Kinga szülinapja-családi körben

Vasárnap megünnepeltük Kinga szülinapját családi körben. Előzőleg alig tudtam valamit készülni a lányok mellett, mindössze annyit, hogy készült ismét zebrasüti, valamint megsütöttem pénteken a torta tésztáit. Teljesen le voltam maradva, Jani ráadásul pont most minden este későn jött haza, ami tudom, értünk történik, mégis nehézkes lett emiatt a hétvége előkészülete. Így vasárnap reggelig sikerült a konyhában tenni-venni, reggel fél 7-kor éreztem először, hogy le kell feküdjek, mert beszakad a derekam. Ledőltem, és aludtam is negyed 8-ig, :-P amikor Kinga ébresztett, majd fél 8-kor Zita. Érdekes módon egy csepp fáradtságot nem éreztem, rögtön belevetettem magam a további teendőkbe, mert mindennel nem lettem kész. Készült néhány étel, ami kiderült, hogy talán sok is volt, de előre nem tudom felmérni, mekkora étvágya lesz a társaságnak, kinek mi ízlik. végül minden finom lett, és záróaakkordként jött a torta, amiért Kinga egy hónapja nyúz, alig várta már, hogy a tortázáshoz jussunk. És, íme, itt a hőn áhított Jázmin-torta, Jázmin Barbie-val a közepén, aki kicsit barokkos öltözetet öltött magára, de sebaj! :)

Utolsó pillanatig azt hittem, nem tudom megcsinálni a leányzónak a tortát, mert nem kaptunk olyan marcipánt, amivel a Csilláét is csináltam. Magam alatt voltam, hogy akkor most mi lesz. Végül utolsó pillanatban láttam Edith blogján egyik legutóbbi tortáját, amit tejszínhabrózsákkal vont be, és végül ez került a miénkre is. Itt csak annyi izgalom akadt, hogy elég lesz-e hajnali fél 3 tájékán a tejszínhab vagy még másnap Janinak rohanni kell boltba, de elég lett, fél 4-kor, könyökig zöld tejszínhabosan elkészült a mű. az, hogy Jázminnak frizurát is kreálni kellett, mert nagyon hosszú a baba haja, és belelógott volna a habba, csak hab volt a tortán. :-)))
És egy kicsit mélabúsra sikeredett kép az ünnepeltről, aki a mamától újonnan kapott pillangós jelmezben van-no,nem feszít, mert nem húzza ki magát, irgum-burgum :), a hajpánt is nagy rá, de neki ezt KELLETT most felvenni. Ő volt az ünnepelt, ám legyen! Amúgy abszolút nem volt az este folyamán mélabús, nagyot játszott elsősorban Zorkával.
Mi, felnőttek, pedig ettünk-ittunk (jó hogy,ennyi kaja mellett nehéz lett volna éhezni!), beszélgettünk, társasoztunk gyerekkel és anélkül, pesztráltunk gyermeket, gyönyörködtünk bennük, szóval a szokásos, mégis nagyon jó volt!! :)

Este kicsit bambiztam, miután elaludtak a lányok, utána azonban sikerült nagy részét a konyhának elpakolni, mára már csak kis része maradt. A nappali hagy még kivetnivalót, viszont most a csempetervezésre kell koncentrálni, úgyhogy szerintem várhat a nappali nyugodtan. :) A kupinak az a "jó" tulajdonsága, hogy szééépen megvár. :)

Építkezés: gipszkartonozás, tetőtér, hajópadló

az egyik lányszoba elkészült gipszkarton borítása (ezt végre "átvette" Jani, azaz rendben vannak) A képminőségért elnézést, a gépet takarítani kell, majd orvosoljuk a dolgot. azért talán látszik a lényeg:

Másik szoba, de ugyanolyan borítás már a falakon, és hajópadlózás elkezdése
A szülői háló is kapja a gipszkarton burkolatot
Kissé prózai, :) de a házépítésnél elkerülhetetlenül ezt is meg kell csinálni: bekerült mindkét mellékhelyiségbe a wc-tartály, hogy lehessen falazni. ez a nagyobbik mellékhelyiség, itt lesz egy bidé is, a másik "keret" annak a helye:
az egyik gyerekszobában fektetik a hajópadlót:
Itt is hajópadló:
Itt is hajópadló lesz, itt még csak a gerendák a földön

A tető belső szigetelése az egyik tetőtéri szobában:

Ovisok, itthonmaradók, Kinga-státusz

Csak rövid bejegyzés erejéig. Mert, ugye, mindig rohanunk.

A két lány az új évben most alszik először az oviban. Kingának nem újdonság, de Csilla még soha nem aludt bent. Becipeltük-az immáron kettő-szivacsot, ágyneműket, mindent. Pozitív változás az oviban, hogy a kiscsoportosokhoz visszajön négy órában az ex óvodavezető, aki szintén Kinga, ma délelőtt is bent volt már velük, délután lehet, hogy ő marad altatni. Emiatt pláne izgulok, mert sikerült új óvónőt kifogni az első ovis alváshoz. No, de van rutin, Kingával anno is hasonlóan jártunk: mire alváshoz beszoktunk, pont elment szülési szabadságra az óvónő, akivel beszoktunk, és visszajött szabiról a másik, így szinte teljesen új óvónővel aludtunk ott először. Úgyhogy nem is csodálkozom, hogy most is így alakult. J

Kingáéknál is van új óvónő, mert a középsősöknek is csak egy volt, kaptunk egy Ági nénit, akit valahogy sikerült az önkormányzatnál kiharcolnia a vezető óvónőnek, így nagy pozitívum, hogy Kinga nem vándorol másik csoportba délután aludni (bár eredetileg a kicsiknél, Csillával aludt volna). Nekem könnyebb lesz, mert közelebb kell a két lányt öltöztetni, eddig elég távol volt a kis a és a nagycsoport, ahol eddig Kinga aludt délutánonként.

Egyébként Csilla sajnos kiszúrt délelőtt, hiába igyekeztem elkerülni, mikor úszás és védőnői vizsgálat után visszavittem Kingát, és lett nagy sírás. Szilvi kérdezte tőle, hogy ad-e egy puszit, mire Csilla adott Szilvinek, abban a hitben, hogy jön haza. Szegény, akkor fakadt sírva, mikor kiderült, hogy nekem kell puszit adni, mert ő még marad délutánig. L

Fú, de nehéz ez az első időszak!!!

Kingát pedig megmérte a védőnő (úszás után még átszaladtam vele a rendelőbe, én voltam az ovisokkal úszni). Kinga 5 évesen:

-18 kg

-115 cm

-vérnyomás: 75/60

-fejkerület: 52 cm

-mellkaskerület: 54 cm

-Hallása: rendben, suttogást meghallja (csak azt nem, amikor én kérek valamit…de a védőnő csak mosolygott, szelektív hallás, ismerős, gyakori “betegség” hasonló korú gyerekek körében J )

Hát, szóval így állunk. Orvos is fogja vizsgálni még, mert ha sikerül, Csilla és Kinga megkapják az új influenza elleni oltást.

Még én az úszást és védőnőt lerendeztem, Zita itthon volt a főbérlőnkkel (nálam a főbérlő újabban sok embert jelent J: a tulaj, Betti, ő az “igazi” főbérlő, az apukája, Jani, aki a házunk építésében nagy részt vállalt és most már a felesége, Rita is) Először Betti jött, majd később Rita, és azt mondták, elvolt Zita. A végére elálmosodott, elaludt Rita vállán, de mikor kiságyba került, felébredt. Ekkor estem én haza, és velem elaludt.

így esett, hogy Zita Janin és anyósomon kívül kicsit hosszabb időt töltött valakivel, akit ugyan látott már, de relatíve idegennek számít. Ma viszont muszáj volt, mert Janinak menni kellett Pestre. És mivel nem ment rosszul, lehet, hogy lesz ismétlés, ha szükség van rá. És akkor már Zitának sem lesz ismeretlen.

Most pedig tényleg rohanok, próbálom behozni a délelőtt elmaradt dolgokat, szorítok, hogy ne legyen nehéz Csillának az oviban, és közben várom az állatorvost, mert Gyémánt cica prüszköl, tüsszög, alig kap levegőt, és valamelyik nap vérzett az orra. Cska, hogy legyen beteg egyén a házban, legyen kiért aggódni.

Kinga öt éves lett!

Fél évtized. Ennyi idős legnagyobb leánykám, és alig hiszem el, hogy megint szülinapos, hiszen szinte ma volt négy éves Kinga. Kinga, akit végre úgy igazából le tudok írni, hogy milyen is ő valójában. Mert Zita még pici, az igazi személyiségjegyek nem igazán állapíthatóak meg, Csillánál pedig még nagyon “bezavar” a dackorszak. Ha őt kellene jellemeznem, akkor csak az jutna eszembe, hogy dacos, akaratos, lázongó, körülményes, variáló, kiabáló, szeretetéhes, hisztis. Talán ezért is maradt el nála a 3 éves jellemzés, mert nehéz kihámozni a dackorszak tünetei alól az igazi Csillát. Várunk, figyelünk, és alakul majd.

Kinga is ilyen volt ám háromévesen. Most már viszont sokkal nyugodtabb. Ő már olyan nagylány. Vele már lehet beszélni, sok mindent szépen megért, tud várni a sorára, ha kell, bár kétségtelen, hogy a gyermeki türelmetlenség sokszor kitör rajta, és szegezi nekem a kérdést, hogy “Anya, mikor alszik már Zita?”, ha például valamit megígértem, hogy megcsináljuk, ha Zita elaludt.

Nagyon önálló, rengeteget számít nekem, hogy régóta ügyesen öltözik, nem hisztizik-általában- a felveendő ruhák miatt, de azért azoknak olyannak kell lenni, amit szeret viselni. Nem lehet akármilyen ruhát ráerőltetni, ha nem tetszik neki, nem fogja felvenni. Néha sikerül rábeszélni (pl. amikor egy Hercegnős valamilyen pólóra vágja rá, hogy nem tetszik, pedig előtte kedvenc volt), de általánosságban megvan a saját elképzelése, ízlése, és ezt szeretem, még ha esetleg később nehezebben kötünk kompromisszumot ruhavásárláskor.

Kinga a fő rámenős a családban (Jani után, khm), nem hagyja magát, ha valamit szeretne, tuti addig mondogatja, amíg meg nem csináljuk. Csak egy friss példa: szilveszterkor mondtam neki, hogy délután arcot festünk. Onnantól kezdve állandóan kérdezgette, hogy mikor kezdünk már neki, így én is hamarabb beadtam a derekam, mert tudtam: addig itt nyugalom nincs, míg Kinga óhaja nem teljesül (persze az élet sok területén nem tudunk neki így engedni). Úgyhogy, ha ilyen marad, tuti talpraesett kis csaj lesz. Vagyis akkor már nagy. J

Kinga az, aki nagyon szeret rajzolni. Rengeteget és nagyon ügyesen. Zsebeljük be állandóan az óvónők dícséretét is, precízen, egyre aprólékosabban rajzol színez. Egyre pontosabban vág és sokszor maga talál ki dolgokat: papírterítőt vagdos és színez, vagy könyvjelzőt, kombinálja a technikákat (pl. egyes alkotásra kerül matrica, nyomda vagy éppen mintalyukasztó által alkotott díszítés). Öröm nézni, mert örömmel is csinálja, és szereti is hallgatni a dicséretet. Szüksége van visszajelzésre, lehetőleg pozitívra ilyen témában.

Kinga végre eszik rendesen. Neki már egész jól lehet főzni, bár vannak ételek, amiket nem szeret (ilyen például a krumpli,egyedül sült krumpli formájában fogadja el), de őt már néha rá lehet venni, hogy legalább kóstolja meg. Az oviban talán egy fokkal jobban eszik, nálunk eljátsza olykor, hogy keveset eszik vagy mégsem tetszik neki valami, de ő már határozottan könnyebb eset mint Csilla.

Csilla és Kinga közül, egyelőre legalábbis, Kinga a belevalóbb. Ő már rávehető, hogy szánkóval dombon csússzunk le, ha mondjuk, hogy megyünk valahova, ő egyből ugrik, hogy induljunk, míg Csilla mostanában az otthonmaradósabb. szilveszterkor Kinga rohant ki a felnőttekkel az udvarra, hogy tüzijátékozzanak, Csilla még szinte a durrogáskor sem szívesen hagyta ott az éppen aktuális kedvenc rajzfilmet. J Kinga jobban szereti a nyüzsit, szívesen van társaságban, a kis ovis barátnőkhöz is állandóan menne játszani. Ezek nekem nehéz pillanatok, mert gyakran a Zita napirendje miatt nem tudom őt elvinni. Én nehezen viselem ugyanis, ja Zita nyűgös, sír, le nem lehet rólam vakarni vagy majd elalszik a vállamon. De Zita is egyre többet bír ébren, és ez nekem nagy megkönnyebbülés.

Kinga-szerintem legalábbis- meglehetősen komoly, érett kislány, korának megfelelően persze, akire olykor azért rátör a tombolhatnék, és akkor itthon sem célszerű leállítani. Pattognak a kengurulabdán Csillával, hancúroznak, kiabálnak, futkároznak. Ilyenkor a legjobb fogszorítva tűrni, amíg elmúlik a “roham”, kivéve, ha komoly konfliktus adódik. Utána lenyugszanak, ismét leül rajzolni, esetleg újból leköti egy mese is.

Ötéves kis hölgy lett belőle, aki által anya lettem, aki mindig a “kíserleti”, úttörő gyermekem marad. Legalábbis egy ideig biztosan.

Ma ötösben megünnepeltük: reggel kapta az ajándékát, egy zöldságárusító pultot valamint egy-két új ruhadarabot (éééés fel is vette!, tehát tetszik neki, huh! J). Délután egy palacsinta tortán fújta el az öt gyertyát (amiből utána nem evett, mert véletlenül elszóltam magam, hogy kis lekvár is van benne, és azt mondta, hogy nem szereti. De az oviban gond nélkül megeszi a lekváros kenyeret…Szóval, azért Kinga esetében is vannak kérdőjeles esetek J)

Az ünnepelt és segéd gyertyafújója :-)

Holnap az ovisokkal ünnepel (megyek is mindjárt, még megcsinálom a kókuszgolyókat), ez alkalomból és meg persze, hogy Csilla is könnyebben visszarázódjon, még ebéd után megyek értük. Jövő vasárnap pedig érkezik a család, és megejtjük a fő szülinapi bulit, amire egyelőre csak lélekben gyúrok, de lassacskán igaziból is, hiszen Kinga is várja a Barbie-s tortát, amihez már a Jázmin baba egy ideje a pincében pihen. Úgyhogy lesz még itt ünneplés rendesen. J

Ezt a Kinga nagylányt pedig imádom, úgy ahogy van, és nagyon boldog szülinapot kívánok az én kis hercegnőmnek! J

Zita első lépései-videóval

sikerült, elkaptam, itt a hiteles bizonyíték, hogy legkisebb lányom lépked. :) Harcos csatakiáltással, ahogy kell!

