgyapot szigetelés mindenhol, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer csak visszakerül rájuk a megfelelő burkolat.