A kérdésre megvan a válasz

Mint említettem, ott álltam a kezemben egy pozitív teszttel. Amúgy is terveztük, hogy csütörtök reggel megyünk nogyógyászhoz, hát, most okvetlenül menni kellett. Szerencsére benn volt a kórházban. Feszülten vártam a vizsgálatot, immáron harmadjára. Kingánál nagyon izgatott és inkább kiváncsi voltam. Csillával már többet aggodalmaskodtam, hogy jó helyen van-e, tényleg minden rendben korához képest. Most tiszta para voltam. Nos, a petezsák jó helyen van, és 5 hetes. Szívhangot még nem lehet látni, két hét múlva megyünk vissza. A doki eloször kérdezte, hogy ez most nekünk jó-e. Mondtam, hogy hajajj, csak legyen meg a szívhang, akkor kicsit megnyugszom. Kicsit aggódva kérdeztem, hogy nem baj-e, hogy két császár után viszonylag hamar jön az újabb bébi. Már miért volna? Sot, ismét elmondta, hogy a harmadik is császár lesz, de ezen nem lepodtem meg. Az idoponton annyit még nem elmélkedett, eddig talán okt. 18. a terminus, de mivel engem már betöltött 38. héten mutenek, okt eleje az esélyes.
Egyelore ennyi. Eleinte nem is akartam róla írni, hiszen még fiatal terhesség. De nem nagyon tudom magamban tartani. És én nagyon bízom benne, hogy nem lesz semmi probléma. Most szombaton egy hétre apukámékhoz utazunk Debrecenbe, ha Csilla füle javulást mutat a pénteki kontrollon. Debrecen után megnézzük ismét a bébit, hogy velünk akar-e maradni vagy sem.

Este Janinak meséltem, hogy milyen érzés volt ismét látni egy kis babszemet a monitoron. Kinga elkapta a babszem szot. Visszakérdezett: Babszellem?
Még nem mondtuk neki a babát, az még tényleg korai, de ha tényleg minden jól alakul, akkor a kis pocaklakó megkaphatja a Babszellem becenevet.

A tegnapi nap se volt semmi /2008-02-21/

A reggeleim mostanában nagyon gázosak. Alig bírok felkelni. Legalább egy fél órát alszok el minden reggel. Így aztán sokkal rohanósabban kell készülni. Na, nem mintha olyan nagy baj, ha késobb érünk az oviba, de azért szeretek egy fix idore járni. Tegnap itt volt tesóm is nálunk, Pesten volt dolga, ezért itt aludt. Kinga nagy örömére eljött velünk megnézni az o ovi-dolgozóját. Vidáman mentünk, Kinga is örült, mert végre Bence barátja ismét volt oviban.

Mire hazaértünk, Csilla elbágyadt, sot, otthon keservesen elkezdett sírni, és folyamatosan a fülét dörzsölte. Fülfájás. Egy-két telefon, fogadnak minket az itteni sztk-ban, bár felnottrendelés. Tesómat nagy udvariasan mondhatni faképnél hagyva elrobogtam Csillával. Gyalog mentünk, Csilla el is aludt a babakocsiban. (JA, egyébként még jó, hogy ott volt tesó, mert pont akkor kezdték a liftet karbantartani, mikor mentem volna le a kocsival. Így sikeresen lecipeltük a járgányt a másodikról )Még a rendeloben is elég sokat aludt Csilla. Mikor felébredt, bágyadtan nézelodött a karomon, aztán egy ido múlva egyenletes szuszogást hallottam, Csilla elaludt a vállamra borulva. Jó sokáig tartottam a karjaimban, a végén már remegtek. Mikor felébredt, mint akinek semmi baja, össze-vissza futkosott a rendeloben, haverkodott az idos nénikkel. Én már mentem volna haza. Majdnem két órát voltunk ott. Középfülgyulladás. Kaptunk antibiotikumot, aztán téptünk haza. Még beugrottunk boltba, gyógyszertárba, és haza. Mire hazaértünk, szinte fordulhattunk is vissza, az oviba, Kingáért.

Onnan rohanás vissza, Jani jött haza korán, és végre, több héttel az elhatározás után levágattam a hajamat. Annyira örültem neki, mert a hosszúval semmit nem tudtam kezdeni. És Kinga az egészet végigülte mellettem, csendben, nézelodve!! Nem akart Janiékkal a játszira menni. CsiUa jól volt, ezerrel hintázott addig. Utána a Kinga hajából is vágattunk. Semmi nyafogás, fordította a fejét, ahogy kell, és nagyon örült, hogy szép csini lett a haja. Teljesen odavoltam az örömtol.