Zita első lépései-újévi attrakció!

Zita ma, az új évet méltóan ünnepelve, megtette első néhány lépését!!!!

Először délelőtt. Tegnap óta rengetegszer felállt kapaszkodás nélkül, ami amúgy megy neki, de mióta megtanulta, nem nagyon gyakorolta. Most hirtelen megtetszett neki, így napközben is sokszor találtuk úgy, hogy áll, és közben hadonászik, magyaráz. ezt tette délelőtt is, és eközben lépett két, pici apró lépést, enyhén merev, nyújtott lábakkal!

később is álldogált magában, látszott, hogy próbálna lépni, de valahogy nem jött össze, inkább kapaszkodót keresett vagy leült.

Este, miután a nagyok ismét egy éjszakát mamánál töltenek, hármasban ücsörögtünk a földön egy kis tévénézés erejéig, amikor is Zita szemben velem felállt, és hasonló stílusban mint délelőtt, kb. 5 lépést tett felém, majd rámborult nagy mosollyal.

Janival mi is nem kicsit mosolyogtunk.

Nagyon örülök, azt nem is kell mondani!

Most már tényleg elhiszem, hogy egyszer csak megtanul járni ez csöpp lány!!! :-)))

Szilveszter 2009

Idén szilveszterkor is itthon ünnepeltünk, ismét Niki és Arnold társaságában. idén mindhárom lány velünk volt, így egy kicsit gyerekbarátra (is) szerettük volna csinálni az estét. Sütés, főzés, takarítás után Jani lufikat fújt, néhányba konfettit is töltött:

Lufik közt várták türelmetlenül a lányok Nikiéket, valamint az agyunkra mentek, hogy állandóan harcoltak a trombitákkal (Csillának trombitáló :) ), a Barbie és a 3 testőr mese hatására, egy készlet trombitát amortizáltak is :)
Beiktattunk némi arcfestést, igaz, szigorúan másoltam az október végén készült arcfestését Kingának, ami az oviban volt. Kész szerencse, hogy volt elfekvőben egy kék szemceruzám és szemhéjfestékem, és egy kép az akkori -amúgy profi arcfestő által készített-műről) :)

A koraeste folyamán, szigorúan gyerekbarát időben, az udvarban ellőttünk egy 20 lövetű tűzijátékot, ami inkább csak petárdaszerű volt, tehát nagy dologra nem kell gondolni, de a miénk volt! :)

Utána pedig feldobáltuk és hústűvel kipukkasztottuk majd' az összes konfettis lufit. Nagyon tetszett a lányoknak (is), hullt a konfetti halomra, és én azt kívántam, bárcsak a pénz hullana majd így ránk az új évben! :)

Csilla konfettisen
Ment a táncikálás-tapicskolás a konfettitengerben, de...
...azért a jóból is megárt a sok, galád anyuka gyors porszívózást eszközölt, hogy ne hordjuk nagyon szét a cuccot, megkímélve szegény főbérlőnket, hogy jövő szilveszterkor is konfettit takarítson... :)
Eztán ettünk finomakat, és következett az újévi szerencséthozó patkótortánk:
Zita 8 körül beájult, a két nagy 10-ig bírta, de mivel délután nem volt alvás, ekkor már nem élvezték nagyon a fentlétet, azért lefeküdtek. Mire ők elaludtak, Zita felébredt, és ezután hosszas Zita-altatási procedúra következett. Nem akart visszaaludni, ha a nagyágyban magam mellé vettem, akkor virgonc volt, de ha levittem a nappaliba, ott meg majd összeesett az álmosságtól. Végül kisebb harc után elaludt mellettem a nagyágyon, de kicsit én is elszenderültem, negyed 12-kor keveredtem le ismét a nappaliba. Jani a nagyoknál aludt be, mert Kinga felébredt és megijedt a tüzijátékoktól, de Janit is összeszedtem éjfél előtt kicsivel. Arnold szintén horpasztott egyet a fotelban, egyedül Niki képezte a kemény magot, ő, ha jóól tudom, nem aludt. Éjfélkor azért összehoztunk egy koccintást, és nem ébredt fel egy gyerek sem! :)

Fél 1-kor becsöngetett a rendőrség (frászt kaptam, hogy vajon mit tettünk, illegális volt a tűzijáték, feljelentettek a szomszédok, vagy miszösz), hogy a szembe házsoron két házba betörtek 3 és este 11 között... Csak megkérdeztek minket, nem láttunk-e esetleg ismeretlen autót errefelé vagy valami gyanúsat. Hát, sajnos, nem, bárcsak tudtunk volna segíteni! Klasszul kezdődött az új év annak a két családnak...

Az incidens után szolid virslifalatozás következett, majd szépen sorban elmentünk aludni. Nikivel maradtunk legtovább fent, de mivel Zita újfent ébredt, 3-kor mi is takarodót fújtunk. Én Zitával 9-kor kászálódtam elő, de addigra már mindenki fent volt. :)

Semmi fergeteges buli, inkább gyerekzsúrszerűen, masszív gyerekaltatás és visszaaltatás, jobbra-balra bealvós lett a szilveszter, :-)) de azért ettünk is, ittunk is fincsiket, beszélgettünk is, együtt voltunk, barátok közt, mondhatni. :) szerintem jó volt, mi örültünk, hogy a Saliga páros ismét minket választott. :-)) Nem is volt semmi különös újévi kívánságunk, csak, hogy mindenki sikeresen, mihamarabb költözhessen épülő házába és minél többször össze tudjunk gyűlni így, együtt! :) Úgy legyen!

Építkezés: 2009 utolsó képei

Csak nem sikerült tegnap felrakni a képeket. Így akkor most. :)

A nappali-étkező, középen az étkező rész ablakával, háttérben a konyha még fóliázott fallal

A nappali másik oldala, a bejárat (a nagyobbik ajtó), hátul a konyha, valamint az onnan nyíló, végre szépen kirajzolódó kamra:
szemben a konyha. Ott is volt már felül lambéria, azt én is láttam, amikor helyezték fel a legfelső lambérialécet, de valami nem volt jó, leszedték. (de ez nem nagy szakasz, emiatt nem kerülünk nagy hátrányba)
A nappali teraszajtó felőli oldala. Ebbe a sarokba képzelem el mindig régi nagy vágyamat, egy világos, kényelmes kanapét, szemben a kandallóval, hm, nyami-csak világos kanapénk nem lesz egy ideig, anyagi és praktikussági okok miatt, úgy általában nem lesz most új kanapénk, és kandalló is a későbbi tervekben szerepel, az építkezés során szépen ez is bekerült a halasztottak csoportjába :) De lesz az tuti, a helye megvan. :) Nyilvánvalóan nem ez a legfontosabb most.
És itt egy kis szemszögváltás. Már a tetőtérben vagyunk, ahol elkezdődött a padlózat szigetelése. Az úúgy van, ugye, hogy a földszint menyezetét képező lambéria itt a padlónak az alapja. A lambériára fektettek gerendákat, amik közé most bekerül a szigetelés
Így, ni! Le lehet még látni a földszintre, az a kék falú helyiség az egyik a vizesblokkos helyiségek közül:

Az egyik tetőtéri vendégszoba, ahol szintén felkerül a szigetelés a tető belső oldalára
Ilyen állapotban búcsúzott a ház a 2009-es évtől, és csak kívánni tudjuk, hogy hamarosan még ennél is pofásabb külsőt-belsőt kapjon! No, és persze új lakókat, azt a leghamarosabban kívánjuk! :-)

Év végi sűrűje

Sűrű nekünk az év vége, tele ünneppel. :-)

Vasárnap Jani névnapja és amolyan utókarácsony címszóval anyósoméknál ünnepeltünk, ismét evéssel-ivással. ahogy kell. J

A két nagy leányzó ott maradt mamáéknál, és csak kedden mentünk értük. Hétfőn vásárolni voltunk, kedden úgy volt, hogy Zitát is ott hagyjuk kb. 3 órára mamánál, mi pedig meglepjük magunkat egy ebéddel a Szent Orbán fogadóban, Kóspallagon. Ez utóbbi tervet végül én töröltem, mert valószínű volt, hogy Zita miatt sietni kellene, hamar fárad, nem tudni, mamánál tud-e aludni, így én sem igazán tudnék lazítani. Arról nem is beszélve, hogy Romhányból jócskán kellett volna autózni a Szt. Orbánba, azzal is elment volna az idő. Ezt most elhalasztottuk, egy kicsit később visszatérünk rá. Zitánál is már rengeteget számít egy hónap is, úgyhogy talán nem is olyan sokára újra próbálkozunk. Az ebéd helyett viszont elmentünk ötösben az Auchanba vásárolni, ami közel sem volt olyan wellness hatású, mint egy éttermi ebéd ;-), de lett végre Csillának szivacsa az ovis alváshoz, hiszen jövő héten kedden már ő is ott alszik. Kicsit távolinak tűnik, hiszen az jövőre lesz, de ha belegondolunk, egy hét sincs vissza… J

Emellett meglett minden apróság is, ami még a szilveszterhez kell, már csak nekem kéne valahogy utolérni magam. A lányok-úgy tűnik-, mindhárman itthon lesznek holnap, úgyhogy próbálom vidámra csinálni nekik is az év utolsó napját.

Aztán fel sem ocsúdunk majd az új évi mulatságokból, amikor újra ünneplünk, a héten még egyszer tortát kell csináljak. No, de ne rohanjunk így előre, csak én most le a földszintre, ahol már talán kihűlt a torta tésztája, és folytathatom serényen a munkát. De erről sem most írok, hiszen kedves vendégeink előtt is (kicsit) meglepetés a dolog. J

Építkezés: belső falak építése, javítása

Az év utolsó napjaiban is nagy erőkkel épül a házunk, hatalmas lemaradásban vannak a munkával, ezért muszáj.

Arról írtam már, hogy a gipszkartonos falak egy jó részét le kell bontani a szigetelésig, és újra fel kell rakni, mert ferdék. Azaz, vannak falak, ahol mondjuk egy szekrény felül “felfeküdne” a falra, alul viszont rés lenne. Ezeket a hibákat kezdték el kijavítani a fiúk, új emberek is beszálltak, hogy haladjon a dolog. Elvileg, ha nem lett volna ez a gigaméretű hiba, a falak-legalábbis a földszinten-talán már készen is lennének. A gondunk “csak” az, hogy ugyan határozottan javult a munka minősége, még mindig nem tökéletes. Tegnap Jani volt kint festőkkel, akiktől árajánlatot kért mind a “rendes” vakolt, mind a lambériázott falak festésére, és mikor megnézték a falakat, a vízimérték még mindig mutatta a hibákat. mondani sem kell, hogy Jani-fogalmazzunk finoman és visszafogottan-“kicsit” bosszús lett. Kiderült, hogy a hiba azért van, mert annak idején, mikor berakták a belső falak vázait jelentő faoszlopokat, azok nem kerültek sok helyen egy sorba. Tehát, ha az ember “benézi” őket, nem takarják egymást. Természetesen nem mindenhol, és nem is óriási csáléságról van szó, épp' csak annyi, amennyi most megnehezíti a további munkát.

Ennél a pontnál nekem lelkiismeretfurdalásom lett, hogy korábban ezt mi miért nem néztük meg. Rágódtam is rajta egy kicsit, hiszen a mi házunk, nekünk kell résen lenni.De ez nem ér, hiszen Jani így is rengetegszer jár ki, ennél többet a két munkahelye és “mellesleg” kis családja mellett már aligha bírna. Aztán rájöttem, hogy ezt nem nekem kellett volna megnézni, hanem annak, aki építi. Persze nekem így utólag evidens, hogy azt ellenőrizhettem volna én is vagy Jani, de nekem csak utólag evidens, mert én nem vagyok szakmabeli, nem értek a gerendaházak építéséhez (ezek után kitanulom a szakmát). Azt hiszem, hogy annak, aki elvileg ért hozzá, annak kellett volna, hogy evidens legyen, azért bízzuk rájuk a munkát, azért fizetünk sok-sok millió forintot, stb. De lehet, hogy nincs igazam. Persze egy építkezésen előfordulnak hibák, azért kell rendszeresen kijárni, figyelni (ha pl. Jani nem jár ki annyit a házhoz, mint amennyit, akkor ez ki sem derül, csak majd amikor bútoroznánk vagy más egyéb dolog miatt, tehát alapvetően még szerencsésen időben kiderült a turpisság). Mi a gerendaház építő céget választottuk meg, miután Jani hónapokon keresztül figyelte a gerendaházas fórumot, ahol sok-sok ember osztotta meg tapasztalatát. Az ott olvasott információ alapján szűkült a kör, majd végül tavasz elején maradt a “miénk”. A gerendaházas cég (akinek a nevét talán majd a végén elárulom, egyelőre megvárjuk, hogy milyen szájízzel fejezzük be az építkezést) helyi vállakozókkal dolgoztat, hiszen ez észszerűbb megoldás, tehát őket nem mi választottuk konkrétan, de ez teljesen mindegy, mert ha mi választjuk, mi is referenciák, elbeszélgetés alapján választunk, mint ahogy ezt eddig is tettük, a hibás döntés benne van a pakliban. De ez nem is lényeges, hiszen valakit valami alapján ki kell jelölni, a munkát meg kell csinálni. És itt most lényegtelen az is, hogy ez gerendaház, a téglafalakat is el lehet rontani, ha nem a megfelelő ember csinálja.

Az építő cég, azt hiszem, most mindent megtesz, hogy rendbehozzák a dolgot. Az ő híre is csorbát szenved, ha nem jól dolgoznak az emberek. Ezért az építő cég vezetője heti 3szor jön ki ellenőrizni a munkát, és megegyeztek Janival abban is, hogy hogyan kompenzálnak minket az elhúzódó munkálatok miatt. Mert azt szerintem nem is kell bőven kifejtenem, hogy nekünk mekkora plusz anyagi terhet jelent, hogy nem tudunk költözni, hiszen tovább kell az albérletet fizetni (növekvő rezsiköltséggel, hogy beköszöntött az igazi hideg L) és a törlesztést fizetni, ami nagyon-nagyon sok. A karácsony is megviselte a pénztárcánkat, hiába nem halmoztunk el senkit ajándékkal, mégis. Jani feszült, nagyon, és már erősen sejthető, hogy januárban nem sokat látjuk: vagy mert dolgozni fog, hogy a közeli jövőt átvészeljük vagy az építkezésen van, hogy több hiba-lehetőleg-ne legyen.

Pozitív azonban, hogy január közepére-elvileg-csak elkészülnek a falak a földszinten. A tervek szerint, amint elkészül egy szoba, “adják is át”, hogy lehessen a következő munkával folytatni, mint padlólapozás, festés, stb. Innentől kezdve fokozottan érvényes, hogy hisszük, ha ott tartunk, de még mindig pozitívan állunk a dolgokhoz, egyrészt mert muszáj, másrészt azért nem menthetetlen az ügy, azaz látjuk a fényt az alagút végén. :)

Holnap Jani visz fényképezőgépet magával, így lesznek friss képek a belső falakról. Azokat mindenképpen szeretném még holnap feltenni a blogba, noha nyakig ülünk a szilveszteri készülődésben, márcsak azért is, hogy ezekkel a képekkel zárjuk az idei építkezős sorozatot. Meg különben is, pozitív bejegyzéssel kell “évadot” zárni, azt kell látni, mi az amiben haladtunk.

Addig pedig a hófödte ház, még karácsony előttről, bár kicsit hasonlóan nézhet most is ki, mert esett hó rendesen tegnap éjszaka. Kívülről most nincs változás, maximum a hó. :-)) Olyan még nem volt rajta. :)

Zsóka baba

Az alábbi eset nagyon megindított, rengeteget gondolok rá szerda óta, mióta tudom, egyszerűen muszáj leírnom. Remélem, Kati és Tibi, a szülők, nem haragszanak meg érte.

Kati Gábornak (Zita keresztapukája) a húga. Első babájukat várták februárra, de egy ideje gyakran volt magas a vérnyomása. December elején volt is a kórházban emiatt, amit végül nem lehetett kezelni. Toxémiája lett, és múlt szombaton már annyira nem ment le a vérnyomása, és erősödtek a méhösszehúzódások, hogy vasárnap éjszaka megcsászározták Katit. Így, a pici Zsóka baba 31. hétre, 1670 grammal, 45 centivel jött a világra.

A Peter Cerny koraszülött mentője a legnagyobb hóban villámgyorsan ott volt B.gyarmaton, és elvitték a babát Pestre, hiszen nagyon pici. Kati egy pillanatra látta, Tibi a folyosón egy kicsit, valószínűleg inkubátorban. Egy fényképet kaptak róla akkor, és irány Pest. A pici lány jól van, ügyesen megy neki a légzés egyedül is, és már kap icipici anyatejet. Most láttunk róla fényképet, ami ma készült, de nem a szülők, hanem a nővérek, ápolók csinálták, hiszen intenzíven van a baba és még “vesztegzár” is van a járvány miatt. Így beadják a fényképezőgépet, csinálnak róla képet, csak így láthatják most a kicsi lányt. Ha minden jól megy, talán hamarosan be is mehetenek hozzá. Kati lelkesen feji a tejet a picinek, amit már oda is adnak neki, Tibi pedig viszi reggelente Pestre.

Azért írom mindezt le most, mert itt van ez a szép ünnep, karácsony, amikor általában az emberek szeretetben összegyűlnek, ez a fiatal pár pedig most rém nehéz időszakot él meg. No, nincs nagy vész, nincsenek kétségbeesve, összeomolva, talpraesettek, de valljuk be, azért mindenkit megviselne egy hasonló helyzet. nemhogy váratlanul jött a dolog, de most bizony küzdelmesen is indul a közös életük. És messze van tőlük a baba, kicsit tehetetlenek, hiszen ki kell várniuk, míg a baba egészsége érdekében közelebb kerülnek hozzá. nem csoda, ha nekik is és mindenkinek könnycsepp gyűlt a szemében a történteket tárgyalva. Ez most még az aggódó nagypapától sem szégyen. Bevallom őszintén, én is pityeregtem tegnap este, noha igazán nincs miért, hiszen minden a lehető legnagyobb rendben a picivel, Kati is lassan, de szépen épül fel a csáaszárból. De akkor is.

Én rengeteget gondolok rájuk, nagyon szorítok, hogy minél gyorsabban erősödjön pici Zsóka, hogy mielőbb megfelelő legyen az egészségi állapota, hogy hazajöhessen. És legfőkébb a szülőknek szorítok, hogy a lehető legjobban átvészeljék ezt az időszakot. Kati, Tibi, ügyesek vagytok, így tovább!!

És jövő karácsonykor Zsófiék 3. babájával együtt (áprilisban érkezik) a közös családi karácsony alkalmával már 7 pici manó zsivajától lesz hangos a ház. Úgy legyen!

December 25-26.

Még van vissza egy óra az idei karácsonyból, mégis azt mondhatni, hogy az idei karácsony is véget ért, hiszen ez alatt ez egy óra alatt jelentős esemény nem történik már. Mindig szomorú vagyok ilyenkor, de melegséggel tölt el, hogy idén is szépre sikerült a karácsony, pedig votak hiányosságok. (amik csak nekem azok, és ha belegondolunk totálisan lényegtelenek)

25-e nálunk viszonylagos csendben telt. Délelőtt ebédet készítettem, ami elhúzódótt, mert a sertéscomb szeletek valami miatt lassan sültek, több mint egy óra sem volt elég. Még szerencse, hogy a megmaradt húslevest hagymaleves formájában gyorsan tálalni tudtam, így végre ettem hagymalevest pirítós kockákkal és reszelt sajttal. Régóta akarok csinálni, de valahogy mindig elmaradt. Végül a két lány is evett belőle, igaz, csak a levét. Zita aludt, csak a másodikra ért ide.

Sütisütésre esélyem sem volt (már miért lett volna? :-))) ), anyósomék jöttek délután, így inkább próbáltam helyet csinálni nekik, hogy egyáltalán legyen hely leülni a fotelekben a sok játék miatt. De nem is volt gond, hogy nincs saját süti, mama hozott egy rakatot, ők előző nap már teleették magukat, így nálunk már nem is nagyon ettek. Helyette ajándékoztunk, ismét kaptunk nagyon szép dolgokat. A lányoknál nagy sikere volt a hercegnős ágyneműnek, amit este kiöblítés nélkül fel kellett húzni. ennek érdekében “feláldoztuk” az egyik vendégpaplanunkat, hogy Kingának legyen új takarója, az ő paplanja ugyanis kisebb. (Niki, Arnold, szilveszterig rendezzük a hiányt, nem kell otthonról hoznotok takarót! :-))) ) Kinga nagyon örült neki. Csillának Jani paplanját húztuk át, de mire megtörtént az ágyneműcsere, Csilla dühösen csapkodni kezdtett, és a régi paplanját követelte. Klassz. Ez olyan csillás volt. :) Így Janiapa tegnap este friss, ropogós, tipitopi hercegnős paplannal aludt, mert szegénynek nem volt már ereje felnőttesre cserélni újra… J

ma délelőtt sütöttem, újfent a zebrasüti volt napirenden, ami egyre jobban megy nekem, de a sütő most is “hozta a formáját”. hiába minden erőfeszítésem, hogy odafigyelek, óvatosan sütök, résen vagyok, kiismertem már a sütőt, annyira egyszerű és rossz a sütő, hogy ma is csak odakapott nekem egy tepsinyi sütit. rém ideges lettem, de nem tudtam mit tenni. Azért így is lett elég, aztán legközelebb majd már a saját sütőmben sütöm a sütit, ami kőprofi lesz. Remélem, futja majd sütőre, ugye, Jani?! J

