Döbbenten

Még nem mentem el aludni. Talán így nem is tudom mikor tudtam volna meg a hírt, hogy meghalt Kolonics György. Nincs sok közöm hozzá, de mindig megráz, ha ilyen fiatalon, hirtelen meghal valaki. Pláne, ha az egy elismert, sikeres ember.
ÉS főleg attól ráz ki a hideg, hogy mindez délelőtt történt, mikor mi az erzsébeti Duna-partra lesétáltunk, a csepeli átjáróhoz. Az volt a legnagyobb problémám, hogy Csilla hamarabb elaludt, mint kellett volna. Pedig akkortájt, nem messze tőlünk talán éppen az életéért küzdöttek a mentősök, a Duna-parton. Persze nem tudhattam. De utólag, azt hiszem, pitiáner volt az én problémám. :(