Lóharapás

Zitát szombat délután megharapta egy ló.

Hála istennek, utólag megtudtuk, nem nagyon, így nincs súlyos sérülés, de határozottan megharapta.

Egy ismerős paciját mentünk el megnézni. Nem lehetett a pacit kihozni a karámból, valamiért nem akart kijönni, így a lányok csak megsimogatták az oldalát. Már ott álltak a többiek mellette, amikor Zita bemászott hozzá. direkt oldalt mászattuk be (lehet, hogy ez volt a hiba?), de hátul nem szerencsés, elöl meg éppen evett, a fejénél sem. egy pillanat alatt történt, a ló hátracsapott a fejével, és nagy erővel ráharapott Zita oldalára a veséjénél.

Zita előreesett, felordított, és zokogva csak annyit mondogatott, hogy bepisilt. Én majdnem szörnyethaltam az ijedtségtől, sikítani tudtam volna, ott álltam másfél méterre, és nem tudtam megakadályozni. Kiemeltük Zitát a ló mellől, ordított, érthető okokból, és nekem is folyt a könnyem, a kezem reszketett, alig tudtam a kicsi lányról levenni a bugyiját. Utána vettem csak erőt magamon, hogy megnézzem a sebet. Kicsit megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy inkább zúzódásra hasonlít, mint igazi véres harapásra, de hirtelen sok minden kezdett cikázni a fejemben. Hogy tetanuszt fog kapni, mije sérült még meg és sorolhatnám. Neki a bepisilés okozott nagy traumát, de megnyugtattam, hogy az ég világon semmi gond nincs ebből (utólag belegondolva az ijedtség is okozhatta, vagy az, hogy a veséjét találta el). Visszamentünk a faluközpontba, ahol éppen Diósjenő-nap volt, volt kint egy mentőautó. Odavittem Zitát megmutatni. Lefertőtlenítették a sebet és javasolták, hogy mindenképpen menjünk be Vácra a sürgősségire, de ha lehet, azonnal induljak, mert ki tudja...de én még hoztam egy tiszta bugyit Zitának meg felvettük Janit, mert nem tudtam, meddig fog tartani a dolog. Felajánlotta, hogy ő elviszi Zitát, maradjak a nagyokkal ,de valahogy most ott akartam lenni. szerencsékre nem voltak sokan, Zita is aludt kicsit az úton, teljesen kimerülten szundikált egy kicsit, így valamivel jobbkedvűen ébredt. A váróban már járkált a lábán, sőt, bemutatta, hogy ugrálni is tud. Az orvosnál bátran viselkedett. Ők is csak lefertőtlenítették, azt a szakvéleményt kaptuk, hogy nincs vész, nem kell tetanusz, nem voltak élesek a ló fogai, nem harapott bele igazából. Figyelni kell Zitust, hogy nincsenek-e fájdalmai, a vizeletét, nem változik-e meg, ha igen, egy ultrahangra vissza kell menni. De egyelőre semmi jele nincs semminek, reménykeltő a dolog. Alszik is azon az oldalán, nem panaszkodik, nem fájlalja.

azt hiszem, elmondhatjuk, hogy szerencsésen megúsztuk a kalandot.

A képen Zita másfél hete Debrecenben az Öholdas pagony játszi mellett lovagol. Nem jó kép, de most mégis felhasználom, mert ide illik:

 A paci, amin lovagolt, ő teljesen nyugodt volt, nem úgy, aki megharapta:

A lovakat ezután még jobban tiszteljük, bár nem tudjuk, pontosan mi okozta a tettét a lónak, valószínűleg nem is fogjuk megtudni.

A tiszteletemet majd akkor fejezem ki, ha ráveszem magam, hogy megint ló közelébe menjek... :))

Fodrásznál

Múlt héten szerdán fodrásznál jártunk. Eredetileg úgy volt, hogy nekem és Zitának lesz hajvágás. Zita már jó ideje be volt zsongva, hogy rövidebb lesz a haja. Még tavasszal vetettem fel, hogy mi lenne, ha majd rövidebb lenne a haja, és teljesen megörült neki. Nem is lépett vissza, a tőle megszokott kitartó lelkesedéssel várta, hogy eljöjjön a rövidebb-haj éra. :)

Kinga "csak" kísérő volt, neki nem lett rövidebb a haja, sőt, ő ragaszkodik a hosszú hajához, egy komoly kép azért készült róla.

 Zita haja aztán rövidebb is lett, ahogy kell, icipici türelmetlenség jelentkezett csupán a vágás alatt, de korához képest szépen teljesítette a fodrász utasításait, együttműködött. Az eredmény:

 Csilla pedig a Zita hajvágása alatt kapott kedvet a nyiratkozáshoz, neki nem is terveztük. Ha előre felvetem, hogy mi lenne, ha neki is levágnánk, mert amúgy jót tenne a hajának, és jól is állna neki, akkor maximálisan dacolt volna, és ellenkezett volna kézzel-lábbal, függetlenül attól, hogy nem is tudja, milyen is lesz a végeredmény. Mikor azonban látta, hogy Zita haját hogyvágják, és valószínűleg felmérte, hogy nincs ebben semmi veszélyes, megtetszett neki. Így az én hajvágásom "helyén" neki lett rövidebb haja, nagy örömömre. Mert mindez úgy, hogy nagyon tetszik neki a végeredmény, nem akarja vissza a hosszú hajat.
Csilla és Zita már kint a parkban:

 És Csilla egyedül a frizijével.

Most csütörtökön aztán talán én is sorra kerülök.... :))

TV-s szereplés--Nagy vagy!

Június 23-án részt vettünk a TV2 Nagy vagy! című sportos vetélkedő műsorán. Július 14-től vasárnap délelőttönként lehet  majd megtekinteni a vetélkedőt. Mi ott leszünk, az már biztos. :) És ti? :)

vakációóó!

A lányok után ma nekem is elkezdődött a vakáció. Délelőtt megvolt a tanévzáró értekezlet, hivatalosan is vége a tanévnek. az első tanévnek, amelyet életemben végigtanítottam.

Éppen időben, mielőtt teljesen lerobbantam volna a fáradtságtól. Egy angol tanfolyamot még tartok hétfőn és szerdán este július közepéig, de iskolai kötelezettség nincs. Leszámítva, hogy tulajdonképpen elkezdhetnék készülni a következő tanévre akár most is, mert az óraszámom és a feladatmennyiség nem fog csökkeni, sőt, de természetesen most se erőt, se kedvet nem érzek ehhez.

Megpróbálok egy kis ideig csak olyan dolgokat csinálni, amik feltöltenek, mert az aksik lemerültek, ha létezne olyan, akkor mínuszban is vannak, van mit regenerálni! :)

A lányok egyelőre holnapig mamánál, mert nem tudtuk megoldani máshogy az én évzáró értekezletemet és a tanfolyamokat este, de onnantól együtt vágunk bele a vakációba! Remélem, sikerül tartalmassá, élménydússá, de egyben pihentetővé is tenni számukra is ezt a néhány hetet. Ránk fér. :)

Ez a kép egy héttel ezelőtt készült a tantestületi kiránduláson a Börzsönyben, azt hiszem, a látvány magában pihentető:

(Elég) nagyok lettünk :)

Ezt az egészet most csak súgom, mert talán nem is írhatok róla, mert a műsor még nem került adásba, de.
Vasárnap az egyik kereskedelmi tévés csatorna sportos-ügyességi versenyén ölég jól szerepeltünk iskolánk csapatával Balatonfüreden. Meglehetősen jól... :)  Július közepétől vasárnaponként lesz (ha jól tudom) a csatorna műsorán, több héten át, meg fogom írni, amint tudom az időpontot. Nagyon fárasztó volt, ahogy kollégám írta, "csúsztunk-másztunk a pontokért", de egyben hatalmas és örök élmény. :)
A csapat és az elődöntős celebünk (középen):

Fotók a családi napról

Szombaton családi napot tartottunk a suliban, illetve a diósjenői Szabadidőparkban. A jelenlegi elsősök és a leendő elsősök töltöttek el egy napot családjaikkal. Az iskola elől indultak fel a gyerekek és a szüleik négy illetve két csapatban, útközben két helyen kellett megállniuk, hogy feladatokat oldjanak meg, ezekért pecsét járt a menetlevélbe. Az egyik állomáson én vártam a csapatokat, az év madaráról, a gyurgyalagról meséltem nekik, és ezzel kapcsolatban kellett egyszerű feladatokat megoldani. A végállomás a Szabadidőpark volt, ahol az elsősök szülei már javában főzték a két kondér paprikás krumplit. Az erdészet egy munkatársa körbevitte a gyerekeket a tanösvényen, majd ügyességi vetélkedő következett jópofa játékokkal. A programot a finom ebéd elfogyasztása zárta, illetve, aki szeretett volna, maradhatott még játszani, állatokat nézni. Az alábbi fotók a szabadidőparkban készültek az egyik anyuka jóvoltából. Köszönet érte Duló Anikónak!

Zitával drukkolunk a sorversenyzőknek:

 Itt nem drukkolunk, hanem bohóckodunk, hogy ne legyen nyafi a lány:

 Ebéd közben a Legkisebb és a Legnagyobb:

 Jómagam (szerintem fáradtnak tűnök, de azért mégis én vagyok, napjainkban :D):

Csilla elballagott

Csilla ma délután elballagott az oviból. Még csak "ma" volt, hogy Kinga tette mindezt (már két éve pedig), legalábbis úgy tűnik számomra, és tessék: már a második gyermekem is kifelé lépdel az oviból. Elbúcsúztak hát ma délután az ovitól (azért még fog járni, nem tudjuk megoldani, hogy ne) szép műsorral, jó sok ember előtt.

Már megvolt a műsor, közös sütizés a csoportszobában, no, és mamáék csokra is befutott:

 Tarisznyával az oldalán, emlékekkel a szívében, izgatottan várja a sulit:

 Nem lett felszabadult a mosoly, de lett mosoly :)

Idősek napja a suliban

Múlt szombaton idősek napi rendezvény volt az iskolában, ahová a nagycsoportosok is hivatalosak voltak egy kis műsorral. Ide kísértük el Csillát, itt készítette ezeket a képeket az egyik csoporttárs anyukája, Anikó.

"Bari barátok" mindörökké:

 Zita alkotott, szerencsére volt nálam jegyzetfüzet és filctoll:

 Puszi a Legkisebbnek:

 Még csak poénból rajzolnak a táblára, pár hónap (hét), és "élesben" megy a dolog:

 A szereplés utáni pizzázás közben figyel valamit:

 És végül egy kép Zitáról:

Zita anyák napi műsora

Zitáéknál jártam másodiknak a sorban anyák napi műsoron, pénteken délután. Egészen más jellegű volt az egész, eleve kisebbek is voltak, jobban zsizsegtek, de nagyon szépen csináltak mindent, énekeltek hangosan, mondták a verseket. Zita szereplési kedvével, hajlandóságával nincs gond, ő kezdte egy kisfiúval az egész műsort, és végig is mondott szépen mindent. Ő még nem tud titkot tartani, vagy nem akart, így már az egész repertoár ismerős volt, ami ott elhangzott, de utólag derült ki, hogy nem is mindegyik az ő verse volt, így mégicsak lett meglepi. :) Azt is elárulta még előtte, hogy az ölemben is fog verset mondani, de azt sem tudtam elképzelni, hogy fog zajlani, így hiába sejtettem, tudni semmit nem tudtam. Végül tényleg úgy volt, hogy egy dal végén, ami azzal ér véget, hogy anya ölében ülök, odajött hozzám, és beült az ölembe (illetve én álltam, így felvettem), és így mondta közösen a többiekkel a verset, szorosan hozzámbújva. Itt már alig bírtam könnyek nélkül, az egész aulában mindenhonnan felcsendültek a kis gyerekhangok, az én kis nokedlim arca szorosan az enyém mellett, úgy mondta a kedves szavakat...nagyon édes volt. Most is könnybe lábad a szemem, hagyjuk is az írást, jöjjenek a képek. :)

egy kép csak, amin normálisabban látszik Zita, mert messziről fényképeztem:

 És a két ajándék (a krepp szegfű lemaradt), egy kép és a kis agyag ékszertartó (az óvónénik a tavalyról visszamaradt ovis fotózás indexképeit használták fel, amit a fotós ott hagyott náluk, így a kép nem idei, de nem baj, én jól meglepődtem):

Ki mit tud?-os szereplésünk

A videóhoz most illene némi magyarázatot írnom, de megint nem lesz rá sok idő, mert késő van, és még mindig nem értem a munkám végére, de ha nem osztom meg, akkor meg teljesen elvész az egész.
Annyit azért leírok, hogy tavaly márciusban bollywood órákra kezdtem járni (modern indiai tánc, nyugati és hastáncos elemek ötvöződnek benne), amit nagyon szerettem (és szeretek most is), de januárban a nagy leterheltség miatt már nem tudtam folytatni. arra viszont jó volt, hogy a lányoknak is megtetszett, és ők is megtanultak egy koreográfiát a tánctanáromtól, amit farsangkor szerettünk volna bemutatni. Farsang azonban nem volt, de volt helyette Ki mit tud? vetélkedő múlt héten, ahol végül felléptünk, és megmutattuk, mit tudunk mi négyen  együtt. Különdíjat kaptunk, de nem ez volt a legfontosabb: örültem, hogy a lányok szépen végigcsinálták, elég bátrak voltak, hogy kiálljanak és ami a legfontosabb: együtt csináltunk valamit, csakcsajok, családilag. Jó volt, és jól esett a nagy taps és elismerő szavak is, noha egyikőnk produkciója sem volt tökéletes. De mint mondtam, nem ezen volt a hangsúly, hanem, hogy táncoltunk egyet együtt és megmutattuk a diákságnak, hogy ilyen is létezik. :) És akkor itt a videó, köszönet érte Tamás kollégámnak, aki felvette:


A koreográfiáért és a lányok ruhájáért pedig köszönet Solymos Móninak, aki sokat dolgozott velünk, velük! :)

Csilla anyák napi fotók

Anikótól, az egyik ovis társ anyukájától kaptam fotókat a hétfői anyák napi műsorról. Íme, azok közül három:

Csilla énekel

 Csilla verset mond

 Csilla ajándékot ad át mamának, már a kis barátnője, Csenge is csatlakozott :)

Kertünk szépülése

A házunk az utóbbi hónapokban is alakult valamennyit. Ha már régebben annyit írtam arról, hogyan épül-szépül, akkor ezzel is adós vagyok.

Ősszel a kerítés mentén levendulasor lett ültetve, rózsafákkal, tulipánokkal. Utóbbiak végre virágoznak, kis ideig az díszíti a kertünket, ahogy az utcát hívják. :)

 A "lakók":

 A ház mentén sziklakert épült, amelyek a meleg beköszöntével gyorsan ki is nyíltak, fejlődésnek indultak:

 sziklakertlakó, Kinga kedvence. Megértem. :)

 A bejárati lépcsőről nézve az első kert, gyepszőnyeggel, kavicsúttal:

tulipánfa=májusfa

Ősszel alakult valamennyit az udvarunk, ennek eredményeképpen lett három fánk, köztük egy tulipánfa. Ezt díszítettük fel májusfának, egész hirtelen ötlettől vezérelve. Már-már elszomorodtam, hogy idén sem tudunk májusfát szerezni, amikor eszmeb jutott, hogy ez a kis fácska most éppen megfelelő lehet. És nem is kell ezért kivágni egy másikat. Úgyis kicsi még kevés ággal és levéllel, virág helyett mi színeztük ki a fát. :)

Kinga, a leglelkesebb segítő

 Fotózásra Zita is odajött, Csilla nem volt hajlandó:

Anyák napja Csillánál-az utolsó ovis

Csilla az utolsó anyák napi ünnepségen-mármint az oviban. Annyira édi volt, imádtam! :)

4 hónapja

4 hónapja nem írtam a blogba bejegyzést...most esett le. Elkapott a vágy, hogy ismét írjak, rendszeresen, mirólunk. Nagyon jó lenne. annyi minden történik velünk, és minden elvész, vagy csak kicsit marad meg. Biztos, hogy jó lesz ez így, hogy nem marad írásos emlékünk? Ezen elgondolkodom, aztána hátha újra bele tudok vágni...

Amiért most itthon vagyunk

Ez történt az iskolánkban 6-án reggel, ezért vagyunk most itthon (nagyrészt). Mert biztos van olyan, aki aznap nem látta, hallotta, nekünk viszont most erőteljesen befolyásolja a mindennapjainkat, de a jövőnket is.

Halloween 2012

Első körös fotók az idei halloween-ünkről.

 Idén készültek nálunk először lámpások. Én terveztem, Jani faragta, a lányok drukkoltak és örültek utána:

 Zita vad színekben:

Szüreti felvonulás-még képek

Nem volt könnyű fényképeket készíteni rólunk a felvonulás alatt, jót meg pláne nem. ezek sem szenzációsak, de azért látszik valamennyire valami a felvonulásból :) és talán belőlünk is. :)

Itt még indulás előtt:

 az omnibuszon:

 Indulás:

 Első megálló a focipályánál, sütizés után tánc:

 Második megálló az egyik boltnál, a program ugyanaz, mint eddig, itt éppen ropjuk:

 Harmadik megálló a strandnál, megérkezés:

Sajnos, többet nem töltöttem fel, mert külső szemlélőnek nem lett volna annyira érdekes, de talán így is több mint a semmi (már az is valami, hogy át tudtam nézni a képeket és volt időm feltölteni, no! :D)

Szüreti felvonulás 2012.

Ma délután tartották a szüreti felvonulást a faluban (állítólag szüret nincs, mármint nagyobb lélegzetű, de felvonulás az van... :-D). Tanárokat és óvónőket is kértek, ha tudunk, vegyünk részt az eseményen, és hogy jöjjön minél több gyerek is az eseményre. Félig-meddig munkaköri kötelességemnek eleget téve, de mert kíváncsi is voltam, hogy néz ki egy ilyen esemény "belülről", elmentünk a három lánnyal. Jani "futkosott" utánunk a faluban, hogy legyenek most képek, amiből válogathatok. :) Kaptam kölcsön népviseletet, ami "pepitában" ugyan, de passzolt a lányok tulipános szoknyájához, amit az oviban szoktak hordani. íme, így festettünk az indulás előtt:

Ha lesz időm kiválogatni azt a több mint 200 képet, amit Janinak sikerült ezalatt a két óra alatt csinálni, akkor talán ide is tudok egyet-kettőt feltölteni. :) De jó volt, jól éreztük magunkat! kocsikáztunk, integettünk, néha megálltunk, ott kaptunk sütit, táncoltunk, aztán mentünk tovább. Érdemes volt elmenni! :)

Zita 4 éves lett

Zita leányzó tegnap betöltötte a negyedik életévét. Ő is öregszik, de nagyon. :)

Reggel odaadtuk nekik az ajándékokat, ami kivételesen mindháromnak szólt, ugyanis játék lófejet kapott Zita, amiről rögtön tudtuk, hogy egy kevés lesz, így egyből hármat vettünk. Nagy a lóőrület mostanában, a családi harmónia és békesség érdekében ezt muszáj volt meglépni :) A boldogság határtalan volt, telitalálatnak bizonyult az ajándék, annyira örültem én is:

Délután a családi szülinapon, a keresztszülőknél (az ő középső gyermekük is ezen a napon született, egy évvel korábban, így ez a szülianp közös, náluk ünnepeltünk), a tortával:

Idén először úgy tűnt, hogy tortája sem lesz a leányzónak, a munka miatt semmi időm nem volt készülni, aztán péntek este 11-kor megembereltem magam, és nekiláttam a műnek. Amely eget rengetően nem lett szép, ellenben finom, és ez a lényeg. Zita örült neki, az egész tortázásnak, éneklésnek, köszöntésnek, ajándékoknak, úgyhogy megvolt a boldogság. Zsófiéknak meg külön köszönet, hogy megint így kitettek magukért szervezés ügyén, tényleg minden klassz volt!

Nagyon boldog szülinapot én kicsi cserfes-pörgős-de-anyás-bújós Zitám! :)