Újabb Zita-első produkciók

Ma Zita a pelenkázón oldalra fordult, és oldalt nyomva magát, felült. Nézem, hogy mit csinál. Olyan furcsa. Pedig semmi rendkívülit nem tett. Felült. Mégis furcsa. Ja, hogy eddig ily módon még nem ült fel? Ja, az lehet az ok. Mert eddig hasonfekvésben nyomta a popsiját a lábai közé, majd karral feltolta magát. Csillánál emlékszem, hogy 8 hónapos kora körül nagy erőlködés és szuszogás közepette lett meg ez a felülés, az valahogy jobban feltűnt. Most Zita már mint a villám ült fel így. Ez is úgy ment mint minden más: Zita-módra-semmi jele a dolognak, egyik nap nem csinálja, másik nap villámgyorsan.

Ma megvolt az első nap, hogy csak egyszer aludt. Nem hiszem, hogy ez állandósulni fog még egy ideig, nagyban függ az alvása a napi programtól, alvás hosszától, reggeli kelés időpontjától. Ma reggel 8-kor keltettem (este sokáig szórakoztatott :-P ), mert rohanni kellett az oviba, csak hamarabb nem tudtam, mert lefoglalt a másik két haramianő öltözés körüli mizériája. 8-ra lenne jó az oviba beérni, ebben a hónapban ez még nem sikerült…No, mindegy, Zita akkor kelt, és délelőtt is tovább bírta ébren. Nem 3 óra ébrenlét után kezdett fáradni, hanem később, elmúlt fél 12, mire elaludt. ÉS aludt 3 órát. Ez nekem tutttti lenne a jövőben, mert így Csillát is el tudom szépen altatni, mint ma, és volt egy bő órám. Gyerek nélkül (mármint alvó gyerekkel), csendben. Ilyen se nagyon volt az utóbbi hónapokban. Furcsa is volt. A délutáni alvása után fél 6 körül vártam, hogy elálmosodik Zita, de üvöltött csak az ágyában. Kivettem, levittem, majd ma a kivételesen korán hazaérő apjával nagy kacajokkal hintázott (Jani mindig jó magasra löki, én oda se merek nézni, Apa azt mondja, hogy bírja-kacajból ítélve tényleg jól bírja a kiképzést), tehát álmosságnak nyoma nem volt. Még vacsizott egy nagyot, fürdött, végigvárt hozzámbújva két nővérke-fürdését, ekkor más nagy cuppogásal szopogatta a kis mutaóujját, ahogy szokta, majd most, negyed 9-kor egy rövid szopival mély álomba merült.

Úgyhogy ez is kipipa, meglátjuk, mikor lesz végleges ez az egyalvásos rendszer. Nem lenne kifogásom ellene (az egész napos gyerekaltatás sem olyan buli egy idő után), viszont így, hogy nem jár még, ez is fárasztó. egy ideig elmászkál, szöszmötöl, de hamar megunja, és akkor odamászik a lábamhoz, jelezvén, hogy vegyem fel. És akkor cipelhetem a kis sejhaját. Ha még csak ennyi lenne, nem lenne gond, de eközben általában vacsit kellene csinálni, macskát etetni, udvaron játszani két másik leánnyal. Súlyzóval nehezítettek az efféle tevékenységek, de majd eljön a nagy járás időszaka is. Én pedig bevonulhatok valami szanatóriumba, hogy regenerálódjak majd’ ötévnyi babasejhaj-és pocakcipelés után. J

Nagyon gyorsan mászik most már Zita, egyre kevesebbet kúszik. Egy hete még néhány ütem mászás után kúszásra váltott, most már szinte folyamatosan mászik. A küszöbökön is egyre inkább mászva jut keresztül, eddig kizárólag kúszva. A teraszajtó sokszor egy ajtótámasszal be van támasztva belülről,hogy ne nyíljon ki, mert Mózi cica állandóan berohangál, egyelőre nem nagyon hagyom nyitva az ajtót. ráadásul Zita is pikk-pakk kikúszik a teraszra, és ha nem figyelek, vagy kicsúszik a rács alatt vagy leesik a lépcsőn. Egyik sem túl vonzó lehetőség. Erre nagyon kell figyelni, főleg, hogy az ajtótámaszt is el tudja venni, és jártam már úgy, hogy a fürdőben készültem a délutáni “ovijáratra”, mikor gyanús lett a nagy csend. egyik pillantról a másikra villant be, hogy esetleg elvette az ajtótámaszt a kis mászómanó, és ki tudja, mi történt vele…hála istennek semmi, de tényleg kint volt a teraszon, csak szerencsére jobbra indult, ahol nincs lépcső, és csak annyi károm keletkezett, hogy a nagyobb cserepekben lévő paradicsomokról néhány zöld szemet “leszüretelt”. ez legyen a legnagyobb bajom. Ha a másik irányba indul lépcső jön… Most már tudom, hogy kitanulta a fortélyt, én is résen vagyok. J De a hűvös idők is közelednek, a teraszajtó sem lesz annyit nyitva.

ettől függetlenül örömmel látom, hogy fejlődik, minden nappal egy hajszállal erősebb, fifikásabb a csajszi. Így van ez rendjén egy mindjárt egyéves kis hölgy esetében, ugyehogyugye? J

Első ovis úszás

Nagy várakozás előzte meg első ovis úszásunkat (értsd családon belül), aminek az ideje ma végre el is jött.

Már nyáron megtudtam egy anyukától, aki az előző tanévben is megszervezte az úszást, hogy Kinga, középsős lévén, részt vehet az úszásoktatáson. Nagyon megörültem neki, mert fontosnak tartom, hogy legyen vízbiztonsága, hogy megszeresse a vizet, és, ha összejön, meg is tanuljon úszni. No, természetesen nem most egyből kell neki úszni tudni, elég, ha apró lépésekkel közelítjük meg a célt. Egy volt a lényeg: nehogy rossz élménye legyen, mert akkor nála lehet, hogy elvágtak mindent. Kinga ugyanis nagyon szeretne úszni, de már az arcába fröccsenő víz is kisebb hisztériát tudott kiváltani nyár elején. Ez az állapot javult a nyár folyamán: a házi medencének köszönhetően Kinga már nem félt annyira a víztől, magának ellubickolt, bugyborékolt a vízben, mindezt karúszóval. A fejét második éve nem hajlandó a víz alá meríteni, hiába minden buzdítás, hiába a komolyabb anyai úszómúlt, nem hatott semmi. Nem is volt baj, ezért bíztam és bízok az ovis úszásban, hátha javulunk e téren.

Az oktatás egy váci tanuszodában történt, ami sokkal kellemesebb hangulatú, mint amit vártam. Látszik, hogy ez magánvállalkozás, minden barátságosan berendezett, tiszta, igényes. Külön nagy előny számunkra, hogy kistestvért is lehet vinni, vannak kirakva játékok, járóka, pelenkázó. Nekem nagyon tetszik az a megoldás, hogy az emeleti részben vannak az öltözők, ami előtt egy nagyobb előtér van, nagy ablakokkal a földön, ahonnan lehet látni az alattunk lévő emeleten található medencét. Innen kukucskáltunk, mi, szülők, hogyan ügyeskednek a csemeték, és a csemeték is időnként bíztatást kaphattak egy-egy szülői integetés által. Már akinek volt szülője, mert hivatalosan két szülő kíséri mindig a 12 gyereket. Én ma bónusz 3. szülőnek mentem, csak hogy Kinga ne veszítse el a lelkesedést és bátorítsam.

Kinga a kis ovisokkal az uszoda külön buszával utazott, mi pedig autóval. Jani úgy alakította a dolgait, hogy be tudtunk menni mi is, mert én már nem fértem volna be a kisbuszba. Úgy volt, hogy Jani elmegy Csillával építőanyagot nézni, én meg viszem Zitát magammal. Menet közben aztán Jani is felbukkant az usziban Csillával, mert középső leányunk nem volt hajlandó máshová menni, képtelenség volt kivenni a kocsiból máshol. Így a teljes család jelen volt Kinga első úszásán. :-P

Maga az oktatás 45 percig tartott. Először úgy kezdték, hogy mindenki leült a medence szélén, lábakat belógatva. volt egy kis lábtempózás, Kinga természetesen elfordította a fejét, mert a szemébe csapott a víz. J Majd az oktató ment sorra, és locsolt kicsi vizet a gyerekek arcába. Hát, itt nagyon izgultam, hogy eltörik Kingánál a mécses, de végül csak letörölte az arcát, kicsit megszeppenten nézett, de túlélte. Kicsit később Zoli, az oktató, megfogta egyesével a gyerekeket, hónaljnál tartva, gyermek pedig nagy levegőt vett és víz alá merült. Én is meglepődtem, nekem kicsit gyorsnak tűnt a tempó. Még Kingát többször nyugtatgattam, hogy ma még biztos nem kell víz alá merülni…És később sem, ha nem akar. Kezdtem félni, hogy meglesz az a rossz élmény, és lőttek az úszásunknak…De Kinga következett, nagy levegőt vett, és ledugta a fejét a víz alá…

Hát, ennyi volt.

Én még utána is visszatartottam a lélegzetemet egy ideig, amikor már egy ideje kint volt a medence szélén.

Utólag kiderült, hogy Zoli erősen figyelte a gyerek arcát, nem is mindenkit engedett lemerülni, ha látta, hogy fél, akkor nem merültek, max. a szájáig merült alá a lurkó. Ez afféle erő és képességfelmérő óra volt.

Eztán következett csúszdáról csúszás vízbe, úgy, hogy Zoli elkapta a gyerekeket. Ez is ment Kingának.

Végül kaptak egy-egy hosszú vízinudlit (azt hiszem, itt így hívták), amivel mindenki átevickélt egyszer-kétszer az egyik oldalról a másikra. Kinga jó ideig nem ment, mint utólag zoli mondta, látta rajta, hogy megszeppent, ezért várt, hogy lássa, a többiek hogyan csinálják. Az első átúszásnál nem volt kinga túl vidám, de szépen tette-vette kezeit, végül még kétszer “átúszott”, akkor már teljesen vidáman jött ki a vízből. Nyilván, rájött, hogy nem nehéz, és stabilan tartja a nudli.

Itt volt vége az órának. Utána felöltöztettük a zsibongó aprónépet, elég ügyesen öltözött a legtöbb gyerek. Kaptak kis kekszet, almát (mert lemaradtak az ovis reggeliről), kaptak matricát az oktatótól, nagyon büszkék voltak magukra! Én is nagyon örültem, hiszen Kinga lelkendezett, hogy nem félt, hogy milyen klassz volt. az oktató is jó véleménnyel volt mindenkiről, mindenki ügyesen csinálta a feladatokat. Kingával sem talált semmi gondot, egyedül a nudlis úszás előtt akadt némi elbátortalanodás, de azt is legyőzte a csajszi.

Úgy akartam befejezni ezt a bejegyzést, hogy milyen szuper volt minden, hurrá, hogy járunk, és ihajj-csuhajj, minden oké. Erre Kinga az esti fürdésnél kijelentette, hogy neki ez az egy alkalom elég volt, nem akar menni többet. Valószínű azért ez a pálfordulás, mert mondtam neki, hogy következő alkalommal nemigen tudok menni. Előjött a szokásos masszív konoksága, így tudom, hogy ha valamit kitalált, akkor az úgy marad. Lehet, hogy szervezkedhetek, hogy én is ott tudjak lenni egy ideig, mert kitelik tőle, hogy nem akar menni tényleg (és kifizettem a 8 alkalmat, tehát nem lenne rossz lejárni…) Megpróbálom megoldani, hogy legyen a két kicsinek felügyelete, mert Jani sem tud állandóan egy délelőttöt ezért feláldozni. aztán hátha később megbarátkozik a gondolattal, hogy más, amúgy ismerős anyuka kíséretében menjen úszni. Mert nagyon jó lenne, ha járnánk tovább úszni!

Balról a második Kinga, a rózsaszín nudlival. Feladatra várva.

Itt most mindenkinek el kell hinnie, hogy a jobboldali árny az Kinga, ettől jobb fotó nem készült.. Ha vakuztam, az üvegen visszaverődött, semmi nem látszott. Ha kikapcsoltam a vakut, akkor bemozdult. akkor inkább a bemozdulós verzióra szavaztam. :) Szóval, Kinga itt éppen evez egyik oldalról a másikra.

Célbaérés, kiszállás. :)

Építkezés: cserépfelrakás, ablakszerelés; pincevakolás

Kicsit távirati stílusban, mert megint késő van. :-(

J és segédei vakolják nagy erőkkel a pincét. Ez már a második, "rendes" vakolás.

Elkezdték felrakni a cserepet a tetőre, illetve a tornác és terasz tartóoszlopai megkapták a V alakú kiegészítést.
Rakják a cserepet. ÉS itt már az ablakok és bejárati ajtó is bent vannak
Helyére került a terasz nagy tolóajtója.
A nap végén a ház. A tetőn a pici vendégszobák tetőtéri ablakaival is már, amik korábban kerültek be.

Közös játék

Pár percig elmélyülten játszottak együtt vagy egymás mellett. tényleg csak pár percig, mert Csilla valamiért megorrolt Zitára. Sebaj, ezt is értékeljük, jó lesz ez! :-))

Szendehelyi főzőverseny és szüreti felvonulás

Szombaton rendezték meg itt a faluban az első jótékonysági főzőversenyt, majd délután és este következett a szüreti felvonulás és bál. Ez volt az első olyan helyi rendezvény, ahova elmentem a lányokkal. Tavasszal voltak sváb napok,de akkor családi esemény miatt lemaradtunk. Most sem kell nagy dínom-dánomra gondolni a részünkről, de ott voltunk.

Délelőtt volt a felújított játszótéren (hivatalosan ifjúsági parknak nevezik errefelé) egy afféle falunap szerű összejövetel. A programok között szerepelt a “címadó” főzőverseny, strandröplabda verseny (tök jó homokos röplabdapályát csináltak, az nagyon tetszik), tengóverseny, íjászat, amikben mi ugyan nem voltunk érdekeltek, de érdekes volt nézelődni, vonzották az embreket. Mi főleg a gyerekprogramokra specializálódtunk, főleg, mivel hamar kiderült, hogy arcfestés is lesz, azt pedig Kinga ki nem hagyta volna!

Késő délelőtt sikerült a lányokkal kicuccolnom a rendezvényre, jó kis kaptatón feltolva a megrakott, testvérfellépős, kétgyereket szállító babakocsit, de kijutottunk. Jani "természetesen" a telken dolgozott, az éppen itt tartózkodó apukám és öcsém pedig nagy elánnal festették a beszerelésre váró ablakainkat. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy csak én megyek szórakozni, de mire ebéd körül hazaértünk, rájöttem, hogy ez is kemény meló volt… J

Szinte egyből rástartoltunk a gyereksátorra. Kiderült, hogy a gyerekeknek szánt kreatív sarkot az óvónők “üzemeltetik”, így nagy örömömre mindenki ismerős volt, Kingát is kedvesen fogadták. Két gyereket kellett kivárni, majd Kinga is sorra került arcfestésben, és persze szép csajos pingálást kapott. Évi, a friss kiscsoportosok óvónője festette, az elején szerényen jelezte, hogy amatőr lesz, erre olyan szuperül kifesette a gyerekeket, hogy még!

Míg vártunk a festésre, Bözsi néni, aki a nagycsoportosok óvónője, és akit most ismertünk meg jobban, hogy Kinga délután náluk alszik, leültette a leányzót, hogy csináljanak együtt similabdát. Érdeklődve néztem én is (már amennyire az ölemben ficánkoló Zitától és a mellettem nyávogó Csillától tudtam), hogyan is készül ez az egyszerű, de nagyszerű játék, amit gyerekkoromban én is annyira szerettem. Kinga már ügyesen közreműködött, segített, lett is egy szép sötétkék labdája. A kék színt ő választotta, csodálkoztam is, hogy nem piros. Mert rózsaszínű krepp papír nem volt. :-P

Mikor mindez megvolt, már csak lézengtünk. Kinga csúszdázott, próbáltuk egy ovis barátnőjét “elkapni”, de a kislány mindig az ellenkező oldalra futott, így vele nem tudott Kinga játszani. Zita nagyon álmos volt már, Csilla is csak nézelődött, így el is indultunk haza. Jól elfáradtam, meleg volt (azért ez jó volt, hogy nem esett), jó volt hazaérni, és örülni, hogy kivételesen az előző éjszaka elkészített ebéd vár. Zita még a babakocsiban is csak küzdött, végül nagy nehezen aludt el, két órával később, mint hogy jelentkeztek az álmosság tünetei. Ő volt a délelőtt kis hősnője, jól viselte a programot.

annak ellenére, hogy túlzottan nem tudtunk sok mindenen részt venni, jó kis rendezvény volt, egy akkora faluhoz képest mindenképpen.

Délután pedig következett a szüreti felvonulás: lovas kocsik és traktorok szereplésével. Azt gondoltam, hogy lesz egy-két traktor és néhány lovas kocsi, ehhez képest a fél falut megtöltötték! Komolyan vették a felvonulást, rengeteg falubéli ült fel a járgányokra. Mi csak két sarokkal arrébb sétáltunk el, pont lehetett látni mindent. Sőt, meg is állt a menet, a részvevők ettek-ittak (gondolom mustot, bort), majd vonultak tovább. Kinga teljesen lázba jött a lovaktól, állandóan meg akarta őket simogatni. vidám sokadalom volt, levonultak a Szepi Fogadóhoz, ahol jött a mulatozás, zene, borkóstolás, de ezen mi már nem vettünk részt. Jani ment vissza festeni, mi pedig tettük szokásos dolgunkat a lányokkal. Délután még el-elvonult néhány lovas az utcánkban is, nagyon megörültek a lányok. És zárópoénként egy motoros vitorlázó körözött a falu fölött egy ideig, meglehetősen alacsonyan. A lányok eksztázisba estek, és a délutáni nyaggatássorozat után, miszerint mikor megyünk már lovagolni, jött a “Mikor utazunk már repülővel?” kérdésözön. hááát, igyekszünk, jó lenne, egyszer, nemsoká, majd- záporoztak a tartalmas válaszok szülői oldalról. J

Szeretem az ilyen helyi rendezvényeket, családias jellegük miatt. Most is részt vettem volna más dologban is, de most feladat volt az épülő ház körül. Az most az első. Örüljünk, hogy azért ennyit is láttunk, és kis vidámságért nem kellett messzire menni. Ez már így is kicsit rendhagyó szombat volt.

Délelőtt nem volt nálam fényképezőgép, de délután lefotóztuk a kifesett Kingát, bár annyira nem látszi a képen a mű.

Jön a menet (itt kellett nekem is délelőtt felmászni, hogy elérjünk a játszótérre, a dombtetőn majd kiköptem a tüdőm... :-)) )
A lovaskocsik egy része vonul
Ló és lovas
És a köröző repülő

Egy éve vidéken

Körbeértünk. Azaz, eltelt egy év, mióta elköltöztünk pesti lakásunkból, hogy egy teljesen más jellegű életet kezdjünk. Innentől, ha az egy évvel ezelőtti dolgokra emlékezünk, már mind ide kötődik. Emlékszem, milyen furcsa érzés volt legelőször itt éjszakázni, egyáltalán megérkezni, Zitával, nagypocakosan: a szélfújás, a tücsökciripelés, a napsütés mind-mind előttem van, érzem, ha visszaemlékszem. Olyan volt, mintha nyaralni jöttünk volna. Csak a csomagok száma árulkodott arról, hogy nem, és hogy ezúttal kicsit többet kell majd csomagolni…

Fél éve csináltam egy összefoglalót, hogy milyen itt élni. Azóta nem változott a véleményem, legfeljebb megtapasztaltuk, hogy milyen tavasszal és nyáron a vidék. A nyár és a tavasz sokkal jobban telt, mint az ősz és tél, nyilvánvalóan, mert nem voltunk bezárva, kihasználtuk az udvar előnyeit. A ház is barátságosabb volt nyáron, a fűtéses időszak nagyon kellemetlen volt. De ezzel sok mindent nem tudunk kezdeni, ez a ház ilyen, törekszünk, hogy mihamarabb a sajátunk álljon, és akkor minden olyan lesz, ahogy mi szeretnénk (nem lesz padlófűtés-padlószőnyeg kombináció, juhéjj!, azt hogy nem bírom, oltári egészségtelen!)

Továbbra is jó itt élni. Belerázódtunk az új életbe, hogy mikor, hogy vásárolunk, hogy járunk oviba, mit hogyan kell intézni. Talán megkönnyítette a váltást a tény, hogy teljes mértékben nem kellett Pesttől elszakadni, hiszen Jani oda jár dolgozni, így ha valamire szükség volt, pl. valamit megvenni egy adott boltban, áruházban, akkor ezeket meg tudta tenni. Pest ezen előnyeiről nem kell lemondanunk, csak jobban kell szervezni, mert azért nagy hirtelen ő sem tud elugrani akármiért.

Ha jól szervezzük, akkor a vásárlásokat is jól el lehet intézni, azt továbbra is Jani csinálja. A dunakeszi-fóti hipermarketek továbbra is útbaesnek neki, ez sokat könnyít a dolgunkon. Igaz, én gyalogosan nem tudok ilyesféle bavásárlást intézni, mint anno Pesten, ez gyakran hiányzik is, Janinak is könnyebb lenne, de egyelőre ezen nem tudunk változtatni. Ehhez kell még egy autó, azt meg kis ideig még nem tudunk venni. Márpedig ehhez a vidéki kalandhoz szükség lesz, ehhez kétség nem fér, ha azt akarjuk, hogy zökkenőmentesen történjen a családi logisztika. (megjegyzem, lehet, hogy Pesten is igencsak "befigyelt" volna egy családi autó a céges mellé-mert azt, ugye, Jani mindig viszi, hiszen kell a munkához, nem azért kapja, hogy anyjuk nagybevásárlást intézzen vagy lurkót hordja vele az usziba :-))) )

Szendehelyet megszerettem, ami kicsit hiba, hiszen hamarosan itt kell hagyni. Nem mindig tartom jó ötletnek túlzottan kötődni a helyhez, de ezt nem lehet elkerülni, és nem is kell! vissza is lehet járni, és milyen jó lesz, hogy itt is ismerősek leszünk valamennyire, lesznek emlékeink. Nagyon kedvesek az emberek általában, az óvónők az oviban konkrétabban, komolyan kezdem magam itthon érezni. “Kár”, hogy ezt újra kell kezdeni pár hónap múlva, újra “be kell épülni” egy újabb közösségbe. Ha belegondolok, Szendehely ki is maradt volna az életünkből, ha nem mondják vissza a kinézett diósjenői albérletet. Most már örülök, hogy így történt, sok ismerőst szereztünk itt is. ennek köszönhetjük, hogy jó szakembert találtunk például a pincénk építéséhez, Janit, a főbérlőnket, és nem utolsó szempont, hogy Jani családjával is nagyon jó a kapcsolatunk. Jani lánya, Betti vágja a hajunkat, és a lányok is imádnak átjárni hozzájuk, hogy játszanak a pici kutyájukkal (én pedig imádok gyönyörködni a sok, hatalmas leanderükben, szerintem nagyon szépek) Rajtuk kívül is alakult ki néhány kapcsolat, de egyelőre azok nem olyan erősek. Sokkal többet kell szervezni, hogy közös program összejöjjön másokkal, főleg, ha ott is pici gyerekek vannak, de mostanában nem éreztem, hogy nagyon hiányoznának ezek a dolgok. Talán azért is, mert lefoglalja a gondolatainkat az építkezés, ráadásul a romhányi rokonság és baráti kör is közelebb került, velük is bőven elég programot sikerült eddig is összehozni. arra jöttem rá, hogy nem kell görcsösen, mindenáron sok barátot találni, alakul magától. Törekedni kell a nyitottságra, nem szabad elzárkózni, lehetőséget kell teremteni, hogy összefussak másokkal, és majd meglám, hogy mi sül ki belőle. Csak egy példa: lakik két utcával lejjebb egy család, nekik 3 fiuk van. Baromi nehéz volt randikat összehozni, jóformán kutyafuttában találkoztunk oviba menet. szimpatikus a család, mégis így alakult. Viszont most lehet, hogy Tamarával közösen tudok sportolni járni, mert ő jár be Vácra aquafitnesszre, és lelkesen hívott engem is. (egy alkalomtól fogyni tuti nem fogok, de a lelki világomnak biztos jót tesz a kitörés a megszokott rutinból) Megpróbáljuk Janival összehozni, hogy legalább egy este el tudjak vele menni, és meglátom, hogy tetszik, hogy jövünk ki Tamarával (eddig jókat beszélgettünk). Ha nem sikerül, akkor is itt van még a családom, rengeteg dolog, teendő, unatkozni nem fogok. :-P Ha meg bejön, lesznek új barátok, ami jó. Vác közelsége alapvetően nagyon pozitív, a gyerekek sportolására is itt van remény, persze tudni kellőket majd valahogy elhordani.

Nagyon hozzászoktam a csendhez, nyugalomhoz. szeretek Pestre visszajárni, nyüzsgőbb helyekre menni, de nagyon jó, hogy este, mikor hazaérünk, csend van! ÉS jóval könnyebb elviselni a füvet nyíró szomszédot, mint a lakása ajtaját éjszaka közepén becsapó szomszédot vagy más kajájának terjengő szagát. azt elismerem, hogy ebben az évben voltak nehéz pillanataim, hogy nem tudtam kimozdulni autó hiányában, hogy nem voltunk nyaralni, volt, hogy meg bírtam őrülni, hogy az a nagy esemény, hogy a szembeszomszéd jön építeni a házát vagy jön hozzájuk a betonkeverő autó! Nem titkolom, azért végtelenségig én sem bírom a mozdulatlanságot, a monoton hétköznapokat. De valahogy próbálok túllenni rajta, muszáj valahogy kibírni ezt az időszakot a költözésig, így ha nem is mindig totállelkesen, de teszem tovább a dolgom. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy van annyi dolgom a gyerekekkel, hogy gyorsan eltelik egy nap. Nehéz volt ez az év egy újabb gyermek érkezésével, új lakóhellyel, építkezés beindulásával, masszív apahiánnyal (neki is nehéz év volt, nehezebb mint nekem, szerintem). De alakulunk, ez a blogban is látható, van értelme, hogy hozzuk az áldozatokat. A saját házba költözéssel elég sok dolog könnyebb lesz.

Eltelt egy év, és már nagyjából tudom, mi vár ránk a következő hónapokban. nem várom túlzottan a telet, akármennyire is próbálok pozitívan hozzáállni, néha már most a sírógörcs jön rám, ha eszembejut, mennyit kell öltözködni ismét, jön a fűtésszezon, mennyire nehezebb lesz az élet. ez persze nincs összefüggésben a vidéki élettel, csak annyiban, hogy tudom, milyen az évszak, mit hogy kell csinálni, hogy praktikus legyen. az könnyebbség, hogy Zita nem újszülött, sokkal több mindent kibír, ebben bízom.

Megszoktuk, nem szöktünk, új volt, de most már ismerős. Pár hónap múlva újra új lesz, újra megszokunk, tapasztalunk, addig meg főleg kibírunk. És minden jó és jó is lesz.

Egy éve: ürül a lakás

Telik a teherautó
Majd telik az új otthon nappalija
Bútorok szanaszét, az őskáosz
A lányok az új, nagy szobájuknak örülnek. Ők is, én is imádjuk, hogy van tér, levegő
Az évforduló érdekessége, hogy egy éve is itt volt apukám és öcsém: akkor a költözésben segítettek. Ma pedig nagy munkával csiszolták és festették leendő házunk ablakait. együtt ünnepeltük az évfordulót. :)

Zita 11 hónaposan

Amiket már tud a kis hölgy 1 hónappal az első szülinapja előtt:

-elkezdett kúszni, most már gyors tempóban is, sajátos technikával (a bal lábát térdnél mindig fellendíti, amikor húz magán egyet)

-felhúzza magát négykézlábállásba, néhány “ütemet” mászik is, legtöbbször csak húzza párosan a lábát, hosszabb távokra kúszásba vált át-hosszabb távra is eljut, veszélybe kerültek a nővérek játékai, kincsei, átrendezés szükségeltetik, végérvényesen

-felhúzza magát térdelésbe

-pici darabos ételeket megeszik, ez nagyon friss tudomány, így evett nagy lelkesen már héjában sült krumplit, őszibarackot, kiflit, rántott husit, répát, és mind tetszett neki. Icipici darabokat rakok a szájába, ő meg nyeli, mint kacsa a nokedlit.

