Kinga-Csilla szülinapi zsúr-utólag

Tegnap délután végre sikerült megtartani Csilla és Kinga egybevont útó-szülinapi zsúrját. Csilláét decemberben szabad hétvége hiányában nem tudtuk megtartani, ezért vontuk egybe Kingáéval. Az először tervezett január 10-i időpontot pedig el kellett halasztani, mivel közbejött a már említett kórházi tartózkodás: sem Kinga nem volt még parti-képes állapotban, sem készülni nem volt időm arra a hétvégére, múlt hétvégén pedig mindenképpen tanulni kellett a hétfői vizsgámra: így adódott a február elsejei időpont.

És miután ilyen részletesen megmagyaráztam, miért is éppen most, akkor képekkel kísérve jöjjön az, hogy hogyan :)

Sok kép nem készült külön az ünnepeltekről, több arróol, mikor átadták a kis barátok az ajándékokat, amiket viszont nem nagyon akarok közzétenni, ezért csak azokat osztom meg, amelyek csak minket érintenek vagy nagyjából semlegesek.

A torták abszolút megoszthatóak. :) Ez itt Csilla tortája. Lóimádat továbbra is, adott volt, hogy ilyen készül. Ehhez adott volt a meglévő pónis tortaforma, és már "csak némi" plusz munkát és időt kellett rászánni, és kész is volt. :) Nem is az enyém lenne, ha valami gixer ne történt volna, szerintem látszik is, de nem árulom el, mi az. :)

Kinga Monster High rajongása miatt készült egy ilyen témájú torta is:

mikor mindenki megérkezett, kiültettük a két ünnepeltet, és egyesével átadták a barátok az ajándékokat, így sikerült minden ajándékot alaposan megnézni, mindenki örülhetett, ésnem lett az, hogy pár nap múlva valamelyik sarokból húzok elő ajándékot, mert ki tudja éppen hol bontották ki. :) Itt éppen Kinga egy brátnője által saját kezűleg faragott képet néz. A kilenc éves kislány Kinga kedvenc Monster High szereplőjét faragta bele egy falapba. Nem semmi! :)

 Ajándékbontás:

Zita kicsit elkülönült, de ő is kapott ajándékokat, ami igazán figyelmes dolog volt, és nagyon jól esett!

 Csilla először elégedetlenségét fejezte ki, hogy a torta uncsi, amit csináltam (kicsit megijedtem...), de végül elfelejtette, és ezen a képennem úgy tűnik, mintha elégedetlen lenne:

Kinga tortázás közben, kicsit szomorkásnak tűnik, de nem volt az, csak nem volt idő több fotót csinálni:

Nagyon különleges programmal nem volt időm készülni, de feltalálták magukat. Eleinte nagy hangzavar volt, az első örömujjongás után, hogy látják egymást. Aztán mindenki talált valami elfoglaltságot. Gyorsan elment az idő, azt hiszem, jövőre megnöveljük a parti időtartamát. :)

Szülinap, torták, kórház

Mint ahogy mindig lenni szokott, Kinga szülinapjával indítottuk az évet. Harmadikán, a napján köszöntöttük mi a már kilencéves nagylányt:

Majd másnap tortáztunk egyet, Erika jóvoltából, aki olvasta egy péntek hajnali FB posztomat, miszerint nem sikerült a péntek reggelre tervezett kuglóf (meglepit szerettem volna Kingának, hogy reggel az várja egy gyertyával, én ugyan már hajnalban elmentem dolgozni, de azért ők még örülhettek volna itthon), és váratlanul felajánlott egy tortát nekünk (cukrászdában dolgozik). annyit kért, menjek ki érte az állomásra, amikor jön haza, amit persze meg is tettem, így is nagyon meghatódtam a felajánláson, nagyon jól esett. :) És a torta mennyei fionom volt, és persze nagyon szép:

Ünnepelt kilenc gyertáyval:

A nagy örömködős hétvégébe még az is belefért, hogy Zitának kiesett az első foga, 5 éves és 3 hónapos korában, magasan a leghamarabb a három leány közül:

A iskolai ünneplésre legyártottam közel 50 Sacher minimuffint...

