Barcelona, 3. hét

Most nem akarok annyit késlekedni. ezért gyorsan fel is töltöttem a képeket az utóbbi napokból. A legtöbb a hétvégén készült. most nincs annyi, mint múltkor, egy programpontot le kellett vegyek a napirendről, ott biztos lett volna fényképezéshez alany. :-) De azért így is jól éreztem magam. És fotóztam is. :-)

Barcelona, 3. hét

Egy hét múlva ilyenkor a saját ágyamban alszom újra, a csajszikkal körülvéve. azért várom már. :-) Ezt a rengeteg élményt és tapasztalatot is fel kell lassan dolgozni. :-)

Barcelona, 2. hét és hétvége

íme, a múlt heti adag, kicsit megkésve:
Barcelona, 2.hét

Most pedig rohanok újabb fotóalanyok felkutatására, hogy remélhetőleg ismét jó sok kerüljön a következő albumba. :-)

Újabb fotósorozat Barcelonából

Fotók az első hétről. :-)
Barcelona, első hét

Barcelona-első három napi benyomások

Nincs olyan nagyon sok időm írni, mert van itt teendő bőven, de azért mégis. Néhány mondatban, mi tetszik eddig, mi nem. Vagy mondjuk elviselem. Össze-vissza sorrendben.
Itt teljesen normális dolog a metrón a munkába igyekvő rengeteg ember között furdőruhás embereket, éppen csak strandruha rajta, gumimatraccal a kezükben kerülgetni, miközben kis híján arcon vág a matraccal, ahogy forog a tömegben. No, igen, ahol csak egy(-két) metróra kell ülni, és ott vagy a tengerparton, ott könnyű! Tetszik. :-)

A metró alagútjaiban iszonyat meleg van. Kint is, de ott teljesen elviselhető. Számomra. De ahogy megyek le a lépcsőn, ömleni kezd a víz rólam, nem jár a levegő. aztán jön a szerelvény, beszállsz, és iszonyat erővel jön a hideg bent a légkonditól. Ha nem kapok valami betegséget ettől, hát, semmitől. :-) Nem annyira tetszik, de elviselem, talán meg is szokom. Vagy lesz túlélő stratégiám. mindjárt mondom, mi.

sok helyi nőnek alap a legyező. Tetszik, nekem is kell egyet szerezni. Már csak a metró miatt is, mert ott majdnem mindenki legyezi magát. aki nem, az hős. Számomra :-)

Tehát, a stratégia ez lehet: utcán kint napszemüveg az erős fény ellen. Lemegy a metróba, míg vár a metróra menő barcelonai módra hevesen legyez. Jön a metró, beszáll, egy előzetesen beszerzett vékony stólát vállra terít (anno a spanyol utam során több nőnél is láttam, hátha itt is divat, és lehet kapni nagyobb kínálatban), és védekezik a hideg ellen. Metróból kiszáll, stólát sürgősen táskába becsap, legyező elő, kijáratig legyez. Kijáratnál legyező balra el, napszemüveg befigyel, és élvezi a szuper spanyol meleg nyarat. mert kint imádom!

még mindig metró. A barcelonai metróhálózat szerteágazó, nem mindenhol modern külsejű, de nagyon követhető, egyértelmű jelzésekkel, nem lehet eltéveszteni semmit. De még itt sem egyszerű mondjuk babakocsival közlekedni egyes állomásokon, mert rengeteg a lépcső, és nincs lift vagy mozgólépcső mindenhol. nem tetszik, de annyira már nem érint. Csak amikor a húszkilós bőröndömet kellett cipelni. na, az nagyon nem tetszett! De túléltem. :-)

este kilenc után is nagy az élet. simán lehet vásárolni is, persze inkább a belvárosban, de akkor is. Fel sem tűnik, csak a szürkületből, hogy esetledik. A tömeg ugyanakkora. Tetszik.

rengeteg az egzotikus gyümölcs, teljesen alap a boltokban. ez nagyon király! :-) Lehet gyümölcsnapokat tartani, és az ember nem is szenved! Tetszik.

Folyt. köv. :-)

Barcelona, 1. nap, az odaút

Képriportom otthon maradt családtagoknak a barcelonai utamról.
Barcelona, 2015. augusztus

Kinga 10.szülinapja

Kinga 10 éves lett. Nincs ezen mit szépíteni. Tíz éve van velünk ez a nagylány, 10 éve vagyok általa anyuka.

Az ünnepek után kicsit sem szusszanva gyűlt össze a család, hogy megünnepeljük őt. 

Most több idő és energia volt saját tortára, így a menü mellett sikeredett egy belül könnyű citromos torta, amiből még Csilla is repetázott, noha ő aztán abszolút csokitorta rajongó:

És az ünnepelt:

 Két számjegyhez két tüzijáték dukál:

 A kísérő énekes:

Zita az én fotós oldalamon ült, róla nem tudtam fotót csinálni.
Egy újabb családi összejövetelen vagyunk túl, részünkről ezzel zárul egy időre a szülinap-sorozat, és zárjuk a téli ünnepeket is.