Zita jót aludt, ma ki tudtuk húzni az elalvást fél egyig, és utána 3-ig hangját nem hallotuk. Örültem is, mert így jobban bírta az esti romhányi karácsonyozást. 4-re értünk át Zita keresztszüleihez, Zsófiékhoz. Kívülről és belülről is nagyon szépen feldíszített házukba öröm volt megérkezni, ropogott a kandallóban a tűz, mindenhol igényesen kirakott-felrakott karácsonyi díszek, jó érzés volt körülnézni. Mikor a rokonság jobban összegyűlt, itt is megtörtént az ajándékozás, mindenki örült, azt hiszem, de igazából nem is ez számított. A gyerekek önfeledten játszottak, beszélgettünk, és hála anyósomnak és nagyrészt Janinak, én is tudtam pár szót váltani mindenkivel, ami nagyon jól esett.

Már elmúlt 8 óra, mikor hazaindultunk. Zita már dőlt az apja vállára, és Csillát is alig bírtuk felöltöztetni, merő hiszti volt a kisasszony a fáradtságtól. Hazaértünk, még picit játszottak, és nem olyan régen aludtak el. jó volt, nagyon jó. És ugyan a számláló szerint még 11 hónapot, 4 hetet és egy napot kell várni, hogy karácsony legyen, én mégsem búslakodom, mert nálunk minden családi ünnep hasonlóan vidám, meleg hangulatú. És egy kis bónuszként mi megnyújtjuk az ünnepet, mert holnap János-nap alkalmából ismét okot adunk az összegyűlésre, így mi még folytatjuk az eszem-iszomot egy kicsit. J

Szenteste

Azért csak összehoztuk a szentestét. J

Ebédre ettünk húslevest, amit két napja főztem. De jó, hogy volt mihez nyúlni hirtelen! A család lenyugodott éhségügyileg, Jani kiment még egy égősort feltekerni a bejáratnál a korlátra. Ezt most vette ugyanis, azzal a céllal, hogy energiatakarékosabbra és megbízhatóbbra cseréljük a karácsonyfa égősorát, de az a dobozán nem volt rajta, lehet-e állítani az égőket, azaz villogjon, ne villogjon, stb. Hát, nem lehetett, és ez folyamatosan villogott, ráadásul, LED-es lévén van fénye ezerrel. Így a fán maradt a tavaly vásárolt, ami villoghat, éghet folyamatosan, lehet kombinálni, nem olyan fényes, a LED-es pedig kiment a korlátra. Míg Jani ezt szerelte, a két Nagy hátul az udvarban totál összesarazva magukat játszottak, én meg Zitával a karomon/karöltve bepácoltuk a húst, csináltunk sültkrumplit, sőt, egy gyors browniest is összedobtam. Csak lett sütink! Csak nem bírtam beletörődni, a fenekemen megülni. J

Kis család bevonult, mindenki jóízűen evett a hótegyszerű másodikból (megjegyzem, ebből legalább mindenki evett, mindenki jóllakott, és nem maradt hátra nyűgös gyerek). J

Ebéd után kaptuk magunkat, és átvonultunk a házunkhoz, mert én Csilla szülinapján voltam bent utoljára, meg aztán a Jézuska és angyalka segítőinek is teret kellett engedni. ;-)

Szupertitkos információként megjegyzem, hogy mikor a lányok kimentek az autóhoz, én bepakoltam az ajándékokat a fa alá, beállítottam cd-n a Mennyből az angyalt, ellenőriztem, működik-e a kinti világítás a távirányítóval, futottam még egy kört, mert a kinti fenyőn nem égtek, orvosoltam, majd a visszaérkező családhoz beültem az autóba, és elhajtattunk.

Zita elaludt, ahogy várható volt, a két nagy bejött velünk a házba Diósjenőn. Mustra alá vettünk mindent, elmerengtem csöppet, hogy jövőre ez a ház lesz csilivilisen fel-és kidíszítve (de jó lesz!), majd elindultunk. Mivel még nem volt sötét, megnéztük Niki és Arnold szintén épülő házát, időhúzásnak remek volt, meg az ő házukat sem láttam egy ideje. Ezután tényleg hazafelé vettük az irányt. Kinga útközben újfent aggodalmaskodott, hogy mi lesz, ha mégsem jön a Jézuska, de megnyugtattam, hogy jönni fog. És nem igazam lett? J

Hazaérve előrerohantam, zene elindít, család bevár, de a csengetés elmaradt, mert Csilla előreszaladt, így “szimplán” bevonultunk. Ott még nem tartunk a lányokkal, hogy képesek legyenek egy Mennyből az angyal erejéig megállni, gyönyörködni a fában, boldog karácsonyt kívánni, de nem is erőltettem. Ugrottunk neki az ajándékoknak! Minek itt a sok cécó? JVolt öröm, Kinga megjegyezte, hogy idén a Jézuska jó ajándékokat hozott, mert tavaly bizony elrontotta! A kis drága, emlékezett a tavalyi lúzer húzására Jézuskának, mikor nagyon készségfejlesztő játékot hozott, és kicsit mellélőtt.

De idén nem. Kingának hozott Hercegnős laptopot (aminek használatához már egész jól felnőtt, hiszen ismeri a betűket, számokat, meg lehet őt tanítani, hogy rendesen használja a gépet), továbbá hercegnős ‘Ki nevet a végén?’ társast, és egy kis babát. Csillának egy babafej jutott, aminek frizurát lehet készíteni, és ami, bizony, lent maradt a pincében. Hát, ez gázos volt, kis idő elteltével kezdett csak gyanús lenni, hogy nincs meg a csomagszám. Így azt mondtam, hogy hozok apának fel egy üveg kólát a pincéből, valamint megnézem, hogy nem arrafelé “pottyantották” el az angyalkák apa ajándékát, mert a fa alatt bizony nem volt (és sehol máshol, de ennek hosszú a története, és csak elkeserednék, ha leírnám, így nem teszem-jön Jani névnapja, szeretném bepótolni ez alkalomból, remélem, így is örülni fog neki), és felhoztam a Csilla dobozát, hogy jé, hát ezt jól mellérakták az angyalok! Jövőre már nemigen tudom ezt eljátszani, Kinga sokkal éberebb lesz, mint most, úgyhogy szigorúbban át kell majd néznem a csomagkupacot. Vagy nyugodtabb körülményeket kell teremteni a kipakoláshoz. J nem lett fennakadás a téves ajándék elhelyezésen, elvonta Csilla figyelmét is a babafej. Örült neki, csakúgy mint a Bogyó és Babóca Memóriaforgó társasnak, mostanában előszeretettel választ este B&B mesét magának az ifjú hölgy. Zita elemeire szedhető favonatot és egy babát kapott, pont olyat, mint amilyen már a két lánynak van. Zita nem nagyon figyelt egyik játékra sem, Csilla viszont egyből levetkőzette a babát, és játszott a vonattal is. J

Verocsnak ott figyelt egy tálas mixer a fa alatt, aminek nagyon örülve volt, bár a sors fintora, hogy kiderült, “előző életemből” hoztam magammal egy ilyen mixert, amit két napja meg is találtam véletlenül a pincében. Most már van kettő, de evidens, hogy ezt fogom használni. Egyébként ez jobb és megbízhatóbbnak is néz ki.

