Kamubeteg

Reggel Kinga fülfájásra panaszkodott. De úgy, hogy sírva-remegve fogta a fülét, így, ugyan gondoltam, hogy nemigen lehet igazi, azért eldöntöttük, hogy ma kihagyja az ovit. mivel azonban pont ő kérte, hogy velem menjenek oviba (és ne apával, autóval), és Jani el is tűzött, Csilla miatt gyalogolhattunk le az oviba. Csilla a szokásos cirkuszt vágta le az öltözéssel (szúr/szorít a zokni- ami amúgy 72x volt már a lábán-, az új cipő is szorít, pedig a bélés miatt a 26-os lábára a 28-as ment fel, és tuti nem kicsi, na, mindegy), fogszorítva sikerült elindulnunk. Odafele Csilla ült a babakocsiban, Zita szinte végig szaladt nagy vidáman, mi meg utána.

Kinga már határozottan vidámabb volt... :)

Az oviban mondtam Csillának, hogy Kinga most hazajön, mert úgy tűnik, beteg. szegénykém teljesen kiborult. Rövid dilemma után őt is kikértem erre a napra. Akkor tartsunk egy extra nap őszi szünetet, gondoltam. :)

Így aztán, jót sétáltunk, ovimenet oda-vissza, mikor akár telefonon is el lehetett volna intézni. De, mondjuk, tényleg nem volt rossz sétálni.

Főleg úgy, hogy Csillának sem "szúrt" már hirtelen a cipő, hogy nem kellett oviba menni...Olyan vidáman gyalogolt hazafelé, hogy csak itthon vette észre, hogy hoppá, hát, nincs is semmi baj a cipővel!

Még jó, hogy kivételesen tegnap késő este sikerült egy részét előkészíteni a mai ebédnek (ezt csak ritkán tudom megcsinálni), mert volt itt aztán délelőtt hangzavar, még a szokásos keddi porszívózást sem sikerült megcsinálni, nem mintha ez tragédia lenne, csak jó lett volna. Ráadásul két percenként összevesznek, főleg Zita miatt, aki a két nagy játékát állandóan elrontja.

Tegnap este próbáltam leülni játszani velük, de egyszerűen katasztrófa volt. Zita mindent elvesz, nem érti, mit szeretnénk, ha párhuzamosan játszok vele mást, akkor a nagyokéra nem tudok úgy figyelni, szóval, rövid idő alatt kudarcot vall összes kísérletem. Tegnap este úgy kimerültem, hogy komolyan nem tudom, hogy bírom ki az előttem álló hosszú telet...Bláh. nem lenne semmi bajom a bezártsággal, ha értelmesen, tartalmasan tudnánk eltölteni ezt az időt, de egyelőre csak kínlódás az egész. Feladni nem fogom azért, ráadásul hiszek abban, hogy Zita növekedésével napról-napra javulni fog a helyzet. :)

Holnap mindesetre megy mindenki oviba, én meg nekiállok felkutatni a legközelebbi szanatóriumot... :-DDD