Ekkor már csak valami fincsi kajára vágytam, mert olyan szerencsétlenül alakult a nap, hogy egy-két kekszen kívül nem ettem semmit. Tudom, hogy nem tipikusan estére való étel, de olyan jól esett egy pár szelet csípos paprikás pizza, hogy még!

Az este lett még kicsit negatív, mert mindkét lány fenn volt késo este. Kinga evett, pedig kivételesen rendesen vacsizott, Csillának sem tunt úgy, hogy fájna a füle. Na, mindegy, éjfél körül sikerült mndhármunknak lefeküdni.

És a slusszpoén. Mielott Kingáért mentünk volna, nagy rohanva megcsináltam egy terhestesztet. Kicsit pislogtam: pozitív lett! Ettol többre nem is volt ido, mert menni kellett. Na, de errol a következo bejegyzésben.

Hétvégén történt /2008-02-20/

Legutóbbi hétvégén történt, csak kicsit elmaradtam az írással.

Szombaton el akartuk vinni Kingát HÉV-ezni. Még nyomtattam neki jegyet is játékból. Aztán kiléptünk az ajtón, és a jeges szél majd elvitt bennünket. Kinga nagy sírása mellett lefújtuk a programot, helyette elautóztunkaz OBI-ba, ahol az eladók mind farsangi jelmezben dolgoztak aznap. Kingának nagyon tetszett, kicsit jobb kedvre derült. A HÉV-ezést természetesen igyekszünk mihamarabb pótolni.

Sikerült venni Kinga matracára védolepedot, ami nem zizeg, így Kinga is elviseli az ágyán. Így hétvégén elkezdtünk bugyiban aludni. Elso éjszaka egy bepisilés volt, utána semmi. Ez a tendencia utána is megmaradt, kivéve tegnap, amikor 11 után mindkét lány itt kaszinózott kinn valamiért. Akkor pisiltünk egyet Kingával, utána nem is történt baleset. Nagyon mélyen tud aludni, úgyhogy a felébresztés technika nem nagyon muködik. Hála istennek azonban nem kell sokat átöltözni éjjel, így majd csak alakul valamerre a dolog. Napközben az oviban az elso ottalvás óta nem történt baleset, teljesen elégedett vagyok.

Csilla kimondta eloször, hogy apa! Szépen tisztán. Lassan úgy tunik, hogy kezdi tudatosan apja megszólítására használni. Már várható volt, mert rengeteget csüng Janin. Ha itthon van apája, van, hogy hozzám nem is akar jönni, kicsit megnehezítve mondjuk édesapja étkezését. Na, de sebaj, mindannyia örömmel vesszük, hogy a család más tagja iránt is ragaszkodó kezd lenni.

Vasárnap voltunk anyósoméknál egy napra. Éppen ebédeltünk, mikor anyósom meséli, hogy valamelyik nap velem álmodott: terhes voltam és fiam született. Egy lugas szeru valamin sétáltunk át. Hm, érdekes, gondoltam.

Lesz-e hármasszámú Turi csemete? /2008-02-16/

Mielott itt hirtelen valaki megörülne, megijedne, stb. gyorsan elore közlöm, hogy egyelore nincs úton következo csemete, csak elmélkedés következik.
A napló bevezetojében említést tettem, hogy esetlegesen a napló egy pocaklakó történetével is bovülhet. Nos, azt hiszem, ideje, hogy kicsit összefoglaljam álláspontunkat ez ügyben. A mindennapok most amúgy is zurösek, nyugösek, arról inkább nem írnék, mert csak negatív hangulatu lenne.
Na, szóval, az úgy volt...Hogy én nekem nagggggyon régóta vágyam, hogy 3 gyermekem legyen. Természetesen nem ragaszkodtam hozzá sosem görcsösen, foleg, mikor Csilla megszületett. Akkor azt mondtuk, továbbra is szeretnénk, de meglátjuk, mennyire bírjuk a kettot, és a szerint döntünk. Ha a harmadik már túlvállallásnak tunne, akkor megállunk kettonél, és élünk vígan a két csemetével.
Csilla 11 hónapos kora körül kezdett el foglalkoztatni a téma, hogy legyen-e, és mikor.
Az, hogy legyen, hamar eldolt. Eleinte fáradtnak éreztem magam újra belevágni, de tudtam, hogy a kezdeti nehéz idoszak rövid, utána mindig jobb lesz. Ez nem szabad, hogy elrémisszen.
Utána jött a nehezebb kérdés: mikor?
Lassan letelt az egy év, amikor nem volt ajánlatos teherbe esnem, így elkezdett piszkálni a dolog. Mikor Csilla megszületett, úgy terveztem, hogy na, most pihenünk, mire Csilla betölti a hármat, megszülethet a legifjabb csemete. Csilla is elmegy oviba, így nem lesz olyan orültek háza itthon, mint ebben a bo 13 hónapban volt. Azóta lassan megváltozott a véleményem. Attól kezdtem félni, hogy ha Csilla is önállóbb gyerek lesz, megszokom a kényelmet, és nem lesz erom újrakezdeni a kisbabás korszakot. Hogy újra jön a sok sírás, anyafüggoség, szoros napirend stb, stb. Addigra már kb. 5 év telne el, hogy csak ezt csinálom, azt hiszem, elgondolkodnék, hogy levegohöz kéne jutni, kicsit vissza kéne kapni a gondosan elkonzervált szabadságomat. (természetesen nem bánom az elmúlt éveket, a legszebbek eddig az életemben, csak másnak is jönni kell). Amikor nagyobb gyerekeinkkel nyugodtan mehetünk túrázni, biciklizni, utazni, nem kell sok mindenrol lemondani a pici baba jelenléte miatt. Vagy ha nem lemondani, jobban szervezni, tekintettel lenni a pici igényeire is. Viszont ha nem lesz harmadik bébi, érzem, hogy megfogom bánni pár év múlva, amikor már 30-as éveimet taposom. Hogy lusta voltam azt a két-három kicsit nyugösebb évet kibírni, és utána lehetne 3, kis korkülönbségu gyermekem, akik nagy örömöt okoznak. Persze ketto is nagy öröm, de ha egyszer ez amolyan igazán mélyrol jövo, régi vágyam, akkor igyekezni kellenne megvalósítani.
Így eljutottam oda, hogy akár jöhetne megint hasonló korkülönbséggel, mint a lányok. Khm...biztos ez? Biztosan meg kell purcanni a nagy gyermekvállalásba? Hogy fogunk elférni másfél szobás lakásunkban? Hogyan megy majd egy esetleges építkezés? (merthogy ez már akkor terv volt, mikor megvettük a kicsi lakást-bizonyos volt, hogy nem tudunk és nem is akarunk itt élni sokáig) Hogy fogom bírni pocakosan a két bimbóvirágszállal és a házimunka? Mennyi pénzt fogok kapni? Plusz kicsit zavar, hogy pár kilóval több maradt rajtam, mint amikor Csillával “kezdtem”, de talán ez volt a legkevésbbé fontos, mert nem veszélyes a dolog. Sok egyéb kérdés is biztos felmerült, de szinte mindre nagyjából megtaláltuk a választ. Az egyik legfontosabb, hogy egyedül, mint most (mármint közelben lakó nagyszülok, ráéro barátnok, házvezetono, bébiszitter hiánya miatt) nagy hülyeség lenne végigcsinálni a terhességet. Nem is biztonságos, és az élet is túlhajszolt, élvezhetetlen lenne. Így a legfontosabb probléma ezzel megoldódni látszott: ha hatékony segítséget vszünk igénybe, akkor teljesen jól meg lehet mindent oldani, és mi sem készülünk ki (talán...).
Szóval, jó nagy dilemmázás után jutottunk oda, hogy akár jöhet is a bébi. Már csak egy nogyógyászi rábólintás kellenne, mert azért csak két császár után vágnék bele a dologba. Ezt még nem sikerült elintézni, úgyhogy a 23 hónapos korkülönbséget lehet, hogy nem tudjuk tartani, de azért nem akarunk ennyire számítóak és görcsösek lenni. Nem ez a lényeg.
Persze felmerült a kérdés: mi van, ha mégsem jön össze a harmadik? Mert az is benne van a pakliban, hogy nem esek most olyan könnyen teherbe, mint az elozo kettonél. Akkor sincs semmi baj. Én maximum 3 év korkülönbséget bírok elképzelni Csilla és hármaska között, bár tisztán látom a nagyobb korkülönbség elonyeit is. De azért azt már nem annyira akarom. Ha addig nem jön a baba, utána valószínuleg ejtjük a témát, és élvezzük az életet a két kis hercegnonkkel.

A blog létrejött

A gyerekeknek létezik már blogja egy ideje, de mivel régóta nem csak a velük kapcsolatos eseményeket szeretném feljegyezni, hanem általában az egész családét, ezért váltottam. Itt fogom majd megörökíteni a sok eseményt, történést, gyerkőcök fejlődését, valamint gondolatainkat. A napló még fejlesztés alatt, sok minden hiányos, de hamarosan pótolom.