Amiért most itthon vagyunk

Ez történt az iskolánkban 6-án reggel, ezért vagyunk most itthon (nagyrészt). Mert biztos van olyan, aki aznap nem látta, hallotta, nekünk viszont most erőteljesen befolyásolja a mindennapjainkat, de a jövőnket is.

Halloween 2012

Első körös fotók az idei halloween-ünkről.

 Idén készültek nálunk először lámpások. Én terveztem, Jani faragta, a lányok drukkoltak és örültek utána:

 Zita vad színekben:

Szüreti felvonulás-még képek

Nem volt könnyű fényképeket készíteni rólunk a felvonulás alatt, jót meg pláne nem. ezek sem szenzációsak, de azért látszik valamennyire valami a felvonulásból :) és talán belőlünk is. :)

Itt még indulás előtt:

 az omnibuszon:

 Indulás:

 Első megálló a focipályánál, sütizés után tánc:

 Második megálló az egyik boltnál, a program ugyanaz, mint eddig, itt éppen ropjuk:

 Harmadik megálló a strandnál, megérkezés:

Sajnos, többet nem töltöttem fel, mert külső szemlélőnek nem lett volna annyira érdekes, de talán így is több mint a semmi (már az is valami, hogy át tudtam nézni a képeket és volt időm feltölteni, no! :D)

Szüreti felvonulás 2012.

Ma délután tartották a szüreti felvonulást a faluban (állítólag szüret nincs, mármint nagyobb lélegzetű, de felvonulás az van... :-D). Tanárokat és óvónőket is kértek, ha tudunk, vegyünk részt az eseményen, és hogy jöjjön minél több gyerek is az eseményre. Félig-meddig munkaköri kötelességemnek eleget téve, de mert kíváncsi is voltam, hogy néz ki egy ilyen esemény "belülről", elmentünk a három lánnyal. Jani "futkosott" utánunk a faluban, hogy legyenek most képek, amiből válogathatok. :) Kaptam kölcsön népviseletet, ami "pepitában" ugyan, de passzolt a lányok tulipános szoknyájához, amit az oviban szoktak hordani. íme, így festettünk az indulás előtt:

Ha lesz időm kiválogatni azt a több mint 200 képet, amit Janinak sikerült ezalatt a két óra alatt csinálni, akkor talán ide is tudok egyet-kettőt feltölteni. :) De jó volt, jól éreztük magunkat! kocsikáztunk, integettünk, néha megálltunk, ott kaptunk sütit, táncoltunk, aztán mentünk tovább. Érdemes volt elmenni! :)

Zita 4 éves lett

Zita leányzó tegnap betöltötte a negyedik életévét. Ő is öregszik, de nagyon. :)

Reggel odaadtuk nekik az ajándékokat, ami kivételesen mindháromnak szólt, ugyanis játék lófejet kapott Zita, amiről rögtön tudtuk, hogy egy kevés lesz, így egyből hármat vettünk. Nagy a lóőrület mostanában, a családi harmónia és békesség érdekében ezt muszáj volt meglépni :) A boldogság határtalan volt, telitalálatnak bizonyult az ajándék, annyira örültem én is:

Délután a családi szülinapon, a keresztszülőknél (az ő középső gyermekük is ezen a napon született, egy évvel korábban, így ez a szülianp közös, náluk ünnepeltünk), a tortával:

Idén először úgy tűnt, hogy tortája sem lesz a leányzónak, a munka miatt semmi időm nem volt készülni, aztán péntek este 11-kor megembereltem magam, és nekiláttam a műnek. Amely eget rengetően nem lett szép, ellenben finom, és ez a lényeg. Zita örült neki, az egész tortázásnak, éneklésnek, köszöntésnek, ajándékoknak, úgyhogy megvolt a boldogság. Zsófiéknak meg külön köszönet, hogy megint így kitettek magukért szervezés ügyén, tényleg minden klassz volt!

Nagyon boldog szülinapot én kicsi cserfes-pörgős-de-anyás-bújós Zitám! :)

Munka

Azt hiszem, röviden itt is illik beszámolnom életünk egyik jelentős változásáról: szeptember elejétől angolt tanítok az itteni általános iskolában. Nagy kihívás, minden évfolyamot, osztályt én tanítok, ez 170 gyereket jelent kb., köztük Kingát is,  :) másik angol tanár nincs, pályakezdőnek számítok, így különösen érdekes feladat. Az első pár nap tapasztalata után most is azt mondom, hogy nem valószínű ( nagyon nem), hogy a tanári pálya nekem való, de ezt a tanévet biztosan végigcsinálom itt. aztán meglátjuk, a ház eladása milyen ütemben halad és mi merre megyünk vagy nem megyünk, lesz alkalmam eldönteni, hogy folytatom-e.
véget értek az itthon töltött napok, egyelőre fura, nagy a rohanás, éjszakába nyúlóan készülök, amire eddig volt időm, most arra nincs, szóval, szokni kell. :) szegény blogom nagyon hanyagolt állapotban volt eddig is, egyelőre nem tudom, a jövőben, mennyit tudom frissíteni, ez is kiderül. Mindenesetre fel nem adom, legfeljebb hagyok időt, hogy kiforrjon az új életünk. :)