-lelkesedik a felnőtt kajáért, amiért nagyon hálás vagyok, kezdtem megunni a pürézést; természetesen mindent még nem eszik a miénkből, de most már legalább képes is enni belőle, és hajlandó is, erre lehet alapozni, és úgy készíteni ételt

-napközben tud akár 2-3 órát is aludni, igaz, ez csökken egyre inkább másfélre

-kétszer aludni egy nap, természetesen úgy, hogy az ovibamenetel legtöbbször zűrös és kapkodós, nyűgös legyen emiatt, mert az alvására esik a menetel

-félálomban magához húzni a pici, puha babát, ami mindig ott van alváskor, de eddig nem érdekelte

-ruganyozni, “csápolni” ütemes zenére

-tétován ugyan, de integetni a távozó emberek után

-többször és lelkesen szopizni, éjszaka is, ami kevésbé üdvözlendő tény, de kibírjuk (ő biztosan), kárpótlásul szívet melengető látvány, ahogy hozzám bújik- jól magamba is szívom ezeket a pillanatokat (bár, ezt konkrétan nem annyira éjszaka, olyankor szerintem nincs is nyitva a szemem…)

-itatva ügyesen iszik pohárból

-egyre ügyesebben csípi fel a hüvelyk-és mutatóujjával a pici ételdarabokat

Ezzel szemben nem alussza át az éjszakát: van, hogy 3 órát alszik egyben, de inkább másfél-két óránként felébred, szopizik és visszaalszik. Jó, hogy hamar letudjuk az ébredést, rossz, hogy keveset alszok egyhuzamban. És általában is keveset alszok (és nekem még néha jobb a helyzetem, mert Jani olykor még többször is kel a két másik lányhoz, mindenféle indokkal, hogy szomjasak, takarja be őket, nincs meg a cumi éssatöbbi)

Nem hajlandó cumisüvegből inni, más itatópoharat nem próbáltunk. ez részben jó, de ha megyünk valahova, akkor macerásabb mindig pohárba töltögetni. Muszáj lesz találni neki valamilyen kulacsot, csőrös poharat, amit szeret és elfogad.

A súlya 7980 gramm (majdnem megcsíptük a 8 kilót!!-de sebaj, hízott kemény 20 dekát az én méréseim alapján), hossza 74 cm-a védőnő szerint; ruhaméret 74-es

Egész röviden így állunk, kérem szépen, meglett 11 hónaposan ;-). És el sem hiszem, hogy a következő már az egyéves “státuszvizsgálat” lesz… J

Építkezés: tető, falfestés, vakolás, kémény

Tegnap lett egy új kéményünk, csak úgy, ripsz-ropsz, a kandalló kéménye:

Sok tetőfólia is felkerült, így bizonyos részein a háznak "sötét" lett, itt pl. a tornácon
A pincében Jani (a vállalkozó persze), folyékony vakolatréteget szórt a falra, amire könnyebb lesz majd a vastagabb vakolatréteget felvinni
A kémény megint a nappaliban
Jani (az enyém :) ) pedig csiszolt, ééés lefestette a bejárati ajtó felé eső részt; és itt fenn van a tetőfólia is
Bocsánat az össze-vissza sorrendért, kicsit kapkodva született e bejegyzés.

Építkezés: kémény, festés

Megy a munka telken, de egyelőre irtó látványos dolgot nem tudok mutatni. Folyik a tető megerősítése, hogy elbírja a cserepet. ehhez kapcsolódik a történet, miszerint Jani az ácsok tanácsát kérte, milyen cserepet válasszunk, hosszas bogarászás, árajánlatkérés után döntött az egyik mellett. Mikor meglátták az ácsok a cserepeket, mondták, hogy akkor ehhez erősíteni kell a tetőt, mert nehéz. Detökjó, ők mondták, hogy ilyen legyen. :) Mindegy, megerősítik, hétvége felé elvileg rakni akarják már a cserepeket.

Itt látszik, hogy néhol már látszanak a kilógó lambériarészek a tető szélén

A lányok szobája felőli oldalon is

Pénteken bevakolták a kéményt. ez egy esetlegesen behelyezhető vegyestüzelésű kályhához, illetve a gázfűtéshez készült, a kandalló kéménye még nincs meg. arról még most döntött Jani, hogy milyen legyen. Minden napra jut neki valami, amit ki kell találni, hogy mi, miből, mennyiért készüljön, rengeteg munka. Persze, ha egyszer kész lesz, lesz örömünk benne, az tuti.

Jani is volt festeni, alapozózni, bár itt is volt némi bosszúság, mert a pénteken felkent alapozót egy szakaszon az eső lemosta, még nem volt ideje beszívódni. No, azt újra kellett csiszolni, alapozóval lekenni, de azóta a bejárati ajtó melletti nagy falrészt is lekente Jani. Csütörtökön érkezik erősítés, apukám Debrecenből, majd pénteken öcsém, hogy aztán nagy erőkkel folytatódjon a festés. Nekem úgyis el kell Janit kicsit rabolni holmi gyerekruha vásárlás ürügyén, mert Kinga minden nadrágját, cipőjét kinőtte, az oviba is nagyjából csak szoknyában tudom vinni. és a hűvös idők itt vannak, nem mindig lesz megfelelő öltözet. Sajnos. Pedig milyen egyszerű is volt az élet nyáron... :)

Mózi, a pici macskánk

Mint azt már a twitteren távirati stílusban említettem, múlt csütörtökön megérkezett a pici cicánk, akit a lányok, főleg Kinga, annyira vártak. Niki hozta a szüleitől, ahol 3 pici cica született: egy jött hozzánk, kettő Niki nagymamájához költözött.

A macska kb. 7 hetes lehet, pontos kort nem tudunk, és nagy valószínűséggel fiú. A nevét egy rajzfilm macskája ihlette, tehát nem a bibliai Mózes rövidítéseként akarták a lányok elnevezni a cicust. Gyakran nézzük/néztük a Horseland Lovasklub című rajzfilmsorozatot a Minimaxon, illetve már két dvd boldog tulajdonosai is vagyunk. Tinikről szól, akik egy farmon lovagolnak, versenyekre, bemutatókra készülnek. Az egyik lánynak, Sarah-nak, volt egy fekete macskája, aki egész pici korától fogva vele élt, és angolosan Mosey-nak hívták. Megöregedett, egy autó is elütötte, mert nem látott jól, ami következtében megsérült (mindez persze nincs véresen tálalva a mesében, hála istennek emészthető formában), de nem nagyon gyógyult ki belőle. Egy éjjel fogta magát, és elment az erdőbe, hogy Sarah már nem talált rá. Valószínűleg meghalni ment már el, a farmon élő állatok sem tartóztatták. Persze a Sarah nagyon szomorú volt, de a mese mégis vidám véget ért, Sarah feldolgozta, hogy ez az élet rendje, majd barátai segítségével újra talált egy kisállatot, akit gondozhatott.

