-->

2008. február 23., szombat

A tegnapi nap se volt semmi /2008-02-21/

A reggeleim mostanában nagyon gázosak. Alig bírok felkelni. Legalább egy fél órát alszok el minden reggel. Így aztán sokkal rohanósabban kell készülni. Na, nem mintha olyan nagy baj, ha késobb érünk az oviba, de azért szeretek egy fix idore járni. Tegnap itt volt tesóm is nálunk, Pesten volt dolga, ezért itt aludt. Kinga nagy örömére eljött velünk megnézni az o ovi-dolgozóját. Vidáman mentünk, Kinga is örült, mert végre Bence barátja ismét volt oviban.

Mire hazaértünk, Csilla elbágyadt, sot, otthon keservesen elkezdett sírni, és folyamatosan a fülét dörzsölte. Fülfájás. Egy-két telefon, fogadnak minket az itteni sztk-ban, bár felnottrendelés. Tesómat nagy udvariasan mondhatni faképnél hagyva elrobogtam Csillával. Gyalog mentünk, Csilla el is aludt a babakocsiban. (JA, egyébként még jó, hogy ott volt tesó, mert pont akkor kezdték a liftet karbantartani, mikor mentem volna le a kocsival. Így sikeresen lecipeltük a járgányt a másodikról )Még a rendeloben is elég sokat aludt Csilla. Mikor felébredt, bágyadtan nézelodött a karomon, aztán egy ido múlva egyenletes szuszogást hallottam, Csilla elaludt a vállamra borulva. Jó sokáig tartottam a karjaimban, a végén már remegtek. Mikor felébredt, mint akinek semmi baja, össze-vissza futkosott a rendeloben, haverkodott az idos nénikkel. Én már mentem volna haza. Majdnem két órát voltunk ott. Középfülgyulladás. Kaptunk antibiotikumot, aztán téptünk haza. Még beugrottunk boltba, gyógyszertárba, és haza. Mire hazaértünk, szinte fordulhattunk is vissza, az oviba, Kingáért.

Onnan rohanás vissza, Jani jött haza korán, és végre, több héttel az elhatározás után levágattam a hajamat. Annyira örültem neki, mert a hosszúval semmit nem tudtam kezdeni. És Kinga az egészet végigülte mellettem, csendben, nézelodve!! Nem akart Janiékkal a játszira menni. CsiUa jól volt, ezerrel hintázott addig. Utána a Kinga hajából is vágattunk. Semmi nyafogás, fordította a fejét, ahogy kell, és nagyon örült, hogy szép csini lett a haja. Teljesen odavoltam az örömtol.


Ekkor már csak valami fincsi kajára vágytam, mert olyan szerencsétlenül alakult a nap, hogy egy-két kekszen kívül nem ettem semmit. Tudom, hogy nem tipikusan estére való étel, de olyan jól esett egy pár szelet csípos paprikás pizza, hogy még!

Az este lett még kicsit negatív, mert mindkét lány fenn volt késo este. Kinga evett, pedig kivételesen rendesen vacsizott, Csillának sem tunt úgy, hogy fájna a füle. Na, mindegy, éjfél körül sikerült mndhármunknak lefeküdni.

És a slusszpoén. Mielott Kingáért mentünk volna, nagy rohanva megcsináltam egy terhestesztet. Kicsit pislogtam: pozitív lett! Ettol többre nem is volt ido, mert menni kellett. Na, de errol a következo bejegyzésben.

Nincsenek megjegyzések:

Daisypath Christmas tickers