....amelyet végül nem tudtunk bevinni a suliba, mert vasárnap Kinga fájlalta a hasát, hétfőn sem múlt el a görcsölés, sőt, akkor már sokszor hányt is, aminek a vége hétfő este sürgősségi lett, vakbél gyanúval. Vakbélgyulladása szerencsére nem volt, de nagyon kiszáradt, kérdés nem volt, hogy bent tartják. Hétfő éjjel így beköltöztünk, mióta gyermekünk van először kellett kórházba menni. Három napig váltva voltunk vele Janival. Én estétől reggelig, ő nappal. Kedden még nem volt túl jól, kapta az infúziót, de valószínűleg az is hatott, hogy a harmadikos napközis csoport egy jókívánság füzetecskét alkotott neki, és a sok pozitív energia átmehetett a leányzó (látszik a képen, hogy serűsen olvassa az üzeneteket): 

Szerdán már egyenesen jól volt, sokat rajzolt, többek között megörökítette édesapját is, ahogy a kórházi ágyon ülve hol dolgozott, hol filmet nézett, mikor Kinga pihent vagy mást csinált:

Csütörtökre minden eredménye jó volt, így jöhettünk haza! Nagyon örülök, hogy végül egész jól megúsztuk és nem lett nagyobb baj. Hétfő este azért még aggasztóbb volt a helyzet. :) Az esetnek "köszönhetően" Zita is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor anyának kórházba kell menni egy tesó miatt (a két nagynak alapból volt ilyen helyzet az életében, Zitának, poziciójából adódóan, soha :) )

A szombatra tervezett szülinapi gyerekzsúr elmaradt, mert hagyni akartunk Kingának időt, hogy erősödjön, de most hétvégén már nem maradt el azelőre már betervezett családi ünnepelés, már csak azért sem, mert sógornőm, Kinga keresztamamija éppen szombaton ünnepelte a szülinapját, így volt miért összegyűlni.

A tortázós kötelező fotó :)

A torta:

Eredetileg másmilyet szeretett volna Kinga, de mivel sűrűek voltak az elmúlt napok, nekem is volt vizsgám is, nem tudtam olyan toraburkolóról gondoskodni, amivel tudtam volna díszíteni, így maradt egy "átlagtorta", ami belülről volt kicsit különlegesebb, igaz, mivel nagyon hajnalban raktam össze a tortát, és természetesen le is ragadt a tészta, annyira arra koncentráltam, hogy egyáltalán össze tudjam tenni a lapokat, hogy a sorrendre nem figyeltem, pedig kellett volna, hogy meglegyen a szabályos sakkminta :)

  Így nem lett szabályos. :) De ha nem szólok, kevesen veszik észre, csak én is jól meglepődtem, mikor felvágtam. Viszont nekem nagyon ízlett a tésztája, a barnához a Sacher muffinhoz is használt tejcsokis-barackos tésztát használtam, a fehérhez  hasonlót, csak nem tejcsokit, hanem fehércsokit olvasztottam a tésztába, plusz lekvár. Tömörebb, de nagyon finom tésztája lett a tortának, aminek nagyon örülök, mert régóta szerettem volna olyan tésztára találni, ami nem száraz, szivacsos vagy "mammogós" :)

Az ünneplés jól sikerült, és már lassan a romeltakarítás is befejeződik. :)

Jövő hétvégén nagy tanulás miatt részemről szünet a bulik terén, de remélhetőleg két hét múlva szombaton pótolhatjuk a szülinapi zsúrt. És mindjárt duplán, hiszem decemberben Csilla zsúrja is elmaradt időhiány miatt, úgyhogy dupla leány-parti készül lassacskán. :) Két lánycspatnak, két tortával (persze rendelés leadva, kívánságok vannak, csak győzzem :D)

Decemberi pillanatképek

Kinga által kreált padlókép

 Az idei adventi koszorú-bolti, de azért szép :)

 Kinga és az ő kis rénszarvasai

December 6-án Csilla hétéves lett

Csilla szülinapi tortája mamánál

Az ünnepelt és a családja

az ünnepelt

volt már annyi havunk, hogy ő készülhetett belőle:

Megnéztük a karácsonyi vásárt a Vörösmartí téren

Csilla az újonnan kapott szarvacskákkal a karácsonyi vásárban

Zita ugyanott:

A Deák téren az óriás adventi koszorúnál:

Hableány-trió:

A két kisebb hableány:

A legnagyobb hableány:

A felirat megtévesztő, a vonat (nosztalgia) Bécsbe ment:

Bécsben, adventi vásár látogatáson:

Az egyik szerzemény, a bögre (sajnos, a fincsi tartalma nem sokáig volt meg :)):

Egyensapkában :) És sógornőm, Rita nincs is rajta a képen, éppen nem volt ott, de négyen voltunk:

Rathaus és a karácsonyi forgatag:

Lovak ünnepi öltözékben- Csilla odáig lett volna értük! :)

Karácsonyi vásárfia:

Az egyetlen képem karácsonyról, a 3 rúd mákos bejgli, ami másfél nap alatt fogyott el :))