Veszünk egy nagy levegőt, mert hétfőn indul újra a munka-suli-rohanás...

Csilla 8. szülinapja

A nagy decemberi hajtásban teljesen elmaradt a Csilla-szülinapi beszámoló. Most döbbenek rá, mikor már lement egy újabb szülinap, hogy elmaradásom van...

De pótolni sosem késő.

Csilla szülinapi tortája, ezúttal cukrászdából, az ő kérésére puncs torta lett, amin jócskán meglepődtünk, hiszen ő nagy csokitorta-fan:

 Mondtam én, hogy elégedett volt! :-)

 Zitával:

 Aztán volt zsúr is, ami kicsit Zita pótló zsúrja is volt, mert neki elmaradt októberben a baráti buli, ahogy ők hívják. És mivel pótlásban nagy vagyok, hát, félig az övé is volt a zsúr, ezúttal trüffel tortával (csak lett csokis is!)

 Csilla is örült, bár itt nem látszik:

És ki sem hevertük az egyik szülinapot és az ünnepeket, újra szülinap kopogtatott ajtónkon... :-)

Villámmódra

Zita megtanult masnit kötni. Rettentő büszke magára. Én meg rá. :-)

Kipróbáltuk, milyen 16 órán keresztül áram és víz nélkül lenni, és mi még szerencsések vagyunk, hogy csak ennyi ideig. Nem volt vicces. A faház megint jól vizsgázott, sokat hűltek a hálószobák, de nem lett jégverem a ház, és nagy hálaadással tartozunk magunknak, hogy beruháztunk egy kandallóba végre, ez mentett meg a teljes fagyoskodástól. Ja, és most vettem igazán hasznát annak a plusz két rózsa gázfőzőnek, amit amolyan biztos, ami biztos alapon bekötettünk a konyhába annak idején, inkább vállalva a többletköltséget. Nagy kincs volt, hogy ilyen hosszú áramszünet alatt is tudok főzni vagy vizet melegíteni (bár, víz az nem volt éppen, de ha lett volna... :-))

Most először állunk borzasztó rosszul ajándékügyben, mikor a mikulás itt toporog már, és van egy szülinaposunk: az internetes webáruház nem teljesítette a rendelést, és infót sem küldött, és jelenleg nehézkes a pótlás, az anyagi többletről már ne is beszéljünk. nem titkolom, kibőgtem magam rendesen... ennél az áruháznál sem fogok többet vásárolni, az biztos, de ez egyelőre nem segít rajtunk. Arról ne is beszéljünk a hímzett adventi kalendárimunk háromnegyede nem került elő, némi depivel indítottam a hetet eleve.

amúgy jól vagyunk. :-)

Csilla-zumba-Ki mit tud?

Mivel most már nyilvános lehet a videó, itt is megoszthatom középső leányom alakítását az osztályával a keddi  Ki mit tud? vetélkedőn. Csilla jobbra legszélen elöl. :-)

2. helyezett lett az osztály az alsósok között, de igazából szerintem ez mindegy is, a lényeg az volt, hogy nagyon lelkesen készültek, és szerintem nagyon jól sikerült 8 évesek szintjén nézve a dolgokat. :-)

Azóta pénteken már az oviban is vendégszerepeltek, átmentek előadni a táncot az ovisoknak is, akik nagy tapssal és kitörő örömmel fogadták az előadást. Megjegyzem, az osztályom a marionett tánccal is jelen volt. Nem tudom, mi ez, de lehet, hogy egy "turné" kezdete? :-))

Az ovisoknál annyira tetszett a népeknek a tánc (zumba), hogy kétszer is eltáncolták, a másodiknál Zita is beállt Csilla mellé. Szívem ragyogott az örömtől, :-) Videó is van róla, de egyelőre a fényképezőn. Amint sikerül feltölteni a gépre, vagy inkább a netre (nálunk több órán át tart), itt is megosztom a páros-Turi-lányos verziót.

Marionett tánc/Ki mit tud?

Tegnap volt az iskolában a Ki mit tud? vetélkedő. Rengeteg szuper produkciót láthattunk, köztük Csilláékat is. Kinga nem tudott szerepelni a gipsze miatt, bár utólag, amikor láttam a táncot rájöttem, hogy simán táncolhatott volna, max. kihagyja a fekvőtámaszt. Késő bánat.
A videó, amit most megosztok a saját osztályom tánca. egyelőre a Csilláékét nem teszem fel, várom a szülők beleegyezését, hogy nyilvános lehessen a videó. Remélem, hogy menni fog azért, mert nagyon arik volt a zumbájukkal.
Az én osztályom viszont remekelt, rettentő büszke vagyok rájuk, megnyerték a vetélkedőt, azt hiszem, joggal. :-) A magyartanáruk készítette fel őket, aki frissen érkezett a suliba, és mit mondjak? Profi munkát végzett.
Nos, élvezzétek ti is ennek a maroknyi gyereknek a produkcióját, nagyon sok munka van benne sok mindenki részéről. :-)