Bevezető fotó a nyaralásról

Tegnap érkeztünk haza idei nyaralásunkról, Horvátországból, Rab szigetéről. 23-án késő este indultunk oda, tegnap délelőtt kerekedtünk fel onnan, este 8-ra értünk haza. Loparnál a San Marino autós kempingben sátoroztunk keresztfiunk családjával (6 gyerek, 6 felnőtt-bár néha ez is kevés volt :-), mármint a felnőtt), a képen látható tengerparton sütettük a hasunkat, csobbantunk nagyokat. A kép csak előzetes, ígérem, ezúttal lesz több is rövid beszámolóval, de ahogy lenni szokott, ilyenkor rengeteg a pakolnivaló, a szennyeshegy magasabb mint a közeli Csóványos, a képek rendezése, feltöltése ezek után következhet. Addig marad ez az egy, én pedig igyekszem mihamarabb rendeződni, hiszen most tényleg nem maradhat el a poszt, mégiscsak lányaim első mediterrán tengerparti nyaralásáról van szó! :)

Első idei strandolás-Párkány, Szlovákia

Az udvarunk átalakítás alatt, használni nem lehet, pláne nem medencét kirakni, lehet viszont feljárni a szomszédhoz medencézni, akiknél idén is, csakúgy mint tavaly, karbantartás fejében használhatjuk a medencét. Ezt mi ki is használjuk, nagyon élvezzük is, ám ettől függetlenül semmi nem helyettesít néha egy-egy strandolós programot. Még a szendehelyi főbérlőink mondták anno, hogy egyszer egy nyáron átmennek Párkányba a strandra, és hogy az milyen jó, mi pedig azóta tervezzük, hogy egyszer elmegyünk, ha már ilyen közel van.

Tegnap aztán végre neki is indultunk az útnak, és nem bántuk meg. Rengetegen voltak ugyan, de ez minket nem zavart és nem is volt elviselhetetlen a tömeg, árnyékos helyet is lehetett találni. Több medence is van, mindegyik igényes, persze a két nagylánynak az óriási hullámmedence tetszett a legjobban, a vize is annak volt a leghűvösebb. Élveztük is a merülést, mikor a helyi hőmérő délután kettőkor 42 fokot mutatott...

Csak induláskor készült egy-két kép, íme:

Jani és Csilla a bejáratnál:

 Zita egyedül, nem akart Csillával közösen odaállni (Kinga meg duzzogott, mert már nem engedtük nekik, hogy még ugrálóvárba is menjenek...sejtem én már régóta, hogy szarszülők vagyunk ám mi-egész napos strandolás után, nagy hőségben, ajajj...)

 Én a két kisebb leányzóval:

 A strand bejáratától impozáns látványt nyújt az esztergomi bazilika:

 Átautóztunk Esztergomba, a bazilika tövében megfordultunk:

 És visszamentünk Párkányba, onnan a kép a bazilikáról:

 A Mária Valéria híd:

 Fáradtan hazafelé, kürtős kalácsot szorongatva

Nagyon klassz volt, Csilla belejött a csúszdázásba (később délután váltottunk csak jegyet a csúszdákra, hiba volt, kiderült, hogy nagyon megy neki. Sebaj, legközelebb ezzel kezdjük! :-D). Így aztán megvolt az első idei strandolás, külföldön is jártunk, még ha nem is messze, euróval fizettünk, de azért kényelmes is volt, mert mindenki a kiszolgálószemélyzetből beszélt magyarul is. Remélem, sikerül még idén még egyszer elmenni, ha lesz időnk a (remélhetőleg) sok más strand kipróbálása mellett. :)

Kinga az első bizijével

Szombaton megkapta Kinga élete első bizonyítványát, ami szuperkiváló lett, legnagyobb örömünkre, legnagyobb örömére. No, és külön jutalomkönyv az igazgatótól a kitűnő bizonyítványért. :)

Anyák napja Csilláéknál

Adós vagyok még a Csilláék anyák napi ünnepségével, amelyet múlt héten hétfőn tartottak a Mókus csoportban. A három műsor közül ez volt az egyetlen, amit lényegében nem láttam, mert egyrészt a terem L alakú és bent ültünk Zitával a fal mellett az L "szárában", másrészt Zitának sikerült éppen nyűgös perceket produkálni, valószínűleg mert éppen nem ette meg az ovis uzsit, így alig bírta ki azt a pár percet, míg tartott az egész. Utólag okos voltam, Zita maradhatott volna még a csoportjában, de mindegyik tesó látta a másik kettőt szerepelni, most is úgy gondoltam, hogy így kell lennie, hát, ezúttal nem jól jött ki a dolog. Nagy baj azért nem történt, mert hallani hallottam a fiatalasszonyt, ahogy határozottan mondja a verset, énekel, és villanások vannak képileg is, ahogy jön-megy, katonásan, bátran fordul, lépked. Szép frizurája volt, ami az óvónők érdeme, no, meg Csilláé is, mert hagyta, hogy szépen megfésüljék, ez nálunk kényes dolog, mikor hogy van kedve akár egy copfot is csináltatni magának. reggel azt is kijelentette, hogy ő a blúzt bizony nem fogja felvenni, ehhez képest állítólag szó nélkül öltözött (persze, hogy a "műsor" csak nekem szól itthon, hogy "érezzem a törődést", óvó néniknél semmi ellenkezés nincs, ami azért jó). Szerencsémre képeket is kaptam frissen a műsor után, az egyik anyuka buzgón fotózott, örök hálám Anikónak, mert ráadásul kérés nélkül küldte el, látván, hogy küzdelmet folytatok Zitával, ergo egyből levágta, hogy a műsort nem nagyon tudtam nyugodtan szemrevételezni. :)

Itt jönnek be a kis "mókusok":

 Ezt a guggoólósat tényleg csak hallottam, látni csak fényképről:

 Közös versmondás:

 Egyik kedvenc képem újabban:

 Ropják:

Tényleg rövidke volt, sajnáltam, hogy így alakult, de ez is az anyaság része, több gyermekem van, különfélék az igények, most úgy alakult, hogy éppen az engem méltató műsor kellős közepén találtam szembe magam anyai kihívással. :)) A fényképekben sokáig lehet gyönyörködni, a kis kép, amit ajándékba kaptam, pedig örök emlék, még aznap este kikerült az étkező falára.

Zita-anyák napi videó

Anyák napja Zita csoportjában

Az anyák napi műsorok sorában a Zita csoportja volt a következő múlt héten pénteken. Ez is sok szempontból úttörő volt az életünkben, hiszen ez volt Zita első ovis szereplése, ez volt az első anyák napi műsora és általában, az első anyák napi műsor, amit az itteni oviban láttunk, ne is említsem, hogy mindjárt az ősszel átadott, új épületben.

kicsit izgultam, hogy Zita mennyire lesz megszeppent a sok szülő láttán, de emiatt igazán kár volt aggódni. Az első fennakadás után, miszerint kényelmetlennek találta a blúzt és az egyen szoknyát (amit cseréltünk, volt nálam kivételesen tartalék együttes, mert sejtettem, hogy lesznek gondok, emiatt tér el Zita öltözete a többiekétől), már nem volt semmi baj. Zita határozott, talpraesett leányzó, sejthettem volna, hogy nála kellene a legkevésbbé aggódnom.

Jött a többiekkel kézenfogva, és figyelt:

 Jóképű pasikkal táncolt, amikor kellett:

 Énekelt, amikor az volt soron, hangosan, több dal szövegét prímán fújva:

 Pihenő:

 Mondóka, nagyon koncentrálósan, hogy is nyílnak azok a kicsi ujjak :)

 És külön versmondás, kis csoportban,  a végén határzott meghajlással:

 És már ajándékkal a kézben:

 Amit jött és átadott:

 Itt pedig egy hétvégi kép a házi gipszfestés közben, bár anyák napjához nem tartozik szorosan, de Zitával kapcsolatos (a Nagyok mamánál voltak, mi pedig kettesben szöszöltünk Zitával):

A képek gyenge minőségért elnézést, viszonylag messziről, sok ember közül fotóztam, így nagyot nem lehetett alkotni, de nem is ez volt a lényeg.

Kinga verset mond

Rövid versrészlet, amit Kinga mondott anyák napján az iskolában:

Első elsős anyák napja

Múlt héten csütörtökön Kingáék osztálya mutatott be egy rövid műsort anyák napja alkalmából. Ezzel ő kezdte a sort az ünnepségsorozatban, ami ma délután Csilla szereplésével ért véget. Ez volt az első iskolai anyák napi műsorunk, sőt, ez volt ez első diósjenői anyák napi műsor, hiszen tavaly nem voltak külön megemlékezések az ovis csoportokban, mert akkor költözött át az ovi a suli épületébe, szünet is volt emiatt, akadt némi össze-visszaság is. Az évzáró keretében mondtak és énekeltek néhány anyák napi verset és dalt kárpótlás gyanánt.

Szóval, debütáltunk, ahogy kell. :)

Zita az első padban nézte végig a műsort, néha a plüss Mickey egerét táncoltatta, ahogy Kingáék énekeltek, vicces volt, így hatódjon meg az ember lánya... :

 Csilla:

 A feldíszített tanterem:

 Kinga a sorban:

 Versmondás:

 Itt már az ajándékba szánt virággal:

Rövidke volt a műsor, de nekem nagyon tetszett, természetesen. Még szerencse, hogy oldalt álltam, és fontos fényképezési feladatokat láttam el, mert így legalább nem volt időm pityeregni... (már amikor éppen a nevetést próbáltam elfojtani Zita bohóckodását látván, ami hála istennek nem volt látványos :-D)