Csilla 18 hónaposan

Azt hiszem, nem árt ezt a bejegyzést mihamarabb megejteni már, mert pár pillanat, és jöhet a kétéves beszámoló… De talán még nem késtem el nagyon.
A babaszoba.hu-n olvastam nemrég, mit is tud egy ekkora gyermek. A Csilláról készített beszámolóhoz ez lesz most a puska, ezt egészítem ki az egyedi dolgokkal.

16-18 hónapos gyermek már egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn is, mire másfél éves lesz, kis segítséggel gond nélkül fellépked rajta. Felfelé mindig könnyen megy, de lefelé csak segítséggel képes haladni, ezért vigyázni kell rá.
Nos, Csilla kifejezetten ügyesen közlekedik, imád is, de igazából mindegy, hogy melyik irányba. Ha korlátba kapaszkodhat a lépcső mentén emeleteket megy már le-fel. Az igaz, hogy borzasztóan kell rá figyelni, könnyen téveszt, elveszti az egyensúlyát. A minap épp sétálni indultunk, a két leányzó pedig elindult lefelé a lépcsőn, míg bezártam az ajtót. Kinga jó testvérhez méltóan fogta Csilla kezét, és talán ez is baj volt, de Csilla állítólag lebukfencezett egy darabon. Nagyon jól megúszta a balesetet, én viszont majdnem megszültem a nagy puffanás hallatán. A gond csak az, hogy pillanatok alatt elillan a kiscsaj, pokolian kell figyelni.

Minden bútorra és megmászható dologra fel tud mászni.
Ez így van. Itthon szék, ágy, kanapé régen nem gond, nagy frászom újabban az emeletes ágy, mert arra is előszeretettel mászna fel, így gyakran csukni kell a kisszoba ajtaját, ha nem akarok állandóan aggódni. (az, hogy Kinga állandóan bemegy a szobába, és úgy marad a szobaajtó, az már más kérdés) A játszótéren is nagy kedvenc a mászóka, rengetegszer képes felmászni a csúszdához, és lecsúszni.

Próbálja elrúgni és gurítani a labdát, forog, zenére táncol.
Nagyon szeret focizni. Aranyos, ahogy toporog a labda előtt, mielőtt rúgna, főleg, ha ide-oda gurul a labda, na, az ki tud vele babrálni, de megvárja, míg megáll, és akkor rúg. Egyértelműen bal lábas, na, nem kétballábas, csak örökölte éccsanyja bal lábas dominanciáját. (egyébként én, ugye jobbkezes vagyok, de sokszor a bal karom erősebb-pl. konzervnyitásnál jobb kézzel meg sem próbálom, egyből ballal tekerek. Itt egy kis kitérő, erről jutott eszembe: egyszer apai nagymamám kisebb vitát nyitott, mikor én a frissen elkészült kompótokra a fedelet bal kézzel tekertem fel. Váltig bizonygatta, hogy de az úgy nem jó, én meg abszolúte nem értettem, mi a különbség, ha ballal vagy jobbal tekerek. Na, mindegy, ezen sokat mosolygok azóta is, én mindenesetre nem szólok majd egyik gyermekemnek sem, ha „kirívó” módon tekerik majd a kupakokat.) Csilla enni főleg jobb kézzel eszik, de érdekes, hogy olykor a ballal is tartja a kanalat.

Szaladni még nem tud, de egyre gyorsabban szedegeti a lábait, és nagyon élvezi a kergetőzést.
Én vitatkoznék, hogy nem tud szaladni, kétségtelen, hogy nem a szabályos futó mozgás, de szerintem már nagyon sebesen fut a lány. És éppen ma kergetőztünk egy jó nagyot, kacagott is mindkét leányzó (hm, még bírok efféléket, persze finomítva, de azt hiszem, később sem árt kiesnem a formából) Az esti fürdés után továbbra is kedvenc a puci-futam, mikor is meztelenül rohangál egyik szobából a másikba, kergetni kell, ilyenkor visong, nevet, aztán szép lassan elkezd lassulni, néha a lépésekbe belezavarodik, láthatóan fárad, abbahagyjuk. De addig nyolcmilliószor átfutunk innen oda és vissza.