Új időszámítás

Hosszan ha nem is tudok a témán elmerengeni, mert késő esti órában járunk, a hajnali kelés meg mindjárt itt van, azért meg kell arról emlékezzek, hogy ismét dolgozó nő lettem, és egy teljesen új felállásban megyünk már tovább. Egy nagy váci elektronikai gyár alkalmazott mint anyaggazdálkodó, így napjaimat innentől a rohanás veszi át, amit erősen szokni kell. Reggel nagyon korán kell menni, (jelenleg tömegközlekedéssel, de talán-ha az autó is "meggyógyul", akkor azzal), gyakorlatilag kilenc órát kell a munkahelyen eltölteni, és így kellene nekem Diósjenőre visszaérni a gyerekekért. Ma volt az első napom, egyelőre sokat még nem látok át, de annyit igen, hogy ha a vezetőséggel nem sikerül megegyezve kicsit módosítani a munkakezdésemet és a végét, akkor igen érdekesen alakulnak majd a délutánok, illetve temérdek időt kell majd ledolgozzak. A munka alapvetően érdekes, sokat lehet belőle tanulni, ha sikerül a családi vonalat összeegyeztetni, akkor remélhetőleg lelkesen és örömmel fogom végezni. nemsokára úgyis eldől, hogy jól döntöttem-e, remélem, bírni fogom egyetem és miegymás mellett ezt az egészet. :)

Zita ötéves lett

Ismét eltelt egy év. Nagyon már nem is kell ezen fennakadni. Nem kellene... :)

A legkisebb ugrifüles is már ötéves lett, és már egyáltalán nem is kicsi. Óvó nénije szerint, ha írnék kérvényt, hogy jövőre menjen iskolába, akkor valószínűleg engedélyeznék, még az októberi születése ellenére is. Persze én nem fogok, nem lesz semmi bajunk, ha még marad egy évet az oviban. Amúgy is elég lendületes kiscsaj, hátha addig kicsit "csendesedik", bár, nem hiszem, hogy az alaptemperamentumából veszítene bármikor is. A három lány közül ő barátkozik legkönnyebben, viszont ő a legnagyobb bújós is. Nagyon jól érzi magát az oviban, szeret járni, szereti a kis társait, őt is szeretik, de elalvásnál leginkább én kellek, akit lehet lábbal nyomkodni, hozzám lehet bújni. Mutatóujjával a szájában, amit egészen pici kora óta szopogat, és aminek annyira nem örülök, mert már bütykös is az ujja, ugyanakkor erőszakkal nem akarom leszoktatni, ha lehet egyáltalán ilyet csinálni. Én már megszoktam, sőt, elég gyakran szeretem nézni a kis arcát, amikor ujját szopja, ilyenkor átszellemült, elgondolkozó a kis arca. Nagyon vág az esze, pillanatok alatt megjegyzi a verseket, dalokat. Szuper a ritmusérzéke, szeret táncolni. Este élénkül fel lefekvés előtt, egy szokása, amit a család annyira nem díjaz, kivéve néha az apukáját, aki olykor benne van a buliban, és ilyenkor úgy kell erőlködni, hogy hagyják abba a ramazurit, mert csendesedni kellene. :) Hármójuk közül talán ő a legsimulékonyabb, akit viszonylag könnyű meggyőzni észérvekkel, ő dacol a legkevesebbet. Összességében egy nagyon derűs, kiegyensúlyzott, vidám leányzó. Ahogy az óvó nénije egyszer mondta: nagyon rendben van ez a kislány. Hát, szerintem is, elfogultság ide vagy oda. :)

Szombaton este szülinapoztunk a családdal Romhányban, ami már hagyomány, hiszen a család másik felének is van kis ünnepeltje hatodikán, sőt, egy éve már másodikán is. Zita a torták tűzijátékának kellős közepén:

az idei torta macigyertyákkal:

Szombaton késő este kikészítettem neki az ajándékát, hogy reggel már ott találja:

És megtalálta:

És kibontotta:

És megtalálta a hőn áhított ajándékot (itt még nem, de egy perccel utána Csilla sírva fakadt, és egy órán át abba sem hagyta, annyira szeretett volna ő is hasonlót, alig tudtam megnyugtatni, ez egy kicsit beárnyékolta az együtt örülést Zitával)

A legújabb baráttal:

Ma az ünnepi ebéd szalonnasütés volt:

A nap még nem ért véget, bár nagy ünneplés egyelőre nincs vissza, esetleg az oviban, ha sikerül prezentálnom addig valami sütit. Úgyhogy megyek is, bevonulok a konyhába. :)