Zita felült magától!

Ma délelőtt történt, hogy-szerintem legalábbis- Zita felült magától, életében először.

A földön ücsörögve játszott. Én a konyhában csináltam valamit, de ráláttam, és észrevettem, hogy már hason hol kúszik, hol kalimpál (nekem csak repülőzik). Aztán pár perc múlva látom, hogy megint ülve “lapoz” egy könyvet.

Az a nagy helyzet, hogy először azt hittem, hülye vagyok és rosszul látok. Be is szaladtam a nappaliba megkérdezni a lányokat, hogy ők ültették-e fel Zitát. Elmélyült játékból néztek fel, azt sem tudták, hogy Zita mit csinált éppen vagy hol van. Tehát nem. Elbizonytalanodtam, hogy tényleg hasalt-e. De hát, azt láttam!! Szóval felült. Hátjólvan. Zita csak nézett rám, mosolyogott, fogalma nem volt arról, hogy édesanyja miért vigyorog rá olyan veszettül. J

Délután aztán lehet, hogy láttam a technikát: hasonfekvés, karral kinyomás, kis hátrafelé csúszás a padlón, majd a hátrafelé álló lábak megakadnak, beül a lábai közé, karral még tol magán kicsit, és már meg is van. Délután is csak az utolsó mozdulatot láttam, ahogy eligazítja magát ülő helyzetében, de akkor biztos voltam benne, hogy tényleg hasalt, tehát az is biztos volt, hogy felült. Szóval, nem vagyok hülye. huh! :-)

Ez is biztos olyan lesz mint a többi új tudománya: ezt most mutatóban megcsinálta, aztán lehet, hogy kis időnek el kell telnie míg újra megcsinálja, de akkor meg nem lehet már leállítani. Azaz, egyik nap nem csinál valamit, másik nap már sokszor, profin és stabilan. Ez a tipikus Zita-féle mozgásfejlődési stratégia.

Én meg most csak örülgetek. Nagyon örülgetek, hogy ügyesedik! J