Érzelmi, hangulati eseményekre jól reagál, ringatja, etetni és fürdetni próbálja a babáját.
Nnna, ebben kiváló Csilla, valószínűleg Kinga révén is. Nagyon szeret babázni, szabályosan öleli magához, puszilgatja, lefektett, betakarja, eteti, bilizteti a babát (ez utóbbit Kaki! felkiáltással) Megint csak éppen ma történt, hogy Kingával egy jó alaposat babáztak, úgy istenesen kipakolva az összes játék babacuccot (most örültem, hogy belefektettünk pénzt, már ezért megérte). Kinga már ügyesen fürdeti, pelenkázza, kenegeti stb. játékból a babát, beszél, gügyög hozzá, ő már komolyan tud babázni. Csilla pedig ült csendben, és FIGYELt. Így, nagybetűkkel. Szinte sistergett a levegő, ahogy nézte nővérét és szívta magába a tudományt. Aztán persze utánozta is részben.

Segítőkész és együttérző: ha látja, hogy valaki szomorú, vigasztalni próbálja.
Kingát mindig simogatja, ha sír, vagy ha ő maga is fáradt, elkezd ő is sírni. Ilyenkor biztos meg is ijed valamennyire, attól függően, Kinga milyen körülmények között kezdett sírni, mi történt vele.

A dalokat próbálja hallás után dúdolni.
Én is észrevettem már, hogy Csilla énekel olykor, de csak teljes halandzsa az egész, és dallamot sem nagyon lehet felismerni. Ez alól kivétel a Hinta-palinta című dal, annak az első sorát felismerhetően énekli (inta-pajinta, inta-pajinta)

Akárhányszor is képes ugyanazt a könyvet végiglapozni.
Nagyon szeret lapozgatni, nézi a képeket is, és néhány dolgot kikeres az oldalakon. Leggyakrabban az Anna és Peti-könyveket nézegeti, és ott is a labdákat kell keresni ész nélkül. De jöhetnek az állatok is, igaz, továbbra is kutya neki minden (vav=kutya)

Az egyszerűbb ruhadarabokat megpróbálja egyedül levenni.
Nem megpróbálja, leveszi: zokni, cipő, sapka, kalap nem akadály. Ha nem tetszik, vagy anyát akarjuk bosszantani, le vele! Nadrágot próbálja letolni, néha majdnem sikerül.