Némi ajándékörülés után nekiugrottunk a brownies-nak, Kinga 3 szeletet bevágott, aggódtam is, hogy elcsapja a hasát, de úgy tűnik, nem. Ezután még játék következett, kipróbáltuk a két társast. Kingával klasszul végigjátszottunk egy Ki nevet a végén?-t, Csilla ebbe csak belehuligánkodott, J de a B&B társassal ő is jobban elvolt.

Hét körül megejtettünk egy fürdést, ahol még kipróbálták a közös ajándékot, a csempére rakható városelemeket, az is jó móka volt. Ez is inkább Kingát kötötte le, de mivel hárman egyszerre fürdenek, nehezen tudnak elmélyülten játszani. Azt hiszem, néha “szinglifürdést” is kell nekik csinálni, hogy ilyenkor is kicsit legyen alkalmuk kibontakozni.

Rám most még vár lent pakolnivaló, rendrakás, remélem, ma este tényleg sikerül. Ja, és ajándékcsomagolás, amit Zitával nem tudtam befejezni tegnapelőtt. Holnap délután jönnek anyósomék, ő hoz süteményt, így nem görcsölök, hogy még süssek. Ő biztos csinált párfélét, idén élek ezzel a segítséggel. Így én meg talán fel tudok mosni holnap, ha már ma bravúrosan felporszívóztam hátiZitával, mert ezen a drágalátos fehér padlólapon minden pötty meglátszik! Csak meglesz 26 részletben a nagytakarítás (ja, nálam ez már nagytakarítás ilyen körülmények között J).

így esett nálunk a Szenteste, kicsit setesuta, de azt hiszem, teljesen jól sikerült. J

Képeket majd később teszek fel.

Továbbra is össze-vissza

Tegnap este felébredt Zita, amint közzétettem a bejegyzést. Onnantól kezdve nem volt semmi más. Orrot szívtunk, öklendezett, köhögött, hányt, majd mellettem elaludt.

Én is. Hajnali 3-kor kapcsoltam le a lámpát a lépcsőházban. A nappali lent beterítve játékkal, őskáosz.

Reggel eljutottam zuhanyozni, Jani nagy nehezen összeszedte Csillát, hogy mennek boltba, Kinga maradt. Klassz, mert két kis ajándékuk becsomagolatlan... Mindegy, ezek mennek díszzacsiba, tényleg részletkérdés (itt jön be a környezetvédelem, papírspórolás).

Zita nyűgös volt, letenni nem lehetett. Viszont tényleg kellett már kicsit porszívózni, karácsonytól függetlenül is. eddig nem sok siker koronázta a háti hordozási kísérleteinket, de most újra nekifutottunk. Nekem is sikerült, Zita sem kapálódzott, sőt, kacagott. Juhéjj! Így porszívóztam. Zita közben elaludt a hátamon, befejeztem a porszívózást is felvittem az ágyába, mert kényelmesebb neki is, nekem meg begörcsölt a derekam. Meg különben is, egy kis időt én megérdemlek, amikor nem lóg rajtam.

Beraktam az ágyába, felébredt. Természetesen. :-P Sírt, nem aludt vissza. Tele lett az orra, le kellett vinni tisztítani.

Janiék közben hazaértek, szerintem az ebéd ráérne nekik most azonnal, ami persze sehol.

Szóval, így állunk. Vidáman, mosolygósan. Zitt várhatóan több órán keresztül nyűgös lesz, mivel éjszaka sem aludt rendesen, most meg szinte semmit. Remek.

Akkor én most megyek is, felkötöm újra magamra (még azért nem magamat, ott messze nem tartunk :-D ), és nekilátok valami 10 perces ebédnek. :)

Karácsonyi képek

A karácsonyi előkészületeinkről inkább nem írnék, mert lényegében gyalázatosan állunk. A karácsonyfánk már feldíszítve ugyan, hogy elkerüljük a holnapi programtumultust, de itt ki is merült a dolog. Borzasztó letargiába estem délután, mert se egy étel, se egy süti, se egy lájtos porszívózás nem fért bele a programba, semmi. Nem akartam nagy felhajtást, de hogy egyszerűen a lányok mellett semmit nem lehet csinálni, azért nem gondoltam (és hát Jani ugyan itthon van papíron, de dolgozik illetve munkát felügyel a telken...). Most már nem is hajtok, feladtam, nem bírok több éjszaka hajnali 3-kor lefeküdni. Illetve még kibírnám, ha nem lennék biztos benne, hogy Zitával ismét éjszakázni fogunk a náthája miatt, így egy süti sütésébe sem tudok belekezdeni, mert csak bonyodalom van, ha valamelyik fázisnál félbe kell hagyni. Most próbálom lelkileg összekapni magam, hogy (ismét) nem olyan a karácsony, mint terveztem, és nem is reménykedem a jövő éviben. megpróbálom mosolyogva elfogadni, hogy karácsonyi mintás tálon bolti vaníliás karika lesz a süti, ünnepi menü felejtős, a családnak úgysem lehet fasírton, rántott húson és pörköltön kívül mást csinálni (tényleg nem!), megpróbálok ehhez az egészhez jópofát vágni, hátha a lányok örömét még megtarthatjuk. PEdig hogy vártam a karácsonyt! így jártam. tudom, hogy pici gyerekek mellett, főleg 3 mellett nem lehet úgy csinálni dolgokat, ahogy az ember tervezi, de én néha picit kezdem nehezen viselni ezt a lemondást, nem tudok legyinteni, hogy majd, ha nagyok lesznek, majd jövőre, stb., nem szeretem, mert nem tudom, mit hoz a jövő. Türelmetlen vagyok kicsit, na, ezen változtatni kell8ene)! Hiába tudom, hogy nem ezeken a dolgokon múlik az ünnep szépsége, nekem akkor is hozzátartozik a friss süti illata, a finom ebéd íze, hogy 3 gyerekkel is akár kicsit ünnepélyes legyen a napunk, és most nehéz beletörődni, hogy ebből szinte semmi nem lesz, és újra kell tervezni az ünnepet. Ha sikerül gyorsan átprogramoznom magam, akkor nyert ügyem van, ha sokáig kesergek feleslegesen, akkor teljesen elrontom a saját karácsonyom, és ne adj Isten, a családomét is. Azt meg nem kéne, marad az átprogramozás. :)

Végül mégis írtam az előkészületekről, és bocsánat a negatív hangvételért, most nem tudtam vidáman és derűsen írni a dolgokról.

Úgyhogy a körülmények nem tökéletesek, sőt, még csak nem is kielégítőek, viszont itt ez a 3 lányka, akik miatt muszáj legalább mosolyogni, nekik nem kell érezni az én bánatomat. Nekik minden úgy lesz tökéletes, ahogy lesz. :)

Meg különben is, feltételezem, ha kibontják az ajándékokat, nem igazán fogja őket érdekelni, hogy hány extra porszem van körülöttük. tudom, mert idén szerintem találnak az ajándékok, és nem kell kitalálni, hogy mit csináljunk, ha nem tetszik az ajándék. Ezt ugyanis Kinga kérdezte a minap kicsit pityeregve, de én megnyugtattam, hogy idén ütős ajándékot hoz a Jézuska és angyalka segítői (legalábbis az az erős sejtésem, hiszen tuti listájuk volt választani!), de ha mégsem, majd kitalálunk valamit. :)


Ezekkel a képekkel kívánok minden kedves blogolvasómnak, barátnak, családtagnak, ismerősnek nagyon békés és meghitt karácsonyt!

ui: és mire megírtam ezt a kicsit puffogós bejegyzést, le is higgadtam valamelyest, talán ez kellett, most még sem érzem olyan reménytelennek a dolgot! Megyek, felfrissítem magam egy zuhannyal, aztán hátha sikerül Zita-ébredésig valamit megvalósítani a terveimből. :) Úgy legyen, ámen.

ui2. mire közzétettem a bejegyzést, nagyjából addigra fel is ébredt Zita. azóta felváltva köhög és sír fel, el sem tudok menni zuhanyozni. talán a terveimet elpakolom jövőre, azt hiszem, jobb lesz...

Kinga és Csilla karácsonyi

Akik mindjárt itthon vannak, és már hiányoznak, pedig csak egy napot nem töltöttek itthon :)

Csilla kicsit morcos, de jövök majd még nem morcos, és triplalányos képekkel is! :)

Szösszenet: ajándékcsomagolás

Éjszaka Zitával karöltve csomagoltunk. :-P Náthás, többször felébredt, végül már levittem kicsit magamhoz, hogy haladjak. "kicsit" strapás lett így a csomagolás, mert ő tekerte volna le a papírokat, dobálta el a celluxot, majdnem szétszedte a becsomagolt ajándékot, stb. Hajnali 3 körül nem így képzeltem az ajándékcsomagolást, de azért megvan egy része... ráadásul az orra előtt csomagoltam az ajándékát. :) teszteltem, hogy tetszik-e neki: nos, rá se bagózott. :-))) No comment.

Most pedig végre elaludt, én meg rohanhatok tovább, mert a két nagy perceken belül érkezhet. :)

Debrecen: szülinap és előkarácsony

Múlt héten ünnepelte keresztanyukám az 50. szülinapját. Azt hiszem, nyugodtan elárulhatom a korát, mert nem látszik annyinak, olyannyira, hogy én is el voltam tévedve, pontosan hány éves. Kevertem állandóan a születési dátumát, csak múlt hét elején tisztáztam Apával, hogy bizony, kerek évfordulóhoz érkezett Éva. Eredetileg idénre már nem terveztünk hazautazást, de egy ilyen kerek évfordulót izibe' meg kell ünnepelni, így fél év után ismét meglepetés szülinapot szerveztünk. Éva nem tudta, hogy érkezünk. A héten keddtől péntekig minden este sütöttem valamit késő éjszakába nyúlóan, be is vezettem "boldog kialvatlanság" fogalmát, :) mivel most jó cselekedet érdekében nem aludtam, ezáltal nem is éreztem másnap fáradtságot. Kedden egy adag mézes süti készült, igaz, főleg azért, hogy a hűtőben lévő tésztát ne kelljen kidobni, nem kimondottan hétvégére készült, de persze jutott belőle oda is. szerdán ismét nekiugrottam a zebrasütinek:

ami most sokkal jobban sikerült, lévén nem margarinnal, hanem zsírral sütöttem. Csütörtökön este és éjszaka elkészült a torta töltéssel együtt, majd pénteken a díszítéssel bíbelődtem. Sajnos, egyelőre nincs kép a tortáról, mert Zita rengetegszer felébredt a díszítés során, pl. a végén is, így csak beraktam a hűtőbe, és rohantam fel hozzá. Nem volt időm a művet megörökíteni, mint máskor, később meg pláne elfelejtettem. Hála istennek öcsém csinált róla képeket szombaton, tehát tőle kapok majd képeket, de ő most nincs netközelben, így nem tudom, mikor tudom megmutatni. na, de majd.

Szombaton tudtunk csak indulni, akkor is csak negyed 3-kor, mert javában ment a fűtésszerelés a házunkban, Janinak muszáj volt ott lenni. Még így sem maradt végig, mert el kellett indulni. Az utat ismét bravúros gyorsasággal, két óra alatt megtettük, mivel mind3 leányzó aludt. Jó volt, könnyebség volt. nem sokkal érkezésünk után már érkezett is Éva Nellivel és Petivel, és természetesen volt meglepetés! naná!

Apukám hazahozta közben a közeli pizzériából az ünnepi menüt: :-))

erre ugyanis már nem volt időm, hogy kaját is produkáljak, az ünnepeltet meg nem lehetett bevonni. Nem is volt baj, nagyon fincsi pizzák voltak, mindenki teleette magát. Eszem-iszom után dínom-dánom szolidan, ajándékozás szintén szolidan, kivéve az ünnepeltet és a lányokat, akik kézhez kapták Balázstól ajándékkönyveiket (amik kis izgalmak után előző este viszonylag kicentizve futár által nálam befutottak, és így szállítottuk őket Debrecenbe-tesómmal kicsit kanyarogva oldottuk meg az ajándékozást, mindenféle egyéb okok miatt).

A kiruccanás vitathatatlanul legnegatívabb pontja a Zita altatása volt, aki majd szétesett a fáradtságtól, míg készültek az ágyak, mikor viszont aludni kellett volna, kurjongatott mellettem, "ugrált", dumált, tornázott, felállt és csilingelt az ágy fölött felakasztott kiskupac érmemmel, amiket megboldogult fiatalkoromban szereztem nagy munkával. :-))) Kénytelen voltam átrendezni a fél szobát, ami után míg így is hosszú idő után aludt csak el Zita, és vele együtt én is. így az est további része számomra kimaradt, de örültem, hogy végre alszik aprónép.

Amit még szerettem volna, hogy bemenjünk a főtérre a kivilágított belvárost megnézni, de ez elmaradt, mert később érkeztünk a városba, mint terveztük, és nem fért már bele a programba. no, majd talán jövőre. Talán... :)

másnap viszont bementünk a főtérre karácsonyi vásárt nézni, amely program viszont talán hanyagolható lehetett volna, mert piszok hideg volt, és akkora esett le a nagy adag hó. Kipuceváltuk a kocsit a hó alól, bementünk a központba, tettünk egy kis kört a hóesésben, mínuszokban (Jani vékony kocsikabátban, se sapka, se semmi, örült a programnak nagyon), vettünk Janinak sapkát, nekem kesztyűt, 3 hölgyrokonnak ajándékot, kürtőskalácsot, és téptünk haza. ennyi idénre elég is volt a karácsonyi vásárokból. :)

Úgy döntöttünk, hogy egyből indulunk vissza Sz.helyre, bőröndök úgyis összepakolva, mert nem tudtuk, mekkora hó és menetidő vár ránk. így kicsit hamarabb és hirtelen vettünk búcsút, nagymamámat meg sem tudtuk látogatni. Utólag felesleges volt, mert jól járhatóak voltak az utak, de ezt előre nem tudtuk. a nagy sietségben ráadásul Jani hátizsákja ott maradt, sebaj, jövőre visszakapja, csak borotvát kellett újat venni. :)

Itthon hatalmas hótenger fogadott, a házhoz szinte be kellett ásni magunkat. :)

Így esett az idei utolsó debreceni utunk, ha még kapok képeket azt pótolom. Viszlát, Debrecen, 2010-ben! :)