Eltelt az első teljes iskolai hetünk. Az a nagy szabadidő, amit gondoltam, hogy majd rámszakad, mégsem úgy történt, ahogy gondoltam, mivel Zita beszoktatása és az autó hiánya együttesen gondoskodtak arról, hogy sok szabadidőm ne legyen, ezért most csak a beszámoló.
Hétfőn Kinga debütált délután napközisként is. Olyan sokat nem szokott mesélni, még ha kérdezem is nehezen tudok belőle valamit is kiszedni, de a napközis tanító néni szerint a kezdeti megilletődöttség után feltalálta magát. Hét vége felé nagyjából meg is szokta a délutáni rendszert is. Egyelőre jó, hogy megcsinálják a házit, játszanak az udvaron is (egyébként télen is ki szokták őket vinni, már most kérték a szülőket, hogy akkorra legyen váltóruha), és játszanak is a benti játékokkal. Remélhetőleg tetszeni fog Kingának, bár, ha a munkábaállásom úgy követeli, más választásunk nem is lesz. azért is jó a napközi, mert itt egyesül a nyáron kettéválasztott osztály, itt végre játszhat a többi gyerekkel is.
azt még nem is írtam, de végre kiderült, hogy 1.b-s lett Kinga, úgy mint általánosban anyukája, bár hetediktől én már gimis voltam és ott a-s osztályba kerültem, azért hat évig én is a bések csapatát erősítettem. Na, nem mintha ez halálosan fontos lenne, de eltelt egy-két nap, mire kiderült, hogy melyik osztály melyik.
Kedden délután részt vett Kinga az első képzőművészeti-rajzos szakkörén. Pontosan itt sem tudom, hogy mi történt, de tudom, hogy rajzolt, mégpedig lemásolt egy folyosón kiállított, felsős kislány által kreált igen szép képet. Lehet, hogy nem teljesen másolta, nem tudom, az alkotás bent maradt, de tetszett a választása. Úgy tűnik élvezte is, úgyhogy remélhetőleg megéri őt járatni. Kedden a szakkör miatt itthon kellett leckét írni, ami igen érdekesen alakult majdnem, mert Kinga nem írta fel, mi a házi. Még az volt a szerencse, hogy az oviban kiderült, és hazafelé indulván összefutottunk Katival, a napközis tanítóval, aki megmondta, mit kell megcsinálni. Kezdhettem volna telefonálgatni az ismeretlen anyukáknak, hogy ugyan segítsenek. :) Tanulságos volt, az biztos, Kinga is tanult belőle. :)
Úgy tűnik, tetszik neki a torna is, tetszenek neki a játékok, amiket játszanak. Örömmel csinálja a matek feladatokat, ami egyelőre még nem halálosan komoly, de nem baj. A héten az a és i betűket tanulták, ami nehézséget nem okoz, mert már ismeri egy ideje a betűk nagy részét. Azért szorgalmasan ismételt mindent, amit kértem, és már lelkesen várja, hogy elkészítsem neki a betűvadászós füzetébe az első oldalakat (újságcikket kell egy füzetbe ragasztani, hogy meg tudják benne keresni a betűket).
Volt egy angol órája is, de nem tudta visszamondani, hogy miket csináltak, de köszönni már tud angolul a tanítónőnek. A könyvük mindig bent marad a suliban, így érdeklődök majd a tanítónál, mégis, mégis hogy és mit gyakoroljunk majd.
Az osztályfőnökről is alakul a benyomás, de erről itt nem akarok írni a blog nyilvános mivolta miatt. Mint ahogy az osztálytársakról, osztályösszetételről sem, talán pont amiatt sem, mert azért némi aggodalom kezd a szívembe fészkelődni, de egyelőre optimista vagyok, próbálom nem felfújni a dolgot. Az eredmények magukért beszélnek úgyis, az fog számítani.
Én nekiláttam szmk-s feladataimat elvégezni, lelkesen szedem a beszednivaló pénzt, főleg azután, hogy a másik szmk-s anyuka lazán rámhárította a feladatot. No, nem mintha nem tudnám egyedül megcsinálni, de mindenképpen érdekes volt a hozzáállás.
Összefoglalva az első hét után tart a lelkesedés, még én is lelkesen vágom a következő hétre kiadott vágnivalót (egyelőre betűk, később jönnek szavak, szótagok, mondatok, amit mindig a szülőnek kell előre kivágni, borítékban beküldeni--ez a szülői házi). Aztán majd meglátjuk. De egy biztos: továbbra is úgy gondolom, hogy Kinga abszolút iskolába való, amikor múltkor viccesen kérdeztem, nem akar-e visszamenni oviba, teljes erőből tiltakozott. nem is baj, így is van ez rendjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése