Az előző napi nem éppen sikeres piknik után gondoltuk, megpróbálunk egy sikeresebb strandolást összehozni. Tudtam, hogy sokan vannak ilyen kánikulában a strandokon, de nem zavart, sőt, én sokszor élvezem a tömeget, valahogy jó érzéssel tölt el, hogy minden jel szerint tombol a nyár. Mikor nyár végén üresek a strandok, az lehangol.
A leányfalui (vagy leányfalusi, nem tudom) strandot néztük ki. Délután 3 körül értünk oda, sikerült elfogadható helyet találni. Kellemes kis strand 4 medencével, ebből pont a gyerekmedencét felújították (jókor, az tuti), de végül a két másik strandmedence teljesen jól bevált. Sokan voltak, tény, de elfértünk, tömegnyomor nem volt. A víz is kellemes volt, nem fáztak a lurkók. Kinga már örömmel, magabiztosan ült bele az úszógumiba, bár vele is hosszú utat jártunk be ehhez. Két éve, másfél évesen félt a nagy víztől. Aztán egyszer a Velencei-tóba csak sikerült bevinni, valószínű ösztönösen érezte, hogy muszáj bemenni az irtózatos meleg miatt. De nem engedte, hogy strandszandálra, úszópelusra váltsunk, úgy mentünk be az utcai szandiban, rendes pelussal. Végül engedte, hogy az úszógumiba is beültessük, és legvégül örömmel pancsolt, csapkodott, mi meg örültünk, hogy végre együtt mehetünk be a vízbe. Tavaly már jobb volt a helyzet, bár voltak fenntartások, de sokkal könnyebben ment be a vízbe. Pl. Kehidakustányban alig lehetett kiszedni a vízből, pedig már lila volt a szája. Talán az akkor új fürdőruhája, ami szintén kétrészes volt, mint keresztmamijáé, is számított, örömmel feszített benne. Idén aztán már lelkesen ment be Zsófiék nagy, kerti medencéjébe, Zalán keresztelőjén is már húzta volna a fürdőruhát, amikor kicsit előbújt a nap (3 percre, amúgy végig esett, borult idő volt) Most szeretne megtanulni lemerülni, de most is elbohóckodta, még azt sem tudtuk elérni, hogy bezárja a száját, mikor kezd merülni. De nem baj, Kingával mindenhez idő kell, menni fog ez, csak nem szabad erőltetni. A beülős úszógumijában vidáman kalimpált, azt mondta utána, hogy úszott. Most úszószemüveget szeretne a merüléshez. Lassan eljön az ideje egy úszótanfolyamnak, csak egyelőre én nem tudom hordani, aztán vége a nyárnak, az ősz eleje meg amúgy is mozgalmas lesz, meg ami utána jön, az is. Lehet, hogy jövő nyárra marad.
Csilla Kingával ellentétben gyorsabban szokta a dolgokat. Eleve hagyta, hogy átöltöztessem, szandit cseréljünk. Az ölemben hang nélkül bejött a medencébe, nem sírt, csak nézett nagy szemekkel körbe. Fogta a vállam, a nyakam, de Janihoz már nem akart átmenni. Aztán kis idő múlva elkezdte mozgatni a karját a vízben, azt figyelte. Kicsit később beültettük az úszógumiba. Kapaszkodott, de fogtuk, látta, hogy Kinga is ott ül, hagyta. És aztán elkezdett mosolyogni, ahogy húztuk, végül csapkodott, aztán már kiszállt, kint sétált a medence parton kézen fogva, én a vízben, és nagy csatakiáltással élvezte, hogy beemelem a vízbe, és csobban egyet. Labdáztunk is kicsit, azt is bírta. Úgyhogy Csilla története egyelőre egyszerűbb, aztán meglátjuk, ki mennyire szereti majd a vizet.
Hazafelé kicsit később indultunk a tervezettnél, elmúlt 7 óra is, de nem volt dugó hála istennek, mindenesetre Jani meglehetősen dinamikusan vezetett hazafelé, mert össznépi sörözős EB-döntő nézésre volt hivatalos. Rossz emlékeink vannak, mert 2 éve a vb döntőjének napján egy napra Balatonfüredre mentünk strandolni, de hazafelé kifogtunk egy balesetet az M7-esen, így a két órás útból 4 lett, másfél éves gyerekkel horror. És lemaradtunk a döntő első félidejéről. Most nem, épp’ időben értünk haza. Apa le is pattant, én meg a hullafáradt lurkókat eltettem másnapra, persze csetepaté az még volt bőven. A meccs utolsó 3 percét láttam én is, de mivel 10 éve holland drukker vagyok, és ha ők kiesnek, akkor nagy spanyol drukker, így örömmel vettem, hogy végre egy kedvenc csapatom diadalmaskodott. Ugyan ebből az EB-ből csak perceket láttam össz-vissz, meg lehetek elégedve. (4 éve még nyugiban néztem az EB-t, már pocakosan, 4 év múlva talán megint viszonylag nyugiban megnézhetek egy-két meccset, :) bár közel sem annyira mint 4 éve, viszont „rendelkezni fogok” 3 leányzóval :) ).
Úgyhogy sikeresnek mondható, kellemes strandolás után sikeres véget ért ez a nap, legalábbis nekem biztos. És akkor jöhetnek a szürke hétköznapok.
A leányfalui (vagy leányfalusi, nem tudom) strandot néztük ki. Délután 3 körül értünk oda, sikerült elfogadható helyet találni. Kellemes kis strand 4 medencével, ebből pont a gyerekmedencét felújították (jókor, az tuti), de végül a két másik strandmedence teljesen jól bevált. Sokan voltak, tény, de elfértünk, tömegnyomor nem volt. A víz is kellemes volt, nem fáztak a lurkók. Kinga már örömmel, magabiztosan ült bele az úszógumiba, bár vele is hosszú utat jártunk be ehhez. Két éve, másfél évesen félt a nagy víztől. Aztán egyszer a Velencei-tóba csak sikerült bevinni, valószínű ösztönösen érezte, hogy muszáj bemenni az irtózatos meleg miatt. De nem engedte, hogy strandszandálra, úszópelusra váltsunk, úgy mentünk be az utcai szandiban, rendes pelussal. Végül engedte, hogy az úszógumiba is beültessük, és legvégül örömmel pancsolt, csapkodott, mi meg örültünk, hogy végre együtt mehetünk be a vízbe. Tavaly már jobb volt a helyzet, bár voltak fenntartások, de sokkal könnyebben ment be a vízbe. Pl. Kehidakustányban alig lehetett kiszedni a vízből, pedig már lila volt a szája. Talán az akkor új fürdőruhája, ami szintén kétrészes volt, mint keresztmamijáé, is számított, örömmel feszített benne. Idén aztán már lelkesen ment be Zsófiék nagy, kerti medencéjébe, Zalán keresztelőjén is már húzta volna a fürdőruhát, amikor kicsit előbújt a nap (3 percre, amúgy végig esett, borult idő volt) Most szeretne megtanulni lemerülni, de most is elbohóckodta, még azt sem tudtuk elérni, hogy bezárja a száját, mikor kezd merülni. De nem baj, Kingával mindenhez idő kell, menni fog ez, csak nem szabad erőltetni. A beülős úszógumijában vidáman kalimpált, azt mondta utána, hogy úszott. Most úszószemüveget szeretne a merüléshez. Lassan eljön az ideje egy úszótanfolyamnak, csak egyelőre én nem tudom hordani, aztán vége a nyárnak, az ősz eleje meg amúgy is mozgalmas lesz, meg ami utána jön, az is. Lehet, hogy jövő nyárra marad.
Csilla Kingával ellentétben gyorsabban szokta a dolgokat. Eleve hagyta, hogy átöltöztessem, szandit cseréljünk. Az ölemben hang nélkül bejött a medencébe, nem sírt, csak nézett nagy szemekkel körbe. Fogta a vállam, a nyakam, de Janihoz már nem akart átmenni. Aztán kis idő múlva elkezdte mozgatni a karját a vízben, azt figyelte. Kicsit később beültettük az úszógumiba. Kapaszkodott, de fogtuk, látta, hogy Kinga is ott ül, hagyta. És aztán elkezdett mosolyogni, ahogy húztuk, végül csapkodott, aztán már kiszállt, kint sétált a medence parton kézen fogva, én a vízben, és nagy csatakiáltással élvezte, hogy beemelem a vízbe, és csobban egyet. Labdáztunk is kicsit, azt is bírta. Úgyhogy Csilla története egyelőre egyszerűbb, aztán meglátjuk, ki mennyire szereti majd a vizet.
Hazafelé kicsit később indultunk a tervezettnél, elmúlt 7 óra is, de nem volt dugó hála istennek, mindenesetre Jani meglehetősen dinamikusan vezetett hazafelé, mert össznépi sörözős EB-döntő nézésre volt hivatalos. Rossz emlékeink vannak, mert 2 éve a vb döntőjének napján egy napra Balatonfüredre mentünk strandolni, de hazafelé kifogtunk egy balesetet az M7-esen, így a két órás útból 4 lett, másfél éves gyerekkel horror. És lemaradtunk a döntő első félidejéről. Most nem, épp’ időben értünk haza. Apa le is pattant, én meg a hullafáradt lurkókat eltettem másnapra, persze csetepaté az még volt bőven. A meccs utolsó 3 percét láttam én is, de mivel 10 éve holland drukker vagyok, és ha ők kiesnek, akkor nagy spanyol drukker, így örömmel vettem, hogy végre egy kedvenc csapatom diadalmaskodott. Ugyan ebből az EB-ből csak perceket láttam össz-vissz, meg lehetek elégedve. (4 éve még nyugiban néztem az EB-t, már pocakosan, 4 év múlva talán megint viszonylag nyugiban megnézhetek egy-két meccset, :) bár közel sem annyira mint 4 éve, viszont „rendelkezni fogok” 3 leányzóval :) ).
Úgyhogy sikeresnek mondható, kellemes strandolás után sikeres véget ért ez a nap, legalábbis nekem biztos. És akkor jöhetnek a szürke hétköznapok.
1 megjegyzés:
Szia!
El felejtettem kérdezni, hogy gondolkodtatok már lányka néven?
Egyébként mi is jól éreztük magunkat. És nem soká megyünk a naciért.
Puszi: Linda
Megjegyzés küldése