Ahelyett, hogy örömmel számolnék be arról, hogy a péntek délutáni kimenőm után milyen jól sikerült a debreceni hétvége, itt szomorkodunk, mert időközben az egyik cicánkat elvesztettük.
még péntek este telefonált a főbérlőnk, aki jött a cicusokat etetni, hogy a vörös cica (aki nemrég még lány volt, de állatorvosi vizsgálat után kiderült, hogy bizony ő is fiú, és lassan elkezdtük Jázmin helyett Jácintnak szólítani) az úton fekszik véresen. Valószínűleg autó ütötte el. A bolhairtó nyakörv alapján azonosítottam, hogy tényleg ő. Hogy hogyan került az autó elé a gyér forgalommal sem rendelkező utcánkban, rejtély, de valahogy megtörtént. :(
Főbérlőink nagyon rendesek voltak, elvégezték azt a legkevésbé hálás feladatot, hogy eltemetik a cicust. Emiatt kicsit rossz érzésem volt, hogy pont akkor történik, amikor elutazunk, másrészről talán annyiból "szerencsés" volt, hogy a lányok nem látták. normál esetben Jani későn jött volna, tuti én veszem észre, azt sem tudom, hogy tartottam volna távol őket, míg én eltávolítom az utcáról.
Ma este csak két cica szaladt elénk, falták a kaját, mintha mi sem történt volna, és ezúttal több is jutott fejenként, mert csak kétfelé oszlott.
Kinga nagyon ki van borulva, már újabb cicát kér, én meg nem tudom egyelőre eldönteni, hogy engedjek-e neki vagy sem. Jó eséllyel be fogom adni a derekam, mert a vörös cicus volt nem hivatalos felosztás szerint a Kingáé, és ő most cica nélkül maradt. Igaz, hogy nekem megint újabb feladat lenne egy macskakölyök ellátása, és azt sem tudom, a két nagy macska hogy fogadná (ez az új jövevény és féltékenység témakör úgy látszik nálunk állandó szereplő az életünkben), de az kétségtelen, hogy a 3 gyerek-3 macska egyensúlya megbomlott, az egyensúlyra pedig mindig törekedni kell. Ha már egyszer belekezdtünk és így alakult...
Kis ideig még gondolkodunk, addig pedig szomorkodunk a cicus miatt. Újabb szülői kihívás, hogy hogyan fogadtassuk el az 5.5 és 3.5 évessel a kis kedvenc elvesztését. De hazudni nem akartunk, azt hiszem, ez így tisztességes, úgyis elszólta volna magát valaki. Megvan a feladat, az biztos.
Hogy ne csak szomorú dologgal zárjam a hétvégét, beszámolok a kicsit sűrű, de annál szebb debreceni hétvégéről is.
1 megjegyzés:
Igaza van Kingának, fogadjatok be egy cicát, hiszen jót tesztek vele a cicának is, Kingának is. Annyira önjáró állat, hogy igazán nem sok gondot, plusz munkát okoz, más, mint egy kutya, amelyik folyamatos törődést igényel és még a dolgát is a kertben végzi el. Szóval ne kéressétek magatokat sokáig szerintem.
Sajnálom a cicátokat és egyben megállapítom megint, hogy remek szomszédaitok vannak.
Puszi
Ági
Megjegyzés küldése