Kingában megmaradt ez a rész, lehet, hogy pont az elmúlás témakörének érintése miatt (amit én nem nagyon szoktam feszegetni, de tudom, hogy nem tudom örökké elkerülni, és ez a meserész még elég szolid formában dolgozta fel a témát). így történhetett, hogy mikor kérdeztem, hogy fogják hívni a macsekot, Kinga rávágta, hogy Mózi. Én már csak így, magyarosan írom, úgyis így ejtjük, az, hogy angol mese volt a motiváció, idővel nem lesz fontos. Bár Kinga valamiért elég angolosan, kicsit /mouzi/-nak ejti a macska nevét, afféle laza stílusban. J Tán mégis megmarad kicsit az angol eredet.

Csütörtök óta Mózi cica elég jól ideszokott. Az út kicsit megviselte, még aznap és éjjel is ment a hasa, aminek az lett az eredménye, hogy a pincében több helyen ott hagyta a nyomát. Péntek reggel már fél hétkor azt takarította a család. Én pedig elég sötéten láttam a jövőt, hogy vajon ez mindig így lesz-e, mert akkor itt gondok lesznek. Mózi a pincében tölti még azóta is az éjszakákat, valamint, ha elmegyünk itthonról, akkor leküldjük, de azóta nincs piszkításai probléma. Az odakészített cicavécét profin használja, nagy kő esett le a szívemről. Mi is megszoktuk, hogy itt van, édes kis pofa. Érződik, hogy hiányzik neki a család, a kistesók, akikkel sokat tud birkózni, ami az ilyen pici macskáknak nagyon fontos lehet, gondolom én. Ha kimegyünk hozzá, egyből elterül, és imádja, ha dögönyözzük, simogatjuk. Kinga ügyesen bánik vele, szeret vele foglalkozni. Hétvégén is majdnem 3 órát töltött kint vele az udvaron, játszott vele, hagyta, hogy Mózi az ölébe felmásszon, ült mellette, beszélt neki, fogta a karjában, mint egy újszülött babát, a macska meg hálásan dorombolt. Vagy éppen csak egymás mellett játszottak, ki-ki a magának való játékkal.

Csilla már nem annyira finom, de nem is érdekli annyira a cicus. Ezt annyira nem is bánom, mert résen kell lenni mindig, ha Csilla közelít, főleg mikor felemeli a hasánál. No, a macska ilyenkor nagy nyávogással fejezi ki nemtetszését. Csillát meg tanítjuk, hogy kell fogni szépen az állatot. Aranyosan szokta is kérdezni, hogy “anya, hogyan kell Mózit megfogni?”

Zita is élénken kalimpál, ha látja a macskát, ma kicsit bele is markolt a szőrébe. No, őt még távol tartom az állattól. J

Nincs semmi gond a macskával, a pincében csendben van, nem tesz kárt semmiben. Hamarosan éjszakára is kikerül, most még szokja az új helyet. Annyi nyűg van vele, hogy a nyitott teraszajtón állandóan beszökik, én meg ezt nem szeretem. Mindig ki kell szállítani, vagy bezárni az ajtót. Ha Kinga itthon van, akkor ő hordozza ki. Eleinte kicsit bosszús voltam, de nem tudok haragudni rá. Úgyis jönnek a hűvös idők, nem lesz már sokat nyitva a teraszajtó.

Egyszóval, nagy a lányok öröme, én meg örülök, hogy viszonylag kevés plusz munka van vele. Arról nem is beszélve, hogy ma délelőtt én magam is elidőztem a cicussal, olyan aranyos volt, hogy hagyta magát dögönyözni. :-P Úgyis gyorsan nő ő is, egy idő után örülni fogunk, ha néha hazajár enni.

A teraszajtón van/volt 3 lengő szúnyogháló. A minap Csilla egyet letépett (már miért is bírtuk volna ki az enyhébb őszi napokat, ha az egész nyarat kibírta a szerkezet??? ), egy magától lejött, maradt egy, ami igazából már semmi ellen nem védett. Viszont a macsek felfedezte, és hatalmas birkózást vág le a szúnyoghálóval, jókat lehet derülni. eddig még be is engedem a házba, de tovább nem.

Itt a birkózás egy része, utána elindult befelé, véget is ért a filmezés, kitessékeltük a kis (be)szökevényt :)

Építkezés: kéményépítés, tetőépítés, falfestés

Jani tegnap és ma tovább folytatta a falak csiszolását és festését, valamint látszik, hogy a tetővel is haladtak az ácsok

Tegnap és ma elkészült az egyik kéményünk, amit ugyanaz a Jani vállalkzó épített, aki a pincét is. Ismét szépen és gyorsan dolgoztak, és szeretnék építeni a pincében a belső falakat a továbbiakban

A kémény a pincéből indul, és 10 méter magas
Kilátás a kémény mellől
Volt most pezsgés, jövés-menés a telken, Janinak is kellett futkosni, anyagot beszerezni tegnap, így lassabban haladt mint tervezte, de ez benne van a pakliban. A lába sajnos ismét bedagadt, a hematóma a megeröltetéstől nem múlt el, így holnap újra randija van az ortopéd orvossal, hogy leszívják a felgyűlt folyadékot. Az orvos mondta neki, hogy ezt most tényleg pihentetni, jegelni és polcolni kéne, de ő nem rosszasságból nem teszi mindezeket. Most tudott szabit kivenni, most kell csinálni, pénzünk nincs a festőkre. nagyon rossz, de azon imádkozunk, hogy kibírja még a jövő hetet, aztán úgyis újra ülő munkát végez majd, talán akkor lesz esélyes meggyógyulni. muszáj lesz neki. Hajnali 5-kor kel, megy a telekre és csak este jön. Én meg szorítok, hogy tényleg ne legyen rosszabb a lábának az állapota. :( Öröm, az ürömben, hogy nincs már meg az a lyuk, amibe belelépett... :)

Az első napok középsősként

Kedden újra csatasorba álltunk mi is, úgy ahogy sok-sok kis ovis, iskolás, bölcsis az országban. Véget ért a kényelmes hétköznapok ideje, újból jövős-menős, cihelődős napokra váltottunk.