Gipszes Kinga

Az első gipsz a lányok körében. Kinga karjára tegnap ráesett  egy osztálytársa próba közben (Ki mit tudra próbáltak egy táncot). Fájlalta a kézfejét még ma reggel is, így orvos lett belőle. Ott meg gipsz. Igaz, csak afféle rögzítés a felső karján, mert "csak" repedés valószínűsíthető, törést nem mutatott a röntgen. Egy hét múlva kontroll, aztán meglátjuk, marad-e a rögzítés. Így megvan az első gipszes gyermekünk. Nem mintha annyira hajtottunk volna efféle tapasztalatokért, de ezt nem mi döntjük el. :-)

Őszi egyveleg

Csak nekiveselkedek egy posztnak, már nem is magyarázom, hogy mit miért, nem akarok dolgokat bepótolni (ha egyszer mégis, persze annál jobb, de nem most).

Néhány fotó arról, hogy mi is van velünk mostanság, néhány pillanatkép.

Zita év elején elkezdett focizni, az ovisokkal átjár a suliba, és néhány szombaton egy program keretében járunk játékos focis tornára. Az első nekünk október 4-én volt. Itt éppen akcióban:

Előtte be kellett melegíteni, de nem volt partnere, én nagyon fáztam, örömmel rúgtam vele kicsit a bőrt, egy anyuka viszont lencsevégre is kapta:

 A sor elején:

 Akcióban ismét:

 Nem időrendi sorrendben jönnek a fotók, mert egy része nem az enyém, a nevük alapján így rangsorolta gugli barátom, én viszont most nem akarom tologatni őket, mert még elrontom.
Csilla boszijelmezben október 22-én, az utolós tanítási napon megrendezett Tökjó bulin:

Szeptember végén a közelünkben átadtak egy műfüves focipályát, az aszfaltplaccon, ahol korábban rengeteget bicikliztünk a lányokkal. Fáj, hogy nincs, de haladni kell a korral, és amúgy szép lett. Zita friss focisként részt vett a nyitómeccsen.

 Kinga ezzel párhuzamosan a falu központjában szerepelt a Szent Mihály-napi rendezvényen:

Aztán voltunk Verőcén sütizni és köveket dobálni a Dunába:

Csoportkép, amit Zita készített

voltunk néhányszor Alsópetényben is, amikor Janit vittük gyógymasszázsra, amíg rá vártunk, a lányok műsort adtak elő nekem a petényi tó melletti színpadon:

A petényi tóben rengeteg kacsa él, jól megetettük őket, éhesek voltak:

Ez ismét a nőtincsi focitorna, csak már az én fotóüm:

A nőtincsi torna utn kicsvel kezdődött a szüreti felvonulás, ahol Csilla vonult az osztályával kocsikon, az állomásokon pedig ropták a táncot a frissen lekészült népviseletben:

Mi ketten Zitával mindig vártuk valahol a felvonulókat:

cicaidill a teraszon. Lett egy új macskeszunk augusztusban, a szomszédos kempinglakó cicsu nálunk fialt le, amit mi nem is tudtunk, amikor egyszer Kinga 3 pici cicát látott felbukkanni az egyik farakás mögül. Volt öröm, nekem kevesebb, de végül össz-vissz egy cica maradt ott, a többivel nem tudom mi lett, és az anyuka is ott hagyta egy idő a csemetetét. Jelenleg Mogyi néven "fut" a macsek, jól kijönnek Gyémánttal, az idősebbik nagyon rendes vele:

Október elején Zita hatéves lett. Aznap reggel muffinokkal köszöntöttük:

Este volt az ajándékbontás:

Közben a szomszéd telken elkezdtek építeni egy házat, ami nagy szó, mivel mióta beköltöztünk, nem volt ilyesfajta mozgás, változás:

Zitát megünnepeltük a családdal:

Zalánnal, akivel egy napon született, egy év eltéréssel:

És egy hétre rá jött egy újabb duplaszülinap, sógornőm barátja és én voltunk az ünnepeltek. Na, vajon, melyik kié? :-)

Hát, igen, így:

vicceskedtek. Mi van, ha megélem? :-)))

s egy friss szerzemény, régóta szerettük volna, igaz, rendes építetettet, de most csak erre futotta: egy kandalló. Még sokszor nem tudtunk befűteni (most már hidegebb van, de valószínűleg van valami a padlófűtéssel, mert állandóan fűt, így nem hűl le a ház, ami amúgy is nehezen adja le a hőt), de az egy-két alkalom nagyon kellems volt. :-)

Töklámpás is volt, az ovisokkal közösen faragtuk:

Egyelőre ennyi. aztán hátha nem nyolc hónap múlva írok újra. :-)