Szókincs:
apa, aka=apa
anya, aja=anya
Ginga, Gingangangi továbbá mindenféle hasonló giling-galangozás=Kinga
ámm=hamm=éhes vagyok, eszik valaki, bekapni, stb.
inni=inni kérek, szomjas vagyok, baba iszik
ákkó=autó
mé=még
tájájjé=Csilláé
kajji=kanál, villa, kés
mama=mama
tütü=cumi
baba=baba
báci=bácsi (de még most is gyakran apának nevezi az idegen férfiakat az utcán-hehe, nekem olykor mosolyogtató a helyzet)
tata=Kata-Kinga babáját Katának hívják, így Csillának minden játék baba Kata
vav=kutya
ó=orr
Továbbra is imád nagy halandzsa-monológokat előadni, de ezekben már előfordul egy-két ismerős szó is, mint apa, vagy hinta. A mondandója végén néz rám, én meg azt sem tudom, mit reagáljak, pedig látom, hogy komoly dolgok hangzottak el itt kérem szépen. Sokszor a kezeit is forgatja aláfestés gyanánt, komoly arcot vág, szóval megy a duma rendesen, csak érteni is kéne. A minap egy mondatkezdemény is előfordult: kinn nézelődtünk az erkélyen, nézte az üresen álló parkolóhelyünket, és megszólalt: Apa ákkó. Gondolom, hogy apa oda szokott állni autóval, vagy valami hasonlót jelent.
Nagyon figyeli a környezetét, az utcán sokszor leállunk csak úgy bambulni. Mutogat, magyarázni kell neki, az égen a repülőt mindig megcsodáljuk. A galambokat imádja kergetni. A homokozóban egyre többször már formába lapátolja a homokot, szereti szétrombolni az általam megcsinált formát, olykor kóstolgatjuk is a homokot, de ez ritkul. A kavicsot is vödörbe szedi, szállítja, kiönti.
Két hónap alatt hízott 30 dekát, így most kb. 9100 grammot nyom, a magasságát nem mértem, de a 80-as ruhák alapvetően jók rá, nadrágból olykor 86-os. A lába 20-as. Foga alul 7 vagy 8 van, felül kb. 6-7, de ezt sosem tudom rendesen megnézni. 9-én megkapta a másfél éves korban szokásos oltását, ami után késődélután borzasztóan nyűgös volt. Láthatóan fájt a combja, hiába próbáltuk borogatással enyhíteni a húzódást, még jobban sírt. Csak sírt, egy ideig Jani ölében, aztán már engem nem akart ereszteni. Fürdetni sem tudtam betenni a kádba, így csendben mesét néztünk, míg Kinga fürdött, ült az ölemben, meg sem moccantunk, cumizott, bújt hozzám. Olyan szívet melengető szitu volt, noha tudtam, hogy most nyűgje van.
Amúgy is szeret bújni, imádom dögönyözni, lévén nem egy nagydarab gyerek, még inkább kiváltja a gyurmázhatnékot belőle. Egyelőre nem nagyon anyás, annál inkább apás. Janinak semmi esélye szusszanni, ha hazaér, egyből „lecsap” rá. Egyből tolat háttal az apjához, fennhangon kiabálva, hogy inta-pajinta, ilyenkor Jani hónaljánál fogva felfelé lengeti. Ezt imádja. Olykor hozzám is odatolat, de ez most apa kiváltsága, én pocakosan nem kezdek bele ebbe a mutatványba. Ha álmos, fáradt, akkor viszont én vagyok a non plusz ultra, bár múltkor, mikor Romhányban voltak szűk két napot nélkülem, gond nélkül elaludt apával is. Amit még imádok, hogy állandóan puszit oszt, nagy cuppanósokat nyom az arcomra, illetve felszólításra dob puszit is: odanyomja a tenyerét a szájához, és nyom egy puszit bele.
A kérdéseket nagyon jól érti már, pl. ha kérdezem, hogy töltsek-e inni, akkor bólogat stb. Ma kérdeztem, hogy hol a cumisüvege, erre ő bevezetett a konyhába, mert ott dobta le a földre. (ami amúgy irgum-burgum, de legalább megkímélt a hosszas keresgéléstől)

A bilizés témát nagyon szereti. Ha Kinga szól, hogy megy pisilni, Csilla Kaki! felkiáltással rohan vele. Leül Kingával szemben a kis fellépőre, megfogja Kinga két kezét, mint amikor én fogom Kingának, ha nehezen jön a termés, és aláfestés gyanánt nyögdécsel. Akkor is, ha csak pisil Kinga. Utána neki is fel kell mászni a lépcsős wc-ülőkére, ott is nyögdécsel kicsit, feláll, tép papírt, megtörli elöl hátul az amúgy ruhás popoját, bedobja a papírt a wc-be. Fürdésnél a bilit kell neki állandóan elővenni, erre gyorsan egymás után leül majd feláll, nézi a nagy semmit benne. PErsze mondja, hogy kaki, de nincs benn semmi. Én mindenesetre mindig odaadom neki a bilit, ha elhangzik a kaki felkiáltás, hátha egyszer komoly dolog lesz belőle. A minap séta közben is odament egy fához, és gondterhelt arccal mondja, hogy kaki, és tolná le a nadrágot! Megjegyezte, hogy Kinga olykor így pisil. Nosza, én is lehúztam neki a nadrágot, persze kis body, pelus maradtak, felemeltem, mint Kingát, imitáltunk kis pis-pis hangot, játékból töröltünk. Fú, nagyon tetszett neki, párszor el ismételtük nagy komolysággal. Hiába, másodszülöttként nagyon sok minden ragad az ember lányára. Kingának, ilyen idősen, ötödennyi fogalma volt még csak a bilizésről, noha bevezettük már a témát.
Nagyjából ennyi, ami kimaradt, mert van, apránként pótolom. Amúgy is gyorsan fejlődik, nehéz minden apró mozzanatot, jelenséget lejegyezni. Pedig jó lenne!