Készítettem Kingát egy hétig, hogy lassan ismét oviba járunk majd, számoltuk vissza a napokat, de nem lelkesedésből a részéről, egyáltalán nem akart újra oviba menni. Ehhez képest az első reggel a készülődés a részéről simán ment, talán a felveendő pólón volt némi vitánk. Zita is tök jól elkúszogatott, amíg készültünk, egyedül Csilla volt a nehéz eset. Ő nem akart farmert venni, csak szoknyát, noha igencsak hűvös volt a reggel. Mikor végre fenn volt, szúrt a bugyi és nyomott a nadrág. Aztán papucsban akart menni (rátalált Kinga tavalyi szép papucsára, és a nyár végére-ünnepélyesen jelenthetem-nagy papucsos lett Csillából, hirtelen profin megy benne, sőt, újabban szalad is), de ehhez szintén hűvös volt. Hisztizett, sírt, én pedig ideges lettem, mert nagyon nem bírom atz efféle szitukat, még akkor sem, ha ez korral jár, és jobb lenne beletörődni, hogy ilyen van. Mindegy, nagy nehezen elindultunk, leballagtunk az oviba.

Kinga sírdogálva bújt hozzám, nem akart bemenni a többiekhez, talán az segített, hogy tudta, ebéd után megyek érte. A héten még ebéd után elhozom, utána benn alszik ő is. Ez a stratégia jó arra is, hogy megnéztük, a többiek hová mennek át aludni, mert ugye, kettéosztják ebéd utántól a csoportot. Erzsi óvónéni a nagycsoportosokhoz osztotta Kingát, mert szerinte Kinga már elég önálló, ügyes és talpraesett a majdnem öt évével. Így majd mindig fogja ő is a kis cók-mókját, és átvonul ebéd után az épület első részében “táborozó” nagycsoportosokhoz. Ezáltal megismerhetjük a nagyok két óvónőjét is, velük még nem volt dolgom, főleg, hogy az egyik most jött vissza gyedről.

Az első reggel volt neki nehéz, azóta kis szontyolodás van, de bemegy gond nélkül. Azért nagyon örül nekünk ebéd után, és én is neki, hiszen furcsán üres a ház így két gyerekkel. J Nekem rohanós így a délelőtt, mert csak forgok az ovi és az otthonunk között, viszont Zita alvása szempontjából ez ideálisabb most. Miután hazaérünk, délelőtt alszik egyet, éppen ébred délben, egy szopi és indulunk, pürét nincs is idő enni, csak mikor hazaértünk. A kis manó hősiesen bírja a kiképzést. Aztán 3 körül alszik el majdnem két órára, amikor amúgy Kingáért kéne menni, mikor oviban alszik. Fel is vetettem ma az óvónőnek, hogy mi lenne, ha nem aludna bent Kinga egy ideig, hiszen nekem figyelembe kell venni két másik gyerek igényeit is, és így kényelmesebb lenne. Hát, nem örült neki! Teljesen elképedtem. Pesten ugyanis nagyon örültek, ha hazavittem a leányt ebéd után, amit meg is tettem olykor, mert akkor is egy óvónénik volt, és időnként oszották a csoportot alváshoz. Kingának az még akkor korai volt, ezért ilyenkor ebéd után elhoztam. akkoriban ez nagyon belerondított a napunkba. de változnak az idők, változnak az igények. :)

Semmi nem történik már ebéd után, csak alszanak és uzsonnáznak. Lehet, hogy akkor kiderülne, hogy így még kevesebb gyerek van, és még kevésbé lenne esélyük, hogy új óvónőt vegyenek fel a későbbiekben a most már lassan szülő óvónő helyére. Nem tudom, hogy ez hogy derül ki egyáltalán, “razziázik”-e valaki vagy mi, nem tudom.

De annak is mi értelme lesz, ha esetleg arra kényszerülök, hogy Kingát ébredés után, uzsonnát elhozva hozom el, hogy Zitát le tudjam tenni itthon kicsit hosszabb pihenőre? Mert babakocsiban irtó keveset alszik, hosszú távon neki sem jó. Így Csilla alvása is kezd esélytelennek tűnni, mert 2 előtt ő sem nagyon álmos még, ha meg később alszik el, nem alussza ki magát. Most ezért maradjon majd benn aludni? Arról nem is beszélve, ha alszik Kinga, este 10 előtt nem alszik el. Az meg nekem nagyon fárasztó, hiszen én azért korán kelek, ráadásul én csak késő estétől tudok akármit is csinálni. Kétségtelen, hogy sétálgatós lenne a délelőtt egy ideig, de jobb lenne az ebéd utáni hazajövetel. Abban viszont igaza van az óvónőnek, hogy ha később úgy alakul, hogy jobb lenne, ha bent aszik, mert pl. Csilla is elkezdi az ovit, akkor meg nehezebb lesz neki váltani.

No, nem tudom, van gondolkodnivaló, nagy problémák, még alszok rá, és megálmodom! J

Addig meg csináljuk tovább a hisztis reggeleket, Csilla ugyanis eddig 3-ból 3 reggel műsort csinált az öltözés körül, tépve az idegeimet. Remélem, hamarosan tényleg belerázódunk a régi rendbe, nekem meg új idegszálak nőnek, amiket tépni lehet, vagy ha nem, nem fáj annyira a régiek tépése. J

Építkezés: falak külső festése

Távirati stílusban: Jani elkezdte festeni a falat kívülről, tető épül, kémény mától épül. Jani lába nem javul, pihentetni kéne, aggódva van. De most is fest. Meglátjuk. Megyüünk az oviba. hurrá.